A vízi járművek világa: Felépítés, meghajtás és sokszínű típusok
A vízi járművek története az emberiség ősi törekvésével kezdődött, hogy meghódítsa a vizeket, és azóta is folyamatosan fejlődik. Több változatuk ismert, felsorolni is lehetetlen, ám néhány ismertebbről említést teszünk. A hajók alakja és felépítése függ a rendeltetésüktől.
A vízi járművek általános felépítése és működése
A hajótest a fenékből, az oldalfalakból, az ezeket összekötő hajlásból, valamint a testet felülről bezáró fedélzetből áll. A test elöl az orrban, hátul a tatban végződik. A gerincre merőlegesen helyezkednek el a bordák, melyek elősegítik a vízi jármű merevségét, és megadják a hajótest alakját. A fedélzetet gerendák tartják. A hajók épülhetnek fából, acélból, műanyagból és ezek keverékéből, ám az ókorban nádból és állati termékekből készítették őket.
Meghajtásuk a szél erejével valósul meg, emellett szenet, fát, dízelt is használnak, újabban pedig az atom- és az elektromos energiát is bevetik. A hajókat a tengerhajózásban a rendeltetés, a fő méretek, a gépteljesítmény, a vízkiszorítás és a hordképesség adataival jellemezzük. A vízkiszorítást bruttóregisztertonnával, a szállítóképességet nettó regisztertonnával mérik. A folyami hajók esetén az SI mértékegységek használatosak. A mai hajókat a feladathoz igazítva építik. A hajókat korszerű navigációs, biztonsági berendezésekkel szerelik fel.
A hajózás fejlődése: A vitorlásoktól a gőzhajókig
A XIX. században a vitorlások uralták a tengereket és az óceánokat. Az út hossza csak attól függött, hogy mennyi élelmiszerkészletet tudtak raktározni. Ezt a lényeges gondot a gyakori kikötéssel oldották meg, így a távolság már korlátlan volt. A XIX. században a klipper állt a hajózás csúcsán. Elsősorban sebességre tervezett, gyorsjáratú, háromárbócos, teljes vitorlázatú hajó. Magas árbócokkal építették, és több kiegészítő vitorlával szerelték fel. A gyorsaság természetesen fő szempont volt, úgy az áru-, mint az utasforgalomban.
Az első gőzhajó 1807-ben jelent meg, és fából készült. Az első lapátkerekes gőzhajót 1801-ben a Charlotte Dundast William Symington építette. A hajó által keltett hullámverés a csatorna falát megrongálta, ezért a közlekedését megtiltották. A gyakorlati követelményeknek is megfelelő hajót (Clermont) Robert Fulton 1807-ben építette és a Hudson folyón mutatta be.
A gőzhajók megjelenése már több nehézséget okozott, mivel az élelmiszerkészleten kívül a széntartalékot is szállítani kellett. A gőzhajók behozhatatlan előnyre tettek szert, mert a rövidebb útvonalon (például a Panama-csatorna megnyitásával egyszerűsödött a vízi közlekedés) kevesebb üzemanyagot fogyasztottak. Az 1820-as végére Angliában 300 gőzhajó üzemelt. A gőzhajó fokozatosan megjelent az európai kontinensen is. A korábbi hagyományokkal szakítva 1870-től vám és illetékmentessé tették a hajózást Európa folyóin. A tengereken fokozatosan terjedt az alkalmazása.
1822-ben felbukkant az acélból épített változata, ez egy nagy lépés volt a vízi közlekedésben, hiszen a hajótörések száma lényegesen csökkent, és a járművek is biztonságosabbak lettek. A gőzgépeket és a hajókazánokat folyamatosan fejlesztették, hogy növelni tudják a gőz nyomását. Az építőanyag helyébe a vas lépett. Kezdetben a gőzösöket vitorlával is felszerelték, melyet fokozatosan elhagytak. A hajók hajtásában nagy változás következett be. A lapátkerék helyett terjedt a hajócsavar alkalmazása. Az első hajócsavar hajtású hajó, amely átkelt az óceánon a Great Britain volt. A 20. sz. elején megjelent a gőzturbina hajtás.
A vízi járművek sokszínű típusai
A hajók osztályába még a kis csónakok, kajakok is beletartoznak. Ahogy a technológia fejlődött, úgy jelentek meg az egyre specializáltabb és sokrétűbb vízi járművek. A vízi járművek kategóriái a következők szerint foglalhatók össze a méret és rendeltetés alapján:
| Kategória | Jellemzők | Példák (a szöveg alapján) |
|---|---|---|
| Nagyhajó | Olyan vízi jármű vagy úszó munkagép, amelynek hajótesten mért hossza legalább 20 m, továbbá az a kishajó, amely nagyhajót továbbít vagy amelyen 12 főnél több utas szállítását engedélyezték és egy motoros erőforrása van. | Turistahajók, teherszállító hajók, kompok, jachtok |
| Kisgéphajó | Legalább 4 kW motorteljesítményű gépi berendezéssel hajtott vízi jármű, melynek a hajótesten mért hossza 20 m-nél kisebb, és amelyen legfeljebb 12 fő utas szállítását engedélyezték. | Motorcsónak (4kW vagy nagyobb) |
| Csónak | A hajónál kisebb vízi jármű, melyet a helyi, kisebb hajózási forgalom lebonyolításához használnak. Típusai teljesen eltérhetnek. | Evezős csónak, vitorlás csónak, motoros csónak (2kW alatti), tutúsz (farönkök összekapcsolásával keletkező úszó szerkezet) |
| Kajak | Kisméretű, emberi erővel hajtott csónak, kéttollú lapáttal evezhetünk rajta. | Szabadidős, tengeri, ráülős, vadvízi, versenykajak, szörf |
Kis vízi járművek: Kajakok és csónakok
A kajak egy kisméretű, emberi erővel hajtott csónak, és kéttollú lapáttal evezhetünk rajta. Először az eszkimók használták a fókavadászat során. A mai daraboknak több típusa ismert, ilyen a szabadidős, a tengeri, a ráülős, a vadvízi és a versenykajak, valamint a szörf.
A következő csoport a csónak, mely a hajónál kisebb vízi jármű, és a helyi, kisebb hajózási forgalom lebonyolításához használják. Típusai teljesen eltérhetnek. A gyártó ízlése alapján készülnek, így ahány márka, annyi ladik. A mozgató-hajtóerő is különböző, ezért evezős, vitorlás, robbanómotoros, villamos és hidraulikus gépezettel felszerelt csónakokat különböztetünk meg. Az evezős csónak emberi erővel, evezővel hajtott, elsősorban szabadidős és sportcélokra használják. A folyókon használt modell feneke többnyire lapos, a tengereken közlekedőé pedig ékre, tőre van kiépítve, hogy jobban ellenálljon a hullámoknak, és minél kevésbé legyen kitéve a felborulás veszélyének. A motorcsónaknak a nagyobb méretű hajótesttel párosított, 4 kW vagy annál nagyobb teljesítményű, motorra szerelt hajót nevezik. A 2 kW alatti, kis teljesítménnyel meghajtott ladikot motoros csónaknak, a 10 méternél hosszabb testet jachtnak hívják.
Fiat Grande Punto karbantartás
Egy nagyon egyszerű úszó szerkezet a farönkök összekapcsolásával keletkező úszó szerkezet, avagy a tutaj.
Nagyobb vízi járművek és utasszállítás
Az utasforgalom szigetek közötti kompok segítségével valósul meg, ám ezek a folyókon és a tavakon is megtalálhatóak. Két part közt közlekedő vízi jármű. Belvízi és tengeri kompokat különböztetünk meg. A belvízi esetén a kikötőt révnek hívják. Ez a modell rendszerint kétvégű felépítésű, tehát mindkét oldalán azonosan van kiképezve, így az elején behajtó járművek egyenesen továbbhaladva a hátulján hagyhatják el azt. Régebben a kötél által mozgatott változat volt használatos. A tengeri komp legfontosabb tényezője a nagy befogadóképesség.
6 hajóroncs, melyeket merülés nélkül is jól láthatunk
A jacht szabadidős célokra használt hajó. Két meghatározó fajtája van: a motoros és a vitorlás jacht. Napjainkban a luxus egyre nagyobb térhódításának köszönhetően a magas árkategóriájú hajókat foglalja magába, melyeken általában a személyzet is a tulajdonossal utazik. Egy ilyen járműben szinte minden megtalálható, valójában egy úszó lakás. A belső bútorok lehetnek faragottak vagy egyszerű forgácslemezesek, a padlózat is eltérő, lehet csempe vagy hajópadló. A fürdőszobában klasszikus fürdőkád vagy a legmodernebb változat található, a falak lehetnek csempések, illetve hajódeszkásak. A fűtés a motor segítségével valósul meg, ugyanúgy, mint az autónál.
A turistahajók a maguk óriási méreteivel tűnnek fel. Hosszuk, szélességük és magasságuk is lenyűgöző, akár több emeletnyik is lehetnek. Zárt utasterű személyszállító hajó. Ezek a járművek egy úszó városnak felelnek meg, hiszen minden megtalálható bennük, ami az utasok szórakoztatásához szükséges. A szobák a legmagasabb követelményeknek is megfelelnek, az éttermük pedig vetekszik a világ leghíresebb vendéglőivel. Ezenkívül van még rajtuk mozi, színház, hangversenyterem, diszkó, úszómedencék édes- és sós vízzel.
Ide tartoznak még az áruforgalom lebonyolítását végző, nagyméretű hajók (a konténerek, a gabona vagy a folyékony halmazállapotú anyagok szállítására használt járművek). Ezek az úszóalkalmatosságok hihetetlen méretükkel tűnnek ki a többi hajó közül.
Suzuki Swift festékkód azonosítás
Különleges és innovatív vízi járművek
A tíz legkülönösebb vízi járművét válogattuk össze, pusztán saját értékítéletünkre hagyatkozva. Azoknak a milliárdosoknak készült Gabrielle Teruzzi megajacht-tanulmánya, akik nem tudnak elszakadni dubai vagy New York-i felhőkarcolóikban lévő luxuslakásaik szédítő kilátásától. A Shaddai névre keresztelt szuperjacht flybirdge-e (magas kapitányi állása) valóban repülő magasságban lenne, hiszen egy 42 méteres torony tetején kapna helyet. Persze, ez a „penthouse” nem csak a hajó irányítását szolgálná, hanem luxuspanorámás nyaralóterasz is egyben, amelyben még egy méretes úszómedence is helyet kapna.
Mi ez? Egy első világháborús repülő vízen? Vagy inkább egy harmincas évekbeli Grand Prix versenyautó hasig érő pocsolyában? Nos, egyik sem. Tomas Zore feltaláló járműve egy szupergyors csónak, amely silótalpakon úszik és az orrára szerelt motor hajtja. Lehet, hogy sokkal inkább emlékeztet egy high-tech acél-üveg krokodilra vagy egy űrhajóra a Himiko Waterbus, de mint a neve is elárulja, valójában hétköznapi jármű Japánban.
Mit kezdjen az ember egy kiszuperált repülőgéppel? Nos, akár úszóházzá is alakíthatja… Legalábbis a kép tanúsága szerint ez sem lehetetlen, hiszen erre a sorsra jutott ez a Boeing 307-es „Cosmic Muffin” utasszállító. Új funkciója nem is áll olyan távol eredeti rendeltetésétől, mint elsőre gondolnánk, hiszen ezt a típust kifejezetten luxus-utazásokra tervezte a gyártó. Ötfős legénysége és legfeljebb 33 utasa a korszak legkényelmesebb körülményei között utazhatott vele. Még bárpultja és tágas hálószobája is volt. A mindössze tíz gyártott példány egyikéből kialakított úszó apartman tulajdonosai a repülés szerelmesei, így igyekeztek minden részletet az eredetihez hasonlóan rekonstruálni.
Minden idők talán legkülönlegesebb vízi járműve a Kaszpi-tenger szörnyeként emlegetett orosz hadászati eszköz. A 92 méter hosszú és 544 tonna súlyú szörnyeteg a hidegháborús korszak szovjet katonai fejlesztéseink egyik különös terméke volt. A légpárnások működési elvén alapulva közlekedő gép valójában egy a maga korában rendkívül fürge rakéta-hordozó volt, amely néhány méterrel a víz (vagy jégmező) felszíne fölött siklott akár 500 km/h-ás sebességgel a célja felé. A járművet nyolc sugárhajtómű emelte fel 10-15 méteres magasságba a rövid, csonkolt szárnyak segítségével. Az 1959-től a nyolcvanas évek közepéig fejlesztett harci eszközből a legtöbb forrás szerint egyetlen működőképes példány készült, amely hat hajók ellen bevethető rakétát szállíthatott. Bár formája mai szemmel talán megmosolyogtató, a maga korában nagyon is veszélyes eszköznek tűnt a gép a NATO hírszerzői szemében. Fejlesztésének leállítását nem annyira az irányítási hibák kiküszöbölésének nehézségei indokolták (az egyetlen megépült példány az egyik próbaút során összetört), hanem inkább az, hogy a hidegháború lezárulása után nem volt értelme többé fáradozni vele. Ráadásul időközben a technika is túllépett rajta, hiszen a fegyver legnagyobb előnye a maga korában az volt, hogy a radarok észlelési magassága alatt volt képes közlekedni, vagyis mai szóval élve lopakodónak minősült. A szörny manapság szárazdokkban pusztul a Kaszpi-tenger partján.
Hogyan tudna úszni egy Ferrari? Hát, ha fából van! Ezt még egy gyerek is tudná, nem? Megvalósítani azért persze kicsit nehezebb lehetett az ötletet. Bár magyarul a LaFerrari átalakított változatának fantázianeve hangzana igazán jól, az úszó sportkocsi az F50-est mintázza. Akár az úszó autókról szóló összeállításában is helyet kaphatott volna - de mivel szárazon nem képes közlekedni, formája ellenére inkább a különös vízi járművek között a helye. A mű egy olasz feltaláló, Livio De Marchi alkotása, aki öt hónapos aprólékos munkával faragta ki az autó kasztniját fából.
Kizárólag napenergia hajtja a TURANOR Solar Planet nevű különleges vízi járművet, amelynek tulajdonosa, Immo Ströher azt szeretné demonstrálni vele, hogy napelemeknek nem csak a házak tetején van a helyük. A 31 méter hosszú és 15 méter széles trimarán 2010-ben épült, és korának leghatékonyabb rendszerével készült. Kéttörzsű gyors járatú hajó. Ennek köszönhetően 9 csomós csúcssebességre és 5 csomós cirkálótempóra képes, illetve három napra elegendő tartalékkal rendelkezik.
Az köztudott a második világháborúval kapcsolatban, hogy a németek rengeteg csodafegyvert fejlesztettek ki - elég a szárnyas bombákra illetve a rakétákra gondolni. Kevésbé ismert tény, hogy a japán császári haderő is rendelkezett néhány különleges eszközzel. Ezek közül talán az I-400-as tengeralattjáró osztály volt a leginkább figyelemre méltó. Ezek a gigantikus gépezetek nem csak arra voltak képesek, hogy akár másfélszer is megkerüljék a Földet, hanem arra is, hogy repülőgépeket juttassanak az észak-amerikai part menti nagyvárosok közelébe. Az Aichi M6A1-es támadó gépeket a hatalmas tengeralattjárók fölső részében kialakított, csőszerű tárolóban helyezték el leszerelt szárnyakkal. Ezeket aztán a felszínre emelkedés után alig egy órával már be is vethették a célpontjaik ellen. Csupán két I-400-as épült, és végül egyik sem jutott el az amerikai partok közelébe. Bár a japán hajók lemásolását a háború után a szövetségesek is fontolóra vették, de a rakétatechnológia fejlődése miatt nagyon gyorsan elavult ez a fegyverrendszer.
Egyetlen példány biztosan épült Zheng-He admirális hatalmas vezérhajójából: a rekonstruált életnagyságú másolat. Az eredeti, a XV. században épült óriáshajóról több feljegyzés is beszámol, köztük Marco Polo részletes leírása is. Ezek alapján 137 méter hosszúra és 55 méter szélesre becsülik a hadihajó méretét, amellyel az admirális hét hosszabb utazást is tett. Ugyanakkor tudományos körökben mindmáig vitatják, hogy vajon tényleg épülhetett-e ekkora dzsunka a XV. századi Kínában.
Kutatási célokat szolgál a különös formájú Proteus. A külseje alapján „Pókhajóként” emlegetett jármű persze inkább csak fél pók, hiszen nem nyolc, hanem csupán négy „lába” van. Ezek a tartószerkezetek emelik 12 méterrel a tenger szintje fölé a négy fő befogadására képes kabint. A „lábak” az úszótalpakhoz csatlakoznak, amelyek több egymáshoz kapcsolt részből állnak, ennek köszönhetően képesek megbirkózni a hullámokkal.