Az Autós Navigáció Története: A Térképektől a Modern GPS Rendszerekig
A személyautókba nehezen jutott el az elektronikus navigáció. Eleinte próbálkoztak különféle térkép-tekerős megoldásokkal.
Az inerciális navigáció és a kezdeti rendszerek
Az első kereskedelmi forgalomban kapható autós navigáció a Honda, az Alpine és a Stanley Electric co. együttműködésében valósult meg 1981-ben.
A rendszer az inerciális navigáció elvén alapult, amit már a léghajókban is alkalmaztak. Lényege az volt, hogy csak a kiindulási pontot ismerjük és a szenzorokból érkező adatok alapján kiszámolja, hogy ahhoz képest mennyit és milyen irányban mozdultunk el. Természetesen ahogy nő a távolság, a rendszer egyre pontatlanabb lesz. Egy giroszkópból, a sebességváltóból és a kerekek jeladóiból érkező adatokat a csomagtartóban elhelyezkedő 16 bites számítógép dolgozta fel. A megjelenítés egy 16 cm átlójú kis katódsugaras kijelzőn történt, ami elé átlátszó térképet kellett helyezni. A japán piacon 1981-ben megjelenő Accords és Vigors modellekben debütált az új fejlesztés.
A Bosch nem sokkal később, 1983-ban jött ki első autós navigációjával, az EVA-val, ami a Hondáéhoz hasonló módon, a kerekekre szerelt szenzorokkal és giroszkóppal határozta meg az aktuális koordinátákat, de több forradalmi újítást is tartalmazott. A prototípust 1983. június 21-én mutatták be Hildesheimben. A rendszer normál magnókazettán tárolta a térképet, egy kazettán egy közepes méretű város adatai fértek el. Az úti célokat számkódok formájában kellett megadni. A kiindulási és az érkezési koordináták megadása után az EVA önállóan kiszámította a legjobb útvonalat. A kerékérzékelők rögzítették a megtett útvonalakat és az esetleges irányváltozásokat, és összehasonlították a jármű mozgását a kiválasztott útvonallal. A rendszer ekkor még nem állt készen a sorozatgyártásra, mivel nagy területeket kellett volna digitalizálni, ami túl drága volt akkoriban, mert nagy kapacitású tároló eszközök még nem álltak rendelkezésre.
Hasonló volt a VDO és egy Térképkiadó együttműködésével készült City-Pilot rendszer 1984-ben, de ott a koordinátákat egy vonalkód olvasóval kellett beadni.
A Ford egy koncepció erejéig csak beletuszkolta autójába a Transit műholdas rendszert 1983-ban. Az elért 400 méteres pontosság mai szemmel már igen rossz érték. A "Continental Concept 100" elnevezésű jármű csúcstechnikának számított akkoriban, és a jövő autójaként mutatták be.
1985-ben mutatták be az Etak navigátort, ami Intel 8088 processzorra épült 256K RAM-al és kazettás meghajtóval, melyen a digitális térképeket és az operációs rendszer egy részét tárolták. A kis kapacitás volt itt is a fő probléma, egy nagyobb város 3-4 kazettára fért fel, amikor a térkép szélére érkeztünk a vezetőnek kazettát kellett cserélni. Ez volt az első kereskedelmi forgalomban is árusított autós navigátor. Több ezer darabot adtak el belőle kb. 1500 dolláros áron. A korai Atari videójátékok hangulatát idézte a zöld kijelő, ami nem véletlen, mivel az Atari tulajdonosa is beszállt a fejlesztésbe.
Hogyan tesznek meg a TENGERALATTJÁRÓK több ezer kilométert GPS NÉLKÜL
Az adattárolás kihívásai és a CD-alapú rendszerek
A digitális autós navigátorok diadalmenetét a megfelelő kapacitású adathordozó megtalálása hátráltatta leginkább. Eleinte még flopilemezzel is kísérleteztek, de egy nagyobb országhoz több száz darabra lett volna szükség. Kipróbálták a mikrofilmet is, de nagyon körülményes volt a tekercs cseréjét megoldani.
A Toyota 1987-ben mutatta be a "Crown Royal Saloon G" modelljét, amely a világon elsőként kapott beépített, CD-alapú autós navigációt, színes kijelzővel.
1990-ben, a Honda Legendbe beépített digitális navigációs rendszer is CD-n tárolta a térképeket. A Honda le is védette a technológiát, de elkésett vele, mert ugyanebben az évben már a Pioneer is megjelent a CD alapú rendszerével. A feldolgozási sebesség még mindig nem volt az igazi, ugyanis a diszkről való beolvasás és a térkép kijelzőn való megjelenése között akár 9-10 másodperc is eltelhetett.
Kutyaszállítás autóval: tippek és trükkök
A GPS forradalom és a merevlemezes navigáció
Az amarikai hadsereg 1983-tól már elérhetővé tette a GPS-t polgári használatra, de egy zavarójel használatával korlátozta is.
Az első, már a GPS műholdak jeleivel működő rendszert kínáló járművet a Mazda mutatta be 1990-ben. Ez volt az "Eunos Cosmo" kupé. Ráadásul a navigátor az un. „Car Communication System” névre keresztelt egység része volt. Ez egy érintőképernyős kijelzővel rendelkezett, és rajta keresztül a rádió, a klímaberendezés, az opcionális mobiltelefon és még a beépített televízió-vevő kezelőfelülete is elérhetővé vált.
A General Motors a Delco Electronics (amerikai autóipari beszállító) céggel közösen fejlesztette a GuideStar autós navigációs rendszert, ami szintén már a GPS műholdakra támaszkodott. Az úttörőnek számító extrát 1994-ben jelentették be és a pozitív tapasztalatok hatására 1995-ben már felkerült az "Oldsmobile 88" modell opciós listájára. Eleinte csak Kaliforniában árusították, azon egyszerű oknál fogva, hogy csak ennek az államnak a térképe volt bedigitatlizálva. A GuideStar rendszer 10 centiméter átlójú LCD képernyővel rendelkezett, ami alatt hét puha tapintású gumi kezelő gomb helyezkedett el hátulról megvilágítva. A csomagtartóban dolgozott a központi számítógép, ami kábelkötegeken keresztül csatlakozott a műszerfalra. Az alap működési elv még mindig a korai rendszerekből származott, tehát volt egy giroszkóp, figyelték a sebességet és a haladási irányt.
A Honda 1996-ban túllendült ezen a problémán és zászlóshajójába, a Legend-be merevlemez alapú GPS-rendszert épített, amely lehetővé tette több térképadat tárolását, gyorsabb feldolgozás mellett, lemezek cserélgetése nélkül.
A modern navigáció előfutárai
Az újabb áttörést az "Alpine CVA-1005" készülék jelentette 1997-ben. Bármelyik gépkocsiba be lehetett építeni az autórádió helyére és nem igényelt külső jeladókat.
Tippek 4 GB RAM-os autós játékokhoz
A "Garmin StreetPilot" 1998-ban még nagyobb ugrást jelentett. Az akkor még fekete-fehér kijelzővel érkező modell már memóriakártyát használt adattárolásra. Bármennyire szép volt minden, ezek a korai rendszerek csak 50 méteres pontossággal rendelkeztek.
tags: #autós #térkép #személyautó #honnan #története