Suzuki Swift 1.3: Fordulatszám 100 km/h-nál és a valóság a népszerű kisautóval kapcsolatban
Már az első mondatban leszögezném, hogy ugyan nem az enyém az autó (páromé), de én tartom karban, néha közlekedek is vele, és minden apró részletét ismerem az szóban forgó autónak. Azon okból ragadtam tollat (billentyűzetet), mert néhány közszájon forgó Suzukival kapcsolatos "elmélettel" egyszerűen képtelen vagyok azonosulni. Sajnos egyre inkább úgy érzem, minél többet van Swift a környezetemben, annál betegebbnek látom a Swift-esek népes táborának színe-javát. És most erős tisztelet a kivételnek. Természetesen arról az autóról fogok többet írni, amelyikkel napi szinten érintkezem, tehát a pároméról. Mi is az, amivel nem tudok azonosulni?!?
A Swift-es közhelyekkel. Amit minden sarkon hall az ember, és amit minden haver mond autóvásárlás előtt... Mégpedig azt, hogy a Swift-re soha nem kell költeni, megbízható, nem fogyaszt semmit, soha nem hagy az út szélén, és olcsó fenntartani. Van egy rossz hírem ezeknek az embereknek: Kell költeni rá, legalábbis kellene... Ugyanúgy, mint az összes többi autóra. Mert a Swift is használódik, ha használják. Ha nem, akkor meg csak szimplán rohad. És mindezt annak fényében mondom, hogy nekünk 3 autóból 2 kimondottan jó állapotban került a családhoz, és ez a mai napig elmondható róluk. Pláne a hazai állapotokhoz képest.
A Suzuki Swift 1.3-as motorjának fordulatszáma és teljesítménye
Sokan tévhitben élnek a Swift motorjának pörgősségével kapcsolatban. Mikor a páromét megvettük, akkor esett le a tantusz... Ugyanis abban van olyan, ami a legtöbb Swift-ben nincs! Fordulatszámmérő!
Az 1.3-as Suzuki Swift 5. fokozatban 2000-et forog 80-nál. 100-nél 2500-at. Ez olyan váltóáttétel, amilyet az 1.8-as Zetec Mondeo-hoz, Focus-hoz, Escort-hoz alkalmazott a Ford! Ezért is hülyeség, hogy pörgős a motorja. Alacsonyabb fokozatokban ordít szenved 5000-körül, feljebb meg el sem tud pörögni addig, mert nincs ereje... Zárójelben megjegyzem, egy vti Civic 8000 fölé pörög, egy F7P motoros Renault-nak 6500-ig felfelé tart a teljesítménygörbéje, és 7000-ig el sem indul lefelé... Szóval ilyennek látom én a Swift-et!
Az egyliteres háromhengerestől sem kell félni, de az 1.3-as, 68 lóerős az igazi. A tulaj csak azt sajnálja, hogy nem 16 szelepes a motor - szerintünk meg ne sajnálja. Picivel talán jobban megy a 85 lovas, de - tapasztalataink szerint - valamivel többet fogyaszt, s nem is annyira „tüzes, mint az ősblokk.
Baleno acélfelni specifikációk
Nem, nem megy jól. És nem pörgős a motorja kicsit sem. Ez a 68 ugyanúgy nem ditroiti lóerő, ahogy a Matiz-nál sem. Jól megy, amíg ez ember nem ül másban. Az összes dinamizmus, ami talán rejlik benne, az a kicsi súlyának köszönhető... Ami az első komolyabb fékezésnél pedig óriási hátránnyá növi ki magát.
A 13 mp-es 100-as gyorsulást és a 165 km/h-s végsebességet sem kívántuk ellenőrizni, igazság szerint nem mentünk vele 90-nél tempósabban.
Fogyasztás és váltási szokások
Ez az autó NEM dízel (50-nél rakjuk be ötödikbe és majd lessz valami) Aki azzal akar spórolni, hogy gyorsan felpakolja 5. fokozatba pl. városban az nagyon pofára fog esni. Városban 3. fokozatig érdemes felkapcsolni és ennek ellenére nem fog többet enni. Saját megfigyelés: 3000 körüli fordulat 3-ban kb. 70 km/h, sík terep a pillanatnyi fogyasztásmérő 4,3-4,4. Itt érdemes 4. fokozatba váltani, de figyeljünk oda, hogy a fordulat ne essen 2000 alá, mert akkor nőni fog a fogyasztás. A fogyasztáskijelző szerint alacsonyabb fordulatszám tartományban minél magasabb fokozatba van téve annál többet zabál, tehát el kell felejteni azt a berögződést, hogy gyorsan minél feljebb váltsunk a spórolás érdekében.
Újabb kizárólag városi használatban kiautózott tank: Fogyasztás 6,7 átlag. Most egy kicsit visszavettem a gázból, ahol tehettem 3. ban 3000-es fordulat felett már kapcsoltam a 4. fokozatot, és lehetőleg 2100-2500 között tartva a fordulatot a fogyasztásmérő nagyon barátságos számokat mutogat.
A 68 lóerősnek 5,9 l/100 km a gyári étvágya, s e gengsztereper is elketyeg 6,5 literrel úgy, hogy rendszeresen heveny meneteket tekernek bele. Egyszer Ausztriából hazafelé 4 személlyel és poggyászokkal megpakolva 5,1-et fogyasztott (osztrák benzinből), ez a rekord. Amit egyáltalán nem kétlünk, hiszen egy majdnem ugyanilyennel hajdanában a Torino-Budapest útvonalon sofőr plusz két utast szállítva 710 kilométert bírt egy tankkal a Swift, majd 36 liter fért az üzemanyagtartályába… Ami hasonló étvágyat jelent. Itt jegyeznénk meg két típushibáját/hiányosságát: nem tudni, csak sejteni, mennyi benzin lehet benne, mert a mutató már rég az üres szint alatt fekszik, amikor még zokszó nélkül robog, illetve hosszútávon hátul baromi kényelmetlen.
Ismerje meg a Suzuki Hayabusát
Fogyasztási teszt eredmények összehasonlítása
Autóuziként nagyon érdekel bennünket az autók valós fogyasztása. A szabvány szerinti adatokból csak az derül ki, mennyire tudja a gyártó a mérés sajátosságaihoz igazítani a kocsikat. Ebben a cikkben egy 1999-es Suzuki Swift GLX-et (1.0 benzines szívómotorral) hasonlítunk össze egy 2003-as Opel Corsa C-vel és egy háromhengeres benzines Škoda Fabia 1.0 Clever tesztautóval. Fontos, hogy a mérés során nem minimumfogyasztási versenyt rendeztünk! A megengedett sebességet tartottuk mindenütt és ehhez elég sokat előztünk is. Autópályán 130-cal, másutt 90-nel vagy 110-zel haladtunk, amit épp a szabály és a forgalom engedett. Nem az elérhető minimális fogyasztás érdekelt bennünket, hanem a reális közúti érték.
Az európai szabvánnyal mérve a Swift átlaga 5,3, a Corsáé 5,6, a modern Fabiáé viszont csak 4,7 liter/100 kilométer.
| Autó | Gyári átlag (l/100km) | Teszten mért átlag (l/100km) |
|---|---|---|
| Suzuki Swift (1.0 GLX) | 5,3 | 4,9 |
| Opel Corsa (1.0) | 5,6 | 5,03 |
| Škoda Fabia (1.0 Clever) | 4,7 | 5,5 |
A teszt végén a következő eredmények születtek: Suzuki Swift: 4,9 liter/100 km, Opel Corsa: 5,03 liter/100 km, Škoda Fabia: 5,5 liter/100 km. A legjobban azonban a Fabia eredménye lepett meg bennünket, amely 5,5 literjével csak 10 százalékkal szorult a Corsa mögé. Kis különbséggel győzött a Swift.
Ami a közúton mért fogyasztást illeti, nominálisan nem javult a helyzet, mert a legmodernebb kisautó ette a legtöbbet és a legöregebb, 1988-ban bemutatott a legkevesebbet.
Ezért nincs jobb olcsón a Swiftnél - Vezess Értékbecslő
Fenntartási költségek és típushibák
A Swift-re soha nem kell költeni, megbízható, nem fogyaszt semmit, soha nem hagy az út szélén, és olcsó fenntartani. Van egy rossz hírem ezeknek az embereknek: Kell költeni rá, legalábbis kellene... Ugyanúgy, mint az összes többi autóra. Mert a Swift is használódik, ha használják. Ha nem, akkor meg csak szimplán rohad.
Fogyasztási teszt: Suzuki Swift vs. Citroën C-Zero
Hajtáslánc és alváz
Az első, amit kiemelnék, az a hajtáslánc, különösen a féltengelycsuklók... Különösen, ha a belső is megadja magát. És már itt elérkezünk ahhoz a kérdéshez, mit szól az újdonsült tulajdonos, akinek azt hazudták a spanok, hogy a Swift-re soha nem kell költeni?!? Mert egy normális külső csukló cseréje (normális csuklóval) munkadíjjal 15-20 között áll meg helyből. Abba már bele se mennék, hogy évjárat/alvázszám alapján lehetetlen a megfelelő alkatrészt megszerezni hozzá. Sok autón már nem is a gyári van, mert cserélték a csonkállványt is rajta. Vagy gyárilag nem a megfelelő van rajta. De egy 10-14 éves Swift-nél is szinte garantált, hogy nem a gyári alkatrészeket találja a szerelő a helyén. Azon kívül, hogy leütős/nem leütős a csukló, még a fogszám alapján is különböznek. Az egyszerű, olcsó, fapados Swift-en... Egyszerűbb a helyzet a belső csuklóval, az csak szimplán drága. A hajtásláncnál még kiemelném, hogy nekem nagyon hangos a váltó! Szinte elnyomja a motorzajt, főleg alacsonyabb fokozatokban.
De ha már úgyis aknán van az autó felemelve, akkor érdemes alánézni az verdának. Mert bizony kegyetlenül rohadnak. A nyúlványok nincsenek gyárilag megfelelően (vagy egyáltalán??!) kikezelve belülről, ezért mindenhonnan támad a rozsda kifelé. A hátsó nyúlványok, a futóműelemek mind rozsdásak, vagy rozsdaszínűek. Ehhez társul még, hogy a kipufogó sincs különb anyagból, rohad, nekünk nagyjából mindegyik autó 2 évente kért beavatkozást kipufogó téren... Dobcsere, csőcsere, lyukadás, de hozzá kellett nyúlni az összeshez.
A bal küszöb 14 centi hosszan szét van nyílva. Jobb oldalon 3 centin. A taposólemez mindkét oldalon kilyukadt, az egyiken tenyérnyi helyen alig van anyag. Az első futóművek bekötési pontjainál hátul megindult a rozsda. Ami a legkomolyabb, hogy a homlokfal elől porlad szét, a hűtő alatt. Ilyet még soha nem láttam. A legdurvább, hogy szinte mindenhol rohad az autó. A szakszerű javítás vetekszik az autó értékével.
Motor és fékek
Sajnos velünk előfordult, hogy nem akart elindulni az autó. Először a befecskendező szelepre gondoltunk, mert típushiba ezeknél. Konkrétan annyit csinál, hogy teker az önindító, de nem röffen be a motor. Bikáról, és húzásról pedig igen. Egy új akksi oldotta meg. Mellesleg ez a Swift-eknél amúgy gyakran fellépő befecskendező hiba olyan 50ezerből orvosolható. 35-40 csak maga az alkatrész. És sajnos gyakori. Az internet tele van eladó injektorokkal, nem véletlenül.
Állítottunk szelepet is kettő autón, mert hangos volt. Gyalázat. Amúgy a Swift-ek többnyire, pláne hajtva, eszik az olajat. Mi minőségi 10W-40-el szoktuk etetni őket. Eszik is. Cseréig valamennyit kell tölteni utána. A vezérműszíj és a hozzá tartozó görgő cseréje aránylag olcsón megoldható, de hozzátenném, egy hasonló kategóriás Punto vagy Clio esetében lényegesen olcsóbb az alkatrész. Hasonlóan jópofa dolog még a 96 utáni Swift-eknél gyakran előforduló dugattyúpalást törés. A szoknya egy része letörik többnyire a 3-as hengernél, majd lepottyan a forgattyús részbe.
Bőven akadt mit csinálni a fékekkel is. Többnyire tárcsa-betét cseréje volt a jellemző, de akadt beállt gumifékcső, begyógyult fékmunkahenger... Volt, hogy a bal első fék szimplán befogott... Ami színesíti a dolgokat, hogy ezer féle fékrendszerrel gyártották... Bosch, Lucas, Akebono, Teveres, Bendix... Alkatrészért menni csak kiszerelt mintával, ha lehetséges. Árakban itt is drágább, mint pl. egy hasonló Clio. Pl. ugyanaz a Brembo tárcsa, drágább Swift-hez. A féket taposni kell, de aztán szépen fog (nemrég ez is cserés volt, ahogy a vezérműszíj és görgői 100 ezer km tájékán, no meg az első lengéscsillapító a gólyalábbal a nagy Suzuki-visszahívásos akcióban).
Belső tér és ergonómia
A műszerfali izzók állandóan kiégnek. Nem könnyű cserélni őket. A zárak kopnak, ezért csak nyitásra használjuk őket, zárni a gombbal szoktuk. Kellett cserélni a gyári kp.zár vezérlőjét is. A motorháztető nyitó szerkezet elgyengül a legtöbb típusnál, játszani kell vele mire felugrik rendesen. Súlyos esetben két személyessé válik a géptér kinyitása. (Egy húzza a kart, egy közben húzza fel a géptetőt). Legrosszabb esetben szakad a bowden, törik a profil. Zárt tetőnél. A beltéri műanyagok törnek.
A páromé amúgy egy elég jól felszerelt változat! Az elektromos ablak kapcsolója valami végtelenül elfuserált helyen van. (kézifék mögött) Szó szerint kényelmetlen, semmi köze az ergonómiához. A műanyagok kemények, csörögnek-zörögnek, de gondosan ápolva bizalomgerjesztő ez a belső. Az ajtózseb és a kesztyűtartó is kicsi, poharat-palackot nemigen van hova tenni. A középkonzol tetején és alján elhelyezett csúszásgátló szivacs már a tulaj „műve.
A rásegítés nélküli kormány a modern autókban elpuhult sofőrnek nehéz, ez a minikormány meg olyan közel van a bajuszkapcsolókhoz, hogy elsőre többen is ablakot töröltünk. A lámpák fényereje alacsony, az ablaktörlőlapátok meg gyengén törölnek - általában. Hátul rövid az ülőlap, gyerekméretű a támla, fejtámláról pedig ne is álmodjunk. Nem is a helyszűke a baj, mert tűrhetően el lehet férni - a lapjában és támlájában is rövid, ráadásul kőkemény, spártai pad a kínok forrása.
A Suzuki Swift a használt autó piacon
A többség nem olyan, mint ők! Egy átlag csóró igáslóvásárlónak ezek bizony nehezen megoldható problémák, és adott esetben költségesek! Nekik ha azt mondod, hogy Denso injector, vagy G13AB, meg 23-as leütős csukló, az jó eséllyel pofán vernek, hogy ugyan ne szidd már az Q-rva anyjukat! Ezt kellene megérteni drága barátaim! A többség nem cserél otthon küszöböt, nem szed le hengerfejet. Nem hegeszt kipufogót, és nem kap szét féltengelyt sem. Nem ismerik az autók technikáját, és nem igazodnak el az alkatrészek között! Ezek a vásárlók a legkevesebb pénzből szeretnének olyan használt autót venni, amit anno a legkevesebb pénzből ÚJ autót vásárlók használtak régen. ÉS tartottak karban. Ezek után elegáns azt mondani valakinek, hogy a Swift-re nem kell költeni? Legalább ne adjunk lovat a hülyék alá.
Nyugdíjas fateromnak kellett egy autó 200-ért... Néztük a Suzukikat is, de 400 alatt csak szarok voltak. 200-ért vettünk egy 97-es Renault Clio-t... Nem rohad, friss műszakis, 5 liter körül fogyaszt, felnire szerelt téli gumit is adtak hozzá. Eddig úgy fest, jó vétel volt... Hogy mit éri meg, és mi olcsó, az nem a márkán múlik. A hazai használt autó felhozatal (fél milla alatt) nem véletlenül olyan, amilyen. Ugyanazok az emberek, akik a "nem kell rá költeni" elvet vallják, habzó szájjal kurvaanyáznak, hogy mekkora hulladékokat árulnak a neten, és a kereskedésekben. Azokat árulják, amit más előtte használt, elhanyagolt, leszart, lelakott... Mert a Suzukira is lehet, vagy kellene költeni! Ha valaki ezt nem teszi, attól nem az autó lesz fasza, hanem ő lesz igénytelen... Lógó futóművű, rohadó, csörgő-zörgő motorú, füstölő Swift-ből pedig megmosolyogtató azt hallani, hogy olcsó fenntartani.
Válságban pedig az okos vagy megszorult ember válságautóval közlekedik, amennyiben muszáj közlekednie, vagy mert ha valamiről, hát épp az autózásról nem akar lemondani. Nos, van egy tuti tippünk azok számára, akik túl tudnak lépni a sznobizmuson és a mi autónk lesajnálásán: a Suzuki Swiftnél nincs jobb! Autófutárok tucatjai pörögnek ilyen Swiftekkel: olcsó, kicsi, fürge, könnyű, nem fogyaszt, nem romlik el, nem hagyja cserben a gazdáját. Ha valamit cserélni kell rajta, „fillérekből megvan. Úgy 300 ezer forintot érhet ez az autó, de nem eladó. Válság van. Felháborítóan drága az üzemanyag és minden más is.
Sokkal jobb - házon belül - az Ignisnél, Wagon R-nél, Altónál, jobb és költséghatékonyabb a legtöbb konkurens kisautónál is. Válságban pedig az a legfontosabb, hogy a lehető legolcsóbban hódolhassunk már-már luxusszenvedélyünknek, az autózásnak, nem?
És továbbra is azt mondom, hogy egy jó állapotú Swift bomba vétel lehet! De nagyon figyeljen rá oda a tulaj, mert bizony kell vele foglalkozni! Mint minden más autóval! Semmivel nem olcsóbb fenntartani, mint a korbeli kis kategóriás autókat.