A Szeletes Csokoládé Fogyasztásának Statisztikája Magyarországon

A csokoládé, az édességek királynője, egy egész világot elbűvöl az ízével és gazdag történelmével. A csokoládé népszerűségének számos oka van, köztük az, hogy nagyon ízletes, az édesség és az endorfinok kiváltása. A csokoládé egy klasszikus és kedvelt ajándék, amely számos ünnepen és eseményen kiváló választás lehet.

A legtöbb háznál a locsolásért járó csokoládétojás mellé gyakran kerül a csomagba savanyú és kemény cukorka, szeletes vagy táblás csokoládé, illetve gumicukor.

A Csokoládé Története és Elterjedése

A csokoládé története évezredekkel ezelőttre vezethető vissza. Az ősi mézeken, magvakon és gyümölcsökön kívül a kakaóbab volt az egyik legfontosabb alapanyag a Mesoamerikai kultúrákban. Az aztékok és a maják fogyasztották a kakaó italt, melyet azonban kevésbé édesítettek és fűszerezték, mint a ma ismert csokoládékat.

A kakaó Európába való behozatala a 16. században kezdődött a spanyol felfedezők által. Azonban az eredeti italt Európában is fűszerezték, édesítették, és különböző módon készítették. A csokoládé kialakulásának következő mérföldköve a kakaópor létrehozása és a cukor hozzáadása volt, ami a 19.

Egy kis történelem...A Dél-Amerikai őslakosok, bennszülöttek már időszámításunk előtt is ismerték a kakaófát. A kakaóbabokat használták tápszerként, gyógyszerként, afrodiziákumként vagy sok esetben akár fizető eszközként is. Időszámításunk előtt 1500 körül a maják már termesztették, gondozták a fákat.

Útmutató a konvektor fogyasztás kalkulátor használatához

Egy legenda szerint a kakaó az aztékok szent madara a kvézál eledele volt, ezért az azték uralkodók palotájában halmokban gyűlt a kakaó. Az európai hóditás előtti indián világról szóló színes festményekkel és rajzokkal illusztrált fakéreg kódexek élethű képet adnak a mai Mexikóváros helyén álló azték birodalom fővárosa Tenocstitla leghíresebb "Tlatelolko" nevű piacról, ahol az árucikkekért kakaóbabbal fizettek.

A maják (majd később az aztékok és az inkák) már több féle kakaóitalt is készítettek. Ezek egyikét a tápláló gyógyitalt "xocolatl"-nak hívták. Ez a nahua indiánok elnevezése volt, ami annyit tesz "habos víz", azonban a mai "csokoládé" elnevezés is ebből a szóból ered.

A "xocolatl" a következőképpen készült: a benszülött indiánok viszonylag hamar rájöttek arra, hogy a kakaóbabok tűzön való pörkölése után sokkal finomabbak és jobban fogyaszthatóak, mint nyersen. Ezt követően egy "metate" nevű kővályúban egy másik kő segítségével egészen massza állagúra őrölték a kakaót kézi erővel. A metate volt sok évszázadon keresztül az egyetlen erre használatos eszköz, melyet csak a modern kori gépek váltottak fel a 18. században.

Az összetört, immár massza állagú kakaóhoz, kukorica vagy maniókalisztet, mézet, vaníliát és vizet adtak, amelyet már akkoriban is ízesítettek chilivel, fahéjjal vagy édes virágok nedvével. Tetején sűrű hab képződött, amelyet egyik edényből a másikba oda-vissza öntögetéssel értek el. Az ital különlegességét díszes cserépedényekkel hangsúlyozták.

A maják gyakran vörösre színezték az italt orleánfamagokból készített masszával, hogy a színe az áldozati állatok vérére emlékeztessen. A kakaó gyümölcs egyéb részeit is használták: a magvakat borító lédús terméshúst például magában fogyasztották egyfajta csemegeként de régészek arra vonatkozóan is találtak leleteket, hogy fogyasztás előtt megerjesztették amivel egyfajta alkoholos italt sikerült nyerniük. Egyes közép amerikai népcsoportok a mai napig készítenek belőle ilyesmit.

Fogyasztási teszt: Suzuki Swift vs. Citroën C-Zero

A terméshéjból használati tárgyak (kanalak, poharak, edények) készültek. Egyesek szerint Európába Kolombusz, más források szerint azonban Cortez hozta az első terméseket Mexikóból. Akkoriban az összetört kakaót ánizzsal, szegfűszeggel és fahéjjal keverték, ezt a masszát szállították a hajókon Európába ahol italt főztek belőle.

A 17. századig csak italként fogyasztották. 1659-ben egy francia cukrász David Chaillou már használta a kakaót süteményekhez és tortákhoz. Az első "csokoládéfőző" 1580-ban nyílt meg Spanyolországban. Az osztrák és francia nemesek tőlük vették át a divatos új terméket.

Divatról lévén szó, legalább annyian ellenezték, mint ahányan támogatták. A forrócsokoládé szinte egy időben terjedt el az Ázsiából érkező teával, pedig ekkor még rendkívül drága csemegének számított, amiért arannyal kellett fizetni, ezért leginkább a főnemesek kiváltsága volt. Ennek ellenére, a teaszeretetükről közismert angolok a kakaót sokáig jobban preferálták a teánál.

Kezdetben patikusok készítették gyógyszerként és frissítő-erősítő szerként árulták. Az első kifejezetten kakaóklubokat a 18. A gyarmatosításnak köszönhetően a 16. századtól folyamatosan terjesztették az európaiak a kakaófákat a világ különböző területeire és a következő néhány évszázad során nagyjából kialakult a ma ismert úgynevezett "kakaóöv".

Először a spanyolok telepítették be Dél-Amerika különböző területeire így Trinidad, Tobago, Honduras, Kuba, Venezuela és Kolumbia, majd a portugálok Brazíliába. A 17. században a franciák is élen jártak, ők Grenadába és a Dominikai Köztársaságba juttatták el a kakaófákat, míg a spanyolok a Fülöp szigetekre, Indonézia egyes részeire és Peruba.

Cukorbetegek és az alkohol

Azonban a 18. században is folytatódott a terjeszkedés, ekkorra a britek Indiába és Srí Lankára, a hollandok pedig Malajziába telepítettek ültetvényeket. A 19. században jutott el a kakaó Afrikába, ahová a portugálok vitték el elsőnek Sao Tomé és Príncipe szigetére, majd követte őket a többi gyarmatosító nemzet.

Elefántcsontpartra, Madagaszkárra a franciák, Ghánába a hollandok és Kamerunban a németek hozták létre az első ültetvényeket. Ekkorra a kakaófogyasztás Európa-szerte, sőt az egész világon már annyira elterjedt, hogy a kakaócserje-ültetvények létesítése kifizetődőbb volt, mint az aranybányászat.

Ahogy erősödött a kakaóláz, úgy szaporodtak az ültetvények: szinte minden trópusi vidéken elkezdték termeszteni. Bár a kakaó a Dál-Amerika-i kontinensről származik, a világtermelés kétharmada Afrikában: Elefántcsontparton, Ghánában, Nigériában és Kamerunban terem. A harmadik harmadot Dél-Amerika: Brazília és Ecuador állítja elő. A világ éves kakaótermelése körülbelül hárommillió tonna.

Az első csokoládét a 17. században - Kubából behozott cukorral - chilei (a Guanaco-hegységben megtelepült) apácák készítették. A legjobb minőségű csokoládékat általában Criollo, vagy Trinitario kakaóból készítik, míg az olcsóbb, nagy mennyiségben gyártott csokoládék a Forastero fajtából készülnek, illetve a CCN-51 fajtájú kakaóbabot használják a multinacionális nagyágyúk.

1615-ben érkezett a csokoládé Franciaországba III. Fülöp spanyol király leánya Ausztriai Anna hozományával együtt XIII. Lajos király udvarába. Társasági italként csak XIV. Lajos udvarában bontakozhatott ki. Mivel a király kedvesei Madame de Pompadour és Madame du Barry vágyfokozó hatást tulajdonítottak neki, hamar elterjedt a francia nemesség körében. Madam du Barry a csokoládéját ámbrával (cethalból nyert viasz) ízesítette, ami nem tűnik túlságosan vonzónak a mostani csokoládékhoz képest...

A csokoládé nagyon hamar a luxus szimbólumává vált. Más források szerint 1606-ban egy olasz kereskedő Francesco Carletti is nagyban hozzájárult a kakaó fogyasztás elterjesztéséhez. A csokoládégyártást - amint a kakaó elérhetőbb lett - hamar átvették, főleg olasz származású cukrászok, később csokoládékészítők.

A brit "J. S. Fry & Sons" nevű cég (mely később a ma is létező "Cadbury" cégbe olvadt bele) 1728-ban alapította az első csokoládégyárat az angliai Bristol-ban. Azonban bármennyire is rajongtak érte az emberek, ezek a kakaó készítmények még meg sem közelítették a ma ismert csokoládét/kakaót, amely elkészítéséhez szükség volt egy új találmányra.

Az akkoriban fogyasztott kakaó még tartalmazta a kakaómasszában lévő összes kakaóvajat is, ami - lévén, hogy vízhez keverték - nem oldódott fel, ezért egy kevéssé gusztusos készítmény lett a végeredmény. Ezt az állapotot igyekezett egy holland vegyész, Coenraad Johannes van Houten és édesapja sir Casparus van Houten a 19. században megszűntetni (részletesebben lásd: "van Houten sajtológépe").

Casparus 1828-ban elkészített egy hidraulikus préselő (sajtoló) gépet, amely segítségével ki tudta "sajtolni" a kakaómasszából a kakaóvajat. Az így keletkező kakaó "pogácsát" porrá őrölték és így született meg a ma is méltán híres holland kakaópor. Ez a készítmény cukor hozzáadásával már megfelelő alapja volt egy kellemesebb, fogyaszthatóbb kakaó italnak. Ez a találmány elengedhetetlen volt a ma is ismert csokoládé készítéshez.

A technológiát mások is átvették, így a gőzgépek munkába állásával kiteljesedhetett a gyári technológia. Az új receptúra a kakaómassza, kakaóvaj, cukor, fűszerek és ízesítők összedolgozásán alapult így az első szilárd (táblás) étcsokoládét a Fry cég 1847-ben piacra dobhatta. Ez azonban a mai csokoládékhoz képest durvább és sokkal keserűbb volt.

1875-ben a svájci Henri Nestlé és Daniel Peter házasította össze a csokoládét tejporral, amikor felismerték, hogy a kor egy másik zseniális feltalálója Samuel R. Percy 1872-ben szabadalmasított porlasztva szárításos módszerével létrejött dehidratált tej (lásd: Tejpor) alkalmas lehet erre a célra.

A következő nagy fejlesztésre négy évvel később 1879-ben került sor: Rodolphe Lindt és fivére bevezette a konsírozás (a kenőgyúrás) műveletét. A termékeik minőségének javítása érdekében új eljárásokat vezettek be. Módosítottak az alapanyagok összetételén és főzési idején. Elkezdtek magasabb kakaóvaj tartalmú, jobban olvadó csokoládékat készíteni. Ezzel el is érkeztünk napjaink minőségi csokoládéihoz, ugyanis a csokoládé immár krémessé vált.

Elkezdődött a csokoládé forradalma, demokratizálódása.

A Kakaóbab Jótékony Hatásai

A kakaóbab nemcsak a csokoládé alapja, hanem valódi szuperélelmiszer. Tele van antioxidánsokkal, ásványi anyagokkal, és bizonyítottan javítja a hangulatot, az energiaszintet és a szív- és érrendszer egészségét.

Amikor meghalljuk a „kakaó” szót, legtöbbünknek azonnal a csokoládé, a krémes forró kakaó vagy egy szelet sütemény jut eszünkbe. Pedig a kakaóbab sokkal több ennél: valódi szuperélelmiszer, amelynek hatásai messze túlmutatnak az édességiparon.

A kakaóbab története 4000 évre nyúlik vissza. A maják, az aztékok és az olmékok nemcsak élvezeti cikként, hanem fizetőeszközként is használták. Kezdetben vízzel és chili paprikával készítették el a kesernyés, habos italt, amelynek semmi köze nem volt a ma ismert édes forró csokoládéhoz. Európába a 16. században jutott el Hernán Cortés révén, majd a viktoriánus korban alakult át táblás csokoládévá.

Mire jó a kakaóbab?

A kakaóbab anandamidot, dopamint és szerotonin felszabadulását elősegítő vegyületeket tartalmaz. Ezek együtt okozzák a jól ismert „boldogságérzést”, nem véletlen, hogy a csokoládé sokaknál instant hangulatjavítóként működik.
A kakaó természetes koffeint és magnéziumot tartalmaz. Ez a kombináció nemcsak energizál, hanem hozzájárul a vérnyomás szabályozásához, a csontok védelméhez és a 2-es típusú cukorbetegség megelőzéséhez is.
A kakaóbab flavanolokat és polifenolokat tartalmaz, amelyek gyulladáscsökkentő és érvédő hatással bírnak.

Bár furcsán hangzik, a kakaóbab a fogyásban is segíthet. Egy 2013-as kutatás szerint fokozza a zsír oxidációját, növeli a teltségérzetet és javítja az anyagcserét. Napi 1-2 evőkanál zúzott kakaóbab vagy 1-2 teáskanál nyers kakaópor ideális mennyiség.

Egészséges embereknél ritka, de túlzott fogyasztás esetén a koffein miatt okozhat nyugtalanságot, alvászavart. A nyers kakaó kevésbé feldolgozott, így magasabb az antioxidáns- és ásványianyag-tartalma.

Húsvéti Édességek és Fogvédelem

Önnél is elmaradhatatlan fogásnak számítanak az édességek húsvétkor? Bemutatjuk a 3 legkárosabb húsvéti édességet! A húsvéti édességek egy része nem jelent komoly veszélyt a fogakra nézve, ám a következő három típust érdemes elkerülnie, ha nem szeretné a húsvét utáni napokat a fogászati kezelőben tölteni.

Savanyú cukrok

Sok szülő, nagyszülő csomagol a húsvéti ajándékkosárba savanyú gumicukrot. Ezek az édességek nagy arányban tartalmaznak savas összetevőket, amik rendkívül károsak, hiszen lemarják a fog védő- és szigetelőrétegét, a zománcot. A zománckárosodás elsőként az idegeket éri el: hideg ételek vagy italok fogyasztásakor lép fel fogérzékenység, nyilalló fájdalom. A rendszeres és nagy mennyiségű savanyúcukor-fogyasztás a fog csorbulásával, vagy akár eltörésével is járhat.

Kemény cukorkák

A kemény cukorkák szopogatása akár húsz percig is eltarthat: ilyenkor gyakorlatilag cukorban és savban úsznak a fogak. A gyakori cukorkázás eredménye a szuvas, illetve lyukas fog, melyet csak töméssel vagy inlay/onlay betéttel lehet rendbe hozni. Ha mindenképpen választani kell valamilyen örömforrást, mi inkább a rágós fajtákat ajánljuk.

„Ragadós” cukorkák

A ragadós cukorkák számítanak az első számú fogellenségnek. Ilyenek például a karamellel, kókusszal vagy diófélékkel töltött csokik és cukrok. Ezek beleragadnak a fogakba, illetve ráragadnak az íny felszínére, tökéletes táptalajt biztosítva a baktériumoknak, amik lassan bomlasztani kezdik a fogzománcot.

A legtöbb csokoládészelet (pl.

Csokoládé Fajta Választék

A különböző csokoládéfajták lehetővé teszik a széleskörű választást az egyéni preferenciák szerint. A tejcsokoládé a gyengédebb íz kedvelőinek ajánlott, míg az étcsokoládé azoknak, akik az erőteljesebb kakaó ízt részesítik előnyben. A szeletes csokoládék mellett a táblás csokoládé és más desszertek is megtalálhatóak a piacon, ami még nagyobb teret ad a kedvenc ízek és állagok megtalálásához.

A csokoládé gyakran kombinálódik diófélékkel, például mandulával, mogyoróval vagy dióval. Ez a kombináció különböző textúrákat és ízeket ad a csokoládénak. Számos csokoládéfajta tartalmaz gyümölcsdarabokat vagy szirupot. Az eper, meggy, narancs vagy más bogyós gyümölcsök kiválóan passzolnak a csokoládéhoz, és frissességet hoznak az édességbe.