A XIII. kerület Kresz Géza utcájának története
Budapest XIII. kerületében, Újlipótvárosban található a Kresz Géza utca, mely a Váci úttal párhuzamosan halad a Lehel tértől a Szent István körútig. Nevét nem a KRESZ-szabályokról kapta, hanem a városrész (mely akkor még az V. kerülethez tartozott) tisztiorvosáról, Dr. Kresz Gézáról.
A Fővárosi Önkormányzat frissíti a településkép védelméről szóló rendeletét, melynek lényege, hogy új épületek válnak védetté örökségvédelmi szempontból. A rendelet változásáról lakossági fórumot tartanak.
Kresz Géza, a névadó
Ki volt pontosan a fáradhatatlan szorgalmú Kresz Géza, akiről a XIII. kerület egyik utcája kapta a nevét?
Dr. Kresz Géza 1846. augusztus 30-án született Pesten. Édesapja, Karl Kress német születésű sebészorvos volt, aki a katonáskodás elől menekült Magyarországra. Édesanyja, Schwingenschlögel Katalin egy pesti könyvkereskedő lánya volt. Géza az apa nyomdokaiba lépve a pesti orvosi egyetemen szerzett diplomát, és kerületi orvosként, majd tisztiorvosként szolgált a Belvárosban.
Kollégái fáradhatatlan, hatalmas munkabírású emberként ismerték, aki folyamatosan azon dolgozott, hogyan tehetné jobbá a környéken élők sorsát. Munkásságának elismeréseként 1885-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntették ki.
Új Renault alkatrészek a XIII. kerületben
Egy londoni konferencián megismerkedett a johanniták elsősegélynyújtóinak munkájával, ennek ihletésére kezdte el szervezni a magyarországi mentős ellátást. 1887-ben az ő kezdeményezésére és vezetésével alakult meg a Budapesti Önkéntes Mentőegylet (BÖME), melynek fontos szerepe volt az öt évvel későbbi kolerajárvány felszámolásában.
Az egylet kezdetben egy orvosból, egy őrsvezetőből és hét mentősből állt, akik mindnyájan anyagi ellenszolgáltatás nélkül végezték munkájukat. Kezdetben, amíg nem kaptak a bécsi kollégáktól egy korszerű, zárt szekrényes lovas kocsit, hordszékkel vagy hordággyal vonultak ki az esetekhez. Szintén Kresznek köszönhetően, tehetős emberek adományaiból és a főváros hozzájárulásából épült meg a Markó utcai mentőpalota, Európa legelső mentőállomásnak szánt épülete, mely ma is a mentők központjának ad otthont.
Tisztiorvosi és szervezői tevékenysége mellett Kresz számos orvosi és egészségügyi szakkönyvet is írt, széles látókörű emberként a humán és a természettudományok sok válfajában mozgott otthonosan. A millenniumi ünnepségek alkalmából röntgenfelvételt készített Ferenc József császár kezéről, ő hozta létre a Budapesti Korcsolyázó Egyletet, mely az idehaza akkor még jobbára ismeretlen téli sportot kívánta népszerűsíteni, és megszervezte Budapest tejellátását is.
Aktív szabadkőműves volt, páholytársai gyakran segítettek neki a mentőügyben folytatott munkája során. Feleségétől, Franz Elzától - egy müncheni kereskedő lányától - hat gyermeke született, köztük ifj. Kresz Géza hegedűművész és Kresz Károly közgazdász.
1897-ben a mentőegyesület szervezésében végzett fáradhatatlan munkája jutalmaként királyi tanácsosi címet, három évvel később nemesi rangot kapott. Ötvennégy éves korában, 1901. április 10-én hunyt el Budapesten. Sírja a Fiumei úti temetőben található.
Peugeot márkakereskedések Budapest
Kresz Gézáról egyébként nemcsak utcát, hanem InterCity-vonatot és kisbolygót is elneveztek.
A pesti belváros tisztiorvosának köszönhetjük a magyarországi mentős ellátás megszervezését.
Kresz Géza
Építészeti érdekességek a Kresz Géza utcában és környékén
A Szent István körút házai mögött igazán színes kép fogadta az erre járót: a Kresz Géza utcát magában foglaló, a Hegedűs Gyula és a Váci út közötti szakasz a Victor Hugo utcáig nagyjából be volt építve. Álltak még épületek a Tátra és a Pannónia utca elején, valamint a Palatinus házak is megvoltak már a rakparton. Tőlük északra malmok és fatelepek, illetve a nagy semmi, a mai Újlipót szívében pedig, a parktól egy köpésre Suhajda úr nyomortelepe várta az ágybérlőket.
A negyed egységesre formált képét mégis a "szabálytalanságai" teszik izgalmassá. Ilyenek a húszas évek előtt megépült, "régi" eklektikus szakaszok, a modern házak közé itt-ott bepottyantott, oda nem illő neobarokk homlokzatok, lásd például a Balzac utca- Pozsonyi út sarkát.
Kényelmes otthon a Kresz Géza utcában
Kellerman László vasbetonvázas bérháza
Ilyen ez a Kellerman László által tervezett vasbetonvázas bérház is, a Kresz Géza és a Csanády sarkán, 1941-ből. A külső alapján simán passzol az obligát újlipóti utcaképbe, hozza a megszokott alapelemeket, lapostető és modern homlokzat, de a sarokrizalittal és az épület sarkán beforduló acélvázas virágablakkal sikerül kiemelkednie a képből. Ebben mondjuk sarki pozíciója is segíti.
A kapuban domborművekkel várják az érkezőket. Nemigen tudok mit kezdeni velük, a kissé viseltes mészkőlap burkolatokon a tervező neve és az építés dátuma mellett a Halászbástya, Fraknó vára, Toldi, Tihany, Mátyás király, vagy éppen népviseletbe öltözött menyecskék stilizált képmásai csak az elmúlást idézik és semmi mást.
A lépcsőház ínyencfalat. A kissé szigorú és romantikamentes külső érző szívet takar, kellemes meglepetés az art decos ornamentika, még ha egyes elemeiben enyhén giccsesnek is találtam. Nagyon mutatós a színes üvegkép, a lift a tulipános motívumokkal, az oszlopok.
A napokban megint jártam a házban és csináltam néhány képet. Most kifejezetten tetszettek a kapualj stilizált népies és magyaros vonatkozású domborművei, amik ráadásul informatívak is, mert rögtön elárulják az építés évét és a tervezőt: 1941, Kellerman László. Ezt nagyon szeretem Újlipótvárosban, hogy majdnem mindegyik harmincas-negyvenes évekbeli házon van valamilyen tábla vagy jelzés.
Pár nappal a képek készítése után kezembe került az Alexandra kiadványa, amiben pont a Komlós kerámiáról írtak és egyből beugrottak a Kresz Géza utcai ház képeinek figurái és színei. Szóval biztos forrásom nincs rá, mégis le merem írni, hogy a különböző emeleteket jelző, élénk színű, kerámia faliképek a Komlós testvérek műhelyében készültek, mert a színvilág és a stílus összetéveszthetetlen.
Komlós Miklós és Komlós István 1931-ben Nyíregyházán alapították meg kerámia műhelyüket. A testvérpár nemcsak a magyar mindennapokból vett jeleneteket és témákat dolgozott fel, szívesen nyúltak egzotikus témákhoz és élénk színvilágú munkáik hamar népszerűvé váltak.
Kresz Géza utca 38, Kellermann László tervezése
A Rimanóczy család
Az építészet történetében nem számít szokatlannak, hogy egy elismert építészt a gyermeke is sikeresen kövessen a tervezői pályán. Az azonban világviszonylatban is igen figyelemreméltó, hogy egy család egymást követő generációiból hatan is meghatározó építésszé váljanak.
A Rimanóczy család ilyen: idősebb Rimanóczy Kálmán (1840-1908) és kisebbik fia, ifjabb Kálmán (1870-1912) a XIX. Árpád idősebbik fia, idősebb Rimanóczy Gyula (1903-1958) vitte tovább a család építészhagyományait, s általa már Budapesttel is összefonódott a Rimanóczyak története.
Gyula a Királyi József Műegyetem elvégzése után a kor kiemelkedő mesterei mellett sajátította el a szakma - neobarokk - gyakorlatát, majd a húszas évek végétől fokozatosan az akkor rendkívül újszerű modern építészet felé fordult, s hamarosan a hazai avantgárd meghatározó alkotójává vált.
Bár a két világháború közti politikai-társadalmi rend nem kedvezett a különböző modern irányzatok itthoni elterjedésének, Rimanóczy Gyula számos kudarca ellenére is kitartott, és végül több, Budapest városképét máig meghatározó épületet épített fel.
A pasaréti Szent Antal templom és ferences kolostor a korai, radikális modern tervek után végül a XIX. századi olasz novecento hatását tükrözve, lágyabb formákkal valósult meg. Évekkel később Rimanóczy buszvégállomás-épületet is tervezett a Pasaréti térre, amely a templommal egységes épületegyüttest alkot.
A harmincas évek második felére, elsősorban a templom sikerének köszönhetően már elismert építész volt, sorra nyerte a pályázatokat, s nyomukban a megbízásokat. Legmeghatározóbb művei a zuglói Cházár András utcában felépült Postás Nyugdíjas Otthon (1937), a Dob utcai Erzsébet Automata Távbeszélő Központ (később KPM, 1937), a Mester utcai OTI-rendelőintézet (1940), a zuglói Nemzeti Sportcsarnok (1941) - amely egy nagyszabású, egy további nagycsarnokból és öltözőépületből álló együttes egyedül megvalósult tagja - és a Bosnyák téri templom, amelynek építését Budapest 1944-es ostroma félbeszakította, s fel nem épült tornyát csak 2014-ben fejezték be.
A II. világháború, majd a hamarosan beköszöntő új politikai-társadalmi rend következtében megbicsaklott a felfelé ívelő alkotói pálya: Rimanóczy tervei az irodájával együtt megsemmisültek az ostrom során, s nem viselte jól azt sem, hogy a negyvenes évek végétől államosították az építészpraxisokat, és neki is állami tervezőintézetben, a Középülettervezési Irodában (KÖZTI) kellett folytatnia a munkát egyszerű beosztottként.
Korai, 1958-ban bekövetkezett halála előtt még megérhette, hogy fiai, ifjabb Rimanóczy Gyula (1932-1992) és Rimanóczy Jenő (1933-) is elvégezték a Műegyetem Építészmérnöki karát, sőt az ötvenes években néhány építészeti pályázaton indultak is közösen.
Ifjabb Gyula 1958-tól a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat (Buváti) tervezője lett, s innen is ment nyugdíjba 1986-ban. Számos magas színvonalú épülete máig a főváros utcaképeinek meghatározó darabja. Csak a legjelentősebbeket kiemelve közülük: a XVII. kerület (Rákoskeresztúr, 1963) és a XVIII. kerület (Pestszentlőrinc, 1983) új tanácsházai (ma a kerületi önkormányzatok), az 53 lakásos OTP-társasház a Victor Hugo ás a Kresz Géza utca sarkán (1965), a Csalogány utca 22-24.
Öccse, Jenő a műegyetemi diploma után a kor meghatározó építészmestere, Szendrői Jenő hívására került az Építész Mesteriskolába, s vele egy időben az Ipari Épülettervező Vállalathoz (Iparterv), a kor egyik vezető tervezőintézetéhez. Megépült házai közül az Óbudai Kísérleti lakótelep garzonháza (1961) az első jelentős budapesti épület, melynek koncepcióját még apjával és bátyjával alkották meg.
A Fehérvári úti, kormánykitüntetést érő Vertesz-irodaházat (1963) és a Maros utcai, 25 lakásos OTP-társasházat (1966) már önállóan tervezte; majd főként vidéki tervek következtek, s egy Ybl Miklós-díj, 13 évvel édesapja után.
Kimagasló munkája lett volna a Gulyás Zoltánnal és Kollár Lajossal közösen tervezett új budapesti sportcsarnok (1969), amely id. Jenő a pályája második felében az ország több városába tervezett nagy kórházakat, melyek végül gazdasági nehézségek miatt nem valósultak meg. 1978-tól a Mesteriskola meghívott mestere, s az Általános Épülettervező Vállalat (ÁÉTV) főmérnöke lett, ahol maga köré gyűjtötte a kor tehetséges, ifjú mesteriskolás építészeit. Akkori tanítványai a rendszerváltás utáni magyar építészet meghatározó alkotói, a budapesti városkép késő XX. A most 84. évében járó mester 2017.
A Lehel utca - Bucsú utca tömb
A Lehel utca - Bucsú utca (Lehel piacnál) közötti, 4 épületből álló tömböt 1948-ban tervezték az Építéstudományi- és Tervező Intézet (ÉTI) munkatársai, Schall József és Piszer István. A négy darab ötemeletes lakóház története a II. világháború utáni évekre nyúlik vissza, amikor az ország újjáépítése során komoly gondot jelentett a munkások lakáshoz juttatása.
Az építkezés tipikus példája volt a központilag végrehajtott szociális akcióknak, de ebben az esetben nem az átlagos dolgozókra koncentráltak, hanem a legjobbakra, az élcsapatra. Az első két lakóházat, a Lehel téri villamos végállomáshoz legközelebb állókat 1949 elején adták át, azután szovjet sztahanovistákkal folytatták az építkezést és a másik két épületet 1950. februárjában sikerült befejezni.
Léstyán Ernő transzformátor állomása
A Katona József utca - Kresz Géza utca között álló transzformátor állomás Léstyán Ernő Ybl-díjas építészmérnök munkája.
A Fiastyúk utcai lakótelep
A Fiastyúk utca - Béke út - Tahi utca - Madarász Viktor utca által határolt területen álló Fiastyúk utcai lakótelepet - egykori szocialista mintalakótelepet - elsősorban az angyalföldi ipari létesítmények közelsége miatt építették a Rákos-patak melletti, csekély beépítettségű területre. A munkáslakások közé műteremlakásokat is terveztek.
A Máglya közben a kapuk fölött allegorikus domborművek utalnak az irodalom, az építészet, a festészet és a szobrászat itt lakó jeles képviselőire. A szűk munkáslakásokhoz képest extra méretű, száz négyzetmétert is meghaladó alapterületű műteremlakások melletti kisebbeket művészettörténészek számára utalták ki.
Vermes József emléke
A Mester utcai ház bejárata mellett lévő kis márványtáblán pontosan ugyanaz a három szó szerepel, ami a hegyeshalmi halotti anyakönyv 123-as folyószámán: Vermes József műépítész. Ugyanez áll több mint egy tucat budapesti lakóházon, ma is százak élnek Vermes József által tervezett épületekben a Mester, a Hegedűs Gyula, a Kresz Géza, a Kőfaragó, a Baross, a Práter, a Szugló és még sok más utcában, és naponta ezrek vásárolnak Magyarország (és valószínűleg a világ) első art deco hatású vásárcsarnokában Pesterzsébeten - mert a XX. kerületi Tátra téri vásárcsarnok is Vermes tervei alapján készült. Ahogyan több budai villa és - egyes források szerint - a pesterzsébeti strandfürdő néhány korábbi építménye is.
Vermesről még a - szűkszavú - Wikipédia szócikke is azt írja: „Életéről keveset tudni.” Pedig kiemelkedő tehetségű építész volt. Bár megmaradt épületeinek többsége a korabeli Pest külsőbb utcáiban áll, bérházai egytől egyig az adott utcák legjobb, legkiemelkedőbb épületei. Messziről is látszik, hogy festői ízléssel egyeztette össze homlokzatai ritmusát a tetőidomokkal, közelebb lépve pedig nem lehet nem észrevenni a házdíszek kiemelkedően részletgazdag kidolgozását. Akárhogy is, tervei tagadhatatlanul kimagasló minőségűek, és egy olyan építész tűnik elő mögülük, aki ad a részletekre, aki végiggondolja, mit szeretne látni a papíron és az utcán. Egy olyan ember, akinek nemcsak kimagaslóan jó az ízlése és a kézügyessége, de mélységében ismeri a szakmáját is.
Ezeket persze nem én olvastam ki Vermes életművéből. Az elmúlt hat hónapban több építésznek is megmutattam a terveit és épületeit, azok alapján ők jellemezték így.
Képtelen voltam felfogni, hogyan maradhatott fenn ennyire kevés egy olyan emberből, aki ilyen sok, ilyen szép, ilyen hatalmas házat tervezett. Éjjelente, amikor a nyári kánikulában nem tudtam elaludni, figyeltem, ahogy az utcalámpák és az elhaladó autók fényei tekergetik a falon az erkélykorlát árnyékát - azét az erkélykorlátét, amit Vermes József tervezett, azon a falon, amit Vermes József tett oda -, és csodálkoztam, hogyan lehet egy ember egy évszázad távlatából is ennyire része az életemnek, miközben nem tudok róla szinte semmit.
Először régi újságokban kezdtem keresgélni, és egy, az első világháború előtt szinte üstökösként beinduló építészi karriert találtam, pályázati győzelmekkel, szuperlatívuszokban dicsérő méltatásokkal, és egy egyre jobban menő, saját tervezőirodával. Aztán a háború kitörése után sokáig semmi, a 20-as évek közepén egy nagy visszatérés, majd egyre rövidebb jelentések a készülő épületekről, végül ismét semmi.
Semmi a munkákról, semmi a halálról, semmi a hagyatékról, semmi az emlékezésről. Üvölt ez a hiány. Ilyen az, amikor egy embert tényleg elragad a holokauszt. Amikor nem csupán a testét pusztítja el, hanem elsodorja az emlékezetét is. Amikor egy embert a gyűlölet még életében elkezd kiszorítani a társadalomból, halála után pedig a közöny szórja szét a hagyatékát, hiszen a közönyön kívül más örököse nincsen: meggyilkolták a családját, meggyilkolták a barátait, meggyilkolták a kollégáit, sőt a gyülekezetét, a kisboltot, a patikát, a színházat, a fürdőt, ahová járt, minden közösséget elpusztítottak, minden teret felforgattak, ahol ő volt valaki. Élőből halott, és a valakiből senki. Ez a totális megsemmisítés.
Vermes József által tervezett épület a Mester utcában
Úgy éreztem, tartozom annyival Vermes Józsefnek, hogy ha már eddig nem igazán emlékezett rá senki, megpróbálok összegyűjteni mindent az életéről, mert ennyit mindenki megérdemel, főleg az az ember, aki megtervezte a lakást, amit ennyire megszerettem. Az egyre mélyülő és elhúzódó kutakodás közben pedig kiderült, hogy Vermes abszolút rá is szolgál az emlékezésre, ugyanis egy olyan magyar építész volt, aki mindent, de tényleg mindent hajlandó volt megtenni ezért az országért, és hogy elfogadják magyar emberként. Karrierjét is feláldozta az Osztrák-Magyar Monarchia háborús erőfeszítéseiért, harcolt az első világháborúban, túlélte a keleti front legvéresebb ostromát, aztán hat évig raboskodott Szibériában. Bár járt volna neki, Magyarországra visszatérve nem fogadta hősöknek kijáró tisztelet, egy antiszemita sötétségbe süppedő, megtépázott, kimerült és csonka országba jött haza, hogy egy új építészeti stílus egyik első itthoni képviselője legyen.
Az első világháborúban tényleg az életét adta volna Magyarországért, de élve tért haza. A második világháborúban, amit csak túl akart élni, megaláztatások tömkelege után, 65 éves korában tényleg elvette az életét az ország. Ez a cikk több mint 6 hónapnyi kutatás után azért készült el, hogy áldozata ne legyen hiábavaló.
Vermes József származása és tanulmányai
Vermes József 2023 márciusáig senkit nem érdekelt annyira, hogy Wikipédia-szócikket írjon róla, akkor viszont megszületett egy bejegyzés, ami a fontosabb épületeit listázta. A szócikket egy 12akd nevű felhasználó hozta létre, a benne szereplő adatok többségét viszont másvalaki, Kolibri1803 írta bele. Kolibri1803 alapos munkát végzett, kiderítette, hogy Vermes 1879-ben született a ma Szerbiában található Monostorszegen. A település akkor Bács-Bodrog vármegyéhez tartozott, és a hivatalos neve Bodrogmonostorszeg, rövidítve B.Monostorszeg volt. Megtalálta a Vermes névváltoztatásáról szóló belügyminisztériumi engedélyt is, ebből derül ki a születési évszám és a hely, na meg az is, hogy Vermes születési neve Weinberger József volt.
Miután az elmúlt fél évben nagyjából minden, Vermesről elérhető hazai levéltári forrást átnéztem, ezt annyival tudom kiegészíteni, hogy az építész egészen pontosan 1879. november 19-én született, tehát a halálakor alig egy hete töltötte be a 65. évét. Azért nem írom, hogy ünnepelte a születésnapját, mert valószínűleg épp az óbudai téglagyárban éhezett, vagy elcsigázva gyalogolt Hegyeshalom felé.
Monostorszeg Zombortól kb. 15 kilométerre található a Duna bal partján, közigazgatási területének nagyobb részét vadban gazdag ártéri erdők teszik ki, a település ma is vadászparadicsomnak számít. 1879-ben 5225 ember lakott itt, az itt élők többsége sokác, azaz horvát nemzetiségű volt, de a magyarok és a németek is jelentős kisebbséget alkottak kb. 1000-1000 fővel. Azt, hogy a Weinberger család hogy került Monostorszegre, nem sikerült kiderítenem, de annyi biztos, hogy a zsidó lakosok aránya az egész Apatini járásban elmaradt az országos átlagtól, Monostorszegen 1880-ban is csak 152 izraelita élt.