A sebesség megszállottjai: Az első 100 km/h feletti autórekord története
Amióta Carl Benz feltalálta az autót az ember mindig egyre gyorsabban és gyorsabban akar száguldani. Hol van vajon a határ? Az autógyártás megjelenésével csaknem egy időben indult a sebességi rekordok utáni hajsza - a versenyek jól tükrözték a technika fejlődését. Az autózás elterjedésének kezdetén még nem volt nyilvánvaló, hogy a nyertes erőforrás a robbanómotor lesz. A XIX. század végén még versenyben volt az elektromos és a gőzerős meghajtás is.
„Az autóversenyzés 5 perccel azután született meg, hogy elkészült a második autó.” A fenti idézet, amely állítólag az öreg Henry Fordtól származik, tökéletesen ráillik a sebességrekord-döntések világára is. A múlt század fordulóján még nem látszott a benzin és az áram közötti versengés végső győztese, de az első sebességi csúcsokat mégis elektromos autókkal állították fel.
Az első hivatalos rekordok és a "sebesség-párbaj"
Paul Meyan újságíró volt és vállalkozó, az Automobilé Club de France egyik alapítója. 1896-ban elindította a La France Automobilé című szaklapot, a szerkesztőség több versenyt is rendezett. Az önjáró kocsit népszerűsítő propaganda részeként 1898-ban meghirdettek egy különleges eseményt: a Párizs melletti Achéres parkban kimértek egy 2 kilométeres szakaszt, amelynek első fele a gyorsításra, a második pedig a sebességmérésre szolgált.
Az első feljegyzett sebességi rekord elektromos meghajtáshoz kötődik, s Gaston de Chasseloup-Laubat francia gróf nevéhez fíződik. Bárki elvihette volna a gépét kipróbálni, de csak egyetlen jelentkező akadt: Meyan arisztokrata barátja, Gaston de Chasseloup-Laubat gróf. Ő egy Jeantaud gyártmányú, 36 lóerős villanymotorral és Fulmen márkájú, nem újratölthető telepes felszerelt kocsival állt rajthoz. December 18-át írtak, a jármű kék szikrákat szórva és ózonillatot árasztva nekiiramodott és akkoriban hallatlan, 63,15 km/h sebességet ért el. Kicsi volt a publikum a nagy eseményen. A Jeantaud, a súlyos akksik miatt 1400 kg-ot nyomott.
A mai, de még akkori szemmel nézve sem túl nagy sebesség (a vasúton a 160 km/h már akkoriban sem volt elképzelhetetlen) azonban elindította a sebességőrületet, egyben a világ első sebesség-párbaját is! Megszületett a világ első hivatalosan is jegyzett autós sebességi világcsúcsa, de a gróf nem ülhetett a babérjain, mert azonnal kihívója akadt. Feltűnik a színen egy rőt szakállú rivális. Chasseloup gróf ellenfele a belga Camille Jenatzy volt, akivel egy hónappal később valóságos rekordversenyt rendeztek. A rettenthetetlen belga versenyző, Camille Jenatzy (rőt szakálla miatt Vörös Ördögnek becézték) a La France Automobilé-ben felhívást tett közzé, amelyben párviadalra hívta a grófot.
A helyszín és feltételek változatlanok maradtak: Jenatzy 1899. január 17-én egy CGA Dogcart elektromos kocsival elérte a 66,66 km/h-t. Jenatzy első járműve, a CGA Dogcart valójában egy villamosított hintó volt. Ezt Chasseloup-Laubat még aznap túlszárnyalta, mégpedig 70,31-es értékkel. Utána ismét a belga következett, január 27-én 80,35 km/h-val repesztett, és innentől szabályos fegyverkezési verseny kezdődött. Márciusig „fegyverszünetet" kötöttek, mert mindkettőjük autóját átépítették: a Jeantaud-nak az aerodinamika jegyében hegyes orrot és hátsót kreáltak. A Jeantaud újabb változata jóval áramvonalasabb volt, de megfelelőbb üléspozícióval lehetett volna még javítani az eredményen.
Leggyorsabb szárazföldi sebesség - Andy Green OBE és Richard Noble OBE - Guinness Rekordok 60. évfordulója
A bűvös 100 km/h áttörése: Camille Jenatzy és a La Jamais Contente
Kettejük között az 1899-es év folyamán nagy volt a versengés. A győztes végül Jenatzy lett, aki elektromos jármívével először lépte túl a bűvös 100 km/h sebességhatárt (105,88 km/h). Beceneve Le Diable Rouge volt, ami magyarul annyit tesz, hogy "A vörös ördög". Jenatzy hintószerű Dogcart-ja helyett teljesen új kocsit kapott, amit a híres Rothschild & Fils műhely épített, és találóan La Jamais Contente-re (Az örök elégedetlen) kereszteltek.
A sebességrekordot 1899. április 29-én vagy május 1-jén állították fel Párizs közelében. A járművet a belga származású Camille Jenatzy vezette. Nem volt ismeretlen számára a terep, mivel már korábban is rekordokat döntögető gyorsasági futásairól volt ismert.
A jármű karosszériája könnyűfémből készült (partina, alumínium, volfrám és magnézium ötvözete), amely anyagból egy torpedó alakzatot formáztak. Jenatzy kerekekre szerelt torpedó formájú kocsiját két 12 V-os motor hajtotta, az akkumulátorok a torpedóban kaptak helyet. A jármű két 25 kW-os Postel-Vinay elektromotorral rendelkezett, aminek összteljesítménye közel 68 lóerő volt. A két hátsó kereket hajtotta a két villanymotor, ami nem direktben hajtott, hanem egy láncos hajtáson keresztül.
Akkoriban a járművek kerekei nem voltak gumival ellátva, ám ekkora tempónál már lényeges volt, hogy legyen valami tompítás, illetve nagyobb tapadás. Camille abban a szerencsés helyzetben volt, hogy édesapja egy gumitermékeket gyártó üzem tulajdonosa volt, így kéznél volt a megoldás. Ráadásul Camille mérnöknek tanult, és az elektromos meghajtású autók iránt igen nagy érdeklődést mutatott, így született meg ez a történelmi darab.
Mint ahogy a képeken is láthatjuk, ez sajnos nem sokat segített az aerodinamikán, mivel magasan volt az alváz, továbbá a súlypont is rendkívül magasra került ezáltal. Több sebességi rekordot nem sikerült elérnie. Az eredeti jármű sajnos nem maradt fenn, viszont készült belőle egy replika, amit a franciaországi Universite de Technologie et du Lycee Technologique de Compiegne diákjai építettek meg 1993 és 1994 közt.
A rekordok szabályai és a hajtásmódok versengése
Megjegyzendő: a sebességi rekordokat 1 kilométeren, illetve 1 mérföldön mért átlagsebességként is számon tartották. Zavart okoz(ott) a kerek 100-as számokban kifejezett sebességi álomhatárok átlépésének regisztrálása, ahol ugyancsak km/h illetve mph (mérföld/óra) sebességeket jegyeznek fel a krónikák. Ez a kettősség sokáig fennállt. A rekordfelállítás szabályai lassanként kiforrnak. A sebességet egymástól egy angol mérföld távolságban felállított kapuk között mérik. A kísérletet két irányban kell elvégezni, az ellenkező irányú kísérletre az elsőt követő egy órán belül kell sort keríteni.
A korai sebességrekordok kronológiája és a hajtásmódok versenye
| Év | Jármű | Hajtásmód | Vezető | Sebesség (km/h) |
|---|---|---|---|---|
| 1898. dec. 18. | Jeantaud Duc | Elektromos | Gaston de Chasseloup-Laubat | 63,15 |
| 1899. jan. 17. | CGA Dogcart | Elektromos | Camille Jenatzy | 66,66 |
| 1899. jan. 17. | Jeantaud | Elektromos | Gaston de Chasseloup-Laubat | 70,31 |
| 1899. jan. 27. | CGA Dogcart | Elektromos | Camille Jenatzy | 80,35 |
| 1899. ápr./máj. | La Jamais Contente | Elektromos | Camille Jenatzy | 105,88 |
| 1902. ápr. | Serpollet Húsvéti tojás | Gőzhajtású | Léon Serpollet | 120,8 |
| 1904. jan. | Ford Arrow | Benzinmotoros | Henry Ford | 147,1 |
| 1906 | Stanley Rocket | Gőzhajtású | Fred Marriott | 205 |
Az autó 1902 áprilisáig tartotta a címet, majd át kellett adnia a francia Léon Serpollet-nek, aki a saját gyára által épített gőzhajtású autóján 120 km/h-s sebességet ért el. A következő kiugró teljesítmény a francia Leon Serpollet nevéhez fűződik, aki 1902 áprilisában 120,8 km/h sebességet ért el kocsijával. Érdekessége, hogy Serpollet Húsvéti tojás névre keresztelt kocsija gőzhajtású volt. Két évig a sebességi világrekord Európában marad; Franciaországban és Belgiumban rendezett versenyeken érik el a lassan felfelé kúszó sebességi rekordokat. Az 1902-es év során háromszor dönt rekordot a Mors Z márkájú kocsi, amelyet már belső égésű robbanómotor hajt. A pompás szerkezetet 60 lóerős, 9,2 literes motor hajtja. A volánnál új nevek tűnnek fel a világcsúcstartók listáján.
Leggyorsabb szárazföldi sebesség - Andy Green OBE és Richard Noble OBE - Guinness Rekordok 60. évfordulója
Gőzmotor még egyszer birtokolhatta a kitüntetést: 1906-ban, amikor a Stanley Rocket nevű, fából készült „koporsóautó” magától Henry Fordtól vette el a címet. A gőzautó egyben az első 200 km/h feletti sebességrekord (205 km/h) tulajdonosa is. Ford a volán mögött: az 1904-es évben két rekord átkerül az USA-ba! Az új rekorder maga Henry Ford, saját készítésű, Ford Arrow névre keresztelt gépén. A kezdetleges karosszériájú kocsi egy korábbi szereplés alkalmával összetört, és megölte sofőrjét, de Ford újjáépítette gépét. Be akarván bizonyítani, hogy az általa épített kocsi jobb, mint bárki másé, maga ült a volán mögé a befagyott michigani Lake St. Clair tavon rendezett versenyen 1904 januárjában. A 70 lóerős, négyhengeres, 15,1 literes kocsi bizonyított, új sebességi rekordot (147,1 km/h) állítva fel.
Az 1906-os év új, érdekes rekorddal gazdagítja a rekordok évkönyvét. Az amerikai Henry F. Marriot 196,6 km/h-s sebességi rekordjával egy korszakot zár le. A rekord a floridai Daytona Beach-i partszakaszon született, ahol 1903 óta rendeztek autóversenyeket. Glenn Curtiss (USA) először lépi át járművével a 200 km/h sebességet (219,3 km/h). Járműve egy 8 hengeres, 40 LE teljesítményű motor hajtotta motorkerékpár. Ez a teljesítmény bizonyul a motorkerékpárok egyetlen szereplésének az abszolút sebességi világrekordok listáján. 1909 novemberében Victor Hemery az első, aki gépkocsin először lépi át a 200 km/h sebességet. Hemery már 4 évvel korábban felíratkozott a sebességi rekordot elérők listájára 175,4 km/h sebességet elérő Darracq gyártmányú kocsijával. Ezúttal egy 200 LE-s Benz segíti a rekordhoz, mely márkának ez az első hivatalos sebességi világrekordja.