Autós Üldözések a Filmekben: A "3 Nap a Halálig" Elemzése és a Legjobb Jelenetek Listája
Mit érne egy autós vélemény-blog legjobb autós üldözések best-of lista nélkül? Ezért íme egy saját lista, amelyben igyekeztem összegyűjteni olyan jeleneteket, amelyek nem szerepelnek a legtöbb listán, és a mai nethuszárok túl fiatalok ahhoz, hogy teljes pompájukban átéljék a nagyképernyőn.
Az autós üldözések sokáig az akciójelenetek királykategóriáját jelentették, amelyben a szereplők mintegy szuperképességre szert téve használják ki sebességük és lendületük megsokszorozódását, mielőtt divatba jöttek a szuperhősök.
Mielőtt tovább lépnék, lefektetek pár házi szabályt, amelynek révén talán érthetővé válik, hogy miért került be épp az a film:
- Az autók mellett fontos a környezet, akár kiemeli a hajszát, akár csak megfelelő környezetet ad nekik.
- Ha már kategorikusak vagyunk, az autós üldözést igyekeztem tágan értelmezni, azaz verseny, csoportos hajsza, autós párbaj és üldözés egyaránt szerepel.
- Végül fontos a látvány, de plusz pont jár a fizika törvényeinek tiszteletben tartásért (vagy annak illúziójáért).
De ha már effekteknél tartunk ugyanezért száműztem a 60-as és 70-es évek trükkjeit, mint a film mesterséges felgyorsításával vagy a menet közben leeső dísztárcsával operáló filmeket. Bármennyire zseniális film a Párbaj, vagy lenyűgöző a Francia Kapcsolat hajszája, korszakalkotó a Bullit, technikailag egyszerűen nem a mai filmek súlycsoportja, így nekik majd egy külön posztot tervezek.
Top 10 Autós Üldözés (Szubjektív Lista)
- Az első autós üldözést a szép emlékek hozták fel a 10. helyre. 9. Mai szemmel ez egy meglehetősen amatőr film, de annak idején meglehetősen dögösnek számító autós jelenteteket tartalmazott, amelyeket a kontinensen innen akkoriban nem nagyon láthattunk. Persze a jelenetek mai szemmel ezek már inkább viccesnek hatnának.
- A Sziget autós üldözésének különlegessége, hogy gyakorlatilag ugyanazt a forgatókönyvet rendezte le a mester filmjeiben. Komoly internetes szakirodalom lelhető fel arról, hogy hány snittje közös a Bad Boys II, a Sziget és a Transformers 3 autós üldözésének.
- A Drive egy sajátos film, jellegzetes színekkel, emberekkel és hangulattal.
- Bár a James Bond sorozat minden egyes része vérbeli akciófilm, mégis nehezebb jó autós üldözést találni benne, mint eredetileg gondoltam. A legtöbb autós menekülés során ugyanis a másik fél általában más fegyvernemmel indul, hol egy tank, hol egy helikopter, hol egy tengeralattjáró veszi üldözésbe hősünket. Ezért négy-öt jelenet marad, amely megfelel a definíciónak és még mindig komolyan vehető. De a kedvencem továbbra is Quantum csendje nyitójelenete. Itt szinte minden tökéletes, a táj, a pörgős jelenetek, az autentikus autók (az Alfa 159 amúgy is személyes kedvencem), mind helyén van.
- Annak idején valamiért ez a film átcsúszott a diktatúra szűrőjén (alighanem az amerikaiak, khm kiegyensúlyozott ábrázolásáért). Mondjuk a Rambo II höz képest valóban megfigyelhető benne egy adag „távolságtartás” Amerikától ebben az új-zélandi kémfilmben, amelyben igazán nincsenek „jófiúk”.
- A Ronin nagy autós üldözése minden autós jeleneteket rangsoroló lista kötelező eleme. Pedig a moziban közel sem okozott akkora padlózást az álkapcsomnak.
- Az autók a helyzethez mérten reálisak (nyilván a főszereplő Interceptorát leszámítva), és az akciójeleneteket nagyon szépen megírták.
Ez lenne az én top 10-esem. Nem mondom, hogy ez egy abszolút lista, sőt igyekeztem olyan jeleneteket összeszedni, amelyek azóta a feledés homályába merültek.
Autóklíma hibaelhárítási útmutató
3 Nap a Halálig: Kritika
Akciófilmek tucatjai sulykolják az emberbe, hogy ügynöknek (titkosügynöknek, CIA-ügynöknek, porszívóügy… ja, annak nem) lenni menő és kúl. Legyen az ember James Bond, Ethan Hunt vagy Frank Moses, mindenképp jó kocsikban kell száguldoznia, jó nőkkel az oldalán, és cserébe csak néhány gazfickót kell ártalmatlanítania. Egy jó ügynök nyilván nem jó apuka, hiszen 0-24-ben embereket kell halomra ölnie a világ különböző sarkaiban. Emellett persze nem jut ideje elugrani a gyerekért az oviba, a zongoravizsgájánál meg fontosabb dolga megbuktatni néhány diktátort - hiába, a szolgálat, az szolgálat. Igaz, a film szerint a titkosügynökmeló nem más, mint az állam bérgyilkosának lenni. Csak nyilván az állami szintű fizetés sokkal gyatrább, mint a magánszektorban tevékenykedő kollégáké. De végülis a pénz nem sokat számít olyankor, amikor az ember szembesül a saját halálával.
Főhősünkkel, Ethan Hunterrel (Kevin Costner) pedig épp ez történik: kiderül róla, hogy agydaganata van, ami már a tüdejére is kiterjedt. Mihez kezd az ember, mikor az orvosok kimondják rá a halálos ítéletet? Megpróbálja rendbehozni a dolgait. Kibékül a feleségével, akitől elhidegült. Abban a maradék kis időben megpróbál közel kerülni addig elhanyagolt kamaszlányához is. Ez a lehetőség pedig a Cégtől érkezik: felajánlanak neki egy titkos, „teszteletlen” csodaszert, ami még az előrehaladott rákot is gyógyítja.
Ez az alapfelállás akár a Cranké is lehetne, nem? Versenyfutás az életért, a gyógyszerért, miközben hullanak a rosszfiúk, mint a legyek. Csak ez meg van bolondítva (vagy inkább el van laposítva?) egy családrendbehozós szállal - még hát a rák azért mégsem az adrenalinról szól… Az agyament pörgést tehát felejtsük el. Jó, lehet ezt az egészet egy mesének, egy látványos-lendületes, rózsaszín akcióvígjátéknak tekinteni, és akkor nem akad ki annyira a néző ezeken a problémákon. De sajnos családi vígjátéknak és akciófilmnek is pocsék. Akciófilmnek azért, mert az a pár lövöldözés teljesen tét nélküli - a faarcú rosszfiúknak úgysincs esélyük Kevin Costner ellen -, vígjátéknak meg azért, mert néhol a legrosszabb Disney-kliséknél is mélyebbre süllyed. De komolyan, hányszor lehet még ellőni, hogy apuka és lánya úgy melegszik össze, hogy apu gyorsan két perc alatt megtanítja táncolni a bál előtt a csajszit, miközben valami nyálas zenére magához öleli? Ehhez hasonló ordas nagy közhelyekkel van tele a film.
De sajnos minden jó pillanatra jut tíz rossz, és még öt kifejezetten kínos - ráadásul mindez két órán keresztül folyik… Hát, ez bizony továbbra is Luc Besson mélyrepülése. Már alig emlékszem rá, mikor is volt utoljára igazán jó film, ami mellett ott virított a neve. Mindenesetre ennek a 3 nap a halálig című katasztrófának épp csak a címe kreatív és szellemes.
Késések az elektromos Land Rover terveiben
Nem kérdés, kicsoda az utóbbi évek legrosszabb blockbuster-rendezője. McG (Terminátor: Megváltás, Kémes hármas, Charlie angyalai: Teljes gázzal) tényleg sokat dolgozik azért, hogy előbb-utóbb a plakátra se írják ki a nevét, akkora szitokszó lett a filmiparban, amilyen legutóbb talán csak Uwe Boll volt, de a német félistennel ellentétben McG-nek komoly összegeket pakolnak a zsebébe, hogy filmeket készítsen. A rendező azt a Kevin Costnert szerezte (vagy kapta) meg a főszerepre, akire nagyon ráférne már néhány igazán jó meló, a 2007-es, príma Mr.Brooks óta szerepelt ugyan sikerre ítélt filmekben (Jack Ryan: Árnyékügynök, Az acélember), csak éppen normális karaktereket nem kapott, akikkel eljátszadozhatott volna.
McG ugyanis olyan rendezési poklot mutat, amire nincs magyarázat, halvány fogalma sincs, hogyan kellene belőnie a film arányait, ezért egy rakás drámát némi akcióval fűszerez, belekever vígjátéki elemeket is a biztonság kedvéért, az egésznek pedig itt-ott ad némi képregényfilmes ízt. A baj az, hogy sem akciófilmmé, sem drámává, sem vígjátékká nem áll össze az egész. A történet egy ügynökről szól, akiről egy balul sikerült akció után kiderül, rákbeteg, és maximum három hónapja van hátra. Éppen ezért úgy dönt, itt lenne az ideje többet foglalkozni lányával, valamint a tőle régen elhidegült feleségével, akik Párizsban élnek.
Szóval ez a szerencsétlen, visszavonult CIA-ügynök elindul a bagettek és a sanzonok földjére, hogy Edit Piaf-dalokra búsuljon, de megtalálja őt egy ügynöknő, aki munkát ajánl neki, ráadásul nem két fillérért: a magát Vivinek nevező CIA-femme fatale (Amber Heard) egy kísérleti rákgyógyszert ad cserébe az egyik nagyon gonosz főgenya kiiktatásáért.
A probléma a következő: miközben egy teljesen jellegtelen nyomozás folyik, McG nem tud mit kezdeni az apa-lány vonallal, de az apa-Vivi vonallal sem, sőt, utóbbival annyira nem képes ésszerűen bánni, hogy a CIA-ügynöknőt a film elején még valódi, visszafogott, smink nélküli ügynökként, majd pár perccel később már hol szőke, hol barna, erősen festett, szinte képregényes végzet asszonyaként mutatja. Attól pedig a közel akarok kerülni a lányomhoz, ezért megmutatom, hogy a CIA-ügynök is csak ember-vonulat nem lesz emberközelibb, hogy a különböző kínzások közben szinte minden esetben flottul felhívja őt a lánya, aki előtt titkolózni kell. Ötödször már nem annyira vicces a telefonból megszólaló Icona Pop-track. De ha ez még nem elég, a film végi akciójelenet felteszi az i-re a pontot, aki addig még reményt látott, az is bedobja a gyeplőt, a teljesen irreleváns partin történő lövöldözés közbe bevágott, teljesen irreleváns romantikus jelenet ugyanis végleg azt mutatja, itt bizony az új évszázad Ed Woodjai készítettek filmet, ami mérsékelten szórakoztat, nem gondolkodtat el, és nem is kapcsol ki, de azt eléri, hogy megsajnáld Kevin Costnert, aki szépen teszi a dolgát az izmos, 113 perces játékidő alatt. De csak nem hagy nyugodni a gondolat, hogy vajon Liam Neesont is megkeresték-e ezzel a szereppel. Valószínűleg igen.
Vélemények a Bardi Auto traktor alkatrészeiről