Szemző Gábor: Az autószerelő és a művészet
Szemző Gábor neve sokak számára ismerősen csenghet, ám kevesen tudják, hogy az autószerelői munkássága mellett a művészetekben is aktívan részt vesz. Ismerjük meg közelebbről ezt a sokoldalú szakembert!
Markos József Markstein József néven született Budapesten 1912. február 28-án zsidó szülők gyermekeként. Apja Markstein Bertalan baromfikereskedő, anyja Stern Júlia, ikertestvére, Árpád féléves korában meghalt.
A már gyereknek is erős fizikumú fiú az iskola mellett besegített az üzletbe. A kereskedelmi iskolát elhagyni kényszerült egyik tanárával megesett komoly konfliktusa után.
Először a Róka és Társa cégnél lett autószerelő inas, de 1930-ban ehelyett inkább cirkuszi artistának szegődött.
Alfonzó Wikipédia-szócikke szerint ezzel kiváltotta családja neheztelését: egy ismerősükhöz Strasbourgba küldték, ő azonban Párizsba ment, ahol nyolc hónapot töltött és a Renault autószerelője volt.
KRESZ könyvek Nógrádi Gábortól
De ez sem tetszett neki, hazatért és megint artista lett az Angol Parkban működő Alpesi falu varieténél, majd velük Bulgáriába, Szófiába szegődött. Itt mint a „Hortobágy legyőzhetetlen bikája”, birkózószámával járta az országot, Várnában azonban egy török ellenfél legyőzte.
Erre hazatért, és előbb kereskedősegéd lett a Kálvin téri Szemző divatáruüzletben, de fizikai adottságai ettől az állástól is segítettek neki szabadulni: 1933-ban a Royal Revü Varietéhez került, táncosnak. Ez azonban még nem jelentette a színpad és a porond közti választást: egy évre Olaszországba szerződött táncosnak, de utána ismét vándorcirkuszhoz csatlakozott. Katonai szolgálata után az Arizona varietébe szerződött parkett-táncosnak.
Karrierje kezdetén aranyszínű festékkel kenték be, amitől rosszul lett. Ekkor figyelt fel rá Senger Mici („Miss Arizona”), akivel később közösen is fellépett. Innen azért tették ki, mert összeverekedett egy Festetics gróffal.
A Kék Egér mulatóból útja Egyiptomba vezetett, onnan Szudánba, Libanonba, Szíriába és Törökországba - mulatókban és varietékben lépett fel.
Hazatérve a Shanghaj Bárban, később az Arizona varietével szemközti Moulin Rouge-ban táncolt. Baráti viszonyba került Kiss Manyival és Latabár Kálmánnal.
Díjak és elismerések: Somogyi Gábor veterán küzdősport
Színészi karrierje Joe Stan művésznéven akkor indult, amikor Flaschner Ernő, a Moulin Rouge nagyhatalmú tulajdonosa felfigyelt parodizáló kedvére, és színpadra küldte.
1940-ben egy rendelet megtiltotta angol és francia nevű művészek fellépését, ezért korábbi művésznevét fel kellett adnia. Új, egész életre szóló művésznevének eredete, melyről ő maga nyilatkozott egy tévéinterjúban: a rádióban hallotta a hírt, hogy meghalt XIII.
Alfonz spanyol király, és ezt a nevet választotta spanyolos formában 1941-től.
1944 elején behívták munkaszolgálatosnak, de megszökött és bujkált. A munkaszolgálat emlékét őrzi későbbi, szinte védjegyévé vált „Idefigyeljenek, emberek!” szlogenje, egy emberséges keretlegény szólította így őt és társait. Októbertől műtőssegéd volt a Rókus kórházban. Egy itt megismert sebesült orosz tiszt tolmácsaként Szegedre került, ahol beállt segédszínésznek.
1948-ban már újra Budapesten élt. Jó ideig Rodolfo partnere volt a Fővárosi Nagycirkuszban.
1952-ben a Royal Színház tagja lett, majd még ugyanebben az évben a Vidám Színpad társulatához csatlakozott, ami a vándor évtizedek után a megállapodást hozta számára: ezután újabb évtizedekig, egészen nyugdíjazásáig majdnem megszakítás nélkül itt dolgozott.
Már az ötvenes évek elejétől filmekben is vállal szerepeket (ekkor még epizódszereplőként). Egy időre ismét erőt vett rajta a vándorösztön: 1956 nyarán három hónapos turnéra indult a Szovjetunióba, az 1956-os forradalomból így kimaradt, bár lakását feldúlták. Visszatérése után ismét külföldre ment, Bécsben és Belgiumban lépett fel, többek közt Totò és Vittorio De Sica mellett, dolgozott Jacques Tati gagmanjeként is, de a kitérő után visszatért a Vidám Színpadhoz és a magyar filmiparhoz.
A hatvanas évektől évente szerepelt mozi- és tévéfilmekben, többnyire kisebb, humoros szerepekben, de például az Én vagyok Jeromos című vígjátékban ő a főszereplő. Folyamatosan látható volt a tévében, főként kabaréjelenetekben. Egyik legnépszerűbb alakítása a Keménykalap és krumpliorr tévésorozatban Bagaméri, az elátkozott fagylaltárus.
Szemző Zsófia (INDA Galéria) is szerepelt a kiállító művészek között, ami rávilágít arra, hogy a művészet és a technika hogyan fonódhat össze egyetlen ember életében.
Az FKSE (Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület) 2014-ben negyedik alkalommal szervezte meg a PATRON karácsonyi műtárgyvásárt és kiállítást, ahol Szemző Gábor is bemutatta alkotásait.
A vásár célja, hogy lehetőséget adjon a fiatal alkotóknak munkáik bemutatására és eladására, valamint felhívja a nagyközönség figyelmét a műtárgyvásárlás lehetőségére.
A PATRON jótékonysági vásárként is funkcionál, hiszen minden eladás hozzájárul a Fiatal Képzőművészek Stúdiója programjainak megvalósításához.
A kiállító művészek között olyan nevek szerepeltek, mint Antal István, Babos Zsili Bertalan, és még sokan mások, köztük Szemző Zsófia is.
A kiállítás megtekinthető volt Budapesten, a Rottenbiller utcában 2014 decemberében.
A tárlaton több videó- és hanganyagban Krasznahorkai műfordítói mesélnek fordítási élményeikről, valamint az író Az ellenállás melankóliája című regényéből készült Werckmeister harmóniák című filmből nézhetünk meg részleteket.
Bár az audiovizuális elemek olykor túlságosan „összeszólnak” a térben, emiatt a látogatónak időnként komolyan fülelnie kell, ha mindent érteni szeretne, mindez mintha még közelebb vinne a Krasznahorkai életművére jellemző, szemlélődő csendhez, amely a lehető legnagyobb nyugalmat és koncentrációt követeli meg.
Természetesen külön figyelmet szentelt a kurátor az író két legismertebb regényének, a Sátántangónak és Az ellenállás melankóliájának. A Sátántangót elsősorban a Tarr Bélával közös, filmes munkafolyamatokon keresztül ismerhetjük meg, míg Az ellenállás melankóliájához Góliát, a hatalmas bálnamotívum segít közelebb kerülni.
A kiállítótérben több helyen is kisebb fakeretekkel találkozhatunk, ezekben, mint a családi archívumokban, az életmű szempontjából fontos képek, jegyzetek és újságcímlapok között szemezgethetünk, melyek hol a szerző élete, hol pedig a regényeit inspiráló alakok és helyszínek miatt válnak érdekessé, a Békés Megyei Hírlaptól kezdve a gyulai kocsmáról, baráti összejövetelekről, kiállításmegnyitókon és filmforgatásokon készült fotókig, a szerző és Tarr Béla kézzel írt jegyzeteitől a személyesebb hangvételű levelezésekig.
A MűvészetMalom kiállítása elsősorban mintha nem is a száraz, informális tudás tömkelegének átadására törekedne, sokkal inkább Krasznahorkai sajátos hangulatvilágába enged betekintést a regényeiből kiragadott idézetek sokaságával és az azokat kísérő képzőművészeti referenciákkal. Bejárást enged abba a világba, amely szerint végső soron „Egy apró kudarc nyomorult alanyai vagyunk csupán ebben a nyilván káprázatos teremtésben”.
A Tiszta őrület karakterei mindannyian valahol a lélek dosztojevszkiji mélységében szoronganak. A Tennessee Williams léptékű drámaírónak indult, végül bulvárdarabokkal felkapott Jake (Hevér Gábor) ugyanúgy, mint felesége, az éles nyelvű amazon, Sheila (Parti Nóra), akinek mindenről és mindenkiről van pár csípős megjegyzése.
Az elegáns manhattani lakásban zajló, meghittnek induló együttlét főszereplője Sheila félénk húga, Fay (Balla Eszter) volna, akit egy jó családból való, kissé bamba könyvkiadóval, Richarddal (Szabó Kimmel Tamás) akarnak összehozni.
Faynek ott akadt el a lemez, hogy a vőlegénye az oltárnál faképnél hagyta, helyette a legjobb barátnőjét vette feleségül.
A szorongás - meg némi alkohol - hatására mindannyian folyamatosan poénkodnak, szurkálódnak, ám minden megváltozik, amikor megérkezik Jake kiszámíthatatlan, csalfa, férfifaló exe, Boots (Martinovics Dorina) azzal, hogy jelenlegi férje késsel támadt rá.
Pedig a két introvertált szív, Fay és Richard már-már megnyílna egymásnak, ám a volt feleség megjelenésével elszabadul az érzelmi pokol. Sheila látványosan féltékenykedik, kiborul, Jake-ben eltemetett vágyakat, sebeket tép fel, ahogy Boots szembesíti egykori álmaival, a szerelemben járatlan úrifiú, Richard pedig a rámenős „hetéra” karjaiba veti magát.
Boots az ujja köré csavarja, manipulálja újabb „áldozatát” a nem is úgy megesett történetével, ahogy azt addig elhitette.
Woody Allen utánozhatatlan stílusát, humorát, poénjait szenvedéllyel és iróniával tolmácsolja a kiváló színészgárda Puskás Tamás rendezésében.
Dinámikus, állandó lüktetésű, ezerszínű művei negyven-ötven éve a kortárs zeneirodalom széles körben hallgatott és szeretett alkotásai közé tartoznak.
Kevesen tudják korunk egyik meghatározó komponistájáról, Philip Glassról, hogy már negyvenéves is elmúlt, már mögötte voltak olyan remekművek, mint az 1976-ban az avignoni színházban bemutatott és még abban az évben a New York-i Metropolitanben is előadott Einstein a tengerparton, amikor még mindig nem tudott megélni a zenéjéből.
Gyerekkorától dolgozott apja lemezboltjában, ott találkozott mindenféle zenével. A tanulmányai után volt szállítómunkás, autodidakta vízvezeték-szerelő, taxisofőr, míg színésznő felesége takarítást vállalt.
Szellemi és művészi „vízgyűjtő területe” hatalmas, az indiai-tibeti buddhista kultúrától a dzsesszen át a rockzenéig. Ő volt az, aki a hangerősítést bevezette a komolyzene eszköztárába.
Személyi, baráti, munkatársi kapcsolatai óriási kört fognak át: Samuel Beckett, Nadia Boulanger, Ravi Shankar, Martin Scorsese, Allen Ginsberg, Doris Lessing, a dzsessz legnagyobbjai mellett ismert és kevésbé ismert művészek, tudósok, filozófusok, buddhista tanítók tömegét.
New York hatvanas-hetvenes évekbeli „hatalmas kreatív robbanásának” epicentrumában, kidobott bútorokkal berendezett loftlakásokban élt sokáig. Aztán persze befutott zeneszerzőként, zongoristaként és a művei előadására szervezett együttesével is.
Nyolcvankilencedik évében jár, háromnegyed évszázada komponál. Tíz éve írta meg az emlékiratait. Monumentális életművet épített föl. Legnépszerűbb operája, a Szatjágraha a fiatal Mahátma Gandhiról szól. Írt operát Albert Einsteinről, Johannes Keplerről, Galileo Galileiről, Franz Kafka A per című regényéből, Jean Cocteau műveiből. Húsz operája mellett rengeteg filmzenét komponált. Időskori, 13. és 14. szimfóniáját pár évvel ezelőtt mutatták be. Szimfóniaként (5.) jegyzik a buddhista rekviemjét, a Nirmanakayát. Versenyművek, kamaradarabok, szólódarabok, dalok sokaságát jegyezte. Koncertjein olykor maga Ginsberg adta elő a verseire Glass által írt dalait az ő zongorakíséretével. Emlékirataival részesei lehetünk nem mindennapi kalandjainak.
Hálával gondolhatunk Bartolomeo Merellire, a milánói Scala egykori impresszáriójára, aki kierőszakolta az élete válságos korszakát élő Giuseppe Verdiből a Nabuccót, amely hatalmas sikerrel söpört végig Európán, és a legnagyobb komponistasztárok közé emelte a zeneszerzőt.
Máig sikerdarab, a zsidó rabszolgák kórusa, a Va, pensiero az operairodalom legismertebb slágerei közé tartozik, úgyszólván népdal lett Itáliában.
A Nemzeti Filharmonikusok és a Nemzeti Énekkar Andrea Battistoni vezényletével adja elő a művet. Battistonit szokatlanul korán fedezték fel, ő volt a legfiatalabb karmester, aki a Scala színpadára lépett. A veronai Arenát el sem lehet képzelni nélküle. A berlini Deutsche Oper Nabucco-produkcióját is ő dirigálta.
A címszerepet ezúttal Amartüvshin Enkhbat mongol baritonista énekli, aki a Plácido Domingo által alapított Operalia győztese volt, és kétszer is elnyerte az operaénekesek Oscarjának tartott International Opera Awards legjobb baritonistának járó díját.
Verdi felesége, Giuseppina Strepponi egykori szerepét, Abigél különlegesen nehéz szólamát Maria José Siri uruguayi szoprán adja elő, a Scala - és sok más jelentős operaház - sztárja.
Zakariás főpapként Jevgenyij Sztavinszkij orosz basszistát hallhatjuk, aki többször fellépett már a budapesti Operaházban. Zakariás téríti át a zsidó hitre Fenénát, akit az I. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny győztese, a mezzoszoprán Vörös Szilvia, a Bécsi Staatsoper énekese, a Salzburgi Ünnepi Játékok meghívottja alakít, és nem mellesleg ő énekelte Juditot A Kékszakállú herceg vára Grammy-díjra jelölt felvételén.
Izmael szerepében a Pécsett felfedezett, a Nemzeti Filharmonikusokkal rendszeresen fellépő lírai tenor, Horváth István lép fel.
Egy ortodox magyar zsidó Amerikában, mátészalkai zsidó akcentussal. Schwartz Bernard, illetve Bernie Schwartz, aki Kertész Mihály (Michael Curtis) után választott magának művésznevet, a Spinoza Színház kicsiny színpadán látható.
tags: #Szemzo #Gabor #autószerelő