Veterán Járművek Találkozója Velencén: Hagyomány és Nosztalgia
A Pázmándi Nosztalgia-Jármű Egyesület tizedik alkalommal rendezte meg hagyományos találkozóját, melyre idén még a határon túlról is érkeztek vendégek. A jubileumi X. Veterán Autó-, Motoros Találkozó és Túra Velencét is érintette, csillagtúra jelleggel tervezték megtartani az eseményt.
Nem kicsi fejfájást okozott a szervezőknek a szombatra beígért viharos időjárás, hiszen arról szó sem lehetett, hogy az eseményt elhalasszák. Voltak olyanok, akik Felvidékről érkeztek, hogy részt vehessenek a kalandban. Több éves hagyomány, hogy a résztvevőket papi áldással indítják útnak. Kápolnásnyék és Velence plébánosa, Récsei Norbert atya (aki maga is részt vett motorjával a túrán) a hivatalos megnyitó során elmondta, újat bármikor lehet alkotni, de a régit csak megőrizni lehet, ez pedig hatványozottan igaz a túrán megjelentekre.
Meglepetések átadására is sor került a rajt előtt. Az egyik résztvevő, Molnár Gábor ugyanis ezen a napon ünnepelte születésnapját, amiről a Pázmándi Nosztalgia-Jármű Egyesület sem feledkezett meg. A kedves hippinek öltözött Molnár megköszönte a szervezők kedvességét, majd örök bölcsességgel („Szeretkezzetek, ne háborúzzatok!”) bővítette a jelenlévők tudástárát.
Furfangos feladatok a túra során
9 óra magasságában aztán a gázra léptek a járművek és nekivágtak a 60 km-es távnak. Az út során hat állomáson kellett bizonyítaniuk rátermettségüket a csapatoknak. A feladatok kellően változatosak voltak, többek között fény derült arra, hogy hány darab vadveszélyjelző tábla van Lovasberény és Nadap között, vagy hogy Vereben 2012-ben hány kislány született.
Túl jól sikerült öltözet
A veterános találkozóknak egy üde színfoltja, ha a sofőr és utasai járművük évjáratához korhű öltözékben jelennek meg. Molnár Gábornak ez olyannyira jól sikerült idén, hogy a vidám hippinek öltözött úriembert a túra során a rendőrség is megállította, Volkswagen T2-es kisbuszát tüzetesen át is vizsgálták kábítószer, alkohol és egyéb tiltott szerek után.
Az Országos Veterán Jármű Kultúra
Hasonlóan nagy érdeklődés övezi a veterán járműveket országszerte, például Sopronban is. Nagy érdeklődés mellett rendezték meg az Autó-Motor Veterán Club Sopron hagyományos Veterán Autó Kiállítását és Alkatrész Börzéjét, ahol az autózás és motorozás történetének különleges darabjai sorakoztak fel a Mária-szobornál. Az esemény egyik látványos kísérőprogramja egy közel egyórás felvonulás volt a városban, a járművek végighaladtak Sopron utcáin, melyet nagy érdeklődés övezett. A hazai résztvevők mellett Ausztriából és Szlovákiából is érkeztek veteránjármű-tulajdonosok, akik kiállították saját darabjaikat. A kiállítás nemcsak a járművek szerelmeseit vonzotta, családok és baráti társaságok is nagy számban érkeztek az eseményre, hogy közelebbről is megismerkedjenek a veterán modellekkel.
Pádár Krisztián, az Autó-Motor Veterán Club Sopron elnöke hangsúlyozta: a kiállítások évről évre kiemelt jelentőséggel bírnak, hiszen a városban alakult meg az ország egyik legkorábbi járműklubja, így a veterán járműves hagyományok különösen erősek a helyiek körében. A klub története egészen 1927-ig nyúlik vissza: eredetileg járműklubként kezdte működését, és azóta is aktív szerepet vállal a hazai veterán autós-motoros közösség életében, megőrizve a műszaki örökség darabjait.
A rendezvények sokszínűsége Magyarországon
A veterán járműves rendezvények sokszínűsége jellemző Magyarországon. Néhány éve már Magyarországon is rendeznek olyan exkluzív oldtimerversenyeket, amelyeken az efféle erőpróbákon hagyományosnak számító hosszú szakaszokat zárt pályás feladványok szakítják meg, és fotocellás kapuk mérik századmásodpercnyi pontossággal az ügyességi feladatok teljesítését. E versenyek abban is eltérnek a kocsikázós-piknikezős, családias hangulatú klasszikus veteránautós-találkozóktól, hogy kollégiumok, kempingek helyett luxusszállókban laknak a résztvevők, akiknek persze nem is 5-10 ezer, hanem 60-150 ezer forintos nevezési díjat kell leróniuk csapatonként.
Noszvai András veteránrendezvény-szervező szerint a luxusrendezvények népszerűsége évről évre nő. „Míg az első alkalommal, 2002 őszén még csak 44 nevezőnk volt, közülük is 12 külföldi, a tavaly őszi Hungaria Classicen már 101 hazai és 23 külföldi csapat indult. Magyarországon 250-300 főre tehető az olyan oldtimerrajongók száma, akik igénylik és meg is tudják fizetni az ilyen eseményeket” - mondta el a HVG-nek. A luxusrendezvényeket látogatóknál persze sokkal többen gyűjtenek, használnak, javítgatnak régi járműveket Magyarországon. Februártól decemberig havonta 10-15 veteránbörze és legalább három-négy oldtimer-találkozó szerepel a programnaptárakban. A magyar börzék sztárja továbbra is a Pannónia motorkerékpár. A tipikus veterános ezeken a piacokon legfeljebb pár ezer forintot költ apróságokra, könyvekre, hiszen járműve is maximum 100-200 ezer forintot ér.
A nyolcvanas években kialakult honi oldtimerverseny-fajta, a tréfás játékokkal és óvatos ügyességi vetélkedőkkel tűzdelt sétakocsikázás pedig alkalmat kínál arra, hogy az agyonlakatolt, ecsettel lefestett honvédségi Csepeltől a külföldön is ritka, 1920-as évekbeli, csodaszép amerikai Oakland túraautóig bármivel rajthoz állhasson az oldtimeres. Külön ágat képviselnek a professzionális, 24 órás, nemzetközi mezőnyös, veterán motoros sebességi versenyek, valamint a tavaly már harmadjára megrendezett traktormajális a maga szántóversenyes betétfutamával.
Veterán és utánpótlás asztalitenisz
A magyar oldtimeres közösség jellemzői
Ocskay Zoltán, a legrégebben megjelenő magyar oldtimermagazin, a Veterán Autó és Motor főszerkesztője szerint hatalmas a veterán járművekkel foglalkozók száma Magyarországon. „Minden faluban van legalább egy MZ-s, jawás, hogy a pannóniásokról ne is beszéljünk, a nagyobb városokban tucatjával működnek klubok, oldtimeres baráti társaságok. Ma 10-15 ezer ember foglalkozik Magyarországon veterán korú autókkal, motorokkal” - kockáztatja meg a becslést. Történelmi okai vannak annak, hogy a hazai oldtimeresek több mint fele motoros. Magyarországon 1958-ig szigorúan korlátozták a magánautó-használatot, de még az első igazi népmodell, a Zsiguli forgalmazásának 1971-es kezdetéig is csak 250 ezer személygépkocsi-rendszámot adott ki a Belügyminisztérium. Motorkerékpárja viszont bárkinek lehetett, ráadásul a motor kevés helyet foglal, biztosítása olcsó, javításához nem szükséges garázs, akna, emelő, csörlő.
A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján kibontakozott veterán autós mozgalom első résztvevői még akkurátusan karbantartott, naponta használt öreg járgányukkal vettek részt a találkozókon. A rendszerváltás táján már akadtak, akik második-harmadik járműként tartottak veterán autót, 10-12 évvel ezelőtt pedig megjelentek a komoly gyűjtők, rajongók is - ők ma a drága versenyek szereplői.
Szabályozás és Import
A szervezetek és a szabályozás fejlődése jelentősen hozzájárult a veterán jármű kultúrájának fellendüléséhez. Csak 1999 végén alakult meg a Magyar Veterán Autósok és Motorosok Szövetsége. Borsche Károly főtitkár sorolta eredményeiket: „Most 36 szervezetet fogunk össze több mint ezer taggal. Elintéztük az oldtimerek kedvező kötelező biztosítását, átlátható veteránvizsgáztatási módszert vezettünk be, legutóbb pedig elértük, hogy 2006. január 1-jétől minden veterán korú (tehát a 30. évét betöltött), a minősítésen megfelelő, az EU-ból importált jármű mentesüljön a regisztrációs adó alól.”
Import trendek és források
A változásnak meg is lett a hatása. Tíz évvel ezelőtt alig néhány új veterán jármű került Magyarországra. 2003 óta viszont évi 100-130 darabot importálnak - az alkatrészként behozottakon kívül. Az idei mérleg máris harminc jármű az EU-n kívüli országokból, és nagyjából két-háromszor ennyi az unión belülről - utóbbiakról nincs statisztika.
| Időszak | Importált veterán járművek száma (új) | Megjegyzés |
|---|---|---|
| 2003 óta évente | 100-130 db | Alkatrészként behozottakon kívül |
| Jelenlegi év (eddig) | 30 db (EU-n kívülről) | 2-3x ennyi az EU-n belülről (nincs statisztika) |
Az autók, motorok nagyobb részét magánszemélyek vásárolják, saját kollekciójukba - nem egy gyűjtő akad Magyarországon, aki már ötven-száz öreg jószágot is bespájzolt. Bár az importálás költségei az unióból a legkisebbek, az Egyesült Államok, újabban pedig az exszovjet tagállamok is kedvelt lelőhelyek. Előbbi azért, mert ott az európai autók jóval olcsóbbak, mint Európában. A volt szovjet területekről pedig azért indult meg az import, mert sokan éreznek nosztalgiát a régi Moszkvicsok, Volgák, Csajkák, GAZ terepjárók iránt, de itthon már szinte lehetetlen olyat találni, amelyet elfogadható áron fel lehetne újítani. Az autók-motorok jó része - főként az utóbbi területről, de az unió országaiból is - hivatalosan alkatrészimportként érkezik. Az ő érdeklődésének középpontjában nem az év nagy részét garázsban töltő veteránok, hanem a húsz-harminc éves, még napi használatra is alkalmas, egyszerűbb technikájuk miatt házilag is szerelhető, de egyedi stílust képviselő autók-motorok állnak (mint például az Opel Manta, a fekvő lámpás Mercedes, a Volvo 240, de akár a kis Polski vagy az MZ motorkerékpár is).
Gazdasági szempontok és műhelyek
Fontos megjegyezni, hogy a veterán járművek befektetésként való értékelése speciális megközelítést igényel. Befektetésnek nem igazán alkalmas a veterán jármű, Magyarországon különösen nem. Az egyetlen - évente-félévente megtartott - oldtimer-aukción csak a legolcsóbb járgányokra indul be a licit. Egy-két mestert leszámítva a szakműhelyek is inkább a fizetőképes Nyugatra dolgoznak, hiszen itt a munkaerő még mindig olcsóbb, ráadásul több az olyan szaki, aki hajlandó beszerezhetetlen alkatrészek elkészítésével pepecselni. Ilyen műhelyből legalább száz működik Magyarországon, nem számolva azokat a kis cégeket, amelyek a Mercedes vagy a Porsche gyári oldtimeralkatrész-ellátó központjainak szállítanak. Akadnak olyan cégek is, amelyek a kintről behozott portékát restaurálják, majd itthon adják el a kész autót - ezek jellemzően veszteségesek, és az utcáról beeső kuncsafttal eleve nem is kötnek üzletet.
tags: #veterán #jármű #Velence #információ