Kresz Mária: A magyar néprajzkutatás és muzeológia kiemelkedő alakja
Kresz Mária (akit a hozzá közel állók Panninak szólítottak) 1919. június 4-én született Berlinben. Néprajzkutató, muzeológus, a történettudományok kandidátusa volt, akinek munkássága máig meghatározó jelentőségű a magyar tudományos életben. Családi háttere rendkívül gazdag volt: Kresz Géza orvos unokája, szülei a nemzetközi szinten is elismert ifj. Kresz Géza hegedűművész és Norah Drewett zongoraművész voltak.
Tanulmányok és korai kutatások
Bár Berlinben született, Kresz Mária iskoláit Bécsben és Torontóban végezte, mivel szülei munkája révén sokat utaztak. A soknyelvű közegnek köszönhetően anyanyelvi szinten beszélt németül, angolul és magyarul. Az 1940-es években Kresz még egyetemistaként publikálta sárközi gyermekélettel, gyermekjátékokkal kapcsolatos terepmunkájának eredményét, ezzel kezdődött meg az eddig elhanyagolt terület társadalomnéprajzi témává érése.
Ez a Nyárszón 1941-1943 között folytatott munkájában csúcsosodott ki, amikor Kresz csatlakozott az erdélyi falukutatások felélénkülő hullámához, és a kalotaszegi településen folytatott vizsgálódásaiból megszületett az 1944-ben megvédett, és teljességében máig kiadatlan doktori disszertációja A gyermekkor és ifjúkor néprajza egy kalotaszegi faluban címmel. A gyermeket középpontba állító kutatásainak fókusza a belenevelődés és a munkára nevelés kérdésköre volt, amely a szocializáció folyamatán keresztül, a gyermekeken túl a teljes közösségre rálátást biztosított.
A Néprajzi Múzeum és a fazekasság kutatása
Kresz 1943-ban került a Néprajzi Múzeumba, ahol 46 éven keresztül, 1989-ben bekövetkező haláláig dolgozott. Az 1940-es évek második felében a Néprajzi Múzeum Kerámia Gyűjteményének vezetésével bízták meg, amely nagymértékben befolyásolta további pályáját. Az addig a népművészet történeti rétegeit, kialakulását vizsgáló kutató egyre inkább a fazekasság kérdései fordult.
A kutatási terület főbb mérföldkövei:
| Évszám | Esemény/Mű |
|---|---|
| 1960 | Megjelent a Fazekas, korsós, tálas című írása |
| 1977 | Kandidátusi értekezés védése: A magyarországi fazekasság |
| 1979 | A gyűjtés történetét összefoglaló fejezet a Néprajzi Értesítőben |
1960-ban megjelent Fazekas, korsós, tálas című írása olyan innovatív kérdéseket tett fel, amely szemléletváltást hozott a népi kerámiák kutatása területén. Tanulmányozta a cserepek motívumait, szimbólumait, és összehasonlította azokat a régi, különösen az ázsiai kultúrákban fellelhető emlékekkel. A kerámiák motívumait összevetette a szőttesek, hímzések és fafaragások díszítésével is. Minden kutatásánál a kultúrák egymásra hatása érdekelte legjobban.
Budai Autóház – Vélemények és értékelések
Nemzetközi elismertség és örökség
Kutatóként bekapcsolta hazánkat az európai és nemzetközi vérkeringésbe, e mellett muzeológusként is maradandót alkotott. A Néprajzi Múzeumban őrzött, közel húszezer fazekasmunka kétharmada az ő munkássága révén került a gyűjteménybe. E mellett sok ezer helyszíni fényképfelvétellel gyarapította a Múzeum fotógyűjteményét is.
Kultúrtörténeti jelentősége, hogy évszázadokra visszatekintve új módszerekkel tárta fel és tette közkinccsé a kultúrák kapcsolatát. Munkáját nemzetközi szinten is ismerték. Életműve egy ponton azonban torzó maradt: nem valósíthatta meg azt a „műhelyt”, amelyben a magyar fazekasság elméleti és gyakorlati tudása végre szembesülhetett volna oly módon, hogy a két terület ismerői megosszák egymással ismereteiket.
A széleskörű műveltséggel rendelkező, több területen is nagyhatású európai kutató 1989. szeptember elsején Budapesten hunyt el. Emlékét egykori munkahelye, a Néprajzi Múzeum is őrzi, az 1991 decemberében létrehozott Dr. Kresz Mária Alapítvány pedig tovább viszi szakmai örökségét.