A Politzer család története: Egy hegedűs sorsa a Dunánál
A Politzer család története az 1700-as évek elejéig követhető vissza. Csehország északi vidékén éltek, lenvászonnal kereskedtek. A zsidóknak nem ment jól a sorsuk VI. Károly uralkodása alatt.
Csak kis helységekben tűrték meg őket, nem maradhattak sokáig ugyanazon a helyen, nem jó kedvükből vándoroltak annyit. Így került a család Politzba.
Eisiknek 1740 körül kellett elhagynia Politzot, méghozzá nem önszántából. Tudni kell ehhez, hogy annyira szépen hegedült, hogy ilyenkor ablaka alatt kisebbfajta tömeg gyűlt össze a hallgatókból. Egy molnár, aki éppen szemben lakott, néha meg is kérte Eisiket, játsszon neki.
Egy péntek késő délután a molnár megint arra kérte Eisiket, hogy játsszon neki. Ő azt válaszolta, hogy péntek van, a szombat bejövetele előtt, ilyenkor már tilos hegedülni. A molnár csak kötötte az ebet a karóhoz, mire Eisik kidobta a házból. A molnár dühében elrohant a paphoz és bepanaszolta.
A pap jelentette az esetet Prágának, ahol szigorú vizsgálatot rendeltek el. A molnár időközben megbánta az egészet és kibékült Eisikkel. Úgy látszott, elsimult a dolog, de a Prágából küldött hivatalos személyek már úton voltak, elfogják a bűnöst, és végrehajtsák rajta az ítéletet.
Honosítási lehetőségek Magyarországon
A molnár, akit értesítettek, könyörgött Eisiknek, hogy még az éjszaka meneküljön el. Eisik ezért fogta magát, motyóba kötötte a holmiját és a hegedűjét és nekiindult a sötét éjszakának, ment toronyiránt, fogalma sem volt, hová…
Vándorlása során annyit tudott keresni a hegedüléssel, hogy nem kellett éheznie. Így jutott el Nikolsburgba, ahol az édesanyjának rokonai éltek. Egyikük befogadta, másikuk bevette társnak az üzletébe, és néha magával is vitte az üzleti útjaira, volt, hogy „egészen Magyarországig”.
Közel lakott hozzá egy horvát cserzőmester, akinek a lánya lassanként beleszeretett a zsidó hegedűsbe. Eisik rábeszélte a lányt, hogy térjen be zsidónak, ezután egy környékbeli rabbi megeskette őket és kettesben nagy titokban elhagyták a falut, ahol olyan jó dolguk volt.
A lány apja vigasztalhatatlan volt, azonnal üldözni kezdte a fiatalokat, feljelentést tett ellene mind az egyházi, mind a világi bíróságoknál. A fiatal pár ekkor Magyarországra jött, meghatározott cél nélkül. Először Pozsonyba aztán Zemplén megyébe mentek, de sehol nem találtak nyugalmat.
Az após mindenhol felkutatta a lakóhelyüket, így gyorsan kellett mindig tovább kellett költözniük. Az állandó vándorlás során egyre újabb gyerekeik születtek, Wolf, a legidősebb, azután jött Moritz, azután Gerson, és egy lány, Hava. A lány születése után meghalt Eisik felesége, ez a szegény, hűséges asszony.
Taylor Swift és Harry Styles: A szerelem és a szakítás
Eisik tovább vándorolt az országban, majd mivel néhány rokona Köpcsényben élt, végül oda ment, és feleségül vett egy fiatal özvegyet.
A köpcsényi hitközség egyike volt annak a néhány zsidó hitközségnek, melyeket Esterházy herceg telepített le a birtokain - zsidók ekkoriban nem lakhattak akárhol, csak olyan földesurak birtokain, akik ezt lehetővé tették. Esterházy herceg megengedte a kicsi közösségnek, hogy saját házaik legyenek, zsinagógát, rituális fürdőt és temetőt építsenek. Rabbit is választhattak, aki a felmerülő problémákra az ősi törvények alapján kereste a megoldást.
II. József uralkodásának tíz éve a 18. század végén döntő jelentőségű változásokat indított el a magyarországi zsidók életében. Ő rendelte el, hogy a zsidók családneveket viseljenek, ezért lett Eisik utódainak neve a morvaországi település után Politzer. Eisiket Köpcsényben már Eisik Politzer néven ismerték.
Legidősebb fia, Wolf korán elhagyta a szülői házat és egy pozsonyi kereskedőhöz szegődött tanoncnak.
Eisik Politzerről természetesen nem maradt fent hitelt érdemlő ábrázolás , hiszen jóval a fényképezés feltalálása előtt élt, és portré-festmény pedig nem készült róla. Alakjának megelevenítéséhez olyan ábrázolást kellett keresni, ami abból a korszakból, arról a területről származik, ahol ő élt, és hasonló társadalmi státuszú személyt ábrázol.
A Magyar Nemzeti Múzeumban van egy 1808-ban készített kézirat, Johann Pacsich "Volkstrachten zu Kittsee in der Wieselburger gespanschaft nach der Natur", melyben tíz színes kis vízfestmény mutatja be a Köpcsény környékén élők viseletét. A kéziratot 1907-ben, az Archaeológiai Értesítőben ismertette Szendrey János. A Magyar Zsidó Múzeum munkatársai 1933-ban lemásoltatták a sorozat két, zsidókat ábrázoló képét - innen rendelkezünk a színes képekkel.
Eisik élete során Politzból Nikolsburgba, Köpcsénybe, majd Sátoraljaújhelyre és vissza Köpcsénybe vándorolt, a családi krónika szerint jórészt gyalogszerrel. A filmben szó esik az Esterházy uradalom területén lévő zsidó közösségekről, a "hétközségről" (héberül: séva kehilot), amik a földesúr engedélyével, a közösségekkel kötött szerződés értelmében létesülhettek, s melyek egyike volt történetünk helyszíne, Köpcsény is.
Sajnos a szerződés nincs a gyűjteményünkben, van viszont egy védlevél Löbl Mózes részére a szomszédos Lakompakról, ami ugyan kicsit későbbi (1825-ben kelt), de mégis helyénvalónak éreztük, hogy ezt helyezzük az általunk megrajzolt Esterházy herceg kezébe. A falon II. József portréja nézi a jelenetet - az ő reformjairól is szó esik a filmben.
A korabeli zsidó életút helyszíneit a rohonci (ma: Rechnitz, Austria) hevra kadisa jegyzőkönyvének címlapján lévő tollrajzok alapján alkottuk meg.
Eisik második fiával Moritz Politzerrel folytatódik a történetünk, aki Moische Boder néven nagyon keresett orvos lett Köpcsényben. A szomszédos földesúr, Pálffy gróf annyira bízott benne, hogy gyakran saját kocsiját küldte érte, és beajánlotta a gazdag bécsi zsidó bankárnak, Arnsteinnek is.
Nem csoda, hogy Moritz Politzer orvosi szolgálatait a gazdag pozsonyi zsidók is igénybe vették, hiszen a fiatal orvos képességeinek híre messze földre eljutott. Moritz Pozsonyban gyakran felkereste Moses Leitersdorfert, a gazdag nagykereskedőt, itt ismerkedett meg nevelt lányával, Rachel Kaiserrel.
Rachel eredetileg egy Josef Kaiser nevű zalaegerszegi könyvárusnak volt egyetlen lánya. Kaisernek volt három idősebb fia is, akik közül a legidősebb kivándorolt Amerikába, ahol hatalmas vagyonra tett szert. Ő a családban mindenkit arra buzdított, hogy keresztelkedjen ki, és vándoroljon ki mindenki Amerikába.
Josef Kaiser és két fia végül megkeresztelkedtek, de a kis Rachel hallani sem akart róla, és egy éjszaka elmenekült az apai házból egy környéken lakó családhoz.
A helyi katolikus egyház azonban Ráchel lelki üdvösségét is a szívén viselte, pert indított érte. A rokonságnak és a zalaegeszegi zsidóknak ez nem tetszett. Per kezdődött, amely végül is a császári udvarig jutott. Ferenc császár végül úgy határozott, hogy a lány maga dönthessen a kérdésről.
Ez úgy történt, hogy Zalaegerszegen egymással szemben, egy-egy sorban felállították a keresztény és a zsidó polgárokat, Rachelnek felolvasták az ítéletet, és felszólították, hogy arra az oldalra álljon, amelyiknek a hitét követni akarja. Rahel a zsidóság mellett döntött, a jelen lévő rabbi megáldotta a fiatal lányt, hogy a leszármazottai jó és boldog emberek legyenek.
A Pozsonyban élő Moses Leitersdorfer örökbe fogadta Rachelt, és a lehető leggondosabb nevelést adta neki. Több kérője is akadt, közülük Rachel a tehetséges, fiatal orvost, Moise Badert választotta. 1795 körül összeházasodtak. A házasság boldognak és termékenynek bizonyult.
Rachel 1797-ben adott életet első gyermekének, aki az Abraham nevet kapta. A következő években született Sabl, aztán Hava, végül Philipp és Schmule. Sajnos, nem élvezhették sokáig a szép családi életet a köpcsényi Politzer házban.
Napóleon seregei keresztül söpörtek Ausztria és Magyarország területein is. Napóleon katonái, mint akkoriban minden hadsereg, a lakosság kifosztásával egészítette ki a zsoldját. Rengeteg szenvedést és nélkülözést okoztak a lakosságnak.
Mivel a zsidók ebben az időszakban még nem birtokolhattak földet, a tehetősebb zsidók a vagyonukat áruban, pénzben, aranyban és ékszerben tartalékolták. A zsidók rosszakarói hamar hozzájuk irányították a francia katonákat.
Rahel Politzer abban az időben a legkisebb gyermekével volt várandós. Férje sejtette, hogy mi következik, ha a franciák Köpcsénybe érkeznek, ezért egy éjszaka titokban elásta az értéktárgyait anélkül, hogy bárkinek is szólt volna. Amitől tartott, bekövetkezett.
A francia katonák közül néhányat hozzájuk is beszállásoltak, akik pénzt és értéktárgyakat követeltek tőle. A franciák nem hitték, hogy nincs semmije, feldúlták a pincét, az ott tárolt bort megitták. Egy részeg, brutális katona puskatussal fejbe verte. A híres orvos elvesztette az eszméletét, és másnapra meghalt.
A gyerekek elárvultak, a derék asszony pedig ott állt a szülés előtt, koldusszegényen. A franciák kivonulása után sokan próbálták segíteni őket, de szegény Rachel nagy ínségben élt a gyermekeivel. Megmaradt ugyan a ház, és a Leitersdorfer rokonok támogatták őket. Rachel ügyesen kézimunkázott, ezzel keresett valamennyi pénzt.
Ez a nagyszerű asszony napközben ellátta a háztartást, az éjszakát általában a lányával együtt végigdolgozták, hogy megkeressék a kenyérre valót. A szerencsétlenség betetőzéseként egy éjszaka tűz ütött ki, és a tető egy része leégett. Az a hír járta, hogy gyújtogatás történt, mert egyesek abban reménykedtek, hogy a hamu alatt megtalálják az elrejtett kincseket.
A családi legenda szerint Rachelt a családja kitérése után a jómódú Leitersdorfer család fogadta be és nevelte fel Bécsben. Gyűjteményünkben őrzünk egy apró, nőknek készült imakönyvet, mely a Leitersdorfer családhoz köthető - ezért a film vizuális világának megteremtéséhez ezt az imakönyvet használtuk fő forrásként.
Az imakönyvet a címlappal szemközti dedikációs oldal bejegyzése szerint Koppel ben Jirmija Broda ajándékozta jegyajándékul menyasszonyának, Gitl bat Zavel Leitersdorfnak 1750-51-ben. Gitl családja eredetileg Kismartonból, a mai Eisenstadtból származott, majd a 18. század elején Bécsbe költöztek. 1758-ban Gitl apja kiváltságlevelet kapott Mária Teréziától.
A gazdag család megrendelésére több illusztrált kézirat készült, mert a gazdag zsidó családokban a könyvnyomtatás felfedezése után is szokás maradt a kéziratos, illusztrált luxus-imakönyvek használata. A mindössze huszonhét pergamenlapot tartalmazó kis imakönyvecskében tíz színes festett kép van. A könyvet Mesullam Ziml másolta és illusztrálta Polnán, 1750-51-ben.
Mose Boder orvosként kapcsolatban állt a gazdag bécsi udvari szállító és bankár Arnstein családdal is. Boder társadalmi elismertségét ezért Fanny von Arnstein szalonjának vizuális felidézésével illusztráltuk.
A kép egy ismeretlen festő vízfestménye a bécsi Zsidó Múzeum gyűjteményéből, és Fanny von Arnstein bécsi Hoher Markton lévő szalonját ábrázolja 1820 után. Az eredeti, a bécsi állandó kiállításban látható képen a híres családtagok nem szerepelnek, őket csak a filmes fantázia illesztette a képbe. Ily módon áttételesen lehetőségünk nyílt megidézni a korszak méltán híres zsidó nőalakját, Fanny von Arnsteint, akinek szalonjában találkozott a korszak felvilágosodást hirdető elitje. A Bécsi Kongresszus (1813) idején vendége volt Wellington, Talleyrand, Schlegel, és a berlini szalonjáról ismert Rahel Varnhagen is a férjével.
Fanny és nővére Caecilie az Arnstein és Eskeles bankház alapítóihoz mentek feleségül.
Ráchel legidősebb gyermekét, Ábrahámot, a bécsi Arnstein bankár magával vitte Bécsbe és földmérőnek képeztette ki. Szabad napjain többnyire gyalog ment el Köpcsénybe, hogy megossza édesanyjával és testvéreivel azt a néhány falatot, amit sikerült félretennie.
Abraham tovább folytatta földmérői tanulmányait, és úgy látszott, hogy a sokat szenvedett Politzer családra derűsebb napok virradnak, amikor hirtelen új csapás sújtott le rájuk. I. Ferenc császár egy dekrétumában megtiltotta a zsidóknak a földmérői tanulmányok folytatását. Abraham Politzer tanácstalan volt a kétségbeejtő helyzetben. Jótevője, Arnstein is éppen akkor halt meg. A jövő kilátástalannak tűnt számára. Gyalog ment Magyarországra.
Üres zsebbel és üres hassal ért Pestre, ahol megtudta, hogy a közeli Pécelen a zsidó közösség tanítót keres. Odasietett, jelentkezett és megkapta az állást. Kapott egy fekvőhelyet az előimádkozónál, másik zsidó családnál kosztolhatott. Azokon a napokon, amikor a tanító is ott étkezett, mindig a legolcsóbb étel, bab került az asztalra. Így élte a fiatal éveit ez a tehetséges, előkelő házban felnőtt fiatalember.
Az anyjától és a testvéreitől kapott levelek sem javították hangulatát. Édesanyja panaszkodott a nagy ínségről, a pénz értéke az egy ötödére esett vissza, ennek következtében rettenetes szegénység jött el.
Nagybátyja, Wolf Politzer ezenközben élénk kereskedelmet folytatott Dél-Magyarországon, Erdélyben és Szlavóniában. Üzleti útjain gyakran találkozott egy Jakob Hay nevű kereskedővel. Lassacskán bizalmi viszony alakult ki köztük, és hogy ne legyenek egymás konkurenciája, közös üzletekbe fogtak. A tranzakciók száma és mérete egyre nőtt, így szükségessé vált egy olyan személy alkalmazása, aki levelez és könyvel.
Ekkor jutott eszébe Wolf Politzernek, hogy van egy unokaöccse, aki Bécsben tanult. Éppen vásár volt Pesten, ahol sok üzletember megfordult, és akadt valaki, aki ismerte a péceli Aber Politzer tanítót. Wolf megüzente neki, keresse fel Pesten, az Országúton lévő szállásán.
Ez volt a fordulópont Ábrahám életében. Wolf Politzer és Jakob Hay éppen ebédnél ültek, amikor belépett egy sápadt, sovány, mezítlábas fiatalember, aki Aber Politzerként mutatkozott be. Rögtön rendeltek neki is egy ebédet, amelynek a kiéhezett tanító nagy mohósággal látott neki.
Ebéd után Wolf tetőtől talpig felöltöztette - így már egészen más benyomást keltett, csinos, karcsú fiatalember lett belőle. Aber Politzer majdnem olyan gyorsan írt, mint ahogy beszélt, fogalmazványai választékosak voltak, és a kézírása igen szép. Jakob Hay idősebb lánya, Golde mély rokonszenvet érzett iránta, ami lassan kölcsönös szerelemmé érett.
Jakob Hay gyakorlati érzéke és okossága azt súgta, hogy a tudás és a szorgalmas munka többet ér a pénznél, és így boldogan adta feleségül Golde lányát a szegény tanítóhoz. Jól számított, és döntését soha nem bánta meg…
Golde és Aber a házasságkötésük után egy ízlésesen berendezett kis boltot nyitottak az Alföldön található Irsán. Végtelen szorgalmuk szerény megélhetést biztosított nekik. Golde irányította a háztartást, Aber pedig üzleti urakra járt.
1825-ben megszületett az első gyermekük, Moritz, majd sorban Illés, Ignác, Leni, Rudolf, Bernát, Mihály, Ádám, Farkas, Fülöp, Sámi, Rozi, Sali, Zsigmond és Gusztáv. Mire a legkisebb megszületett 1846-ban, a legnagyobb már meg is nősült, így szegény Golde sosem láthatta együtt mind a tizennégy gyermekét. Egyszer a tíz fiú azzal lepte meg édesanyját, hogy készíttettek neki egy közös képet.
Politzerék csendben élték a vidéki magyar zsidók átlagos életét, melynek békéjét a középkori állapotokat felidéző járvány, a kolera megjelenése szakította meg.