A Batthyány tér és a Népliget története
Budapest két ikonikus parkja, a Batthyány tér és a Népliget, gazdag történelemmel rendelkezik, melyek szorosan összefonódnak a város fejlődésével. Ezek a zöldterületek nem csupán a pihenés és a kikapcsolódás helyszínei, hanem a város kulturális és társadalmi életének fontos színterei is.
A Batthyány tér története
A Batthyány tér Győr régi városmagjának közvetlen szomszédságában fekszik, a belváros legnyugatibb parkja. A 19.800 m2-es, szépen rendben tartott csendes közkert, a város üde színfoltja a közlemúltban kapott nagyobb jelentőséget a közelében megépült Árkád bevásárlóközponttal, hiszen a tér északi oldalán húzódó Pálffy, majd Schwarzenberg utca a történelmi városközponttól egyenesen az Árkád egyik bejáratához vezet, így az arra gyaloglók gyakran megpihennek a parkban.
A Batthyány-tér története az 1820-as évekig nyúlik vissza. Győr reneszánsz bástya- rendszerét 1817-ben, az ún. Középbástya és Újbástya vonalán kezdték el bontani, s a falak vizesárokba döntése egészen 1851-ig húzódott. Ez időszakban több elképzelés született a bástyadöntés során szabaddá vált területek rendezésére, melyek legtöbbje piacteret szánt a mai Batthyány-tér helyére. Az egykori védművek és vizesárkok helyén megkezdődő építkezések során a tér helyét valóban szabadon hagyták. A tér közepén szökőkút volt.
A lovaglótérként is használt területen aztán az 1860-as években két átlós utat alakítottak ki és szederfákat ültettek, s egészen a későbbi parkosításig, 1907-ig „gyermekek és dajkáik csevegése” tette élénkké a Szedres-kertet. A megöregedett fákat később csak akácokkal pótolták, így amikor a selyemhernyó nevelés szélesebb körben elterjedt, a tenyésztők a megmaradt fákról szerezték be lombszükségletüket. Ez aztán még inkább a fák szépségének rovására ment. Eközben a környék lakossága megsokszorozódott és a siető emberek nem kímélve a pázsitot, letértek az átlós utakról és kiszélesítették az ösvényeket. A pusztuló fák alatti gaztengert a labdarúgócsapatok vették birtokukba.
A századfordulót követően előtérbe került a Szedrestér rendezése. Sok terv, elképzelés született a tarthatatlan állapot megszűntetésére. Felvetődött korcsolyapálya, sport-tér, kioszk, vendéglő, vagy vásárcsarnok létesítésének gondolata is. A korabeli hivatalos okmányokból azonban kiderül, hogy végül két új funkció között kellett dönteni: egyesek az egész területet a gyerekeknek kívánták átengedni, mások pedig a kor igényeinek megfelelő park kialakítását kívánták.
Kényelmes otthon a Kresz Géza utcában
Elsőként 1904. február 24.-én Dr. Szauter terjesztette elő a Szedreskert rendezését és újraültetését, a tervek elkészíttetését. 1905-ben Erdélyi Ferenc városi főmérnök a Tekintetes Tanácsnak címezett kérésében kifejtette, hogy a terület városközponthoz képest előnyös fekvése miatt túl értékes és nagy ahhoz, hogy játszótér legyen. Ha pedig még a középiskolások számára is létesítenék azt, akkor szinte nem is maradna hely fásításra, parkosításra. Véleménye szerint „Győr város aránylag oly szegén sétányokban, hogy e helyre szép angolparkot kellene létesíteni fákkal, cserjékkel és csak egy kisebb játszótér lenne csak kisgyermekek részére.” A gazdasági bizottság szerint azonban a Szedres parkosítása nem volt szükséges, mert a régi vásártér és a Rábca meder beültetése folytán két új, nagy kiterjedésű parkkal gazdagodik a város.
Ezzel szemben két szakértő terv állt, amelyek „a pompás területből a szépészeti és kertművészeti igényeknek és alkalmatosságnak megfelelő üdülőhelyet akartak csinálni.” A törvényhatósági bizottság 1906-ban a régi vásártér egy részét valamint egy másik belvárosi területet is játszóhelynek jelölt ki, így végre megoldódott a Szedrestér ügye. 1907. január 1-jén Győr szabad királyi város törvényhatósági bizottsága elfogadta a Kirchlechner-féle II. tervet, „amely a város egyik négy holdas belső területét átvarázsolja kedves üdülőhellyé”.
Kirchlechner elképzelése szerint két hullámos, átlós irányú fasor, két ellipszis alakú sétány és egy szerpentin út adna lehetőséget a parkban a sétára. A belső kisebb ellipszis alakú sétány rendeltetése, hogy nagyobb tömeg befogadásával a körséta olyan helyen legyen lehetséges, ahol a zene még hallható. A szerpentin út a sétautak meghosszabbítására valamint változatossá tételére szolgál. A tér közepén lévő köröndöt szökőkút díszíti. A parkban egy gyermek játszóhely és két teniszpálya is elhelyezésre kerül.
1907. február 15-én volt a magyar szabadságharc egyik legnagyobb alakjának, gróf Batthyány Lajos születésének 100. évfordulója. Ez alkalomból a város tanácsa Wenes Jenő polgármester előterjesztésére elfogadta, hogy a Szedres-teret gróf Batthyány Lajos térnek nevezzék el. „Hirdessék emlékoszlopok, utcák és terek az ő emlékét” - mondta Wenes Jenő. A névadás alkalmából egy versike is megjelent a Győri Hírlap 1907.
A Győri Hírlap sűrűn tudósította a város lakóit a Szedres-téren folyó munkákról, amelyeket március elején kezdtek el Lovas Zsigmond városi mérnök és Mencs Ignác közreműködésével. Elsőként a teret bekerítették 450 méter hosszú dróthuzallal. A hónap végére kijelölték a park közép körét és az abból kisugárzó utakat. Áprilisban a térséget szegélyező fasort, valamint a park közepéből kisugárzó fasorokat ültették el.
KRESZ könyvek Nógrádi Gábortól
Május 19-én így írt az újság: „A Batthyány tér parkozása közeledik befejezéséhez. A fiatal fákkal, cserjékkel és fenyőkkel teleültetett térnek fehérre festett sodronykerítésével igen kellemes hatása van. A salakkal burkolt sétautak közül a pázsitos foltok halványzöldje igérkezik ki.
1907. május 30-ára aztán elkészült Győr új parkja a városi faiskolából származó 6138 fa és cserje elültetésével. Az átadás örömére a Győri Hírlap szerkesztője igazán szépen összefoglalta a Batthyány-tér addigi történetét: „Amióta azt a bástya alatti mocsaras, nádas mélységet városrendező elődeink feltöltötték, mindig legvonzóbb pontja volt Győrnek a Szedres. A kiváló érzékkel befásított pázsitos térség emberöltőn át a játszó ifjúság otthona volt. Majd a gyárak fejlődésével a munkások százainak ebédlő és pihenő helye. A megvénhedt szederfák sorai azonban megritkultak és helyüket csak akácokkal töltötték be… A környék lakossága megsokszorozódott…, letért az átlós utakról,… Szinte országúttá vált a pázsit... A fák búsan indultak a pusztulásnak. Sok szebbnél szebb terv, gondolat támadt az állapot láttára… Az állatvásár kérdésének helyes megoldása azonban más irányt adott ezeknek a tervezgetéseknek és a Szedrest, amikor a Batthyány-tér nevet kapta, átengedték igazi rendeltetésének.
Az örökmécsessel átellenben, a park nyugati szélén áll Zászlós István munkája 1927- ből, az egykor Győrben is tanító Gárdonyi Géza bronz mellszobra. A park legújabb büszkesége az 1996-ban felavatott Lebó Ferenc nagyszerűen sikerült millecentenáriumi emlékműve a központi kör alakú virágágyástól délre. A négy méter magas szabálytalan mészkőtömb homlokzatán a városnak „szabad királyi város” címet ajándékozó V. A park úthálózata változott ugyan a 100 év alatt, de fő meghatározója még mindig az 1907-ben kialakított szerkezet: az átlós utak, és a koncentrikus körök.
A Népliget története
A Népliget Budapest legnagyobb közparkja, területe több mint 120 hektár. A park a X. kerületben, Kőbányán található, és a város egyik legfontosabb zöldterülete. A Népliget története a XIX. század közepéig nyúlik vissza, amikor a terület még homokbánya és szeméttelep volt.
"A hetvenes években konszolidálódni látszott a területhasználat. 1973-ban az „ország kertje"-ként emlegetett Centenáriumi parkot a két városrész, Pest és Buda egyesítésének 100 éves jubileumára létesítették a megyéktől ajándékba kapott emlékművekkel. Neki-nekilódult a jobbító akarat az elmúlt másfélszáz évben, de valahogy mindig megtört a lendület, vagy gellert kapott az irány. Homokbányából városi szeméttelep, a Városligetet virágnyelven szólva „tehermentesítő", valójában a társadalmi osztályokat szétválasztó, szegregáló óriáspark, tömegigényeket kielégítő vurstli-kultúra, a bábszínjátszás inkubátora, munkás-liget, gyerekparadicsom.
Azután egyre inkább háttérbe szorultak a közparki funkciók és egyre több teret nyert a maszkulinitás a fejlesztések sorában: a magyar autósport „pre-hungaroringje", BeSZKRt majd GANZ MÁVAG próbapálya, Trafóállomás, ÁFOR kút mart ki magának a vas és acél országában szükségszerű sebeket a parkból. A legsötétebb korszak után ismét enyhülés a késő Kádár korban: számtalan rekreációs hasznosítási elképzelés a kertészeti világkiállítástól a strandfürdőig, Centenáriumi park és Planetárium. Majd egy kis felívelés után ismét összeomlás: rendszerváltás utáni tulajdonosi szétaprózódás, Jurta Színház, E-klub, Sporttelepek, összedőlő Nagyvendéglő, egyre kisebb fenntartási keret, egyre nagyobb elhanyagoltság. Elfeledett értékek, kihasználatlan potenciálok, csipkerózsika álom.
A reformkorban még homokbányaként majd szeméttelepként számon tartott terület a „boldog békeidőkben" már közparkként funkcionált. Mintegy csereterületként, a Ludovika Akadémia teljes fennhatósága alá került Orczy-kert pótlására létesítve. A Bach korszakban (1855) kezdték meg az első kertészeti munkákat. A futóhomok megkötésére védőfásításként telepítettek akácost (Tessedik Sámuel nyomán a Duna-Tisza közén sikerre vitt „csodafegyvert"), a telepítés azonban zömében kipusztult a terület vízhiánya miatt.
A népligeti óriáspark terve a kiegyezés évében, 1867-ben került szóba a Királyi Szépítő Bizottmánynál, amikor a Városliget egyre szűkebbnek bizonyult a növekvő, mulatni vágyó tömeg befogadására. (Mintha csak az akkori időket élnénk: a helyzet a 140 évvel ezelőttihez hasonlatos a fővárosi nagyparkok tekintetében.) A vezetékes vízellátást az 1892-es kolerajárvány után megépült víztorony biztosította, amely a Budapesti Tisztviselők Házépítő Egyesülete által építtetett tisztviselőtelep kiszolgálására hoztak létre.
A tájkertté alakítás 1893-ban indult meg, amikor a környező város növekedése egyre népszerűbbé tette a ligetet. A park mai arculatát, útrendszerét kialakító budapesti főkertész, Ilsemann Keresztély (1850-1912) négy év alatt elkészítette a tájképi stílusú park tervét és 1896-ra sétányokkal szabdalt 500 fa- és cserjefajból álló dendrológiai kertté alakította a 103 hektáros területet. Nem változtatott a domborzaton, így még ma is láthatók a természetesen kialakult dombok, s emlékeztetnek a régi, futóhomokos időkre.
A Népliget főútja-főtengelye a dísztéren, a népligeti nagyvendéglőn és a széles fasoron át a vurstliba vezetett. A kertészetet és a mai FTC-atlétikapálya helyén alapított faiskolát is fejlesztve vetélytársává vált a park a Városligetnek. A zöldterületi fejlesztés a millennium idejére vált végleg a Népliget számára kijelölt úttá, amikor területileg kiterjesztették a Kőbányai útig. A millenniumi készülődést bemutató újságcikkek lelkendezve írtak a Népligetről, ünnepelve, hogy valódi vetélytársa született a Városligetnek, amely azonnal felkeltette a vállalkozók érdeklődését is.
Fontos megemlíteni, hogy ekkor - és valószínűleg emiatt lehetett ez a Liget aranykora - a park szervesen kötődött az akkor ultramodern „lakópark"-nak számító Tisztviselőtelephez, illetőleg a Népligetet egy lóvasút is feltárta a belváros felől. „S szinte félve szállunk fel a közuti kocsiba, a mely a tisztviselő-telep árnyékos akáczfái között az uj népliget felé halad. A tisztviselőtelepet mindenki ismeri. A szép tiszta utczák akáczfáikkal sok embert kicsalnak vasárnaponként a kis telepre, a mely naponként gyarapszik s lassan valóságos kis várossá növi ki magát. A tisztviselőtelep mögött terül el az uj népliget. Mintha csak a telepnek kiegészitő része, kertje volna" - írta a Fővárosi Lapok 1896 június 5-én.
Az épített környezet meghatározó elemét a Mutatványos terén színesre festett, lampionokkal díszített szórakozóhelyek (mozi, műszínkör, barlangvasút, dodzsem, cirkusz, óriáskerék, körhinta, hajóhinta, céllövölde, bábszínház, hullámvasút) jelentette. Másik kiemelkedő helyszíne a ligetnek a Ligeti Nagyvendéglő (más néven Népligeti Sörcsarnok) kastélyszerű épülete, amely építésekor (1895) a város legnagyobb vendéglője volt, egyszerre 400 ember ebédelhetett benne, az épület későbbi sanyarú sorsát nem sejtve. A Népliget fénykorában még számos épülettel egészült ki. 1896-ban épült a Telepi Torna Egylet tenisztelepe (ma Építők SC tenisztelep), régebbi épülete az 1896-os Milleniumi Kiállítás tejivó csarnoka volt. 1910-ben Márkus József javaslatára a Vajda Péter utca (korábban Simor utca) és a Kőbányai út közötti területet a Népligethez csatolták. E parkrésszel egyidős a SOTE II. számú sportlétesítménye.
A liget fő használói a Kőbányán megépített Ganz-MÁVAG-kolóniák települési közösségeiből kerültek ki, de ide jártak a tisztviselői magánházak lakói is. Az első világháború után csökkent a liget területe, fáit tüzelőnek kezdték kitermelni. A Tanácsköztársaság idején a városi kertészet dolgozói gyermekparadicsommá formálták: a szépen gondozott parkban méretes játszótereket alakítottak ki a legkisebbek számára. Az első Magyar Nagy Díj is a két háború közötti Népligetben zajlott 1936-ban. A túlhasználat és az elöregedés miatt Räde Károly, a Székesfővárosi Kertészet első igazgatója 1928-ban mértani stílusú rekonstrukciós tervet készített a Dísztér és a Lengyel sétány nevű parkrészekre. A tervet öt év alatt (1930-1935) végre is hajtottak, a korábbi kertészeti koncepciót megtartva, de több sportolási lehetőséget teremtve.
A két háború közötti parkfejlesztések meglehetősen rendszertelenül zajlottak: 1932-34-ben épült a Kismartoni út 1. szám alatt a Ganz-Mávag Sporttelep, majd a vasúti töltés mentén a BeSZKRt próbapálya létesült a harmincas évek végén. 1932-37 között épült a KISOSZ-pálya, a mai Építők Sporttelepe, amelynek kertészeti munkáit Morbitzer Dezső a Fővárosi Kertészet igazgatójaként személyesen irányította.
A Népliget 1942-ben érte el legnagyobb nagyságát, amikor hozzácsatolták a Lippay János parkot, s vele szemben a Szent Kereszt templom körüli kis teret. Területe így több mint egymillió négyzetméter, amelyből 568 ezer parkosított, a többit sporttelepek, játszóterek és az autóversenyeknek hajdanán helyet adó utak teszik ki. A Vajda Péter utcában azonban ugyanebben az évben készült el az egyik máig meglévő „tájsebe" a parknak: az Elektromos Művek alállomása, amit 1965-ben bővítettek tovább.
A II. világháború durva nyomokat hagyott a parkon, de a romeltakarítás és az újjáépítés meglepően gyors bár igencsak koncepciótlan módon zajlott. 1947-ben fektették le a MÁVAG közel 3 kilométeres, keskeny-normál-széles nyomtávú vasúti próbapályáját a Vajda Péter utcában a frissen elkészült mozdonyok tesztelésére. Az államosítás idején, 1952-ben a kapitalista csökevényként kezelt mutatványosbódékat végleg felszámolták, és új versenypályát, sporttelepeket, elárusítóhelyeket hoztak létre. Az ötvenes években a Könyves Kálmán körúton ÁFOR üzemanyag töltőállomás létesült. 1955-ben a nyolcvan éves kertészeti telepet felszámolták, helyére épült az FTC II. számú sporttelepe.
A harmincas évek végére már eléggé lepusztult nagyvendéglő az ötvenes évektől a Kelet-pesti Vendéglátó-ipari Vállalat raktára lett, s viszonylag jó karban tartották, ám a rendszerváltás után katasztrófavédelmi kutyák kiképzőhelye lett. Ma már csak fő falai állnak, az épület életveszélyes állapotú, bár műemlékké nyilvánítása megtörtént.
A hatvanas években újabb funkcióvesztést és a korábbi szórakoztatásra-pihenésre alapuló területhasználat megzavarását élte át a park: az addigra már teljesen lepusztult Mutatványos téri épületeket - a Kemény Bábszínház és a Fővárosi Kertészet Népligeti Kirendeltségének épületét leszámítva - bontásra ítélték. A háború után először a ferihegyi reptéren tartottak nemzetközi gyorsasági versenyeket, majd a népligeti pályát felújítva 1964-ben és 1967. május 4-én is rendeztek Nemzetközi és bajnoki gyorsasági motorversenyt, végül legutoljára 1972-ben száguldott végig versenyautó a népligeti körön.
A fejlesztések irányát az iparosítás logikája határozta meg: 1961-ben kezdődött meg a főváros 120 kV-os fő-elosztóhálózatának kábeles kiépítése a népligeti állomás és a kőbányai fűtőerőmű között, amelyet 1965-ben a Népliget és Csarnok tér közötti kábel lefektetése követett. 1969-86 között a parkban működött az Autóközlekedési Tanintézet egyik kirendeltsége.
A hetvenes években konszolidálódni látszott a területhasználat. 1973-ban az „ország kertje"-ként emlegetett Centenáriumi parkot a két városrész, Pest és Buda egyesítésének 100 éves jubileumára létesítették a megyéktől ajándékba kapott emlékművekkel. A Kádár korszakbeli építések közül kiemelkedik a Planetárium, amelynek tervei 1973-ra készültek el, s 1977-re végre felépült az első hazai planetárium épülete. A nyolcvanas években további területrendezéseket hajtottak vére. A népligeti metrószakasz elkészülte után rendezték a park Üllői úti részét. 1986-ban készült el a Fővárosi Kertészet új szociális épülete a Mutatványos tér 25 szám alatt. A Jurta Színház 1987. ápr. 14-én nyitotta meg kapuit a Magyar Színkör Kisszövetkezet önálló játszóhelyeként. Működésének néhány hónapját azonban elmaradt bemutatók, gyenge produkciók, pénzügyi botrányok és állandó jogviták jellemezték, amíg a 1988-90-ben - különböző politikai szervezetek, pártok vették bérbe az épületet, így a színház egyre inkább a politikai életben játszott főszerepet. A helyszín ma E-klubként ismert.
Az elmúlt évtized parkfejlesztései nem valamilyen nagyvonalú koncepció mentén haladtak, ezért számos korábban is ismert területhasználati konfliktust gerjesztettek. 1997-ben felmerült, hogy a Népliget területén türelmi zónát létesítenek, azonban a X. kerület ezt megakadályozta. A 2002-ben elkészült népligeti buszállomásról a Volán-cégek várakozó buszai a Népliget fái alá kényszerültek. A gépjárműforgalmat elvileg kitiltották a parkból, de a buszpályaudvar megépítése óta átlagosan tizenöt busz rendszeresen a Népligetben parkol.
2003-ban a Fővárosi Közgyűlés városrendészeti bizottsága szerint a fővárosi nagyparkokban szükségessé vált a közbiztonság megerősítése a lopások, és rongálások miatt, illetve a zöldfelületek megóvása érdekében szükségessé vált a szabálytalan parkolás megelőzése is. A Városliget, a Margitsziget után harmadik ütemként a Városmajor, majd negyedikként a Népliget térfigyelő rendszerének kiépítését határozták el. A Fővárosi Közgyűlés környezetvédelmi bizottsága külön is foglalkozott a főváros talán legelhanyagoltabb közparkjával. Állapotfelmérések szerint a park funkciója sem határozható meg, a parkban lévő játszóterek, sportpályák és utak állapota rendkívül leromlott, a környéken lakókat sem vonzza. Nincs vendéglátó létesítmény, szórakozóhely vagy bármi más olyan intézmény, amely rokonszenvessé tehetné a környéket. Előnye viszont, hogy nem tartozik az „agyonépített" zöldterületek közé.
2005-ben védett történeti kert lett a Népliget: a kulturális tárca jóváhagyta ugyanis a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 2004-es javaslatát. Az indoklás szerint a Liget legnagyobb értékét a gondosan és szakszerűen válogatott növényzet adja. A platánok és más különleges fafajták 1890 óta segítik Budapest lélegzését. A védettséget az itt található képzőművészeti alkotások, valamint a kulturális és sportlétesítmények is indokolttá teszik. A védett státuszt hozó minisztériumi határozat azonban nem jelent több pénzt a parknak. A főváros évi fenntartási keretéből jórészt csak a kaszálásra és a locsolásra futja.
2006 augusztusában a Fővárosban végigsöprő orkán erejű szél a Népliget növényállományát jelentős mértékben károsította. Több mint száz fa kidőlt és közel ezer fa sérült meg a gyorsfelmérés szerint.
Már a Népliget első fejlesztői is a Városliget zöldterületi túlhasználatát igyekeztek kiváltani az új népkert létesítésével. A népligeti óriáspark első sikerének titka végül mégis az lett, hogy szervesült a Tisztviselőteleppel, majd később alacsonyabb státuszú közönsége számára elérhetővé tett a Városligetéhez valamennyire hasonlító szórakozási szokásokat. Ugyanakkor voltaképpen eléggé hamar el is vesztette jó hírét, és kialakult máig érvényes - mindegyre erősödő - negatív imázsa. A csatornázottság hiánya és a korlátozott létszámú fizetőképes közönség miatt a park látogatottsága inkább hullámzó, és egyre inkább eseményközpontú maradt.
Kétségtelen történeti tény, hogy a Népliget zöldfelületeit kezdettől fogva terület- és tekintélyveszteségek érték, amit csak betetőzött az idetelepített elektromos alállomás és villamos valamint vasúti próbapálya. A fejlesztések számára menekülési irányként tűnt fel a népligeti sportlétesítmények kialakítása. A területi integritás megőrzése ellen hatott ugyanakkor, hogy a határoló utakon történő fejlesztések is egy-egy sávot rendre lefaragtak a parkból. Ezek közül a legnagyobb elszigetelődést ma a Hungária Körút „áthatolhatatlan" sávja jelenti, melyet a budapesti összekötő vasútvonal gátként a park fölé tornyosuló évszázados fala csak még áthatolhatatlanabbá tesz.
Az ily módon nyugatról, északról és keletről is „lezárt" Népliget ma csendes elhanyagoltságában várja, hogy ismét felfedezzék, és a rekreációs tevékenységek színterévé tegyék.
A Népliget területén egykor KRESZ-park is működött, ahol a gyerekek játszva ismerkedhettek meg a közlekedési szabályokkal. Sajnos ezek a parkok kimentek a divatból, pedig a közlekedésbiztonság szempontjából fontos szerepet játszottak.
KRESZ park
Ötven éve adták át Budapest legnagyobb KRESZ-parkját a Városligetben
Ötven éve egy új kezdeményezést valósítottak meg a közlekedésbiztonságért felelős szakemberek. Elborzadva a gyereket érintő sok közlekedési balesettől különleges parkokat terveztek azért, hogy a kicsik játszva ismerjék meg a közlekedési szabályokat.
A kor nagy találmány volt a KRESZ-park, melyekkel egy időben szerte az országban lehetett találkozni. Kár, hogy kimentek a divatból, mert a gyerekek ma is szeretnek vezetni, a KRESZ pedig még ma is érvényben van. Persze a játékhoz nem kell minden áron kiépített pálya, megteszi néhány szék is.
KRESZ park
A Batthyány tér és a Népliget története jól példázza, hogy a városi parkok nem csupán zöldterületek, hanem a közösségi élet fontos színterei, melyek alakulása szorosan összefonódik a város fejlődésével.