Angyalföld vasúti átjárói és a budapesti „halálsorompók” története
A köznyelvben elterjedt halálsorompó kifejezés a Budapestre érkező vasúti fővonalak közúti átjáróit takarta nagyjából az 1970-es évek kezdetéig. A kifejezésnek több olvasata is létezik. Ezek közül az egyik az, hogy az átjáróknál veszteglő városi közlekedők úgy érezték: haláluk órája is előbb érkezik el, mint a sorompók nyitásának perce, életük percei pedig értelmetlenül peregnek a vonat áthaladására való várakozás közben. A másik magyarázat a halálsorompóknál történt számos balesetre utal; a várakozást megelégelő gyalogosok a sorompót megkerülve a sínekre léptek, ott pedig az érkező vonat elgázolta őket.
A legtöbb fennakadást okozó sorompók mindegyike a Nyugati pályaudvar vonalcsoportjához tartozott, a legkritikusabb helyzet a Budapest-Záhony-vasútvonalon alakult ki. A halálsorompók jelentős hátráltató tényezői voltak a városon belüli közlekedésnek, ezzel együtt a város fejlődésének. A legkritikusabb helynek számító Zugló felé a sorompók naponta 7,5 óra hosszan voltak zárva, jellemzően a legforgalmasabb nappali időszakban.
A megoldás keresése és a fejlesztések kezdete
A helyzet rendezésére három megoldás merült fel. A második megoldás a vasút és a közút külön szintre költöztetése volt: felül- és aluljárók építésével váltották ki a sorompókat, így szüntetve meg a torlódásokat. A MÁV és a kormányzat a vasútvonalak felemelését és alattuk aluljárók létesítését támogatta.
A halálsorompó-felszámolási program építkezései 1939. április 1-jén kezdődtek meg, miután a kormány határozatot fogadott el a ceglédi vasútvonal pályaszintjének emeléséről. Az első építési fázisban a Kőér utcai átjárótól kezdve a vasutat egy fokozatosan emelkedő töltésre vezették. Elsőként, 1941. január 31-én a Kőbányai úti felüljáró készült el. Nem sokkal később, 1941 nyarán készült el a Kerepesi úti felüljáró.
A Budapesti Millenniumi Földalatti Vasút (1974)
Vasúti átjárók Angyalföldön
A ceglédi vonaltól kissé távolabb fekvő Angyalföld és Újpest közötti átkelők kevésbé foglalkoztatták a közvéleményt. A két kerület határán elterülő Angyalföld vasútállomás az 1950-es években igen jelentős teherforgalmat bonyolított, így állomás két végén (Újpalotai út és Szent László út) rendszerint a tolató tehervonatok miatt zárt sorompó fogadta az arra közlekedőket. Az állomás középvonalába befutó Béke utca 1896 óta egy aluljáróval keresztezte a Budapest-Esztergom-vasútvonal állomását, ám a szűk aluljárót csak a villamosok használhatták. 1954-ben a villamos aluljáró kibővítésével a korszak legnagyobb magyarországi aluljáróját kezdték felépíteni, amely teljesen 1957-re készült el.
| Helyszín | Építés/Átadás | Típus |
|---|---|---|
| Kőbányai út | 1941 | Felüljáró |
| Kerepesi út | 1941 | Felüljáró |
| Béke utca (Angyalföld) | 1957 | Aluljáró |
| Hungária körút | 1969 | Felüljáró |
A modern közlekedési hálózat kialakulása
Az 1960-as évek második felében rendeződött a Városliget körüli sorompók helyzete. A Hungária körúti felüljáró építése 1967-ben kezdődött, az irányonként két sávos felüljáró pedig 1969-ben készült el. Ezzel párhuzamosan az M3-as autópálya fővárosi bevezető szakaszának torkolata a Hungária körút torkolatában 1980-1982 között épült.
Az egykori halálsorompók közül ma már csak négy létezik. Jelentősen fejlődött a vasúti forgalomtechnika is, a modern biztosítóberendezéseknek köszönhetően ma már nem kell hosszú percekkel a vonat áthaladása előtt lezárni a sorompókat. A budapesti ipar hanyatlása magával vonta a vasúti szállítás visszaesését, ezért a sorompóknál a korábbinál jóval kevesebb tolató vonattal találkozik a városban közlekedő. A még meglévő útátjárók közül a Rákosrendező vasútállomás melletti Szegedi úti átkelő továbbra is Budapest közlekedésének egyik kritikus pontja, emiatt a Főváros azt tervezi, hogy felüljáróval váltja ki a kereszteződést.
Vasúti átjárók lezárása: kerülőutak
Háromsávos vasúti átjáró tábla magyarázata
tags: #angyalfold #vasuti #atjaro #információ