A veterán pályakerékpárok története Magyarországon
Ez az oldal azért jött létre, hogy emléket állítson a Magyar gyártmányú veterán kerékpároknak, ezzel is adózva a múlt zseniális remekeinek. Az oldalon több fotón, dokumentáción keresztül szeretném bemutatni azt ami most már történelem, viszont évtizedekkel ezelőtt a mindennapjaink meghatározó eleme volt. A kerékpár! A virtuális múzeum célja összegyűjteni, rendszerezni, ezáltal dokumentálni a Magyar kerékpárokkal kapcsolatos anyagokat és információkat. Remélem, hogy sokan szívesen nézelődnek majd itt, és emlékeznek vissza a múltra. Jó lenne több veterán kerékpárt látni az utakon vagy gyűjteményben. Egy maroknyi kis társaság tartja életben a veterán kerékpárok múltját és jelenét.
Veterán kerékpárokat gyűjt a farádi Fehér Csaba. Tíz éve hódol szenvedélyének, azóta szakértője lett a veterán kerékpároknak és úgy érezte, hogy kincseit, köztük igazán ritka darabokat, a nagyközönségeknek is meg kell mutatnia.
Kerékpártörténeti gyűjtemény nyílt nemrégen Farádon, veterán kerékpárokkal. Nyugat-Magyarországon nincs még egy ilyen "intézmény", amely a biciklizés, a bicikligyártás alakulását dolgozza fel a kezdetektől és kézzel fogható formában be is mutatja. Harminc kétkerekűt vonultat fel a gyűjtemény, köztük egészen ritka darabokat is. A tulajdonos, Fehér Csaba tíz éve gyűjti a veterán kerékpárokat és úgy érzi, elérkezett az idő, hogy mások is lássák szenvedélyének eredményét.
Fehér Csaba farádi kiállításán jelenleg harminc darab kerékpár látható, de a teljes gyűjtemény ennek körülbelül a duplája. "Úgy gondoltam, a gyűjteményem megérett arra, hogy ne csak én élvezzem, hanem azok is láthassák, akiket érdekel ez a hobbi és örömüket lelik a nézelődésben"-jegyezte meg Csaba.
Fehér Csaba farádi kiállítótermében szívesen látja az érdeklődőket, elérhetőségeit a közösségi oldalon megtalálják.
Fehér Csaba és a veterán kerékpárok iránti szenvedély
- Kerékpározni, szerelni már gyerekkoromban szerettem és ez a hobbi végigkísérte az életemet. Aztán tíz évvel ezelőtt hozzájutottam egy veterán kerékpárhoz és rögtön tudtam, hogy ez az én világom, ezt kerestem és ahova egész életemben tartozni szerettem volna. A kerékpárt, illetve csak a maradványait a nagyszüleim padlásán találtam meg, azt tettem rendbe, építettem újra. Ezután vettem fel a kapcsolatot hasonló érdeklődésű társakkal és tulajdonképpen tőlük tanultam meg a lényeget. Vagyis azt, hogy egy-egy kerékpárt mindig az eredetihez legjobban hasonlító állapotba kell visszaépíteni-beszélt a kezdetekről Fehér Csaba.
Elöljáróban elmondta, veteránnak igazából a második világháború előtti kerékpárok tekinthetők. A tanulás időszakáról még kifejtette, hogy számos könyv és film érhető el, de sok tanácsot adnak azok, akik már régebb óta foglalkoznak ezzel a tevékenységgel. Mivel tőle a javítás és szerelés sosem volt távol, könnyen és szívesen tanult. Fehér Csaba úgy látja, az utóbbi időben kimondottan divatos lett régi bicajokkal foglalkozni és veterán kerékpárokat gyűjteni.
Kértük, mondja el a folyamatot, miként lesz egy talált kétkerekűből ismét "eredeti". Kiderült, hogy a gyűjtők hajlandóak akár több száz kilométert is utazni, ha esélyt látnak egy-egy igazi kincs beszerzésére. Csaba is ment már ritka darabokért Németországba és Ausztriába is. Legtöbbször eléggé leharcolt állapotban kerülnek be a gyűjteménybe a biciklik. Akkor kezdődik aztán a felújítás, felépítés.
- Nekem már elég komoly alkatrész raktáram van, hiszen minden darabot elteszünk, amire egyszer még szükség lehet. Ha még sincs a szükséges felszerelés, akkor a barátoknál, ismerősöknél nézek körül. Általában érkezik is segítség, ritkán van olyan alkatrész, amit nem lehet egyszerre beszerezni, de előbb-utóbb arra is rátalálok. Így csaknem gyári állapotba lehet visszaállítani a kerékpárokat. Azokat a típusokat, melyek viszonylag sűrűn fordultak elő, mindenképpen. Persze, egy angol, vagy francia járgánnyal nehezebb a helyzet, de a magyar, német, cseh, osztrák márkáknál komoly rá az esély.
Veterán és utánpótlás asztalitenisz
Híres magyar kerékpár a gyűjteményben
Példaként elmesélte, miként jutott a birtokába egy híres magyar kerékpár, egy The Best. - Magyarországon akkoriban nagyon keresték az angol és német minőséget. Erre ráérezve egy üzletember a kerékpárjának a The Best nevet adta. A csepeli Weiss Manfréd-gyárban legyártatta a vázat, a lánckereket és a különböző alkatrészeket, majd ezeket összerakva kezdte meg a forgalmazást. Néhány évvel ezelőtt a tulajdonosa, mint angol gyártásút hirdette meg, de én azonnal láttam, hogy miről van szó. Ausztria és Németország határán egy idős úrtól vettem meg, sok eredeti alkatrész már nem volt rajta, 1941-ből való. Itthon aztán újraépítettem, sok korabeli alkatrésszel.
Megkértük, emeljen ki egy-egy példányt és mondja el, mit kell tudni róluk. Fontosnak tartotta megmutatni a kerékpárok "ősét", egy 1810-es években készített kerékpár másolatát.
- Hatalmas csapás érte az egész északi féltekét, Indonéziában egy vulkán kitörése sötétségbe borította a világot. Nem volt a földeken termés, nem tudták ellátni az állatokat, elpusztultak, legyengültek a lovak, megszűnt a közlekedés, a szállítás. Erre reagálva 1817-ben Karl von Drais alkotta meg a még lábbal hajtható eszközt, ami nagyon hasonlított egy hintóhoz, fa kerékkel, hozzá vas borítással. Ez nagyon gyorsan népszerű lett, aztán persze továbbfejlesztve építettek újabb kerékpárokat. Egy nagy ugrás, már 1870-ben, amikor megjelent az első velocipéd, ami már acélból készült és nem fából. Leginkább a jómódúak körében lett keresett és már sporteszközként is használták, versenyeket rendeztek vele. Ennek egy másolatával is rendelkezem. Számos előnye mellett azonban eléggé balesetveszélyes volt, történtek halálos esések is. Emiatt és a borsos ára miatt nem lett igazán elterjedt. Tizenöt évvel ezután megérkeztek az első biztonsági kerékpárok.
Magyarországra az első kerékpárok, a velocipédek Angliából érkeztek, az 1870-es évek végén. A gazdagok szórakozása lett, hiszen az ára az akkori arányokat és árfolyamokat tekintve annyi volt, mint ma egy középkategóriás autóé.
Kincsek, ritkaságok a kedvencek között
Fehér Csaba megjegyezte: kincsei mind egyaránt kedvesek számára, így nehéz egy, kettőt kiemelni. Megmutatott azonban egy Dürkopp kerékpárt 1935-ből, amit Ausztriában vásárolt. A története szerint két évig Villachban, egy kereskedésben állt és 1937-ben vásárolták meg. A kerékpár a család mindenese lett, mert amellett, hogy közlekedtek vele, helyettesítette az igáslovakat, komoly terheket mozgatott meg. Az erőltetéstől a hátsó része megroggyant, négy küllőt ki kellett cserélni rajta. Csaba az első tulajdonos unokájától vette meg.
Egy-egy komoly bicikli Magyarországon is előkerül még, de érdekes, hogy a nyugati országrészben ritkábban. Mifelénk ugyanis, amikor a piacot elárasztották az olcsó, osztrák bicajok, a régieket eldobták, nem gondolva arra, hogy értékesek lehetnek. Emiatt, leggyakrabban az Alföldön lehet fészerekben, pajtákban, padlásokon, az udvar sarkában igazi gyűjtői darabokra bukkanni.
A farádi gyűjteményben igazán ritka kerékpárok is helyet kaptak.
- Magyarországon egyébként sokan foglalkoztak kerékpárgyártással. A legismertebb és legnagyobb a csepeli gyár volt, a Weiss Manfréd. Ott az osztrák Puch-gyártól megvásárolt licence alapján készültek a kerékpárok. Számos kisiparos vágott bele azonban a gyártásba, de Mosonmagyaróváron a Kühne is foglalkozott ezzel. Működött gyár Kecskeméten is, a Papp-üzem, abban az időben kedveltek és híresek voltak a Papp-kerékpárok.
Így fejlődtek a kerékpárok
A farádi tárlaton az alkatrészeken keresztül is megismerhetjük a kerékpárgyártás fejlődését. A lámpáktól kezdve a hangjelzőkön át, a bicajos táskákig sorakoznak a polcokon a darabok.
A nézelődő szemét megüti egy olyan kerékpár is, amelyik címerében a hírhedett horogkeresztet viseli. Fehér Csaba elmondta eredetét:
Ez egy katonai kerékpár, bár eredetileg nem erre a célra gyártották. A Simson-gyárban készült, amire Hitler rátette a kezét és zsidó tulajdonosainak menekülniük kellett. Rövid időre BSW, azaz Berlin-Suhler Waffen- und Fahrzeugwerke néven működött az üzem. Megalakult egy motoros hadtest, ahova a németek saját járművel, autóval, motorral, kerékpárral vonultak be. Így került a horogkereszt erre a modellre is.
A Papp család története és a kerékpárgyártás
„VEDD FEL EZT A FÖLDRŐL, PINCÉRLÁNY!” — Pár perccel később mindenki sokkot kapott
A hírekben csak egy kiállítás, de ami mögötte van, az egy szívmelegentő családi história egy vállalkozó szellemű, nagykőrösi gyökerű, de Kecskeméthez sok szállal kötődő családról, akik mertek nagyot álmodni és mindezt megvalósítani a 20. század viharos időszakaiban is. 2015. A nagykőrösi gazdálkodó Papp család egyik ifjú sarja, Papp Sándor a fővárosban tanult rézművesnek. A 19. század végén virágkorát élő Budapest számos újdonsága közül a kerékpár vált meghatározóvá élete hátralévő részében. Segédként megkeresett első fizetéséből használt velocipédet vásárolt, amivel 1890-ben haza kerekezett Nagykőrösre a helyiek legnagyobb döbbenetére. Még a lovak is megvadultak a vidéki városban soha nem látott járgány látványától, szidták is bőszen a nagykőrösi kocsisok Papp Sándort, akiről azt állították, az ördöggel cimborál, azért nem esik le a kerékpárról. Papp Sándorban minden megvolt ahhoz, hogy sikeres legyen: tudás, szorgalom, bátorság, kísérletező kedv, kitartás.
A rézművesség mellett 1895-ben üzletet nyitott Nagykőrösön, majd egy osztrák cég egy-egy bicikli eladásával bízta meg. Hamar kedvet kapott a kerékpárgyártáshoz, el is készítette az első darabot, meglepő módon bambusznád vázzal. Később persze ő is átállt a vasvázas gyártásra. Az ügyes mesterember aztán olyan remek kerékpárokat alkotott, hogy az egyik példánnyal öccse 1897-ben magyar bajnoki címet nyert a 100 km-es Budapest-Siófok távon.
A kezdetekben Papp Sándornál az úri szabóságok mintájára - mérték után, egyedileg készítették a kétkerekűeket.
1908-ban gondolt egy merészet, és megalapította az első mozit Nagykőrösön, amivel Kecskemétet is megelőzte néhány évvel. Papp Sándornak és feleségének 13 gyermeke született, 8 érte meg közülük a felnőtt kort. Az I. világháború során a frontszolgálatos apa helyett a család vitte a gyártást, kereskedést és javítást: a lányok a házimunkában segédkeztek, a fiúk az iparosmunkát végezték. A frontról hazatérő kerékpárgyártó igencsak elégedett lehetett családja helytállásával: társas vállalkozást alapított, mely ezentúl a Papp és Fia neve viselte. Egyik fia, ifjabb Papp Sándor, (a gyűjteményt alapító Papp Zoltán édesapja) a családi hagyományoknak megfelelően szintén magyar bajnok lett kerékpározásban, később motorversenyzőként bizonyított. Ifj. Papp Sándor később kivált a családi vállalkozásból és "konkurens" üzletet nyitott az Arany János utcában a jelenlegi Libri áruház helyén - nem túl messze az akkorra a Luther-udvarba költözött apai új üzlettől. Az üzlet sikerét jelzi, hogy még karikatúrában is megörökítették az egykori zsurnaliszták.
A kerékpárgyártás 1939-ben és 1940-ben élte fénykorát, aztán évről-évre egyre keményebb lett az élet. A II. világháborúban a fiúkat és az összes munkást a frontra vezényelték, de az akkor 72 éves Papp Sándor nem hagyta, hogy a történelem legyőzze - legalábbis akkor - egy időre. Újra munkába állt, és az inasokkal együtt fenntartotta a gyártást. Hajlott kora ellenére mindössze 10 perc sziesztát engedélyezett magának délben.
A II. világháború befejezése után Pappék csak rövid időre lélegezhettek fel: az 1952-es államosítással szinte mindent elvettek ettől a vállalkozó kedvű családtól, és éppenhogy megmenekültek a gulágtól. Egyedül a kerékpár javító műhelyt tarthatták meg technikusi végzettségük okán. A Jókai utcai faházban berendezett bérelt műhelyben ifjabb Papp Sándor ragaszkodott hozzá, hogy a család legfiatalabb tagjai is beletanuljanak a családi vállalkozásba. A gyűjteményalapító Papp Zoltán nyaranta egy-egy hónapot töltött munkával a kerékpárjavítóban.
Abban, hogy ma ennyit tudunk erről a kiváló családról, abban jócskán van része a véletlennek és az internetnek: Zoltán 7 éve netezés közben akadt rá az index.hu fórumán egy fiatalokból álló közösségre, akik lelkesen javítgatták a nagypapák kétkerekűit. Zoltán a 15 ezer komment átolvasása után apródonként bekapcsolódott az online közösségbe, és az öreg kerékpárok szerelmesévé vált. A társaság hála neki már nemcsak a virtuális világban tart össze. A gyűjtemény első darabját, egy Papp és Fiai által gyártott biciklit egy nagykőrösi idős bácsi adományozta Papp Zoltánnak a család történetének hallatán. Feltételül csupán annyit szabott, Zoltán nem adhatja el ezt kerékpárt, ami szívének legkedvesebb darabja lett.
A kiállításon látható egy szoknyavédős kerékpár is, egy 1940-es Silberrad, amelyet ifj Papp Sándor ajándékozott feleségének. A kerékpár anno 225 pengőbe került, ami valamivel több volt az akkori átlagfizetésnél.
Ifj. Papp Sándor 1943-as számlatömbje igazi kortörténeti kuriózum. Az egyik számla tanúsága szerint 1943-ban az egyik vevő egy 180 kilós sertéssel fizette ki a megvásárolt biciklit.
A női kerékpározás nehézségei a múltban
Az emancipáció és a kerékpár: A női kerékpározást nehezen fogadta el anno a közvélemény, az 1890-es években még nagy feltűnést, közfelháborodást keltett. A kor illemszabályainak megfelelően biciklivel sem indulhattak el egyedül a hölgyek. A kerékpárok nagyban hozzájárultak a nők ruhatárának egyszerűsödéshez, hiszen a hosszú szoknyák, szalagok, csipkék, bő ingujjak igencsak megnehezítették a biciklizést.
Hogyan tovább?
Egyelőre csak itt és csak most láthatóak egyben ezek a kerékpárok, fotók és dokumentumok. A rokonok, barátok, ismerősök által összegyűjtött, felújított és eredeti állapotban látható biciklikből néhány szombaton rója majd a kecskeméti utcákat.
Könnyen lehessen tekerni, ne legyen túl bonyolult a váltás, a le- és felszállás legyen kényelmes, a lánc ne kenje össze a lábunkat. Legyen felszerelve a kötelező kiegészítőkkel, és ne keljen a gyakori karbantartással bajlódni. Ezek az ismérvei egy jól használható, tartós városi női kerékpárnak.
Pedig ha a gyártók felismernék a lehetőséget, egy jól működő, egyszerű ám tartós gép újbóli gyártásával véleményem szerint komoly piacra találnának.
Az Elswick kerékpár története
Az Elswick kerékpár története Angliából, egy Észak-Lincolnshire-ben fekvő kisvárosból Barton Upon Humberből indult. A település egy kellemes fekvésű mezőgazdasággal foglalkozó város, ahol szinte megállt az idő. A cég története az 1880-as évekig nyúlik vissza, amikor egy hajdani kovácsműhelyben megkezdődött a kerékpárgyártás és az akkor még kis szériában gyártott első „Velocipédek” kigördültek a cég kapuján. A századforduló után a kétkerekűek iránti igény ugrásszerűen megnőtt, és a kis cég egyre nagyobbra nőtte ki magát. A két világháború közötti időben már hét-nyolc bedolgozó céggel együtt elérték a hatalmas, évi 200.000-es darabszámot. A kerékpárok jelentős hányadát exportra, főként nyugat-európai és az amerikai piacra szállították. Így kerülhetett a tulajdonomban lévő kerékpár is Svájcba, ahol a történelem viharai szemmel láthatóan elkerülték. A vázon ma is megtalálható az a több mint fél évszázados plomba, amely a svájci határ átlépését tette lehetővé.
Az Elswick nem volt olcsó kerékpár, amit bizonyít mai napig tökéletes működése. Ez egyrészt a kiváló anyagminőségnek, másrészt pedig a forradalmian újnak számító műszaki megoldásoknak is köszönhető. A könnyű haladásról a Sturmey-Archer háromsebességes agyváltó gondoskodik. A megállásért a Dunlop saválló felni és a rudazatos fék párosa a felelős. Itt nem elsősorban a hatásfok, hanem a hosszú élettartam az, ami meggyőz bennünket a megoldás létjogosultságáról. A világítórendszer - amely svájci termék - valószínű, hogy jóval később került felszerelésre. A Lucifer lámpa rendelkezik tompított és reflektor üzemmóddal is, fényerőben pedig felveszi a versenyt a mai modern elemes lámpákkal. A fejcsapágy félig integrált, elnyűhetetlen darab.
Közben életem egyik nagy álma, egy saját kerékpárbolt és hozzá kapcsolódó veterán-kiállítás is kezd megvalósulni. Az itt bemutatott felvételek a felújítás alatt álló épület előtt készültek.
tags: #veterán #pályakerékpár #története