Ajtony vezér története
A mai Temes vármegye területén, Szent István uralkodását megelőző időben, Ajtony, egy hatalmas nemzetség feje volt a birtokos, ki ezt a területet az első foglalás jogán bírta. Nincs adatunk arról, hogy ebben a korszakban a Marostól délre eső területen más nemzetség is megtelepedett volna.
Ajtony mindegyre veszedelmesebb hatalomra tett szert. A Maros vidékét megszállva tartotta, a sószállítás elé folyton akadályokat gördített, a Maros révein egészen a Tiszáig őröket állított fel és a birtokain átvitt só után vámot szedett.
István király végre megunva hatalmaskodásait, 1030 táján Csanád vezért, Doboka fiát, küldte ellene, ki Ajtonyt a mai Torontál vármegye területén, a Maros, a Tisza és a Harangod között legyőzte. Ajtony a csatatéren lelte hálálát, birtokai a király kezébe kerültek és nemzetsége szétzüllött.
Az elfoglalt birtokok egy részét Szent István királyi birtokoknak jelölte ki, másik része a Csanád-nemzetség birtokába került, a hármadik - legkisebb - részét meghagyta az Ajtony-nemzetség birtokában, de ez a rész kívül esett a mai Temes vármegye területén.
Az Ajtonytól elfoglalt birtokok legnagyobb része a mai Temes vármegye területén királyi uradalmak tartozéka lett és alkalmasint e birtokokból alakult a temesi és a kevei várszerkezet.
A magyar feltaláló és a vízzel működő autó
Csanád vezér, Ajtony legyőzője, leginkább a Maros, a Tisza és a Harangod vidékén fekvő birtokokat nyerte adományúl; habár ezek leginkább a mai Torontál vármegye területén feküsznek, de mivel e nemzetség már az első adomány jogán a mai Temes vármegye területén is szerzett birtokokat, a Csanád-nemzetséget tekinthetjük Ajtony után a vármegye legrégibb birtokosának.
Csanád Szent István királlyal valamilyen rokonságban állt, de Ajtony vezér vazallusa volt. István király őt állította a Marosvár-on székelő Ajtony vezér hatalmának megtörésére küldött sereg élére. Csanád 1028-ban legyőzte Ajtonyt, győzelme után jutalmul megkapta Ajtony területét és Marosvár ispánja lett.
Csanád az Ajtony feletti győzelme tiszteletére itt monostort is építtetett, melyet 'Oroszlános'-nak nevezett el a győzelem előtti látomása után, melyben álmában egy oroszlán jelent meg, győzelmet ígérve Csanádnak.
Magyarország vármegyéi
A Csanád nemzetség felemelkedése
A Csanád nemzetség (Sunad, Chanad) őse valószínűleg az a Csanád vezér volt, aki 1028-ban Ajtonyt legyőzte, s kinek a krónikák szerint atyja Doboka volt, és az Árpád-házzal állt rokonságban.
Objektív tisztítás Debrecenben: Minden, amit tudnod kell
A Csanád-nemzetség legrégibb temesvármegyei birtokairól az 1256. évi nemzetségosztálylevében vannak adatok. E szerint e nemzetségé volt a mai Temes vármegye területén Fejéregyház (ma Féregyház); Hodos (ma Temeshódos) és Szécsény (ma Temesszécsény).
E birtokok közül Fejéregyházát és Szécsényt az osztálykor Waffa comes fiai, névszerint: II. Csanád, a Mákófalvi Barnabás a Tömpösy-család egyik és Fülöp a Tömpösy-család másik őse, valamint ezeknek leszármazói nyerték. Hodos ellenben közös birtok maradt.
Az 1337. évi osztálykor Fejéregyház a Tömpösy-családé maradt, ellenben Hodos az ugyane nemzetségből származó Kelemenős bán fia, Pongrácz ispán (1218-1256) utódainak: a Telegdieknek jutott.
Szécsény két részre oszlott. Az egyik részt a Telegdiek nyerték, a másik ellenben a Makófalvaiaknak jutott. A Telegdi-féle részt, mely a XIV. század közepén Kis-Szécsény nevet nyert, az 1360-ban történt osztály alkalmával Telegdi Miklós csanádi főispán fiai: I. György (1337-1371) és Miklós (1337-1371.) nyerték. Mind a három helység azonban a XV. században már idegen kézben volt.
Ugyancsak a Csanád-nemzetségé volt Simánd helység (ma Sumanda-puszta Alsóbencsek határában), mely a Makófalvi-ágnak jutott. Ez ág sarja Dénes, valamint fia István 1290-ben 36 márkáért eladta Szállás ispánnak, Filpének és más simándi embereknek, a mi ellen azonban Dénes ifjabb fia, Pál és a rokonok tiltakoztak és perrel támadták meg a simándiakat.
Autómentés non-stop: Ferencz István Zsiráf
A per 1338-ban azzal nyert befejezést, hogy a simándiak maguk is elismerték, hogy Pál mester az adásvevéskor még kiskorú volt. 1339-ben azután Csanád esztergomi érseket a Telegdi-ágból és az időközben elhúnyt Pál fia Dénest (1323-1340) iktatták e helység birtokába. 1360-ban az egész helység a Telegdi-ág birtokában volt, melynek sarjai ez évben megosztoztak rajta.
Egy 1285. évi oklevél szerint a mai Monostor helység is a Csanád-nemzetségé volt. Az 1337. évi osztálylevélben Petercse is a nemzetség birtokaként szerepel, mely ekkor a Makófalvi Csanádnak jutott. Ez a birtok csak 1256 után kerülhetett a Csanád-nemzetség kezébe, mert korábban nem fordul elő. A XV. században már csak pusztaként szerepel.
Waffa comes fia, II. Fülöp, a Tömpösy-család egyik őse, a ki az 1256. évi osztálylevélben is szerepel, a mai Hidasliget és Saroltavár között elterülő ősi birtokán egy falut telepített, a hol udvarházat is építtetett. Az új telepítvény Fülöplaka nevet nyert. Fülöpnek két fia volt: Szuna és Benedek; mind a ketten már az 1256. évi osztálylevélben előfordulnak. Szuna már 1299 előtt elhalt, Benedek még 1323-ban életben volt. Szuna azonban a rá eső örökrészt unokatestvérének, Barnabás fia Domokosnak, a Tömpösy-család másik ősének adta el; tőle fiára, II. Mihályra (1323-1344) szállott.
Fülöp fia Benedek azonban az atyai vagyont mindenáron visszaszerezni törekedett s ezért a marosmenti Al-Völnökfalut odaígérte II. Mihálynak, Fülöplaka feléért s ekként az egész Fülöplaka az ő birtokába került. De élete alkonyán kénytelen volt Fülöplakát 50 márkáért eladni az Udvardi Budafiaknak. Fia, III. Fülöp, 1337-ben Pordányon és Makófalván volt birtokos.
Csanád vármegye területe a XI-XII. században
Kelemen (Kelemenös) bán fia I. Pongrácz (1218-1256 volt, kinek fiai László és Tamás Telegd birtokosai voltak. Ők tekinthetők a nemzetség Bihar megyei törzsének, mely köré a nemzetség Erdőháti birtokai csoportosultak.
Kanizsamonostor, Kanizsa (monostora) a Csanád nemzetség monostora volt, mely már a tatárjárás előtt fennállt. Szanád fele része 1247-ben Pongrácz ispán birtoka volt.
A nemzetség tagjainak 1256 évi birtokmegosztásakor Szanád a Kelemenös fiak birtoka lett, de Károly Róbert király uralkodása alatt Tamás ispán fiai hűtlenségük miatt Szanádot elvesztették és csak 1321-ben nyerték vissza Csanád prépost közbenjárására.
1337-ben Szanád már két részből állt: Al-Szanád jutott a Telegdyeknek, Fel-Szanád a Makófalviaknak. A Telegdyek később, 1360-ban még egyszer megosztoztak itteni birtokukon; ekkor a falut Telegdy Miklós fiai, György és Miklós kapták meg. A Telegdy rész megmaradt a család birtokában és Telegdy István 1508-ban a királytól új adománylevelet kapott itteni birtokrészeire. A Makófalvi család része a Csákiak birtokába került.
Padé a Csanád nemzetség tagjainak1256-os osztozkodásakor a falu Kelemenös bán fiainak jutott, kinek unokáját, Tamás ispánt, IV. László király 1285 április 26-án megerősítette itteni birtokaiban. Az 1337 évi újabb birtokmegosztáskor az egész falut a Makófalvi család kapta osztozkodásakor, Padé Kelemenös bán fiainak jutott, kinek unokáját, Tamás ispánt, IV. László király 1285 április 26-án megerősítette itteni birtokaiban.
I. Waffa comesnek három fia: Csanád (1238-1356), Barnabás és I. A Waffa ágból, annak Csanád nevű fiától származtak később a Makófalvy, Makay és a Kémery családok.