Tudnivalók a személygépkocsi bérlés áfalevonásáról

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) több pontja is részletezi a személygépkocsi bérbevételével és üzemeltetésével kapcsolatos áfalevonási szabályokat. Az egyes adótörvények uniós kötelezettségekhez kapcsolódó, valamint egyes törvények adóigazgatási tárgyú módosításáról szóló 2018. évi LXXXII. törvény 2019. január 1-jei hatályba lépéssel módosította az Áfa tv.-ben a személygépkocsi bérbevételét terhelő előzetesen felszámított adó levonására vonatkozó rendelkezéseket. Ezek az új szabályok célja az adminisztrációs egyszerűsítés, valamint a valósághűbb áfalevonás biztosítása.

A személygépkocsi és a bérbevétel fogalma

Az Áfa tv. nem tartalmaz külön fogalmat a személygépkocsira, egyedül a személygépkocsi beszerzésre jutó áfalevonási korlátozásnál rögzíti a személygépkocsi vámtarifa számát (8703).

Az Áfa tv. alkalmazásában személygépkocsi alatt: „2019. július 1-jéig a Kereskedelmi Vámtarifa 2002. július 31. napján hatályos, 2019. július 1-jétől pedig a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. mellékletének módosításáról szóló, 2017. október 12-i (EU) 2017/1925 bizottsági végrehajtási rendelet 2018. január 1-jei állapota szerint hatályos besorolás alapján a 8703 vámtarifaszám alá sorolt gépjárművet kell érteni."
Az Áfa tv. 259. § 4. pontja értelmében pedig bérbevételnek minősül a bérleti szerződésen alapuló jogviszony mellett minden olyan egyéb jogviszony is, amelynek tartama alatt a jogosult az ellenérték egészét vagy túlnyomó részét a termék időleges használatáért téríti vagy téríteni köteles a kötelezettnek.

A definíció nem tesz különbséget a rövid vagy hosszú távú bérbevétel között, így a rövidebb bérlések mellett a levonási jog hatálya alá tartoznak az operatív lízingek és a nyílt végű pénzügyi lízing szolgáltatások is. Fontos megjegyezni, hogy a zárt végű pénzügyi lízingszerződés nem szolgáltatásnyújtás, így az esetünkben nem érintett.

A személygépkocsi bérleti díj áfájának levonása

Az idei évtől változnak a bérelt személygépkocsi áfájának levonásával kapcsolatos szabályok. Az új szabályokat az Áfa tv. 124. § (4) bekezdés b) pontja, illetve a 125/A. § tartalmazza. Az Áfa törvény 124. § (4) bekezdés b) pontjában foglalt 50 százalékos levonási tilalom alkalmazása során az adóalany - figyelemmel az Áfa tv. 120. §-ának szabályára - elsősorban azt köteles vizsgálni, hogy a személygépkocsi bérbevétele bármilyen mértékben szolgálja-e az adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységét. Amennyiben igen, akkor a továbbiakban az üzleti- és magáncélú használat egymáshoz viszonyított arányát már nem szükséges meghatározni, hanem - az adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységhez történő hasznosítás tényének megfelelő igazolása mellett - az adóalany (függetlenül az üzleti- és a magáncélú használat tényleges arányától) az Áfa tv. 124. § (4) bekezdés b) pontja szerinti 50 százalékos levonási tilalmat alkalmazza. A rendelkezés célja az adminisztrációs egyszerűsítés, mivel ez esetben az adóalany mentesül az alól, hogy tételesen nyilvántartsa az üzleti és a magáncélú használatot.

Az új szabályok életbe lépésével a szolgáltatást igénybe vevő adóalanyok 2019-től választhatnak, hogy:

Zárt végű lízing előnyei

az előzetesen felszámított áfa 50%-át levonják, vagy
az Áfa tv. 125/A. §-ban biztosított választási jogukkal élve, az útnyilvántartásnak megfelelően az üzleti használat arányában alkalmazzák az adólevonást.

Az 50%-os átalány levonás

2019. január 1-től alapesetben nem vonható le a személygépkocsi bérbevételét terhelő előzetesen felszámított adó összegének 50 százaléka. Ez azt jelenti, hogy az előzetesen felszámított áfa 50%-a levonható abban az esetben is, ha erről az adóalany nem vezet tételes útnyilvántartást. A jogszabály tehát ad egy egyszerűsítési lehetőséget az adóalanyoknak: ha nem akarnak útnyilvántartást vezetni, akkor alkalmazhatják az 50%-os áfa levonási mértéket. Ez a trükk csak ott van, hogy ha a bérleti díj „aránytalanul” alacsony, akkor a szokásos piaci árat kell adóalapnak tekinteni, nem pedig a valódi, a bérletbe adónak fizetett összeget. Fontos megjegyezni, hogy már a minimális üzleti célú felhasználás is elég ahhoz, hogy az 50%-os levonással élhessenek a cégek.

Tételes útnyilvántartáson alapuló levonás

Az Áfa tv. 125/A. §-a ugyanakkor lehetőséget biztosít arra, hogy az adóalany az üzleti és magáncélra egyaránt használt személygépkocsik bérbevétele esetében eltérjen az 50 százalékos levonási tilalomtól. Ezen döntését az adóalanynak nyilvántartásában rögzítenie szükséges. Ez esetben - a 2019. január 1-je előtt hatályban lévő szabályokkal összhangban - az adóalanynak tételesen alátámasztva igazolnia kell az üzleti és magáncélú használat arányát, és a levonási jogát - az Áfa tv. 120. §-ában foglaltaknak megfelelően - az adóköteles gazdasági tevékenységéhez használt arányban gyakorolhatja.

Ha az adóalany a személygépjárművet gazdasági tevékenysége mellett magáncélra is használja és nem az 50%-os levonással szeretne élni, akkor útnyilvántartást kell, hogy vezessen az üzleti célú útjairól. A nyilvántartás formájáról nem rendelkezik a jogszabály, így bármilyen módszer megfelel (GPS alapú, műholdas, vagy egyéb nyilvántartás).

A levonási módszer kiválasztása

Ha az adóalany több személygépkocsit is bérel, lehetősége van arra, hogy a magánhasználat meghatározására vonatkozó módszert (50%-os átalány vagy tételes nyilvántartás) személygépkocsinként alkalmazza. Amennyiben az adóalany egy bérleti szerződés keretében több személygépkocsit bérel, az alkalmazott módszer személygépkocsinál való meghatározásának feltétele, hogy a bérleti szerződés személygépkocsira lebontva tartalmazza a bérleti díjakat. Az adóhatóság tájékoztatójából egyértelműen kiderül, hogy személygépkocsinként lehet eltérő (50 százalékos átalány vagy tételes nyilvántartás) a döntés. A választás tehát személygépkocsikra vonatkozik és nem számlákra, nem adóalanyokra! A NAV a személygépkocsik bérbevételéhez kapcsolódó áfakezelési tájékoztatója értelmében az adózó autónként és időszakonként is eldöntheti, hogy melyik módszert kívánja alkalmazni, nincs a korábbi gyakorlatához vagy választásához kötve.

Rövid távú bérbeadás

Rövid távú bérbeadásról az Áfa tv. 44.§ (4) bekezdés b) pontja alapján a 30 napot meg nem haladó használat esetén beszélhetünk. Itt a gépkocsira vonatkozó választási jog többnyire egybeesik a rövid távú bérletre vonatkozó számlára igénybe vehető levonási joggal. Ha igazolható, hogy a bérlés során nem történt magánhasználat, akkor az áfa teljes mértékben levonható. Ha felmerült magánhasználat, akkor:

Forgalomból való kivonás Magyarországon

vagy élnek az egyszerűsített adminisztrációval és a bérleti díj 50%-át vonják le, vagy
útnyilvántartást vezetnek és az alapján vonják le a bérléssel kapcsolatos áfát.

A személygépkocsi üzemeltetéséhez kapcsolódó költségek áfájának levonása

Üzemanyag áfa levonása

Függetlenül attól, hogy az adóalany adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységéhez kapcsolódik-e, az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés a) és b) pontjai alapján főszabály szerint nem vonható le semmilyen, a személygépkocsi üzemeltetéséhez szükséges üzemanyag (pl. motorbenzin, gázolaj, elektromos energia) beszerzését terhelő előzetesen felszámított adó.

A főszabály alóli kivételként levonható ugyanakkor a személygépkocsi üzemeltetéséhez kapcsolódóan beszerzett üzemanyag áfája, ha az üzemanyag beszerzése igazoltan továbbértékesítési célt szolgál [Áfa tv. 125. § (1) bekezdés a) pont]. A továbbértékesítési cél Áfa tv. 259. § 22. pont szerinti fogalma feltételezi a mástól szerzett termék saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítás nélküli értékesítését. Ez azt is jelenti, hogy amennyiben az üzemanyag értékesítése nem önálló ügyletként, hanem egy másik ügylet részeként teljesül, így például annak költsége a személygépkocsi-bérleti szolgáltatás részeként jelenik meg, annak díjába (díjképző tényezőként) vagy adóalapjába (járulékos költségként) épül be, akkor az üzemanyag a bérleti szolgáltatás részévé válik, és így az üzemanyag egyéb módon történő hasznosítása valósul meg. Ennek eredményeképp az ilyen a konstrukcióban értékesített üzemanyag beszerzésének előzetesen felszámított adóját a bérbeadó nem vonhatja le. Ilyen eset lehet például, ha a bérleti szerződés értelmében a bérlő meghatározott összegig a bérbeadó által rendelkezésre bocsátott üzemanyagkártyával meghatározott üzemanyagtöltő állomásokon tankolhat, és ezen összeg erejéig a bérlőnek nem kell külön fizetnie az üzemanyagért, mivel ennek költségét már tartalmazza a bérleti díj.

Azonban, ha az adóalany úgy értékesíti az üzemanyagot a bérbeadási szolgáltatás mellett, hogy az megtartja önálló jellegét, vagyis a kettőt nem lehet egy, egységes ügyletként kezelni az áfában, akkor teljesülni fog a továbbértékesítési cél, és az adóalany levonhatja az üzemanyag beszerzését terhelő áfát. Ez alapvetően akkor áll fenn, ha a bérlő szabadon dönthet arról, hogy az üzemanyagot a bérbeadótól vagy mástól vásárolja meg, szabadon dönt arról, hogy mikor és mennyit tankol, és a bérbeadó pontosan azt a mennyiséget számlázza ki a bérlő felé a bérbeadástól elkülönülten (külön számlán vagy önálló tételként), amit a bérlő felhasznált, és a bérbeadó nyilvántartása alkalmas az önálló értékesítés feltételének való megfelelés alátámasztására (pl. mely személygépjármű tekintetében, mely bérlő, milyen időszakban milyen mennyiséget, milyen egységáron tankolt, illetve számlázott tovább a bérbeadó). Az üzemanyag-értékesítés önálló jellege megvalósulhat például üzemanyagkártya használatát biztosító elszámolási konstrukció keretében. Így, ha a bérbeadó az üzemanyagkártyával vásárolt üzemanyagot nem a bérbeadási szolgáltatás részeként, hanem - a fentebb leírtak szerint - önállóan értékesíti és eszerint bizonylatolja, úgy a továbbértékesítési célú beszerzés a bérbeadó részéről megvalósul.

Egyéb üzemeltetési és fenntartási költségek áfája

A személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges egyéb termékek (pl. téli/nyárigumi, motorolaj) áfája az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés c) pontja alapján főszabály szerint nem vonható le, szintén attól függetlenül, hogy a termékek egyébként az adóalany adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységét szolgálják-e. Főszabály alóli kivételként ugyanakkor mégis levonható e termékek beszerzésének előzetesen felszámított adója, ha a személygépkocsit bérbeadással hasznosítják, és a bérbeadó közvetlen anyagjellegű ráfordításként beépíti a termékek költségét a bérbeadási szolgáltatásának adóalapjába [Áfa tv. 125. § (2) bekezdés c) pont].

A személygépkocsi üzemeltetéshez, fenntartáshoz szükséges szolgáltatások (pl. mosatás, szerelés) áfájának 50%-a vonható le [Áfa tv. 124. § (4) bekezdés a) pont], feltéve, hogy egyébként azok az adóalany adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységéhez legalább részben kapcsolódnak. Teljes egészében levonható azonban ezeknek a szolgáltatásoknak az áfája, ha a járművet egészében vagy túlnyomó részben bérbeadással hasznosítják, és a bérbeadó a bérbeadási szolgáltatásának adóalapjába beépíti közvetlen anyagjellegű ráfordításként e szolgáltatások költségeit [Áfa tv. 125. § (2) bekezdés c) pont]. Továbbá teljes egészében levonható ezen szolgáltatásokat terhelő áfa abban az esetben is, ha azok igénybevétele fejében járó ellenérték legalább 50 százalékára igazoltan teljesül, hogy az a 15. § szerinti szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be. Így, amennyiben a személygépkocsi üzemeltetéshez, fenntartáshoz kapcsolódó költségek nem a bérbeadás járulékos költségeként merülnek fel, de annak ellenértékét a bérbeadó legalább 50%-ban továbbszámlázza, úgy teljes egészében levonhatja ezen szolgáltatások igénybevételét terhelő áfát [Áfa tv. 125. § (1) bekezdés f) pontja].

Mi a teendő, ha lejárt a műszaki vizsga?

Parkolási és úthasználati díjak áfája

Főszabály szerint nem vonható le a parkolási szolgáltatás (parkolási díj) és az úthasználati szolgáltatás (autópályadíj) áfája sem [Áfa tv. 124. § (2) bekezdés e), f) pont], melynek kapcsán szintén nem bír jelentőséggel, hogy az egyébként az adóalany adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységét szolgálja-e. Ezen szolgáltatások adója csak akkor vonható le, ha igazoltan az Áfa tv. 15. § szerinti, azaz ún. közvetített szolgáltatásnyújtás teljesítése érdekében veszik igénybe [Áfa tv. 125. § (1) bekezdés d) pont].

Az Áfa tv. 15. §-a szerint, ha az adóalany valamely szolgáltatás nyújtásában a saját nevében, de más javára jár el, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) ennek a szolgáltatásnak igénybevevője és nyújtója is. Ez azt jelenti, hogy a parkolási szolgáltatás, vagy útdíjhasználati díj áfáját akkor vonhatja le a személygépkocsi bérbeadója, ha a parkolási, úthasználati szolgáltatást a bérbeadó a saját nevében, de a bérlő javára veszi igénybe, azaz a parkolási, úthasználati szolgáltatást a bérbeadó rendeli meg, a nevére szólnak a számlák, de ténylegesen a bérlő parkol, illetve használja az autópályát, és e szolgáltatásokat az adóalany a bérlő felé az előzőekben részletezett elvek szerint önállóan nyújtja, és nem a bérbeadási szolgáltatás mellékszolgáltatásaként. [Nemzetgazdasági Minisztérium Fogyasztási és Forgalmi Adók Főosztály 17803/2025; NAV Adójogi és Tájékoztatási Főosztály 1704871501/2025.]

Speciális esetek és fontos megfontolások

Kizárólag adóköteles célra használt autó

Ha az adóalany a személygépkocsit kizárólag adóköteles gazdasági tevékenységéhez használja, akkor teljes egészében megilleti az adólevonás joga. Itt azonban figyelni kell ennek a ténynek a részletes dokumentálására (útnyilvántartás).

Kizárólag magáncélra használt autó

Ha az adóalany a személygépjárművet nem használja gazdasági célra, úgy adólevonási joga nem keletkezik. Ebben az esetben viszont kérdéses lehet a bérleti díj, vagy pénzügyi lízingügylet esetén az értékcsökkenési leírás költségként történő érvényesíthetősége.

Bérelt személygépkocsi magáncélú használatának megtérítése

Speciális esetként felmerül annak a kérdése is, hogy hogyan kell eljárni akkor, ha van magáncélú használat és azt a gépkocsi bérbevevője megtérítteti a használóval (tipikusan a munkavállalóval vagy ügyvezetővel). A magáncélú használat megtéríttetése áfa szempontból azt eredményezi, hogy ellenérték fejében történő szolgáltatásnyújtást számláz az adóalany, így ez a használat már üzleti célúnak fog minősülni, ezért adólevonási jogot alapoz meg. Fontos megjegyezni, hogy mivel a személygépkocsi bérlője és az a személy, akinek a magáncélú használatot engedik, általában nem független felek és a használónak jellemzőnek nincs áfa levonási joga, ezért a kiszámlázandó áfa alapja a szolgáltatás szokásos piaci ára kell, hogy legyen, nem pedig a megtérített ellenérték, ami általában alacsonyabb a piaci árnál. Az Áfa tv. 125. § (1) bekezdés f) pontja értelmében a 124. §-tól eltérően az előzetesen felszámított adó levonható, ha a 124. § (4) bekezdésében felsorolt esetben a szolgáltatás igénybevétele fejében járó ellenérték legalább 50 százalékára igazoltan teljesül, hogy az a 15. § szerinti szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be.

Ebből kifolyólag, ha az adóalany az 50 százalékos diktált hányadot alkalmazza (tételesen nem támasztja alá az üzleti és a magáncélú használatot), úgy az általa bérbevett személygépkocsi előzetesen felszámított áfáját teljes mértékben levonásba helyezheti (feltételezve, hogy az üzleti tevékenysége kizárólag adólevonásra jogosító tevékenység), ha az általa a személygépkocsi bérbeadója részére megtérített vagy megtérítendő ellenérték legalább 50 százalékát a munkavállalókkal megtérítteti (továbbszámlázza). Amennyiben az adóalany élt a 125/A. § szerinti döntési lehetőségével (ezt nyilvántartásában rögzítette), akkor az Áfa tv. 125. § (1) bekezdés f) pontjának alkalmazása nem merül fel, vagyis nem szükséges, hogy az adóalany a bérbevételt terhelő előzetesen felszámított adó teljes levonásához az általa a bérbeadó részére megtérített vagy megtérítendő ellenérték legalább 50 százalékát megtéríttesse a munkavállalóival.

A munkavállalókkal megtérítendő ellenérték kapcsán azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy a munkáltató és a munkavállaló az Áfa tv. 259. §-a 13. pont d) alpontja értelmében nem független feleknek minősülnek, és a munkavállaló nem rendelkezik levonási joggal, így az Áfa tv. 67. § (1) bekezdés b) pontja értelmében adóalapnak a szokásos piaci árat kell tekinteni, amennyiben az ellenérték aránytalanul alacsony a szokásos piaci árhoz képest.

Adómentes tevékenységet is végző adóköteles adóalanyok levonási joga

Az Áfa törvény felépítéséből következően ilyen esetben első lépésben az Áfa tv. 124. § (4) bekezdésének levonási tilalmát kell figyelembe venni. Az ennek alapján meghatározott, 50 százalékos mértékű tételes levonási tilalom alá nem eső előzetesen felszámított áfa-összeget lehet azután az adómentes tevékenység miatti arányosításba bevonni.

Hatályba lépés és átmeneti rendelkezések

Az 50 százalékos levonási tilalmat az Áfa tv. 325. §-a (átmeneti rendelkezés) értelmében arra az előzetesen felszámított adóra kell először alkalmazni, amely a bérletért fizetendő ellenértéknek a 2018. december 31-ét követően kezdődő elszámolási időszakára vonatkozik, és amelynek kapcsán a levonási jog 2018. december 31-ét követően keletkezik. Két feltételnek kell megfelelni, hogy alkalmazható legyen 2019-től az 50%-os áfalevonási lehetőség:

a számla olyan elszámolási időszakról került kibocsátásra, amely 2018. december 31-ét követően kezdődik, és
a levonási jog keletkezése (azaz a számla teljesítési időpontja) is 2018. december 31-e utáni.

tags: #afa #levonas #szemelygepkocsi #berlesenel #tudnivalók