A Simson S51 teljesítménye és modellvariációi: Egy keletnémet legenda

A Simson S51-es modell egy két személy szállítására is alkalmas, de mára már elavult, többnyire megbízható, strapabíró kismotorkerékpár. A nyolcvanas években a vágyak netovábbja volt mifelénk egy új Simson S51, különösen a fiatal srácok körében. Kelet-Németországban a Simson motorkerékpárok ún. „könnyű motorkerékpároknak” számítottak, legnagyobb elérhető sebességük 2 személlyel 60km/h óra, de hazánkban segédmotorkerékpárként is forgalomba hozták. A suhli mérnökök újra nagyot alkottak, és az S 51 igen szép karriert futott be Európa keleti részében.

A Simson S51 története és általános jellemzői

A Simson S51 1980-ban jelent meg, az S50-es sorozatot váltotta le. A Simson az 1970-es évek derekára kifuttatta korábbi madaras sorozatait (Spatz: veréb, Sperber: pacsirta, Habicht: sólyom), egyedül a Schwalbe (fecske) robogó maradt, mint az 1974-ben bevezetett S50 kortársa. Utóbbi alapjaiban új konstrukció volt, igazi „nagymotoros" megjelenéssel, de technikája nagy részén osztozott az elődökkel; 1980-ban aztán a modernebb S51 váltotta le. A Simson S51-es motorkerékpárok gyártása 1981-ben kezdődött a kelet-németországi Suhl városában, és 1980-tól 1991-ig gyártották. A sorozatból körülbelül 1 300 000 darab készült összesen.

A sorozat tagjai legkönnyebben a motorblokk (M531 vagy M541 típusú) alapján különíthetőek el elődjétől, az S50 típustól, melynek szögletesebb formája, a generátor fedelén nagy Simson felirat, a kuplungfedélen szereplő választható sebességfokozatok száma, valamint a hengerfej bordázata párhuzamos. Emellett másféle kezelőszervekkel szerelték (kombinált kapcsoló), valamint a fényszóróház műanyagból készült, laposabb formát öltött. Az M541 erőforrás jelentősen eltért az S50-esétől. Újdonság volt a primer hajtás fedelére öntött szám (3-as vagy 4-es), ami a sebességfokozatok számára utalt. A porlasztó volt a legnagyobb újdonság.

Az S51 modellcsalád főbb típusai

Több változat is készült párhuzamosan, melyek felszereltségben és teljesítményben eltértek egymástól. A -H jelzés a Magyarországra szánt típusokat jelzi.

S51N-H: Az alapmodell

Az S51N-H modell volt a legegyszerűbb kivitelű. A típus nevében szereplő "N" betű jelentése egyesek szerint "Normal", mások szerint "Nicht" (semmi) vagy "Neutral" (semleges). Egy másik forrás szerint, a Simsonok (amelyek N-es típussal jöttek ki), nem volt indexük, és csak gyári, kék festéssel készültek. A jármű felszereltsége csekély volt: nem volt rajta irányjelző, hátsó lábtartó, az ülésen kapaszkodó, csomagtartó, kilométeróra, valamint a kombinált kapcsoló és a gyújtáskapcsoló is hiányzott róla. A hátsó teleszkóp műanyag borítást kapott, és akkumulátor sem volt gyári tartozék. A duda helyett "IFA" feliratú csengő volt rajta, jellemzője az egyszerűsített elektromos rendszer (csak a szükséges elektromosságot kapta).

Simson kuplung javítás lépésről lépésre

Leginkább ezüstszürkére fújt acélfelnit kapott, majd 1985-től már alufelnivel is szerelték. Ennek a típusnak teljesítménye 2,45 LE-re volt fojtva, és kizárólag 3 sebességes motorblokkja (M531 KF) volt. A 40 km/h-s végsebességre való fojtást több módon érték el: a henger kipufogócsatornájának méretét csökkentették, a porlasztónál egy műanyag karikával akadályozták a súber teljes útján való mozgását, a kipufogókönyök hosszát megnövelték, és a kipufogódobból eltávolították a konfúzor részt, helyette sima lemezt kapott nyolcas furattal. Az N típus könnyen felismerhető jellemző kék színéről (viccesen: "bilikék") és az irányjelzők hiányáról. Ezek a modellek 1987-ig készültek, 16N1-11-es, majd 1986-tól 16N3-12-es porlasztóval és 6 V-os elektromos rendszerrel. Az S51N helyét az S51/1B H40 vette át, szintén 40 km/órára csökkentett végsebességgel.

Sok honfitársunk keletnémet munkája végeztével kismotort hozott haza, vagy alkatrészeket. Hozzánk is ezres nagyságrendben érkeztek az S51-esek, de sosem volt belőlük elég, óriási volt a kereslet - annál is inkább, mert ez volt a keleti blokk legjobban használható, és legmegbízhatóbb kismotorja. Minden változat kapható volt, sőt, a magyar piacra külön modellt is terveztek S51 N-H néven.

S51B 1-3-H és S51B 1-4-H: A jelzőlámpás változat

A típus nevében szereplő "B" a "Blinker" (irányjelző) szó rövidítése. A típusban szereplő 1-es szám a megszakítós gyújtásra utal. Ami ezen a modellen található, az alapfelszereltségnek tekinthető, mert az S51N-en és az S51E/4-en kívül az összes későbbi típus tartalmazza. Tehát ezen modellen található irányjelző, hátsó lábtartó (nem mindegyik magyarországi példányon), ülésen kapaszkodó, csomagtartó, krómozott hüvelyű hátsó teleszkóp, kombinált- és gyújtáskapcsoló, akkumulátor, elektromos kürt és helyzetjelző. Előre 6 V 25/25 W-os izzót tettek. A régebbi, nagyobb felszereltségű Simsonokról ismert 16 collos alumínium felniket kapta. A típust csak és kizárólag 3 sebességes (M531 KF) blokkal árulták.

Jellemző színei: piros, világos- és sötétzöld, okkersárga, majd 1987-ben (az N típus gyártásának befejezésekor) kevés számban "bilikék" színben is kapható volt. A típust 1988-ig gyártották ebben a formában, 1985-ig BVF 16N1-11-es típusú porlasztóval, majd a szigorodó környezetvédelmi normák miatt 1986 januárjától a korszerűbb BVF 16N3-4-es porlasztóval szerelték fel. A típust 1987 első feléig fém mutatós 100-as kilométerórával, ezt követően műanyag mutatóssal szerelték. Legnagyobb számban az "S51B 1-4" típusú példány készült, ebből 360 600 darab gördült le a gyártósorról 1980 és 1989 között.

S51B 2-4-H (S51 Electronic): A csúcsfelszereltség

A típus ismertebb neve: S51 Electronic, amely az első csúcsfelszereltségű típus volt, az S 51 B 2-4, azaz az electronic állt. A típusban szereplő 2-es szám a tirisztoros gyújtásra utal. Eltérés a korábbi típusokhoz képest: erősebb fényszóró (6 V 35/35 W), 1983-tól első teleszkóp gumit, feketére fényezett hátsó teleszkópot, valamint megszakító nélküli, tirisztoros gyújtása volt, amely nem igényelt karbantartást. Jellemző színe 1985-ig a sötét (méreg)zöld szín, majd 1986-tól a többi színben is kapható volt. 1983-ban megkapta a vastagabban párnázott bordázott enduro típus ülését, 1986-ban lecserélték a normál hajlított berúgókart a kihajtható enduro berúgókarra. A típust 4 sebességes blokkal (M541/1KF) szerelték. A csúcson az S51 B Electronic állt, indexekkel, négyfokozatú váltóval és tirisztoros gyújtással.

Útmutató a kuplung leszedő helyes használatához

1985-ig BVF 16N1-11-jelű porlasztóval, majd a szigorodó környezetvédelmi normák miatt 1986 januárjától a korszerűbb BVF 16N3-4-es porlasztóval szerelték fel. A típust 1987 első feléig fém mutatós 100-as kilométerórával, ezt követően műanyag mutatóssal szerelték.

S51E-H (S51 Enduro): A terepes változat

Aki igazán menő akart lenni, a gyárilag terepes változat nyergébe ült. Az S51E-H (S51 Enduro) típus nevében szereplő "E" az "Enduro" (endurance = kitartás) rövidítése. Az E jelű Enduro modellel 1981 telén mutatták be az új modellt. Főbb eltérés a többi típushoz képest a megjelenésében nyilvánul meg: emelt kipufogó található rajta (a hátsó teleszkóp miatt horpasztott a kipufogó dob, valamint a dob miatt a légszűrő fedél szintén horpasztott), védőráccsal. Az első lábtartó vas jobb oldala szélesebb a kényelmes elhelyezkedés végett, és a jobb oldali hátsó lábtartó vas is szélesebb a fenn vezetett kipufogó dob miatt. A lábfék karja sem görbített a fenn vezetett kipufogó miatt, stílusosabb behajtható berúgókart kapott, valamint a kormány is magasabb lett, és gondozásmentes tirisztoros gyújtást kapott.

Két fokozatban állítható krómozott hátsó rugóstagokat kapott kevesebb menetszámú rugóval, amely az MZ-hez hasonló. Az Enduro gyári felszereltséghez hozzátartozott a terepmintás Pneumant K32 gumiabroncs. A többi típushoz képest az üléshuzat mintája is eltérő, divatos, a csúszás meggátlására szolgáló bordázott felületet kapott. A nagyobb igénybevétel miatt a motorblokk felett két vázmerevítőt kapott. Jellemző még a polírozott generátor fedél, valamint a szintén finoman polírozott első teleszkóp alsó szár. Az Enduro modellek az Electroniccal ellentétben már a gyártásának megkezdésekor megkapták az első teleszkóp gumit. Többi típushoz képest még eltérő a hátsó krómozott csomagtartó függőleges eleme, valamint a hátsó sárvédő, amely a többi típushoz képest 5 cm-rel rövidebb.

Jellemző színe kezdetben az elegáns ezüstszürke (AL Silbermetaleffekt), majd 1986-tól további színváltozatokban is készültek, mint piros, világos-, sötétzöld, okkersárga. Az ezüst szín 1988-ban tűnik el a kínálatból. A blokkja 4 sebességes (M541/4 KF), 1988-ig 6 V-os világítással, majd 1989. januárjától 12 V-ossal. Az Enduro típus megjelenésének évét követően kapott valamennyi típus nagy, áztatós tankmatricát, új, nagyobb három csavaros hátsólámpát, valamint fokozatosan elhagyták az első sárvédőív merevítéseit. 1985-ig BVF 16N1-11-jelű porlasztóval, majd a szigorodó környezetvédelmi normák miatt 1986 januárjától a korszerűbb BVF 16N3-4-es porlasztóval szerelték fel.

Simson Enduro S 51 - ébredés közel 10 év után. ## 1

A minket legjobban érdeklő S51 Enduro 1981-ben jelent meg, teljesítménye, váltója és rugózása is az alapgépekből jött, de két hosszanti rúddal merevebb lett a váz, megemelték a kipufogót, behajtható berúgókart, terepmintás gumikat, keresztbordás ülést, állítható feszességű hátsó rugóstagokat és emelt kormányt szereltek rá. Eleinte csak ezüstszürkében árulták, később más színekkel bővítették a terepes gép kínálatát. Nevéhez illően az Enduro könnyű terepezésre is alkalmas, megvan hozzá a hasmagassága, az ereje és az abroncsai, ráadásul a lánca is tokozott, a motort azonban nem védi alulról semmi - természetesen szó sincs krosszgépről. Érezhetően gyengébb az első dobfék, mint a hátsó, de összmunkával azért kielégítően állítják meg a nem túl nehéz gépet. Emelt kipufogója testalkattól függően menet közben kicsit útban lehet, de látványos, és ugyanez igaz a fényszórót védő műanyag rácsra is: rontja ugyan az éjjeli világítást, cserébe kalandmotor-hangulatot ad szemből.

Simson gyertyamenet javítás

S51E/4 (Egyszerűsített Enduro)

Az S51E/4 típus hazánkban nem volt kapható, csupán a német piacra gyártották 1984 és 1988 között. Története rövid: mivel az igényeket enduro kismotorok terén nem tudta kielégíteni a gyár, ezért egy egyszerűbb, olcsóbb típus gyártásába fogott, amely az N típushoz hasonlóan egyszerűsített elektromos rendszert (nem kapott gyújtáskapcsolót, indexeket, valamint kombinált kormánykapcsolót) kapott. Az "E/4"-es típus az "Enduro"-ból származó magas kipufogót, kormányt, hátsó rugóstagot, vázmerevítést, kihajtható berúgókart, lábfék kart, az "Enduro" üléshuzatát és gumiköpenyeit (K32 Pneumant) viselte, valamint egy 4 sebességes (M541/2KF) motorblokkot kapott.

S51C (S51 Comfort): Kényelem és luxus

A típus nevében szereplő "C" a "Comfort" rövidítése. Az igazi csúcsfelszereltségű típust 1983-ban tették elérhetővé. Az "Enduro"-ról ismert kényelmes hátsó rugóstag és az üléshuzat (picit módosítva) visszaköszönt, némely példányon pedig még a merevítés is. A fordulatszámmérő és a halogén HS1 fényszóró gyári felszereltség volt. A fordulatszámmérő igen elegánssá tette a típust. Újdonságnak számított a színre fényezett sárvédő is (a többi típuson 1990-ig ezüstszürke volt minden esetben), a blokk pedig 4 sebességes, feketére festett. A többi típustól eltérően ennek a változatnak fordulatszámmérő kihajtása is volt, ami baloldalt helyezkedett el. Jellemző szín: atlaszfehér, egyedi sárga feliratokkal. Sajnos Magyarországra hivatalosan nem került egy példány sem. 1983-tól jött az S51 C (Comfort) kivitel, a B alapjain fordulatszámmérővel és halogén fényszóróval.

Az S51/1 sorozat: A 12 Voltos rendszerek kora

Nem sokkal a német újraegyesítés előtt, 1989-ben tértek át a 12 voltos elektromos rendszerre a gyárban, és innentől kezdve kizárólag 4 sebességes blokkokkal szerelték az S51 széria összes tagját. A sorozat neve is S51/1-re módosult.

S51/1B-H (S51 12 Volt): Az új alapfelszereltség

Ez a típus lett az alapfelszereltségű típus 1989 után, amely a régebbi "B" típus összes extrájával rendelkezett, és a régebbi "B" típus helyét vette át. Főbb eltérések: a gyújtáskapcsoló alá szerelt hagyományos diódás 6 V-os feszültségszabályzót és a tank alá szerelt 6V-os indexautomatát egy "ELBA" (Elektromos töltő- és villogóberendezés) nevezetű 12 V-os elektronikus egység helyettesítette. A kürt a jobb első teleszkópra került, és a féklámpakapcsolót megváltoztatták (a hátsó középre került, amelynek kapcsolóját most már a lábfékkar működteti közvetlenül, valamint bevezették az első kapcsolót is). A matrica 1989 végétől már nem áztatós, hanem hagyományos ragasztós volt. A megszakítós gyújtást meghagyták. A modell a már jól ismert BVF 16N3-4 jelű porlasztót kapta (az S51/1B-H40 a BVF 16N3-12 jelűt). Jellemző színek: piros, világos, sötétzöld és 1990-től a törtfehér vagy piszkosfehér, amely az okker színt váltotta le. 1989-ben eltérő mintázatú, "S51 12 Volt" feliratú oldalmatricát kapott egységesen az összes Simson típus, valamint fekete fényezésű sárvédőkkel is készült a gyártás utolsó évében. A műanyag első sárvédőit is megkapták, és új ívű lett a középállvány.

S51/1C1-H (S51 12 Volt Electronic)

Ez a típus hasonló a "/B2-4" típushoz, kivéve az elektromos rendszert: 12V 35/35 W-os halogén HS1 fényszóróval szerelték, amihez módosították a műanyag lámpaházat, valamint a kisebb méretű elektromos kürt az első teleszkóp jobb első szárának rögzítéséhez került. A tirisztoros gyújtást érintetlenül hagyták. Mezei nevén elektronik, nem keverendő a Comfort-tal a "C" betű miatt. Kizárólag fojtatlan 4 sebességes motorblokkal (M542/4KF) árusították. Jellemző színe a piros, sötétzöld, világoszöld, az okkersárga színt leváltotta az törtfehér/piszkosfehér. Ezüstmetál színt eredetileg nem kapott a típus. A vizes matricákat 1989 év végén normál matricákra cserélték, az oldaldekliken szimplán a 12V felirat állt. Az S51/1C1 típust csak és kizárólag BVF16N3-4-es karburátorral szerelték. 100-as, műanyag mutatós km órát kapott, a kipufogó vége már számozott. A modellt csak K36/1-es gumival szerelték.

S51/1E-H (S51 12 Volt Enduro)

Ez a "/1B" újdonságait tartalmazó "Enduro" modell. Gyújtása megegyezik a "/1C"-ével: 12 V-os elektromos rendszer, tirisztoros gyújtás, valamint a "/1C"-ről is megismert halogén HS1-es 12V 35/35W-os izzó gondoskodik a világításról. Jellemző színek: "piszkosfehér", piros, ritkábban világos és sötétzöld. Ezek voltak az ismertebb típusok.

Műszaki adatok és alkatrészek

A Simson S51 egyhengeres, léghűtéses kétütemű motorja 49,8 cm³ hengerűrtartalommal rendelkezett. A furat x löket 38,0 x 44,0 mm volt, a kompresszióviszony pedig 9,5:1. A motor teljesítménye 3,75 LE volt, 5500/perc fordulaton. A végsebesség 60 km/h volt.

Váz és futómű

Felépítés: Hegesztett acél gerincváz két merevítő rúddal.
Hosszúság x szélesség x magasság: 1890 x 880 x 1195 mm.
Tengelytáv: 1210 mm.
Tank: 8,7 l.
Saját tömeg: 78,5 kg.
Első futómű: 30mm-es szárakkal rendelkező, teleszkópvilla, hidraulikus lengéscsillapítás nélkül, de hidraulikus végütközés gátlóval.
Kerekek: Acél, illetve alumínium kerékabroncsok, hajlított fejű acél küllőkkel. Dobfékes kerékagyakkal.
Fékek: Elől-hátul mechanikus dobfék, 125mm-es belső átmérővel rendelkező szimplex belső pofás dobfékek, mechanikus, bowdenes működtetéssel.

A felfüggesztéseit kissé keménynek éreztük, részben azért, mert gyárilag is ilyen, részben pedig azért, mert még nem koptak össze a darabjai. Az első villában nincs csillapítás, de akkora kátyút nem találtunk, hogy felkoppanjon; hátul két fokozatban állítható a lengéscsillapítós rugóstagok keménysége. Könnyen és precízen kormányozható az S51, egyenesben és jó úton rendületlenül fut. Rossz hír, hogy a terepgumik lerontják a dönthetőséget.

Motor és váltószerkezet

A gyújtás mechanikus megszakítós, vagy indukciós jeladóval és tirisztoros gyújtásmodullal rendelkező gyújtóberendezés volt. A lendítőkerék 6 db mágnessel rendelkező külső rotoros lendítőkerék volt. Rögzítése a főtengelyen: 1:5 forgattyús tengely kúpon rögzül erőzáró kötéssel, de axiálisan egy 17-es kulcsnyílású M10X1-es menettel rendelkező anyacsavar is rögzíti rugós alátéttel ellátva. Gyújtógyertya típusa: ZM 14 - 260 (Isolator Spezial) de kiváltható más típussal is, ami paramétereiben megegyezik.

A Simson S51 váltóműve egy olcsón gyártható, egyszerű szerkezet volt. Előnye még ennek a típusú váltóműnek, hogy könnyedén fejleszthető, az aránylag egyszerűen előállítható fogaskerekeknek köszönhetően, könnyű sokféle áttételi aránnyal rendelkező fogaskerékpárt elkészíteni. Az üres állásból lefelé az 1. fokozat, onnan felfelé kapcsolandó a 2., a 3., és a 4. A kuplung tengely bordázott, a fokozatok hajtó kerekei ezen a tengelyen fixen rögzülnek. A lánckeréktengelyen el tudnak fordulni a fogaskerekek. A fogaskerekek reteszeléséről a vonóéktengely válla által kinyomott csapágygolyók gondoskodnak, melyek alakzáró kapcsolatot létesítenek a kihajtó tengely és a fogaskerekek között. A vonóéktengely axiális mozgását egy dob palástján lévő spirál pályán mozgó 2 karú emelő biztosítja. A váltókar mozgatásával a kapcsolószerkezet forgásba hozza a váltódobot, melynek palástfelületén a spirál vezetőpálya található. A 2 karú emelő egyik vége rögzítve van a váltóházhoz, a másik vége pedig a vonóéktengelyhez kapcsolódik. A spirál pályának köszönhetően a váltódob forgó mozgása átalakul a vonóéktengely axiális mozgásává. A váltószerkezet beállítását a 2 karú emelő motorházhoz rögzített végénél kell elvégezni.

Németországban kis szériában gyártottak egyéni vállalkozók („tuningcégek”) 6 fokozatú váltót is. Magyarországon is készült már 6 fokozatú váltó ebbe a típusú motorblokkba, de a túl kisméretű fokozat rögzítő golyók miatt a 6 fokozatú szerkezet nagyon szervizigényes, hajlamos a meghibásodásra. Míg a 3, 4 és 5 sebességes változatban a golyók átmérője 7mm, a 6 sebességes változatban már csak 6mm. Mivel a golyók nyírásra vannak igénybevéve, ezért ez az átmérő csökkenés már kritikus, és hajlamosak a golyók összetörni. A váltó szerkezetben nagyon sok forgáspont található, melyeknek az elkopása és túlzott játéka a váltómű pontatlanságához vezet. Leggyakoribb hiba a rosszul beállított váltó, vagy a túlkopott alkatrészek miatt bekövetkező, a váltódobot axiálisan rögzítő 12mm-es zégergyűrű horonyból való kiugrása és leesése. Ekkor a váltószerkezet működésképtelenné válik. Gyakori hiba a váltókart alaphelyzetbe visszatérítő ollórugó eltörése, és a váltódobot forgató kilincsmű törése.

Karbanartás és garancia

Az ún. „nullrevízió” feladata, hogy az eladott járműveket átadásra alkalmassá tegyék. Ennek keretében ellenőrzik a futóművet, a fékrendszert, a karosszériát és a villamos berendezéseket. Amennyiben hibát találnak, azt kijavítják. Az átadás előtti ellenőrzés során figyelni kell a csomagolás, szállítás során keletkezett kisebb sérülések meglétét is, és ha vannak, akkor javítani kell őket.

A Simson motorkerékpárokra a Mobil Jármű- és Alkatrész Kereskedelmi Vállalat 12 hónapig vagy 6000 km-ig terjedő garanciát vállalt. A garancia időszakban 3 kötelező szervizre kellett a motorkerékpárokat elvinni. Az első szerviz a vásárlástól számított 1 hónapon belül volt esedékes. A második a vásárlás utáni 3. hónapban, a harmadik átvizsgálás pedig a vásárlás utáni 9. hónapban.

A Simson S51 a piacon: Nostalgia és érték

Strapabíró, egyszerű és könnyen javítható kismotor volt a Simson, amely nemcsak KGST-szerte lett az 50 köbcentisek ásza, hanem egy időben még nyugaton is kedvelték. Túlélte az NDK megszűnését, de nem sokkal. A klasszikus S51 széria a rendszerváltást, a keleti piacok elvesztését és az ázsiai (használt) kismotorok benyomulását egy ideig túlélte, 1990-ig gyártották, majd a főleg külsejében modernizált S53 váltotta le. Közben privatizálták a gyárat és nehéz idők következtek Suhlban, megjelentek a kínálatban az átcímkézett olasz és távol-keleti típusok, aztán 2002-ben eljött a vég, leállt a termelés.

Sok évvel később a nosztalgiahullám nálunk és még inkább Németországban népszerűvé tette a kétütemű NDK kismotor megmaradt példányait, így aztán pár tízezer forintról félmillió fölé katapultáltak az Endurók árai. Egyre többen fedezik fel itthon újra a viszonylag könnyen fenntartható (van alkatrész, nincs műszaki vizsga), jópofa Simsonokat, viszont az olcsó vételek ideje már rég lejárt. Ma a kínálat csúcsát jelentő Endurókat itthon 600-900 ezer forint között hirdetik, és igencsak megfogyatkozott a kínálat, mert nagyon sok példányt kivittek Németországba, ahol az ilyen kivitelek árai a Mobile.de oldal hirdetései alapján 2000 eurótól indulnak és akár 4000 fölé is felkúszhatnak. Sok mezei 51-est utólag endurósítanak, az alkatrészpiacon kihívás kiszúrni a hitvány darabokat, de jó karban egy Simson ma is szórakoztató.

Olyan tehát ez a Simson, mintha vadonatúj lenne, a restaurálás óta alig futott pár kilométert. Hűvös időben megejtett próbánkon szívatóval néhány rúgás után életre kelt, bemelegedve készségesen vette a gázt - egészen nagymotoros hanggal. Ugyanez igaz a vezetésére is, a markolatai komolyak, a nyereg kényelmes, és a magasított kormánnyal kellemes az üléspozíció. Vonóékes szerkezetű váltója egész másként viselkedik, mint a háromsebességesek, határozott mozdulatokkal kell kapcsolgatni, az első fokozata épített úton zavaróan rövidnek tűnik, a többi kiosztása viszont már lényegesen jobb. Nyugodtan elindulhatunk vele kisebb túrákra is, a kis egyhengeres szívesen forog és kellemesen nyomatékos, tartós utazótempója 50-55 km/h körüli.

tags: #s51 #simson #jarmu #teljesitmenye