A Chrysler Grand Voyager: Családi Utazás és Komfort Tíz Év Távlatából
A buszlimuzin kategória a legalább 2 gyerekkel rendelkező családoknak a lehető legjobb választás. Egy héttagú családot A-ból B-be eljuttatni nem egyszerű feladat, még akkor sem, ha a jelenkori technika minden vívmánya rendelkezésünkre áll. Két középkorú szülő, három csintalan gyerek, nagypapi és nagymami összezárva - már érdekes szituáció, de ha azt vesszük, hogy mindannyian más elvárásokat támasztanak az utazással és a járművel szemben, nemes egyszerűséggel autótervezői rémálom. A nemzetközi menetpróba tapasztalatai alapján mégis kijelenthető, hogy a Voyager mindenkinek kedvében járhat!
A szerző személyes tapasztalatai jól mutatják a modell fejlődését és vonzerejét. Az elmúlt 20 év alatt sokféle autót volt szerencséje használat során is megismerni. A Voyager sort 1997-ben kezdte egy 1994-es évjáratú 3.3V6 amerikai rövid kocka Voyagerrel. Egy kombi F astráról cserélt, és ekkor történt meg a "fertőzés". Onnantól kezdve nem volt ellenfél sem a családban, sem a munkában, sem a nyaralásban, sem a nyaralásban, sem a síelésben. Bármilyen feladatot meg lehetett oldani vele kellemesen. Dinamikus volt, gyors, kényelmes, talán az összes Voyager között ennek volt a legkényelmesebb ülése.
A következő egy 1996-os csőrős Grand Voyager 3.3V6 volt, szintén. Ez még nagyobb volt, teljesen új külsővel és belsővel. Ezután egy 2002-es 2.5CRD kézi váltós Limited következett, újonnan, Németországból. Nyitotta az oldalsó ajtókat, a csomagtér ajtót - 2002-ben csak úgy fordultak utána az emberek a bevásárlóközpont parkolójában. Sajnos a benzinesről a dízelre való áttérés a takarékosság miatt természetesen nem volt áldozatok nélkül, le kellett mondani a korábbi sportosságról. Ahogyan nőtt az autó mérete, úgy a súlya is, és mivel a Limited verzióban szinte még a pohártartó is motoros volt, így a sok cuccot mind cipelni kellett, amivel a VM Motori olasz 2.5 CRD-je épphogy meg tudott birkózni.
Chrysler Grand Voyager review - What Car?
A Visszatérés: A Modern Grand Voyager Megérkezése
A korábbi "félrelépések" - egy Mercedes E270CDI és egy VW Sharan - után 2008 őszén visszatért a "király" egy Grand Voyager Limited 2.8CRD automata képében. Végre volt már benne xenon, amit nagyon hiányoltak korábban, hogy még rendelni sem lehetett. Sok új elem és funkció jelent meg, és a legfontosabb dolog a Stow 'n Go ülés padlóba hajtása, ráadásul hátul motorosan. Sebváltója 6 sebességes tiptronic automata.
A Chrysler Grand Voyager a modellváltással megtette a középkorból a 21. századba vezető ugrást. Eltűnt a kínálatból a rövid Voyager, mert helyette ott van a Dodge Journey, a nagy még egy kicsit nőtt. Kolosszális fémtömbbel van dolgunk, dacára az 514 centis hossznak és a szélességnek, nem izzaszt meg vészesen a belvárosi utcákon. Ezúttal a 3. sor nem csökkenti vészesen a csomagteret, mert a padlóból kihajtva felszabadul az a barlang, ahol tároltuk. Hosszú távú utakon hozza a jenkiknél elvárt komfortot, de belsejéből végre kimaradtak az igénytelen anyagok és megoldások.
Kényelem és Sokoldalúság: A Stow 'n Go Rendszer
A Grand Voyager egyik legkiemelkedőbb tulajdonsága a Stow 'n Go nevű találmány, amit az elődtől örökölt. Ez a rendszer forradalmasítja a belső tér kihasználhatóságát. A leghátsó padot egy villanymotor összehajtja és a padlóba rejti, ha akarjuk az egészet, vagy kétharmad-egyharmad arányban osztva valamelyik részét. Ez nem olyan nagy trükk, csakhogy a középső ülések is eltüntethetőek a padlóban! Itt ugyan a két dolgos kezünkre vagyunk utalva, de életünkben először is könnyedén, intuitíven elrámolhatjuk az üléseket. Előre kell húzni az első foteleket, majd a támlát előredönteni és ezt a kockát belefordítani a padló alatti üregbe. Kész, tényleg ennyi volt.
Eredményként egy 3,3 köbméteres hangárt kapunk, bődületes szállítókapacitással. A Chrysler nem viccelt, a tesztelt Limited csúcsmodell csurig volt rámolva a fedélzeti szórakoztató elektronikából ma elérhető vívmányokkal. A távirányítós DVD-lejátszó két képernyőt szolgál ki, bármilyen zenelejátszót, videokamerát, játékkonzolt lehet csatlakoztatni a csatlakozókon. A pohártartók és a 12 voltos csatlakozók száma szokás szerint rekord közeli, ahogy a tárolóhelyekben is dúskálhatunk. Apuka nemcsak kényelmes vezetőülést, áttekinthető műszerfalat és precíz kezelőszerveket kap pénzéért cserébe, hanem egy nagy adag vállveregetést is. Záporozó dicséret jár majd a forgatható, süppedős fotelekért, a számtalan ötletes tárolórekeszért, a sínen csúsztatható kardánboxért, a padlóból elővarázsolható asztalkáért, az elektromos mozgatású, távirányítóval vezérelhető oldalajtókért, no meg az elöl-hátul bőséges fej-, váll- és lábtérért. A gyerekek őrjöngnek majd a dupla DVD láttán, anyuci tíz hangszórón élvezheti a zenét, a nagyszülők pedig elégedetten simogathatják majd a régi, szocreál elemes bútorhoz hasonló fabetéteket és a Dagály-fürdő zuhanyzóját megszégyenítő krómrengeteget.
Menetdinamika és Fogyasztás
Motorja a 2,4 tonnához elegendő, de azért nem sportkocsi. Öreguras tempóban kényelmesen érdemes vezetni. A 2,1 tonnás tömege miatt távol áll a kanyarvadász konkurensektől, s menettulajdonságai sem fogják lenyűgözni a sportos karakterű vásárlókat. A nagy hengerűrtartalmú motor 360 Nm-es forgatónyomatéka ellenére viszonylag lomhán mozgatja az autót. Alacsony fordulaton szinte semmi nem történik, türelmesen ki kell várnunk, míg el nem érjük a percenkénti 1600-as főtengelyfordulatot. Innen már egészen tisztességes gyorsulást produkál a dupla vezérműtengelyes, hengerenként négyszelepes blokk, de azért ne várjunk csodát. Sokkal fontosabb, hogy a hatfokozatú, hidrodinamikus, automata sebességváltó jól eltalált áttételezésének köszönhetően 180 km/óránál mindössze 3000-et mutat a fordulatszámmérő, tehát csend van. A korábbi négyfokozatú verzió helyébe lépett új egység igazi remekmű. Gondolkodás és rángatás nélkül kapcsolgat, az esetek túlnyomó többségében pont akkor, amikor elvárnánk, s akár kézzel is gangolhatunk.
A Pireneusok lábánál kijelölt tesztúton szinte az összes forgalmi szituációban próbára tehették a Voyagert. Futóműve már-már ésszerűtlenül lágy, így a kocsi alatt zajló dolgokról sejtelme sem lehet a családnak, még akkor sem, ha macskakőre vagy földútra kormányozza a vezető. A tempós haladásról inkább a vidámparki élményeket idéző oldaldőlés és apu verejtékező homloka tájékoztat. Gyors kanyarokban olyan érzése van a sofőrnek, mintha a kétezer kilós kasztni le akarna mászni a felfüggesztésről, ám a helyzet korántsem ennyire vészes. „Bedől, de aztán ott marad!” - fogalmazott a fejlesztőmérnök. Amennyiben mégis túlvállalnánk az ívek valamelyikét, jól kontrollálható alulkormányzottsággal kell megküzdenünk, pontosabban csak kellene, mert a kitűnően adagolható, blokkolásgátlós, erőelosztós fékrendszer és az elektronikus menetstabilizáló segítségével szinte gyerekjáték kordában tartani a hatalmas tömeget. Számítani kell azonban arra, hogy a merev tengelyes hátsó futómű hajós és nem a kanyarstabilitásáról híres. A Grand Voyager csendben hömpölyög, a zajszint és a rugózása kimondottan komfortos. Nagy tömegét és méretes kerekeit nem rendítik meg holmi felfagyások, villamossínek, alig érezni benne az úthibákat.
Ami a fogyasztást illeti, városban még így sem sikerült 13 alá vinni, hosszútávon autópályán 8 körül fogyasztott, ami viszont jó. A hazánkba kizárólag 2,8 literes, 163 lóerős, soros, négyhengeres, turbódízel (CRD) motorral érkező újonc autópályán beéri 7,3 literrel 100 kilométerenként, ám ez az érték városban már megközelítheti a 13 litert. Autóúton szabályos sebességgel vonulva a négyhengeres dízel 10,3 litert fogyasztott hét személyre leosztva jutányos az útiköltség. Sokkal kevesebbre a 110-es tempó, a masszív légellenállás, a 2,1 tonnás súly és az automata váltó fényében ne számítsunk.
Mire figyeljünk a 30 éves Skoda becslésénél?
Felmerülő Problémák és Karbantartás
Mint minden használt autónál, a Grand Voyager esetében is számolni kell bizonyos karbantartási igényekkel és potenciális hibákkal, különösen egy akár tízéves példánynál. Fontos mindeképpen javasolni, hogy használtan minél kevesebb valós kilométerrel vegye meg bárki.
A személyes tapasztalatok a következőkről számolnak be:
- Bal első ablakemelő megállt: 40 000 Ft.
- Ködlámpák beáztak, a foncsor már nem foncsor.
- Központi zár bezár magától (ne csukja be az ajtót, ha benn van a kulcs!). Zárat cseréltek (30 000 Ft), de nem javult meg.
- Három akkumulátort vettek már bele, valami szívja az energiát a garázsban.
- Ülésfűtés elszállt, mert rátámaszkodtak az ülésre.
- Géptető első pereme gyárilag rozsdásodik (200 000 Ft lenne újonnan).
- Valami diszkréten kattog a keréknél kanyarban, de az elmúlt 100 000 km alatt nem változott.
- 30 000 hajtott km után derült ki, hogy a kormányszervóba sűrűbb olajat kell tölteni, mert a gyári elfolyik a hengerek között, ha felmelegszik, de így jó.
A hivatalos szervizbe nem érdemes vinni, mert "nem értenek hozzá". Igaz, udvariasak és segítőkészek, de a probléma megoldása elmaradhat. Javasolt az "amaro-r" feliratú szerelőket keresni, ők érthetnek hozzá.
Összességében
Ósdi elődjéhez képest ugrásszerűen javult a Grand Voyager a modellváltással. Lomha, mindenben a kezünk alá dolgozó batár temérdek extrával, gigantikus térrel és jó kényelemmel. Gyenge motorján és magas árán javítani kellene, de méreteivel és szolgáltatásaival egyedülálló egyterű. Hathatós német segítséggel a modellváltással sikerült kikupálni a pocsék batárt és született egy lomha, de európai mércével is komolyan vehető családi autó. A tesztelt modell 13,6 milliós ára ismét szétfeszíti a józan kereteket, de mit veszünk helyette? Ekkora egyterűt sehol máshol nem adnak.