Volvo S40 és V50 Motorok Jelölései: Átfogó Útmutató
A Volvo motorok jelöléseinek megértése kulcsfontosságú a jármű karbantartásához és javításához. Ez a cikk átfogó képet nyújt a Volvo S40 és V50 modellekben található motorok jelöléseiről, azok eredetéről és a különböző motorváltozatokról.
A Volvo Motorok Története és Fejlesztése
Sokan a mai napig nem hajlandók elhinni, hogy a legjobb motorok igazából egytől egyig saját fejlesztésűek. Kicsit olyan ez, mint az Apple a számítástechnikában: a tuti siker és a megbízhatóság kulcsa mindig az, hogy szinte minden alkotóelem házon belülről származik. Ideje tiszta vizet önteni a pohárba alapon összeszedtem, honnan származnak a Volvo motorjai. Hosszú lesz, de sok vitát dönt majd el.
Az 1927-es indulást követően az első négyhengeres, 28 lóerős Type motorokat a skövdei Penta vállalattól szerezték be. A legelső1929-ben mutatkozott be a Volvo első saját, soros hathengeres, oldalszelepelt motorja, amely olyan jónak bizonyult, hogy közel 30 éven keresztül, 1958-ig gyártásban maradt.
Fontosabb Volvo Motorok
- B4BA: A Volvo következő nagy előrelépését az 1944-ben bevezetett, kompakt, soros, négyhengeres B4B egységek jelentették. A kezdetben 1414 köbcentis, öntöttvas blokk a frissen bemutatkozott PV444-et hajtotta. Később ebből lett az ikerkarburátoros B14A.
- B18, B20: Bár mindössze 7 évi gyártották (1961-68 között), mégis híresen tartósnak bizonyult az 1,8-as B18, hiszen ehhez a blokkhoz fűződik a Volvo eddigi legnagyobb rekordja is. A némileg módosított, 2 literes B20 nevű verzió már hosszabb ciklust élt meg, 1969-től egészen 1981-ig gyártották, átölelve a korszak teljes modellpalettáját (120, 1800, 140, 240), és még egy mozsárágyút is meghajtott!
- B30: Ez volt a Volvo második soros, hathengeres motorja, 1969-ben mutatkozott be a 164-ben. Ezt a B20-ból fejlesztették ki, méghozzá nemes egyszerűséggel, két henger hozzáadásával.
- Redblock motorok: A soros, négyhengeres egységek 1976-ban számos hengerűrtartalommal (1,8, 2,0, 2,1 és 2,3 liter) indultak hódító útjukra, amely egészen 1998-ig tartott. Nevét a gyártásakor a blokkra felvitt jellegzetes vörös festéséről kapta, a változást a B20-hoz képest leginkább a szimpla felső vezérműtengely (később volt négyszelepes DOHC is) és az alumínium hengerfej megjelenése jelentette. A teljesítményskála 90-től egészen 200 lóerőig terjedt, és manapság ez az egyik legjobban tuningolható motor a vállalkozó szellemű (más őrültnek titulálja) svéd fiatalok körében. A 200-as, 700-as és 900-as sorozat mellett a 360-ba is bekerült.
Moduláris Motorok - A Hosszú Élet Titka
1990 és 2016 között - azaz a leghosszabb ideig - készültek a Volvo első, közös platformra épülő motorjai a skövdei üzemben. A fejlesztés még ennél is régebben, valamikor az 1970-es évek végén kezdődött Project Galaxy néven, a négyhengeres X-100 prototípussal. Az első kereskedelmi forgalomban elérhető blokk ezzel szemben a soros (nem V6!), hathengeres, 3 literes B6304 volt a frissen piacra került, 960-as modellben. Egy évvel később, az új 850-nel együtt érkezett a rövidebb, öthengeres verzió (B5254F). 1995-ben, a Volvo S40 elindításával megjelentek a négyhengeres B4184S és B4204S motorok, majd az 1,6-os B4164S motor is. Ugyanebben az évben a Volvo megosztotta a B4204S és a B5244S motorokat a Renault-val, akik N7Q és N7U néven használták őket a Laguna és Safrane modellekben.
Tennék egy kis kitérőt az S80 T6 verziói felé. A Volvo először kényszerült arra, hogy a hosszú, hathengeres motort a hely szűke miatt keresztbe építse be. Igen ám, de a nagyobb teljesítményhez nem tudták a megszokott Aisin automataváltót társítani, ezért új egység után kellett nézni. Valamilyen véletlen folytán a választás a GM váltókra esett, és itt kezdődtek a bajok. A nagy, duplaturbós, 272 lóerős T6 motor elég combos nyomatékkal rendelkezett, amit a négysebességes amerikai váltó nagyon nehezen viselt el. Ennek eredményeképpen sorban hullottak ki és érkeztek be a szervizekbe a T6-osok. Így később már egy tartósabb egységre cserélték le az első Geartronic fantázianevű förmedvényt, illetve 2,8-ról 2,9 literre változott a motor mérete.
XC90 központi zár javítási útmutató
Az SI6 Motorok
A B6324S (szívó 3.2) és a B6304T2 (turbó 3.0) motorokat szintén a Volvo fejlesztette Svédországban, de Wales-ben, a Ford Bridgend motorgyárában készült. De ettől még Volvo a javából, hiszen az öthengeres blokkból fejlesztették tovább. Az SI6 jelölés a Short Inline 6, azaz a rövid soros hathengeres elnevezés rövidítése. A rövidséggel talán pont a 2,8-as motorral elkövetett fiaskót igyekeztek kijavítani. Erről a motorról azt érdemes tudni, hogy a Ford teljesen szabad kezet adott a Volvónak a tervezés során, és csak a gyártásban segítettek. Az egyes változatok teljesítménye 233-tól egészen 350 lóerőig terjedt, azaz a legerősebb verzió az első S60/V60 Polestar modellekbe került.
A B8444S V8
Ez a sokak által vágyott 4,4 literes, 315 lóerős motor a Volvo és a Yamaha közös fejlesztése. Bár a Yamaha gyártotta Japánban, de igazából a Volvo álmodta és tervezte is meg, majd az elkészült blokkokra szintén a svédek szerelték fel a szükséges további alkatrészeket. A 60 fokos hengerszögű, teljesen alumíniumból készült egység 190 kg súlyú, és maximális forgatónyomatéka 440 Nm. Eredetileg kifejezetten az XC90-be szánták, ám végül sokak örömére a 2007-ben bemutatkozott, második generációs S80-ba is bekerült.
VEA Motorok
A Volvo már 2006-ban elkezdte fejleszteni a Volvo Engine Architecture (VEA) motorcsaládot, amelynek fő célja az volt, hogy már kisebb, gazdaságosabb és környezetbarátabb dízel és beniznüzemű motorokat állítsanak elő valamennyi Volvo modellhez. Ennek érdekében még 2008-ban mintegy 2 milliárd svéd koronát (közel 65 milliárd forint) költöttek el a skövdei motorüzem fejlesztésére, hogy már a következő évtől (!) termelni tudjanak. Többek között, az időközben lezajlott Ford-Geely adásvétel miatt csak 2013-ra érkeztek meg az első 2 literes benzines és dízelmotorok, amelyek legelőször a második generációs S60 és az új V60 modellekbe kerültek be. Ezekről annyit érdemes tudni, hogy 1969 köbcentisek mind, a Ford motorok 1999 köbcentisek voltak, innen lehet őket megkülönböztetni egymástól. 2014 év végén érkezett az első hibridmotor (XC90 T8, 408 lóerő összteljesítménnyel), majd a következő évben jött az első - de még négyhengeres - 1,5 literes motor.
A D5 Motor
Szándékosan hagytam a legvégére az egyik legmegbízhatóbb Volvo motort, ami a híresztelések ellenére teljes mértékig saját feljesztésű, annál is inkább, mivel az alapja a 2,4 literes, öthengeres moduláris Volvo benzinmotor. A dízelpiac erőteljes emelkedésének hatására a Volvo 2001-ben elérkezettnek látta az időt, hogy leváltsa az addig használt és vásárolt VW/Audi fejlesztésű 2.5 TDi erőforrást.
A 2001. májusban debütált 2401 köbcentis D5244T kódjelű motor legelőször 163 lóerős teljesítménnyel és 340 Nm forgatónyomatékkal állt a gázolajhívő vevők rendelkezésére, korszerű, közös nyomócsöves befecskendezéssel. A következő nagyobb változás 2005-ben jött el, amikor megjelent a 185 lóerős (400 Nm) D5244T4, itt már kereken 2400 köbcentis a hengerűrtartalom. Ezt tekinthetjük a D5 motorok második generációjának: ekkor került be többek között a vízhűtéses turbófeltöltő (VNT), a fejlettebb EGR és a néha sok bosszúságot okozó, elektromos állítású SWIRL is.
V70 tanksapka ajtó motor javítás
A harmadik generáció 2009-ben mutatkozott be: ebben tovább csökkentették a kompresszióarányt, javítottak a kipufogógáz-visszavezető (EGR) rendszeren és a common rail rendszer magasabb nyomású, piezoelektromos befecskendezőket kapott és megjelent a kétliteres verzió is (D3). A teljesítmény 163-tól egészen 215 lóerőig terjedt, és a Polestar optimalizációval ennél nagyobb teljesítmény is elérhetővé vált. Egészen a 2017-es modellévig lehetett öthengeres dízelmotorokat kapni, 2014 után már egyre ritkábban, hiszen csak a kifutó, négykerékhajtású modellekben volt elérhető.
Külső Forrásból Származó Motorok a Volvoban
Valahol a hetvenes évek közepe felé érkeztek meg a „vendégmotorok” a svéd gyártó autóiba. Aztán jöttek a 343-asok és vele együtt a többi francia motor: 1,4 és 1,7 literes és az 1,6-os dízel.
VW Dízelmotorok
Bizonyos piacokon egyre nagyobb igény mutatkozott a dízelmotorokra is, de a Volvo egészen 2001-ig valamiért azt gondolta, olcsóbb szerezni valahonnan egyet, mint egy jó sajátot fejleszteni. A 200-as és a 700-as sorozat így kapta meg 1979-ben a VW LT teherautókból ismerős hathengeres, D24 kódjelű motort, kőkemény 82 lóerővel. A motorok hosszú életét és megbzhatóságát több bosszantó hiba is beárnyékolta, ilyen volt például a hengerfejesedésre való hajlam. A 740-be szinte ugyanez a 82 lóerős 2,4-es egység került, de itt már volt 109 lóerős turbós változat is. A 760/780-ban szolgálatot teljesítő D24TIC erőforrás már 122 lovat adott le az aszfaltra.
PRV V6 Motorok
Bár itt a Volvo maga is a közös vállalat tagja volt, mégis inkább a két francia (Peugeot, Renault) gyártó nevéhez köthető a kezdetben 2,7 literes, majd később 2,8 literes erőforrás. Itt kapásból érdemes több érdekességet is megemlíteni. Az egyik az, hogy az 1971-es közös vállalat indításakor V8-as motort terveztek, ám az olajválság kapujában mégis inkább egy alacsonyabb fogyasztású, kisebb V6 motor kifejlesztése került a középpontba.
VW/Audi TDi Motorok
Az Audi 100-ból származó, 2461 köbcentis erőforrás 140 lóerőt és 290Nm forgatónyomatékot préselt ki magából a Volvo autóiban. Érdekes, hogy a 850-hez csak az utolsó két modellévben (1996-97) lehetett elérni, és szintén fontos megemlíteni, hogy az S80 és a második generációs V70 esetében csak 2001 májusáig lehetett rendelni. A 400-as széria benzines motorjai szintén innen kerültek ki, 1,6, 1,7, 1,8 és 2,0 literes változatokban.
Mitsubishi Motor
Mint tudjuk, a Volvo S40/V40 kb. 50%-ban tartalmaz Mitsubishi Carismát, és egy gyártósoron is készültek, heti váltásban a genti Nedcar üzemben. Viszont mindössze egyetlen 1,8-as motor érkezett a japán gyártótól, az 1834 köbcentis, B4184SM kóddal ellátott egység volt ez, 125 lóerővel.
A Ford-Korszak (2004-2014)
Itt egyszerűbb volt tól-ig korszakot írni külön modellek helyett, hiszen a Forddal köttetett házasság mintegy hozományaként elég sok hírhedt motor került a Volvo autóiba. Kezdem a sokak által legcikibbnek tartott, PSA-motorokkal (1,6D, 2,0D). 1998-ban a Citroen és a Peugeot összeállt a Forddal, hogy egy teljesen új generációs, nagynyomású közvetlen befecskendezéses dízelmotor-családot fejlesszenek ki. Ezeket a motorokat több gyárban -így a Volvo skövdei üzemében - is összeszerelték. Az 1,6-os motorok főtengelye elég gyengére sikerült, így szeretett eltörni, magával rántva rakat alkatrészt a motorban. Tapasztalatok szerint nem csak ez az egyetlen hibaforrás, hiszen az egyre szigorodó kibocsátási normák miatti megoldások, a sok városi használat és a rendszeres karbantartás hiánya mind okozhat mélyen zsebbenyúlós kiadást.
A benzines motorok terén 1,6, 1,8 és 2 literes egységekről beszélhetünk. Az 1,6-os Ford Sigma motor 100 lóerős volt, az 1,8-as Mazda-L erőforrás 125 lóerőt adott le, és a 2 literes, szintén Mazda L erőforrás 145 lovas volt. Komolyabb bajok csak az 1,8-as motorral voltak/vannak, a beszámolók az igen magas olajfogyasztásról szólnak leginkább.
A 2010-ben bemutatkozott S60/V60 már kizárólag turbós motorokkal érkezett, ez esetben a Ford adta a két 1,6-os (150 és 180 lóerő) és a 2 literes (203 lóerő) blokkokat. Az áttörésre egészen 2014-ig várni kellett, ekkor jelentek meg ugyanis a négyhengeres, saját fejlesztésű Volvo motorok.
Egy történet a Volvo 240-esről és a Redblock motorjáról - Iconic Cars and Engines #18
Volvo Modell- és Motorjelölések: A Logika Keresése
Szinte hetente belefutok az alcímben említett kérdéskörbe a hazai volvós közösségi csoportokban. A Volvo 2010 táján gondolt egy nagyot, és megváltoztatta az egyes típusok motorváltozatainak jelölését, jó nagy galibát okozva ezzel a rajongók fejében. Pedig a képlet nagyon egyszerű. Vagy mégsem?
Ahhoz, hogy megértsük a modell- és motorjelöléseket - vagy legalábbis logikát próbáljunk találni bennük - vissza kell mennünk egy jó fél évszázadot a Volvo-történelemben. A hatvanas években a különböző modelleknek volt jobb esteben egy hivatalos típusjelölése (PV544, P121 stb., ahol a P és a PV a svéd personenvagen azaz személyautó szóbol ered) és egy kevésbé hivatalosabb, hétköznapibb elnevezése is (pl. Amazon, Duett stb). Aztán a hetvenes évek közepén megjelentek a sokáig használt három számjegyű modellnevek (144, 240, 740, 760, 850 stb.), ahol általában az első számjegy a modellcsaládot (100-as, 200-as, 700-as), a második a motorok hengereinek számát (144, 240 és 740: négyhengeres; 164, 260 és 760: hathengeres) jelentette. De akkor mi az a 780? Ezek szerint volt benne nyolchengeres motor? Nem, nem volt. Csavar nr.1.: a 4,6,8 számok akkor már luxus mértékét is jelölték egyben.
Elérkeztünk a kilencvenes évek legelejére, amikor megjelent az első nagy méretű, elsőkerék-meghajtású, keresztben beépített motoros szedán, a Volvo 850. Itt egy kicsit megint visszatértek ahhoz, hogy a motor hengereit a középső számmal jelöljék. 1994 volt a fordulópont, amikor megjelent az első “egy betű, egy szám” motorjelölés is: a turbós öthengeres motort itt már T-5-nek, majd az S70/V70 megjelenésével T5-nek nevezték.
Az új évezred nagy fordulópont volt a Volvo életében, hiszen nemcsak a Ford lett az új gazdi, hanem egységessé vált a modellnév-struktúra is. A kupé modellek “C”, a szedánaok “S”, a kombik “V” előtagot kaptak, az “XC” pedig a Cross County változatokat jelölték. A modellcsaládok felvették a 40-es, 60-as, 70-es, 80-as és 90-es utótagokat. A hajtásláncok terén is új hajnalra ébredtünk: 2001-ben megjelent az első saját fejlesztésű dízelmotor, a 2401 köbcentis, öthengeres D5.
Ezt követően össze-vissza jelölték a benzines motorokat: a teljesség igénye nélkül volt 2.4, 2.4T, 2.5T, 1.6D, 2.0D, 2.0T, T4, T5, T6 is, utóbbi háromnál a szám még mindig a hengerek számát jelölte.
Mire pont megszokhattuk volna, elérkeztünk 2009-hez, amikor a Volvo tulajdonjoga a Fordtól a Geely-hez vándorolt. Új tulaj, új stratégia. A motorok frontján is, természetesen. 2010-ben jelent meg az S60/V60 modellekben a D3 megjelölés, ami igazán felborította az addig megszokott papírformát. Ekkor akadhatott be valakinenk valami Göteborgban (NEM KÍNÁBAN!!!), valahogy így: “Legyenek a számok a teljesítmény szintjei!”
Ha most végignézzük a legújabb Volvo modellek motorelnevezési szokásait, elmondhatjuk, hogy talán pont került a több mint öt évtizedet átölelő, izgalmas családregény végére. A dízelmotorok hengerszámtól függetlenül a D2, D3, D4, D5, D6, a turbós benzinesek (szívó nincs már) pedig a T2, T3, T4, T5, T6, T8 teljesítmény-szinteken érhetők el.
A Volvo vezérlésrögzítők speciális szerszámok, amelyek nélkülözhetetlenek a Volvo járművek motorjainak karbantartásához és javításához, különösen a vezérműszíj vagy vezérműlánc cseréje során. Ezek az eszközök biztosítják a motor pontos beállítását, rögzítik a vezérműtengelyt és a főtengelyt, megakadályozva ezzel a motor alkatrészeinek elmozdulását a vezérműszíj vagy lánc cseréje alatt. A megfelelő vezérlésrögzítők használata kulcsfontosságú a motor helyes működésének fenntartásához és a károsodás elkerüléséhez.