A Budamobil Jármű KTSZ Története: Egy Ikonikus Magyar Vállalat
Az elmúlt évtizedekben sokan próbálkoztak azzal, hogy házi körülmények között autót fabrikáljanak.
A kalocsai székhelyű Budamobil-Cargo Kft. A bő másfél évszázad valójában csak a kalocsai üzemre vonatkozik, a cég teljes története nagyon is mozgalmas.
A vállalat neve gyakran változott, több kisebb cég összevonásával, beolvasztásával.
1964-től már Budapesti Jármű Ktsz. néven működött, 1968-ban megalapították a kalocsai üzemegységet, 1969-ben pedig a talán legismertebb összevont telephelyet, Budapest XI. kerületében, a Temesvár utca 19-21. szám alatt.
A céglogó még megvolt a cikkírás napján az egykori irodaház tetején, a Temesvár utcában.
Autó elidegenítési és terhelési tilalom – Mire figyeljünk?
A Budamobil gyökerei és fejlődése
Úgy tűnik, hogy a Ktsz története 1951-ben indult.
„A Budamobil ősét, a járműszövetkezetet … 1951-ben alapította” Szivák Gyula és Lajos édesapja.
„A testvérek valamennyien a szövetkezet tagjai voltak: a legifjabb fivér, Szivák Lajos lépett később a családfő örökébe” írta a Petőfi Népe című lap 1983-ban. Szivák Lajos egészen az 1980-as évekig maradt a cég vezetője.
Úgy tűnik tehát, hogy a Budamobil eredetét a Kocsigyártó Ktsz-nél kell keresni.
Ez a szövetkezet az államosított Ilosvay Kálmán autórugógyártó üzeme helyén létesült Budapesten, a XIII.
A Magyar Nemzet 1978-ban így írt az alakulásról: „Több mint negyedszázada 15 kisiparos, bognár, lópatkoló-kovács, kocsigyártó fogott össze, hogy az akkori kívánalmaknak megfelelően javítsa, készítse a kor járműveit - a szekereket, a tüzelőanyagszállító kocsikat - s „karbantartsa” az „egylóerős” vontatók patáit”.
Később a Kocsigyártó Ktsz autórugók gyártásával és javításával foglalkozott, majd 1963-ban összeolvadt a XI. Járműjavító Ktsz (Bp. XI Fehérvári út 131) műhellyel.
Ekkor a cégnév Budapesti Jármű-Szállítóeszközöket Gyártó és Javító Ktsz lett, de a XXI. Kerületi Lakatosipari Ktsz beolvasztása után 1964-től a vállalat Budapesti Jármű Ktsz néven folytatta tevékenységét 165 dolgozóval.
1969-ben felépült a cég új telephelye a XI. Temesvári utca 19-21 szám alatt.
1972-ben már 700 fő (köztük 100 ipari tanuló) volt a munkáslétszám.
Ez 1978-ra kb. 600 főre, 1981-re kb 500 főre csökkent.
Egy 1981-ben megjelent cégprofil szerint az éves termelési mennyiség 1975-ben 800, 1980-ban már 1600 jármű volt évente.
Megalakulásakor a Budapesti Jármű Ktsz a korábban a Kocsigyártó Ktsz profilját képező elektromostargonca utánfutók és üzemi kocsik gyártását folytatta, illetve lakókocsikat készített.
BNV, 1971. „Ahány rendelés, annyi feladat, annyi műszaki megoldás.
Van olyan jármű, amelyből csak egy-két darab készül, s a legnagyobb széria eddig az „Alföld” típusú munkás-lakókocsijuk volt.
Guruló szálláshelyként, felvonulási épületként használták.
Olyan sikere volt, hogy tíz év alatt háromezret készítettek belőle.
A másik, itt már nagy szériának számító termék a mozgó röntgenállomás, amelyből már több mint ezret gyártottak a MEDICOR-nak” áll a Magyar Nemzet 1978-as cikkében.
Cserny József és a formatervezés
Cserny József, aki 1962-ben a Magyar Iparművészeti Főiskola formatervező szakán szerzett diplomát, a Budapesti Jármű Ktsz részére „kis és nagy méretű sátras kempingutánfutókat, csomagszállító utánfutókat, zárt egytengelyes lakókocsikat tervezett, melyek nyugati exportra is készültek…”
Cserny terveivel nemcsak a korábban is készült lakókocsik külső megjelenését változtatta meg, hanem a teljes technológiát alakította át.
Ez nem lakókocsi, hanem az Utitárs, Cserny József motorkerékpár-utánfutó terve 1964-ből.
A Cserny József által formatervezett „Caravan” avagy Karaván az 1964-es tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatkozott be.
„Zárt konyhával és hálófülkével rendelkező utánfutó, mely 4 személy részére kényelmes kempingezési lehetőséget biztosít.
Alváza hegesztett kivitelű, külső burkolata alumínium, belső burkolata dekorit lemez.
1966-ban Cserny József formaterve alapján készült el Robur LO-2500 alvázra a hegyvidéki kirándulásokra alkalmas sétabusz első prototípusa.
„Az utasok részére a bejáratajtó a kocsi hátsó részében van elhelyezve.
Nyáron a két oldalon felhajtható ponyva jó kilátást és kellemes levegőcserét biztosít.
A téli idényre felszerelhető ablakokkal látják el.
1967-ben elkészült a sétabusz módosított, 18 személyes változata.
A sétabusz végleges kivitele az 1967-es Budapesti Nemzetközi Vásáron.
Speciális járművek gyártása
A hetvenes évek végére „teljes egészében áttértünk a speciális, nagy szállítójárművek előállítására.
1967-ben a kísérleti Leyland-motoros, csuklós Ikarus 180-ból a MÁVAUT és a Budapesti Jármű Ktsz a KPM Autóközlekedési Vezérigazgatóság javaslatára 12 személyes, teljes komfortot biztosító, hálófülkével, zuhanyzóval, minibárral felszerelt Hotelbuszt alakított ki.
Gálicz Attila - Ikarus 180 (Első Csuklós Busz)
- Felsővezeték-javításra alkalmas felépítmény Csepel alvázon.
- Személygépkocsi-szállító szerelvény Csepel alvázra.
- Perlitszállító tartályos pótkocsi.
- Naposcsibe-szállító speciális teherautó.
- 24 tonnás kikötői áruszállító tehergépkocsi.
- 18 tonnás, légrugós, butorszállító nyerges pótkocsi.
- Mélyágyas, alumínium oldalfalas nyerges pótkocsi.
- Üzemanyagszállító nyerges pótkocsi.
Rába 256-os a 25 m3-es BUDAMOBIL nyerges póttal 1987-ben kerültek forgalomba.
- Konténerszállító nyerges pótkocsi.
Volvo: 1984-ben a Budamobil „egy Volvo-alvázra gyártott felépítményt, és ezt a járművet nagy hasznos terhelésű, kéttengelyes, légrugós, könnyűfém felépítményű pótkocsival egészítette ki.
Ebből a speciális járműszerelvényből a MOGÜRT idén 101-et szállít az NDK-ba” (Népszabadság, 1984, március 17, 21.
A rendszerváltás után
A rendszerváltást követően többek között kerékbilincsek gyártásával próbáltak talpon maradni.
Napjainkban a Kalocsán található Budamobil-Cargo Kft. pótkocsik gyártásával foglalkozik.
Az AGROmashEXPO-n kiállított, vonóháromszöges, három irányban billenthető felépítményű, BM-C típusjelű pótkocsi kiviteltől függően, maximum 22 köbméter raktérfogatú, alap önsúlya csupán 3700 kilogramm.
A fékrendszer EBS-szel szerelt, a tengelyek légrugós felfüggesztésűek, szériában tárcsafékkel, de dobfékes kivitel is rendelhető.
A pótkocsinak csak az alváza, a tengelyek és a billenő felépítmény vázszerkezete acél, illetve nagy szilárdságú acél (S900).
A hátsó aláfutásgátló alumínium, akárcsak a homlokfalon lévő létra és kezelőpódium, az oldalsó aláfutásgátlók szintén szálerősítéses műanyagból készültek.
A billenőplató és működtetésének különlegessége, hogy automatizált, kizárja a figyelmetlenségből adódó balesetveszélyt.
A csapszegeket, bár kézzel kell áthelyezni, de csak ennek megfelelő irányba lehetséges a felépítmény billentése az érzékelőknek köszönhetően.
| Termék/Jármű | Gyártási időszak | Jellemzők |
|---|---|---|
| "Alföld" lakókocsi | 1970-es évek | Munkás-lakókocsi, guruló szálláshely |
| Mozgó röntgenállomás | 1970-es évek | A MEDICOR számára gyártva, több mint ezer darab |
| Karaván utánfutó | 1964 | Zárt konyhával és hálófülkével rendelkező utánfutó |
| Sétabusz | 1966-1967 | Robur LO-2500 alvázra, hegyvidéki kirándulásokra |
| Hotelbusz | 1967 | Ikarus 180-ból, 12 személyes, hálófülkével, zuhanyzóval, minibárral |