Clint Eastwood és a Mercedesek: Rózsaszín Autók Legendája és a Sztárok Autós Világa
Rózsaszín autó? Sokan ódzkodnak tőle, pedig a rózsaszín autók sok esetben guruló trófeák, vagy éppen ritkaságok.
Rózsaszín Cadillac Eldorado
Akinek ez szimpatikus, az keresse a Panther Pink és a Furious Fuschia keresőszavakat a Dodge és a Plymouth háza táján. Ha ez sem győzte meg, akkor irány a Playboy világa. A nyuszifül, a pénz és számtalan ajándék mellett az év playmate-je ugyanis jó pár éven keresztül egy Playmate pink színű autóval is gazdagodott.
Donna Michelle volt az 1964. év playmate-je és egyben az első playmate, aki ilyen autót kapott, mégpedig egy vadiúj Mustangot. Na meg egy színben hozzá illő bőrőndszettet és egy szintén rózsaszín Honda robogót.
Jó üzlet volt ez az autógyáraknak és a Playboynak is, kölcsönös együttműködésben a rózsaszín autók egy újabb legendás kasztját alkották meg, amelyek között volt Sunbeam, Dodge Charger, Plymouth Barracuda, AMC AMX, Shelby GT500, DeTomaso Pantera, Mercedes-Benz 450SL, Porsche 911S stb., nem az alsó kategóriából válogattak.
Mercedes 200D differenciálmű hibaelhárítás
A rózsaszín autók története azonban nem a Mopar elborult színeivel és nem is a Playboy-jal kezdődött, hanem Elvis Presley-vel és az ő híres rózsaszín Cadillacjével. Ami eredetileg nem is volt rózsaszín…
Elvis Presley és a Rózsaszín Cadillac
1955-ben Elvis egy rózsaszín 1954 Fleetwood Series 60-t választott a zenekara, a The Blue Moon Boys turnéautójának, ami aztán hamar csúf véget ért. Mármint nem a zenekar, hanem az autó, balesetet szenvedtek vele Arkansasban, menthetetlen volt.
Elvis Cadillac iránti rajongása azonban meglehetősen erőteljes volt, és egy hónap múlva vett egy újabb Fleetwood Series 60-t, kéket, fekete tetővel. Elvis elkezdte a saját ízlésének megfelelően átalakíttatni az autót, egyedi fényezést kapott, a tető kivételével „Elvis Rose” színű lett.
Elvis az édesanyjának ajándékozta az autót, akinek azonban jogosítványa sem volt, úgyhogy ismét egy Fleetwood lett a turnéautó. Két hónap sem kellett hozzá, Scotty Moore a The Blue Moon Boys gitárosa összetörte.
Elvis viszont ezt már nem hagyta veszni, mint az előzőt, megjavíttatta, a tetőt ekkor fújták át fehérre, és ez lett a még ma is létező és a Gracelandben látható Elvis-féle pink Cadillac.
Óriási fecskefarok, rocket age, bizonyos szempontból tényleg impozánsabb, mint az ’50-es évek közepének modelljei, azonban 1959-ben a Cadillac nem gyártott rózsaszín autót, nem létezett ’59-es rózsaszín Cadillac gyárilag. Hiába volt Elvis autója eredetileg kék, akkor legalább készült eredeti, gyári rózsaszín is.
Mary Kay és a Rózsaszín Cadillac Birodalom
Valaki azonban nem Elvis, hanem egy arcpirosító (más források szerint paletta, vagy a sminktermékek csomagolásának színe) miatt rendelt magának rózsaszín autót, ő pedig Mary Kathlyn Wagner, vagyis Mary Kay Ash. Mary Kay életében jó pár évig semmi igazán különös nincs: 1918-ban született, fiatalon férjez ment, három gyereke született, elvált, majd megint férjez ment, dolgozott, aztán 1963-nyugdíjba vonult, némileg dacból, hiszen bármennyire is jól végezte a munkáját, nem kapta meg azt az elismerést, amit a férfiak ugyanezért a munkáért megkaptak.
Nyugdíjasként sem tétlenkedett, könyvet írt arról, hogy hogyan tudnának a nők hatékonyabban érvényesülni az üzleti életben. Ez a könyv pedig visszavezette őt a munka világába, és 1963-ban idősebb fiának 5000 dolláros támogatása segítségével családi vállalkozásként elindította a Beauty by Mary Kayt, a csupa rózsaszín sminkmárkát.
És, hogy milyen egyszerűen működnek a nők: azért volt minden Mary Kay termék rózsaszín, mert akkoriban Amerikában a fürdőszobák zömmel fehérek voltak és Mary Kay úgy gondolta, hogy ha szép, vonzó színű csomagolást adnak a termékeiknek, akkor a nők nemcsak használják azokat, hanem a fürdőszobák díszei is lesznek, és ezáltal jobban veszik majd őket. Spoiler: a terv bevált.
A cég szépen beindult, ezért 1967-ben Mary Kay elment egy Lincoln-kereskedésbe és elmondta a kérését, mely szerint egy egyedi rózsaszín autót szeretne, ami illik a vállalkozása színéhez. Mary Kay átment Frank Kent Cadillac-kereskedésébe, ahol rövidesen meg is állapodtak arról, hogy előbányásszák a fiókból a már nyugdíjazott „Mountain Laurel” színt, és Mary Kay 1968 Sedan de Ville-jét egyedileg lefényezik.
Chiptuning a Mercedes E 270 CDI-hez
Arról nem szól a fáma, hogy Mary Kay tudatosan ment-e Frank Kenthez, de a legjobb helyet választotta, Kent ugyanis Mr. Cadillac néven lett ismert, mint Amerika egyik leghíresebb és legsikeresebb Cadillac-kereskedője.
Mary Kay vállalkozásáról tudni kell, hogy MLM rendszerben működik, tehát hozod az embereket, beszervezed őket, mellette értékesítesz, a klasszikus struktúra. Az üzlet egyre csak nőtt, újabb és újabb bevételi rekordokat döntött meg.
Mary Kay Pink Cadillac
Így aztán, amikor Mary Kay fülébe jutott, hogy a sales igazgatói közül egyre többen ugyanolyan színű autót akarnak rendelni, mint az övé, 1969-ben elindította a motivációs „career car” programját, amelynek keretén belül meghatározott bevételt elérő értékesítői kaptak egy - akkor már - Mary Kay pinknek nevezett Cadillacet.
Texasban, 1969 forró nyarán így született meg tehát 4650 fonttal, 225 inch-csel a Mary Kay Pink Cadillac, mégpedig Coupe de Ville néven.
1969-ben a legjobb öt értékesítő még megkapta az autó tulajdonjogát, de a későbbiekben ezek a szabályok módosultak. Pontosan meghatározták annak a feltételeit, hogy hány embert beszervező és milyen bevételt produkáló értékesítők meddig tarthatják meg az autót.
Az értékesítők férfi-nő arányát nézve tagadhatatlan, hogy ez inkább női szakma, azonban nem kizárólagosan. Mary Kay cége megállíthatatlanul száguld, világszinten több mint 3 milliárd dolláros éves árbevétellel. közti együttműködés töretlen. 2020-ra már több mint százezer autót gyártott a Cadillac kizárólag a Mary Kay értékesítőinek, és az autók annyit mentek, hogy a becslések szerint már több mint 150 ezerszer kerülték meg a Földet.
Annak ellenére, hogy az utóbbi években már nemcsak rózsaszín autókat lehet kapni, és nem is csak Cadillacet (például Mini, BMW, Ford Fusion, Chevy Equinox is szerepelt már a listában), még mindig a Cadillac az igazi státusszimbólum, a siker négy keréken guruló bizonyítéka.
A pink Cadillac és Mary Kay amerikai valóságban betöltött ikonikus szerepét semmi nem illusztrálja jobban, mint ami 2018 augusztusában történt. Amerika a gyász színét öltötte magára, meghalt a soul koronázatlan királynője, Aretha Franklin.
A Sztárok és Autóik: Clint Eastwood és a Többiek
Mi vagy ki kellett idén az átütő reklámsikerhez? Kutya, Matthew Broderick és Clint Eastwood. A Visible Measures blog a True Reach adataira támaszkodva szedte össze 2012-ben - a weben - legnépszerűbb autós reklámfilmeket, s nem meglepő módon az amerikaifoci-bajnokság döntőjére, a Super Bowlra időzített hirdetések vitték a pálmát.
Az Oscar-gála után időszerű a megállapítás: akinek sikerült befutnia a filmes szakmában és legalább egy kasszasikerben szerepelt, nem lesz többé gondja arra, milyen verdával hasítson. Márpedig ezek a sztárok rendre megtöltik a mozitermeket, ha feltűnnek a vásznon, nem csoda, hogy ők a leggazdagabbak és dollárból is százmilliókkal rendelkeznek.
A világ elsőszámú és leggazdagabb színészének számít a Top Gun és Mission Impossible főszereplője, aki hosszú és gazdag pályafutása során 480 millió dolláros vagyont gyűjtött.
A Halálos fegyver, aki a legendás autós akcióhős Mad Max megformálásával örökre beírta magát a filmtörténelembe, már rendezőként is letette a névjegyét - bár üldözési jelenetet még nem jegyzett.
A Karib tenger kalózai-széria ikonius hősét, Jack Sparrow kapitányt megformáló csillag a felnőttek és a gyerekek kedvence is, nem csoda, hogy már 400 millió dollárt (112 milliárd Ft-ot) összegyűjtött karrierje során.
Az izmos akcióhősök királya tudja, mi kell a népnek, filmjeit imádják a népek, elég csak a Rocky a Rambo vagy a Feláldozhatók sorozatokat megemlíteni. Törvényszerű, hogy már 395 millió dollárt (110,6 milliárd Ft-ot) kaszált.
A színészkirály, aki három Oscar-díjat is kapott pályafutása során, összesen 390 millió dollárt (109,2 milliárd Ft-ot) kasszírozott. A leginkább a westernfilmek ismeretlen hőseként ismertté váló óriás, már régóta a rendezői székben aratja a babérokat. Még mindig aktív, s eddig 375 millió dollárt (104,9 milliárd Ft-ot) keresett.
A kétszeres Oscar-díjas nagyság, aki Forrest Gumpot és megannyi más kisembert alakított már nagyszerűen, jelenleg 350 millió dolláros (97,9 milliárd Ft-os) summánál tart. Az ázsiai származású kungfu klasszis, pofonjaival, rúgásaival és akrobata mozdulataival a székekbe tapasztotta a mozi és tévé nézőket. Össze is jött neki a nagy rúgkapálásból mintegy 345 millió dolláros (96,5 milliárd Ft-os) vagyon.
Clint Eastwood filmes autói a LIONS Automobilia Múzeumban
Clint Eastwood és a Ferrari 275 GTB
Clint Eastwood a pályafutása elején, még éppen a sikereinek kapujában állt, amikor egy filmszerepért nemcsak pénzt, hanem autót is kapott, nem akármilyet. Az ötvenes években a hadseregnél szolgált, majd leszerelése után színészként kezdett dolgozni Clint Eastwood. Pár dollárral többért... Még a sikereinek kapujában, 1967-ben ajánlott neki egy üzletet Dino de Laurentiis producer.
A 275 GTB-t eredetileg 1964-ben a párizsi autószalonon mutatták be, 3,3 literes, 280 lóerős V12-es motorja a Colombo-féle erőforrás utolsó változata, ebben a modellben elsőként kapott transaxle elrendezésű váltót öt fokozattal, és a független hátsó felfüggesztés is újdonságnak számított a Ferrarinál.
Clint Eastwood autója később magángyűjteménybe került, a nyolcvanas évek végén Európába szállították, a kilencvenes évek végéig egy svájci múzeumban állították ki, majd ismét amerikai tulajdonoshoz került, ekkor több veteránversenyen is részt vettek vele.
Ferrari 275 GTB
Mercedes-Benz SL: Diana hercegnő kedvence
1989 márciusában, amikor Genfben bemutatták az R129-es kódjelű SL Mercedest hirtelen lefagyott a világ egy pillanatra. Akkora váltás volt dizájn terén és olyan technológiai fölényt hozott az új modell, mintha legalább két generáció eltelt volna a legendás előd, az R107-es széria óta. A kezdeti sokkot imádat követte és az R129-es SL Mercedes korának a státusszimbólumává vált. Olyannyira, hogy ez volt az első nem angol autó, mely a királyi családot szolgálta.
Történt ugyanis, hogy Diana hercegnő az új SL megjelenését követően azonnal vásárolt egy tűzpiros példányt, hátrahagyva a Jaguar XJS-ét. Az eset teljes közfelháborodást váltott ki az angol sajtóban, ahol hónapokon keresztül arról cikkeztek a lapok, hogy hol jelent meg éppen a hercegnő a tűzpiros luxuskupéval. Ezért 1992-ben kénytelen volt Diana hercegnő visszaadni az SL-t a Mercedes számára, ami azóta is múzeumukban pihen.
Az R129-es generáció formatervére a világhírű tervező legenda, Bruno Sacco egyik mesterműveként szoktak hivatkozni. Mint azt már említettem a krómkorszakos Bobby-Mercedesnek becézett előd után, sokkal modernebb megjelenést kapott a típus, már integrált lökhárítókkal, szélcsatornában rajzolt vonalakkal. És a mai napig olyan erőt és tekintélyt sugároznak a vonalai, a szinte végtelen hosszú géptető és a kecses túlnyúlások, hogy attól még egy GL is összerezzen, ha meglátja.
Az elegáns megjelenéshez a fekete fényezés is hozzátesz, és tökéletesen passzol is a hivalkodást mellőző ívekhez. Sacco megrögzötten hitt abban, hogy egy Mercedesnek úgy kell kinéznie, hogy technikai tökéletességet sugalljon, amely évtizedekkel később is tisztán látható marad. Az eszme mentén tehát nem csupán egy kortalan luxuskabriót alkotott, hanem az időszak egyik legkisebb légellenállású autóját.
Nem csak a megjelenése, hanem a közlekedés is meghatározó élmény az SL-lel. A napok során számos szituációban emlékeztetett a tervezést átlengő technikai tökéletesség hajszolására, a veterános versenytől kezdve a mindennapos dugózáson át. Persze készült rá az ember, hogy egy finom szerkezet lesz az SL, de még így is meglepett az előadása.
Az egyik különlegessége, hogy habár hatalmas, lapos tárgynak tűnik, valójában egy új C-osztálynál közel 20 centivel rövidebb a hossza, így nem egy esetlen, nehezen irányítható autó a mai forgalomban. Hanem épp ellenkezőleg, olyan jól fordul, hogy játszi könnyedséggel lehet bármelyik parkológarázsban manőverezni vele, sőt még az eleje sem akad fenn a fekvőrendőrökön.
Jól is jött, hogy bírja a tempót a közel 30 éves járgány, ugyanis szombat reggel kilencre már Siófokon kellett lennünk, mivel onnan rajtolt a Millers Oils Classic Kupa utolsó futama, a Balaton Trophy, amelyre beneveztünk a géppel. Persze nem volt gond tempósan lejutni, ugyanis az ötliteres V8 ereje - harminc év ide vagy oda - gyakorlatilag semmilyen tempónál nem fogy el.
Sokkoló, hogy szél és motorzaj még autópálya tempónál is alig jelentkezik az utastérben. A Balatonhoz érve örömmel tapasztaltuk, hogy hatvan autóból álló mezőny gyűlt össze a baráti versenyre. Rajtunk kívül még egy 500 SL-es "kolléga" érkezett, aki nyitott tetővel vállalkozott a kalandra. Ám mi a gyári keménytetővel érkeztünk, amit azért adott annak idején a Mercedes az autóhoz, hogy az év minden napján nyugodtan lehessen használni.
Gyöngyszemekből és jó sztorikból nem volt hiány a mezőny parkolójában, úgyhogy hamar eltelt az idő és máris az 1/100-as verseny rajtnál álltunk. Az útvonal ezúttal kb. 150 kilométer hosszú volt és a Balaton déli partjától először kicsit eltávolodva, majd oda visszatérve vezetett szebbnél-szebb utakon.
Az 1991-es gyártású, azaz még a frissítés előtti SL nagyon elemében volt a tempós, főutas szakaszokon, és a kanyarokban is meglepően ügyesen tartotta a lépést az előttünk haladó 911-es Porschékkal. Persze az SL-ben a híresen precíz és átgondolt futómű jóval komfortosabbra van hangolva a 911-ekhez képest, azonban nagyon ügyesen hangolták annak idején, mert alig dől a kasztni a kanyarokban és nagy sebességnél is nagyon stabil az autó, mégis kifejezetten szépen elnyeli az úthibákat.
Elöljáróban azt gondoltam, hogy a régivágású 4 fokozatú automata váltó lesz a szűk keresztmetszet, de pozitívan csalódtam a szerkezetben. Egyrészt annyira hosszúak a fokozatok, hogy jóformán alig kell váltania és ha kell is azt nagyon finoman teszi. Nagyobb gázadásnál szépen hagyja forogni a motort, és szinte észrevétlenül vált.
Hihetetlen, hogy az eleve nagy csomagtartón túl még milyen sok tárolórekeszt rejtettek el odabent a mérnökök. Ugyanis ebben a 322 lóerős V8-as duruzsol, csodaszép hangon. A százas sprint csupán 6,2 másodperc, de igazából száz fölött igazán nagy művész az autó. Annyira kifinomult a járáskultúrája a motornak, hogy autópályás tempó mellett sem érezni semmiféle rezonanciát.
A Balaton Trophyn is bebizonyosodott, hogy az R129-es SL 500 nem az a veterán, amiben a rengeteg élmény mellet a nap végére mégiscsak elfáradunk, mert felforrósodik, hangos és nem oly komfortos. Az SL-ben rengeteg vívmány szolgálja, hogy a benne ülőknek minden körülmények között a lehető legjobb menetkomfortot biztosítsa.
Többek között a 60 kilós bőrfotelek, amik természetesen minden irányban elektromosan mozgathatóak, memóriásak és a világon először használtak integrált biztonsági öveket. Az ülések mellett minden elektromos, a kormányoszlop állítása, a vászontető vezérlése, a külső, de még a belső visszapillantó tükör állítása is!
Ülésfűtés, kétzónás digitális klíma, tempomat, lábtér világítás és még sorolhatnánk a különböző komfortelektronikákat. Szerintem szánt szándékkal azt akarták, hogy 30 év múlva is mutogassák ezt a belső teret. Az anyagminőség parádés, minden kelleme tapintású és semmi sem csörög - zörög. Mintha az örökkévalóságnak készült volna.