A Toyota Hiace ülései: Típusok és jellemzők

Kevés autó kap olyan kemény kiképzést, mint egy mentőautó, de a sofőrök szerint egyetlen típus bírta igazán: a Toyota Hiace. Fapadossága ellenére a vállalkozók is esküdtek a japán furgonra, különösen szívódízelként, kevés extrával. Ami nincs, az el sem romolhat.

Az elképesztően masszív műszaki alapok mellett erre az egyszerű filozófiára építve több millió autót adott el a 90-es években a Toyota.

A tesztünkben szereplő Hiace-re is ezek alapján esett a választása a tulajdonosnak, aki a magasabb vételárral és szervizköltséggel riogató Transporter, illetve a silányabbnak ható Transit ellenében voksolt a japánra.

Áruszállítóban ülünk, úgyhogy továbbra se felejtsük az alapelvet: a praktikum felülír minden esztétikát. Fuvarosnyelvre fordítva az egyszínű, sivár, kemény műszerfal valójában könnyen takaríthatót, átláthatót és strapabírót jelent.

Sosem volt könnyebb dolgom, ha egyetlen mondatban szeretném felsorolni a fülke extráit: szervós a kormány, és az oszlopa magasságában állítható. A nyári hőséget csak a kurblis ablakot letekerve tudjuk enyhíteni, szó sincs légkondiról, mint ahogy a téli csúszkálásban sincs segítségünkre se ABS, se kipörgésgátló. Egyetlen légzsákot se építettek be, sőt, a fordulatszámmérő is csak 2000-től lett az alapfelszereltség része, úgyhogy itt egy Toyota-jel hirdeti a hiányát.

Avensis motorolaj feltöltési útmutató

A jobb oldali, két- (valójában másfél) személyes ülőpad semmilyen irányban nem állítható, az alatta lévő tér pedig kihasználatlan annak ágas-bogas váza miatt. A középkonzolt a már saját korában is kiábrándítóan egyszerűnek számító tologatós fűtéskapcsolók uralják, amik ráadásul nincsenek megvilágítva sem. A gyakorlati életben ez kevesebb problémát jelent, mint elmondva, sőt, kesztyűben is könnyen kezelhetőek. Tárolóhelyekkel fukarkodik a Hiace, amit már nem magyaráz az egyszerűséget valló alapelve.

Idővel a mérnökök is felismerték a hiányosságot, a későbbi modelleken megjelent egy haszontalan szűk polc a napellenzők felett, és egy hasznosabb, a középső ülés háttámlájából lehajtható tálca is.

Minden puritánsága ellenére tagadhatatlan erényei is vannak ennek a furgonnak. Az ajtó ugyanolyan kellemes hanggal záródik, mint új korában, és a kormány jó fogású, kellően puha, mégsem akar szétmállani.

Nálunk a tesztelt ötödik Hiace-generáció (gyári kódja: XH10) 1995-től volt jelen, egészen a 2012-es kivezetésig, amikor az életbe lépő Euro5-ös norma kiűzte Európából a japán kisteherautókat egy jó időre. A nálunk is gyakori elődmodellben (H100) még az első tengely felett ült a sofőr - ahogy rengeteg kortárs kisteherautóban is -, ennél már a tengely mögé került a fülke, a motort előretolták, így csendesebb és biztonságosabb lett a kabin.

A beltér megragadt a 90-es évek szintjén, gyakorlatilag a légzsák megjelenése volt az egyetlen nagyobb változás.

A Prius gyújtógyertyáinak fontossága

Bemutatunk egy első tulajos, főleg rövid távokra (jéghideg motorral) használt példányt, ami kicsattanó egészségben lépked a félmilliomodik kilométer felé, és akár még egyszer ennyit is elélne a technikája.

Hatványozottan igaz ez az áruszállítók szubkultúrájára, ahol nem a lóerők vagy a nulla-százas gyorsulási adatok bemondása vív ki tiszteletet, hanem a megtett kilométerek száma, az elszállított áruk súlya és fogyasztási értékek - és mindenekelőtt a szerviztapasztalatok.

Zárt vagy körablakos kivitelben a Hiace ugyanígy elpusztíthatatlanságáról lett híres, és a tartósságáról sokat elmond, hogy az oly gyakori ridegtartás ellenére máig sok példány rója a magyarországi utakat.

Mi a teendő, ha megsérül az autód? | Toyota Insider #59

A Hiluxtól eltérően a Hiace furgon hátsó futóműve nem lap-, hanem tekercsrugós, vagyis kevésbé dobál. Ennek ellenére üres raktérrel hajlamos kicsit pattogni, rakománnyal simul ki igazán a járása.

Amit az első és egyetlen gazda a fülkénél megspórolt, azt a raktér extráira nem sajnálta elkölteni. Szériában például csak jobb oldali tolóajtó járt a rövid tengelytávú, lemezelt oldalablakos alapmodellhez (Panel Van), a hátsó ajtó pedig felfelé nyílt. Itt viszont nemcsak a bal oldali tolóajtót, hanem a hosszított kivitelt (Long) is beikszelték a megrendelőlapon.

Autórádió keret Toyota RAV4

Extraként amúgy létezett 2000-től kétszárnyú, oldalra nyíló hátsó ajtó is, ami a targoncás rakodást nagyban megkönnyíti. A felfelé nyíló hátsó ajtónál is próbáltak ezen segíteni, az alaphelyzetben vízszintesig emelkedőt a teleszkóp szárain csavarva tovább nyithatjuk pár fokkal. Létezett felárért 4x4 hajtás is, és körbeüvegezett rakteret is kínáltak (Glass Van), értelemszerűen ebből alakították ki az ülésekkel berendezett kisbusz kiviteleket is.

Bár három raklap befér, a terhelhetőség miatt kettő után általában megáll a pakolás, attól függően, milyen árut kell szállítani. Sajnos a padlón kívül se az oldalán, se a hátfalon nincs rögzítőszem, sőt, még a gumipókot sincs hova beakasztani, ami elég nagy hátrány lehet sokaknak.

Hogy Gézának nem csupán tulaja, hanem gazdája is van, a méretpontos üléshuzaton kívül a szervizelésén is megmutatkozik. Új korától a rövid távokat figyelembe véve 7500 kilométerenként kap olajcserét, légszűrőt pedig minden második alkalommal.

Toyotával járni, és különösen Hiace-t birtokolni a racionalitás négy kerékben való megtestesülése. Ennyi év és sok ezer kilométer után tudat alatt sem okoz izgalmakat a tulajdonosának, egyszerűen csak használja, mint egy csavarhúzót, létrát vagy pénztárgépet. Nem kínál luxust, dinamizmust vagy szépséget, viszont fel sem merül, hogy elromoljon.

A Toyota furgon az állólámpás Mercik, Peugeot 504-esek és más ikonok mellett találja magát az elpusztíthatatlan autók klubjában, a direktbefecskendezős, elektronikával teli modern autók és furgonok korszaka előtti gyártási filozófia egyik utolsó mohikánjaként.

Az elégedettséget tükrözi, hogy a 15-20 éves példányok között is találunk első tulajdonostól eladót - ami egyszer bevált, azt kár lecserélni.

Az árak 600 ezer forinttól kezdődnek, ennyiért főleg rövid, egyoldali tolóajtósokat találni, ismeretlen előélettel és kilométerállással, vasig kiült vezetőüléssel. A kívül-belül rendezettebb példányok egymillió körül mozognak. Itt már nem ritka a dupla tolóajtó és a hosszított kivitelből is feltűnik egy-egy darab.

Bár már több éve nincs jelen új autóként a magyar piacon, mégis találni hárommillió felett is pár eladót.

Igazi kincs bukkant fel egy európai használt autós portálon: az 1991-es Toyota Hiace furgonon még az ülésvédő fóliák is fenn vannak, a jármű a használat legcsekélyebb nyomát sem mutatja. A kis híján krisztusi korú furgont ugyanis egyáltalán nem használták, sem új korában, sem azóta.

A 2,4 literes dízelmotorral szerelt autó minden porcikája patika állapotú: a műanyagok fényes feketék, az egyszerű fehér karosszérián sem horpadásnak, sem korróziónak még csak a nyomát sem lehet felfedezni. A raktérben érintetlen a padlót és a válaszfalat borító műanyag kárpitozás, ami alól még csak ki sem hajtották a lekötő szemeket; az oldalfalakon gyönyörű állapotú pozdorjalappal találkozunk.

Egy apró jel arra utal, hogy a Toyota Hiace nem eredeti állapotában tündököl a fotókon, hanem a három évtizedes tárolás során elkerülhetetlenül felmerült kopásokat, fakulásokat és rozsdásodásokat alapos, minőségi felújítás során korrigálták.

Akárhogyan is, ma már sehol nem találkozni ilyen állapotú Hiace-szel, hiszen a legendásan megbízható, hosszú életű modelleket gazdáik jellemzően kihajtották a világból, a több százezer kilométeres futásteljesítmény pedig még egy elpusztíthatatlan konstrukción is rajta hagyja a nyomát.

A típus egyébként piactól és évjárattól függően a legváltozatosabb felépítményekkel (háromféle karosszériahossz, kétféle tetőmagasság) és tucatnyi különböző benzin- és dízelmotorral, hátsó- és összkerékhajtással volt elérhető.

Az itt szereplő 2,4 literes turbódízelt 1991-ben már elektronikus üzemanyag-befecskendezéssel szerelték.

A Toyota Hiace ülései terén a következő típusok és jellemzők figyelhetők meg:

Alapfelszereltség: A legtöbb Hiace modellben az alapfelszereltség része a vezetőülés és egy kétüléses (valójában másfél személyes) pad az utasok számára.
Állíthatóság: A vezetőülés általában állítható, míg az utasoldali pad nem rendelkezik állítási lehetőséggel.
Kényelem: A Hiace ülései általában a praktikumot helyezik előtérbe a kényelemmel szemben, de a méretpontos üléshuzatok növelhetik a komfortérzetet.
Tárolóhelyek: A tárolóhelyek száma korlátozott a fülkében, ami némi kényelmetlenséget okozhat.
Extrák: A későbbi modelleken megjelent egy szűk polc a napellenzők felett és egy lehajtható tálca a középső ülés háttámlájából.
Kisbusz változatok: A körbeüvegezett rakterű (Glass Van) modellekből alakították ki az ülésekkel berendezett kisbusz kiviteleket.

A Toyota Hiace ülései tehát a funkcionalitást és a tartósságot szolgálják, de a megfelelő kiegészítőkkel és a gondos karbantartással a kényelem is növelhető.