A Magyar Vezetéknevek Eredete és Története
Napjainkban teljesen megszokott dolog, hogy mindenkinek van vezeték- és keresztneve, azaz "örökölt" édesapjától (néha édesanyjától) egy családnevet, amihez a szülei által választott keresztnév társul. A teljes névben külföldön a keresztnév szerepel elöl, míg néhány ázsiai országban (pl Kínában és Koreában) és nálunk is a vezetéknév az első. A történelem során azonban nem mindig volt az embereknek két nevük.
A Névadás Kezdeti Szokásai és Fejlődése
Az ókori Rómában a patrícius családokban (genusokban) jellemző volt ugyan a két név, mint például Julius Caesar esetében is, akinél a Julius volt a vezetéknév, hiszen a Julius genusból származott, ám a köznép körében nem alakultak ki igazi családnevek. Jézus esetében is a teljes névben - "Názéreti Jézus" - annak a helységnek neve adta vezetéknevet, ahol felnevelkedett, azaz Názáret városa. A Jézus tehát a keresztneve volt, mint ahogyan abban a korban (és abban a régióban) egyáltalán nem volt ritka név. Jelenleg a spanyol ajkú országokban (főként Dél-Amerikában) a Jesus (Heszusz) ma is gyakori keresztnév.
Magyarországon a kereszténység felvétele előtt rendszerint valamiféle természeti elem, állat vagy egyéb környezeti jelenség, esetleg tulajdonság adta a nevet (mint: Farkas, Kerecsen, Turul, Bátor, Álmos). A természeti nevek adása ma is gyakori bizonyos afrikai kultúrákban és az Észak-amerikai indián törzseknél, pl Ülő Bika.
A kereszténység elterjedése azonban átrendezte a neveket is, hiszen az egyház a keresztség felvételekor felkínálta a már létező egyházi nevek felvételét, így a közemberek is választhatták szentek neveit. A Szent Istváni időktől tehát megszaporodtak a Péterek, Jánosok, Pálok a magyar falvakban. Ezért is hívják "keresztnévnek", hisz ez a kereszteléskor kapott név.
Ragadványnevektől a Családnevekig
A sok azonos keresztnevű lakost viszont meg kellett különböztetni egymástól. Így ha például egy településen 3 János volt, akkor mindegyikük nevéhez odaillesztettek egy-egy jelzőt, ami rá volt jellemző; például a termete (nagy, kis), foglalkozása (kovács, szabó), egyéb tulajdonsága (sánta), vagy más városból származása, pl pécsi. Így lettek aztán Nagy Jánosok, Kovács Péterek, Sánta Lászlók. Később, a középkorban folytatódott az a szokás, hogy a nemesek, a királytól kapott birtokok révén nyertek családnevet, annak a területnek nevét felvéve, mellyel a király megjutalmazta őket (pl. Hunyadi János, mikor Zsigmond császártól megkapja Hunyad vármegyét és Vajdahunyadot).
Irodalom és technológia: Ady Endre esete
A Magyar Királyság születése: A pogányoktól Európa pajzsáig
A jellemzőkből kialakított, keresztnevek elé biggyesztett ragadványnevek aztán a XV-XVI. században átváltoztak hivatalos vezeték-, vagy családnevekké. Ekkor az Árpád-kor végén (és főleg azt követően) tapasztalható társadalmi rétegződés és vagyoni megosztottság már nem csak a nemeseknél, hanem a köznépnél is megkövetelte az emberek pontosabb nyilvántartását, tulajdonaikkal együtt, melyet örökíthettek is utódaikra.
A XV-XVI. századtól pontosabban kellett rögzíteni az állami és egyházi nyilvántartásokban, adójegyzékekben, hogy ki mit örököl, kinek milyen vagyon van a birtokában. Az áttekinthetőség egyszerűen megkövetelte a kételemű személynévrendszert, vagyis az apáról utódaira szálló vezetékneveket, melyekkel nyomon-követhetővé vált a vagyon öröklése is. Mindezt Benkő Lóránd 1949-es magyar személynévadásról szóló munkája is megerősíti.
Az 1700-as évek végén II. József rendeletben írta elő, hogy családnevet mindenkinek viselnie kell. Akinek esetleg nem volt, annak fel kellett vennie egy német közszót. Azt is előírták, hogy a vezetéknevet nem lehet megváltoztatni. Az új névrendszerben - mely csak az 1600-as évek elejére lett általános Magyarországon - eleinte kimagaslóan magas volt a helység és nemzetiség alapú családnév választás, hiszen sokan vándoroltak új településekre, ahol származási helye alapján azonosították, pl Budai, Szegedi vagy Horváth, Tóth, Rácz, Német. Régen a tótok a szlovákok, a rácok a szerbek, az oláhok pedig a románok voltak.
A Családnevek Főbb Típusai és Eredete
Ma a leggyakoribb magyar családnevek között a helység, a foglalkozás és a megjelenés alapján kialakult vezetéknevek a legelterjedtebbek. Fontos kiemelni, hogy az „y”-nak semmi köze a származáshoz, amikor valakit egy helység után neveztek el, gyakran egy „i” vagy egy „y” is került a neve végére. Táji sajátosságról van szó: a Tiszától nyugatra az „y”, míg keletre az „i” volt a gyakoribb.
1. Foglalkozásra Utaló Nevek
- Foglalkozásra utalnak például az olyan magyar nevek, mint az Ács, a Kovács, a Patkó, az Ötvös, a Varga és a Süveges.
- A Kovács név eredetileg "vasverő" volt, de a szláv nyelvből átvett „kovač” vette át a helyét.
- Foglalkozásra utalnak a következő német nevek is: Zimmermann - ács, Fischer - halász, Jáger - vadász, Müller - molnár.
2. Népcsoportra, Etnikumra Utaló Nevek
- Népcsoportra utalnak a Tóth, Cseh, Lengyel, Orosz, Oláh, Polák, Rácz, Tatár nevek.
- Ide tartoznak még a Kun, Szász, Hajdú, Székely, Jász nevek is.
- A Tóth név napjainkban a szlovák szinonimája, de ez nem mindig volt így. A XVIII. század előtt szinte minden szlávra ezt mondták a magyarok. A "tót" kifejezés nem csak a szlovák nemzetiségűekre utalhatott, hanem eleinte minden szláv nemzetiségűre. Szlavóniát hívták “tótország”-nak is, ezért a szó bírt “horvát” jelentéssel is.
3. Külső Tulajdonságra vagy Jellemzőre Utaló Nevek
- A Nagy vezetéknév roppant népszerű volt a névmagyarosítások idején is. Nem csak külső tulajdonságra, vagyis az erős termetű, magas emberek leírására használták, hanem kort is jelöltek vele.
4. Helységre, Származási Helyre Utaló Nevek
- A Balatoni, Balatony, Balatonyi nevek a Balaton ~ Boloton településnév környékéhez kapcsolódnak.
- A Bakonyi és Bákonyi nevek hasonlóság alapján személynévvé váltak a középkorban, gyakran az "-i" birtokjellel.
- A Veszprémi név szintén származási helyre utaló családnévvé vált.
5. Egyéb Eredetű Nevek
- A Király, Császár, Herceg, Érsek, Gróf típusú nevek nem azt jelentik, hogy viselőik őse király volt, hanem a valahova tartozásra utalnak.
- Érdekes, hogy a nevek hosszú időn át megőrzik az amúgy már kihalt szavakat. Mind a család-, mind a keresztnevek konzervként működnek a nyelvben. Például a Soltész név jelentése falubíró, a Bacsó számadó juhászt jelent.
Gyakori Magyar Családnevek
Kiss Gábor, a Családnevek enciklopédiája című kötet szerkesztője szerint a magyar családnevek gyakorisági listája a következő:
| Sorszám | Családnév | Viselők száma (kb.) |
|---|---|---|
| 1. | Nagy | 242 000 |
| 2. | Kovács | 223 000 |
| 3. | Tóth | 223 000 |
| 4. | Szabó | 216 000 |
| 5. | Horváth | 203 000 |
| 6. | Kiss | 167 000 |
| 7. | Varga | 140 000 |
| 8. | Molnár | 109 000 |
| 9. | Németh | 97 000 |
A Névmagyarosítások Korszaka és a „Kínos” Nevek
A családnevek keletkezésében külön korszakot jelentett a magyarosítások ideje (a XX. század első fele, de leginkább az 1918 és 1946 közötti időszak), amikor különböző okokból, az idegen, például németes hangzású vezetékneveket magyaros hangzásúra cserélték.
Voltak olyan nevek is, amelyek az idők során negatív értelmet nyertek. Büdös, Mocskos, Bugyi, Szennyes - valaha ezek Magyarországon viszonylag népszerű családnevek voltak. Amikor első gazdáik felvették őket, még nem számítottak becsmérlőnek. Ám ahogy a szavak értelme egyre negatívabb lett, a családok igyekeztek szabadulni a kínos nevektől.
Örmény Családnevek Magyarországon
A magyarországi örmény családnevek különösen gazdag és árnyalt képet mutatnak a névadásról. Szongott Kristóf "A magyarhoni örmény családok genealogiája, tekintettel ezeknek egymás között levő rokonságára, s a vezeték- és keresztnevek etymologiai értelmére" című munkája részletesen bemutatja ezeket. Az örmény nevek gyakran utalnak foglalkozásra, származási helyre, személyes tulajdonságra, vagy akár örmény szavak fordításai:
- Bábik: Örmény szó, jelentése: nagyapa.
- Kátênszusz: Örmény szó, jelentése: festő, pictor.
- Bányai: Utalás a bányáról való származásra.
- Balog: Akit jobbkéz helyett mindent balkézzel tesz.
- Birár: Román szó, jelentése: serfőző.
- Borsos: Magyar eredetű, felvett név.
Személynév-kutatások és Enciklopédiák
A magyar személynévadás gazdag történetét számos szakirodalmi munka dolgozza fel. A Tinta Könyvkiadó jelentette meg a Családnevek enciklopédiáját, mely Hajdú Mihály, az ELTE professor emeritusa munkája. A professzor úr az Állami Népességnyilvántartó Hivataltól megkapta a magyar állampolgárok családnevének 200 ezres listáját. Ebből válogatta ki azokat, melyeket ezernél többen viselnek. Így 1230 név került be a kézikönyvbe. Korábban Kázmér Miklós tollából jelent meg a Régi magyar családnevek szótára, de az csak a XVI-XVII. századig ment vissza.
tags: #bonto #vezeteknev #eredete