A Róma sorozat: az ókori világ, a politika és a hősök bemutatása
Habár két évad után törölték az eredetileg öt évadosra tervezett, a BBC és az HBO (és részben RAI) együttműködésében készült Róma sorozatot (2005-2007), a projekt nem mondható sikertelennek. A siker mégsem volt olyan átütő, hogy az HBO továbbra is kifizetődőnek tartsa a sorozat gyártását. A projekt a mai napig a hetedik legköltségesebb programjuk, és az első, amelyet az Amerikai Egyesült Államokon kívül forgattak. Bruno Heller producer szerint a forgatás fontos tapasztalat volt a stúdió számára, és a tanulságokra építve lehetett később sikeresen végig vinni a Trónok Harcát. Bruno Heller az eredeti terv szerint egészen Krisztus feltámadásáig szerette volna elvinni a cselekményt, azonban a második évaddal is kerek lezárása lett a történetnek. A keret így még talán jobban is működik, hiszen a cselekmény íve átfogja a római állam átalakulásának kulcsfontosságú évtizedeit, a Rubicon átlépésétől Caesar megölésén át Augustus egyeduralkodói státuszának eléréséig.
A mindennapok és a nagypolitika metszéspontja: Pullo és Vorenus története
A sorozat két egyszerű légiós, Titus Pullo és Lucius Vorenus története, akiknek sorsa akaratlanul is összefonódik az ókori Róma történelmi eseményei során. A sorozat elmeséli azokat az ádáz történéseket, amelyek a köztársaság bukásához és a birodalom születéséhez vezettek. Pullo és Vorenus neveiket Caesar gall háborúkról írott művéből kölcsönzik. Caesarnál olvasható, hogy egy csatában Pullo kihívja Vorenust, hogy kiderüljön, melyikük a bátrabb, s ezzel a kiáltással kiugrik az alakzatból, mire Vorenus követi. A sorozatban Pullo engedetlen katonaként tör előre a sorból, akit Vorenus paranccsal hurcoltat el. Két hősies, vetélkedésben mégis egymás életét megmentő, a római bátorságot megtestesítő katona idealizált képe helyett a képernyőn hús-vér emberek jelennek meg. Kettejük fiktív története pedig a sorozat folyamán jól bemutatja, hogy apróságok mennyiben befolyásolhatják a történelem menetét. Mindketten a kisember szintjéről játszanak döntő szerepet a nagypolitikában, jórészt tudtukon kívül. Sorsuk összefonódik a történeti hősökével.
Vorenus a Julius Caesar elleni merénylet megtörténtében kap kulcsszerepet, majd ő áll ott Antonius mellett is a legvégső pillanatban. A két leszerelt katona próbál beilleszkedni a civil életbe. Pullo és Vorenus szála mutatja be a római plebs életét, hiedelmeit, dilemmáit, ami természetesen kiegészül a történelmi szereplők révén a patríciusok világával is. Pullo barátsága Octavianusszal vagy éppen Vorenus fokozatos társadalmi felemelkedése az első évadban kapcsolatot teremt a két színtér között. A sorozat remekül kalauzolja végig nézőjét Róma utcáin, hétköznapi életén. Láthatóan nagy figyelmet szenteltek ennek az alkotók, és színes, életszagú képsorokat varázsoltak a vászonra.
History Buffs: Rome Season One
A valóság és a fikció határán: történelmi pontatlanságok és karakterábrázolások
A sorozat szándéka az, hogy hétköznapi római polgárok életét is bemutatva kalauzolja el nézőit a római köztársaság kereszténység előtti morális univerzumába. A történelmi eseménysor megalkotásánál láthatóan volt törekvés arra, hogy ne csak végigpörgessék a csaták, a politikai intrikák sorát, de kicsit a konfliktusok mögött meghúzódó mélyebb okokat is ábrázolják. A prologus rendkívül jól foglal össze két problémát: egyfelől a polgárháborús zűrzavart, az állam újbóli konszolidálásának szükségességét, másfelől pedig az egyeduralkodói törekvések gátját: a félelmet a királyok zsarnokságának visszatérésétől.
Az első évad alapvetően jól mutatja be a történelmi konfliktusokat, habár a részletekben korántsem pontos. A kronológiában és a szereplők hollétében szabadon jártak el, sok esetben populáris sorozatról lévén szó érthető is az időbeli sűrítés és egyes szereplők mellőzése az egyszerűség érdekében. A sorozat elején például Pompeius és Caesar konfliktusának kibontakozásából kihagynak néhány fejezetet, és meg sem említik harmadik szövetségesüket, Crassust, így Caesar lányának halálától egészen gyorsan eljut a cselekmény a Rubiconon való átkelésig. Ugyancsak alig jelenik meg Lepidus a sorozatban, aki majd Octavianus és Antonius mellett a második triumvirátus harmadik tagja lesz. A hatalmi viszonyok változását ügyesen vázolja fel a sorozat, de a konkrétumokban az írók csak véletlenszerűen hagyatkoztak a forrásokra.
miért válassz Punto di Roma anyagot?
Családi viszonyok és Octavia ábrázolása
Családi viszonyok teljes átrajzolására is akad példa a sorozatban. A sorozat egyik főszereplője Atia lesz, Caesar unokahúga és Octavianus anyja. Rögtön az első epizódokban azt a benyomást kapja a néző, mintha gyermekeit egyedül nevelő római arisztokrata asszonyról, Antonius régi szeretőjéről lenne szó. A valóság ezzel szemben az, hogy első férje halála után másodszor is férjhez ment, Octavia és Octavianus pedig egészen sokáig az első férj családjánál, tehát anyjuktól távol, nevelkedtek vidéken, bár az események kezdetekor már valóban Rómában éltek. Octavia ekkor már férjezett asszony volt, amint az a sorozatban is látható, viszont sorozatbeli férje kitalált személy. Valójában egy Marcellus nevű, nem éppen Caesar-párti római politikushoz ment hozzá. Octavianus anyja második férjének házában nevelkedett, míg Caesar el nem kezdte hivatalokkal felruházni, és külön házba nem költözött, amit az alkotók szintén figyelmen kívül hagytak, ugyan az szépen megjelenik, miként egyengeti Caesar ifjú rokona útját. Szintén felejthetők Octavia és Agrippa fiktív szerelmének roppant sablonos epizódjai.
További történelmi eltérések és kihagyások
A részletekben való szabadosság jó példája például a veteránok letelepítésének kérdése az első évadban. Vorenus és Pullo egykori bajtársa ugyanis arról panaszkodik, hogy Caesar Pannóniában ajánl földeket nekik, holott az ígéret Itália volt, és a leszerelt katonának nem sok kedve van a birodalom peremére költözni. Csakhogy a valóságban Caesar teljesítette ígéretét, politikájában prioritás volt katonáinak Itáliában való földhöz juttatása, és ha nem is ment gyorsan, a cél érdekében komoly erőforrásokat mozgatott meg. Veteránjainak Itáliában való letelepítésének stratégiai jelentősége is volt: bármikor számíthatott hűségükre és segítségére, ha támadás érné. Pannóniát felhozni egyébként már csak azért sem volt jó ötlet, mert a terület meghódítását jóval később Octavianus kezdte meg, immár Augustus néven.
Ugyancsak némileg mulatságos, amikor a szenátus gallokkal való feltöltése kerül elő. A sorozatkészítők felülnek a korabeli Caesar-ellenes propagandának, amikor ezeket a gallokat barbárokként ábrázolják. Valójában Észak-Itáliában lakó, romanizált csoportról volt szó, akik számára a polgárjog megadása már egy ideje napirenden volt a római politikában.
A cselekmény felépítése a csaták bemutatásánál sem szerencsés. Míg például a Trónok Harca első évada kifejezetten ügyes abban, hogyan meséljen el egy háborút csatajelenetek nélkül, a Róma készítőinek ez nem sikerült igazán. A pharsalosi ütközet valóban egy katonai csoda volt, és a sorozatban a néző csalódottan konstatálhatja, hogy nem láthat semmit Caesar hadvezéri zsenialitásából, csupán Pompeius utólagos magyarázatát. Ugyancsak fájó Actium hiánya, pedig ez a csata fordulópont volt Antonius és Octavianus küzdelmében, egyszersmind fontos Antonius és Kleopátra kapcsolata szempontjából is.
Karakterek és színészek
Karakterábrázolás tekintetében az ifjú Octavianus a sorozat egyik legizgalmasabb szereplője, ami nem kis mértékben Max Pirkis alakításának köszönhető. Sajnos a színészváltással egy egészen másik Octavianus, illetve immár Augustus lép a színre: az addigi éleseszű, bonyolult helyzeteket könnyedén átlátó, egyfelől roppant gőgös, de még nagyon emberi karakter helyébe egy egysíkú, egyetlen arckifejezéssel rendelkező figura lép. Az új Octavianus kétségbeesetten fordul anyjához szorult helyzeteiben, vagy éppen másoknak kell felhívnia rá a figyelmét, mikor a szeme előtt csapják be. A felnőtt Octavianust Simon Woods alakította.
Caesar vagy Antonius szintén élvezhető szereplői a sorozatnak. Caesar valódi jelleméről nehéz lenne mit mondani, a források tükrében nehezen megállapítható, hogy pontosan meddig terjedtek az ambíciói, mi volt politikai színjáték, illetve mi az, amit a későbbi propaganda láttat csak. Azt mindenesetre jól érzékelteti a sorozat, hogy Caesar milyen hangsúlyt helyez a plebs szeretetének megtartására, hogy miként használta ki a vallásos kereteket vagy éppen gyakorolt nagyvonalúan kegyelmet megvert politikai ellenfeleivel szemben. Antoniusnál sajnos érezhető, hogy karaktere némileg korlátozott, talán, hogy ezáltal Caesar és Octavianus tehetségesebbnek, okosabbnak tűnjön. Valóban úgy hírlett róla, hogy kedveli az italt, és nem híve a házastársi hűségnek, de ez nem azt jelenti, hogy ne láthatta volna át éppolyan jól a politikát, vagy neki ne lehettek volna hosszútávú tervei. Sajnos kihagyják Antonius politikai karrierjének egyik sorsdöntő, és kétségkívül nagyon látványos pillanatát, jelesül a Caesar temetésén mondott beszédet, amikor sikeresen állította a maga oldalára a köznépet. Arról sincs szó, hogy Antoniusnak voltak keleten ambíciói, több hadjáratot is vezetett Szíriába, ha változó eredménnyel is.
Főbb szereplők és színészek:
- Lucius Vorenus (Kevin McKidd)
- Titus Pullo (Ray Stevenson)
- Julius Caesar (Ciarán Hinds)
- Marcus Antonius (James Purefoy)
- Atia (Polly Walker)
- Octavia (Kerry Condon)
- Octavianus (Max Pirkis, majd Simon Woods)
- Pompeius (Kenneth Cranham)
- Servilia (Lindsay Duncan)
- Brutus (Tobias Menzies)
Kultúra, vallás és mindennapok
Nagy hangsúlyt fektettek a római vallásosság megjelenítésére, előkerül a római hitvilág egyfelől babonás, másfelől „adok, hogy adjál” természete, viszont sajnos betüremkedik az egyfelől inkább lutherinek, másfelől 21. századinak tűnő gondolat arról, hogy szükség van-e egyáltalán papokra, nem lehet-e közvetlenül „intézni” isten és ember között az ügyeket. Nagyon eltalált, ahogyan a római mitológia átszövi a párbeszédeket, de a költészet szófordulatai is előkerülnek, erőltetettség nélkül. Antonius a római szerelmi elégiák szófordulatával köszönti sorozatbeli szeretőjét, Atiát. Octavianus Catullust olvas fel nővérének, Octaviának, és itt az alkotók kiválasztottak egy olyan verset, amelyet az iskolában esetleg latint tanult néző könnyedén felismerhet. Időnként azonban mégis átszüremlik a képernyőkön a brit kultúra. Vorenus és Pullo az eredeti angolban esetenként a „sir” megszólítással élnek feletteseik irányában. A magyar szinkron ezt „dominus”-ra cserélte, viszont gyengesége a császár szó használata.
A sorozat nagy erénye, hogy amennyire csak tudtak, az etika terén szakítottak a huszadik-huszegyedik század ábrázolásmódjával. A szereplők nem a mi mércéink szerint cselekednek. Egy olyan világban élnek, ahol bármi megtörténhet, nincsen rendőrség, az ember csak magára számíthat, és annyi védelem jut neki, amennyit megfizet magának. Itt senki sem habozik, ha el kell vágni valaki torkát, mert fenyegetést jelent. Az élet értéke roppant csekély. Ebben a közegben kell megítélni a szereplőket, a koruk erkölcsei alapján dől el, ki tisztességes és ki a gazember. Ugyanez áll a szexjelenetekre is. Nincsen álszemérmesség, elvégre a források szerint nem voltak szívbajosak a rómaiak, és meglehetősen szélesek voltak az… ööö… ismereteik. Remekül bemutatja az ókori miliőt.
Produkciós részletek és világépítés
A Róma elkészítésének ötlete 1998-ban fogant meg Anne Thomopoulos producer fejében. Hosszas kutatómunka után 2000-ben Bruno Heller elkezdett dolgozni a forgatókönyvön. 2002-ben beszállt a munkálatokba a BBC, és 2004-ben a RAI stúdió is. A díszletek felépítése 2003 novemberében kezdődött. A Rómához készült a legnagyobb díszlet a világon, amely mintegy két hektárnyi területen terült el, és hat különféle helyszínt foglalt magában a Cinecitta stúdióban. Az első külső felvételeket 2004. március 22-én készítették, míg a Cinecittában 2004. április 1-én kezdődtek a műtermi felvételek. A munka 2005 májusáig tartott. A Fórumon játszódó jelenetekhez - közel 60 százalékban - megépítették az eredeti Forum Romanum másolatát.
Nem kis feladatot jelentett a forgatáshoz szükséges elektromos hálózat, a serpenyők és fáklyák folyamatos égését biztosító gáz-, illetve üzemanyag-vezeték kiépítése úgy, hogy a kamera „szeme” előtt minden rejtve maradjon. A templomok, házak, épületek színét, az utcák díszítését a Pompeii, Herculaneum és Ostia romjainál talált eredeti minták alapján készítették a szakemberek. A sorozathoz több mint 4000 jelmez készült, csak az első három epizódhoz 2500 jelmezre volt szükség. A Róma legnagyobb szabású jelenetében 40 ló szerepelt egyszerre, illetve Caesar diadalának felvételekor 750 színész állt egyidőben kamera elé. A Róma csatajeleneteinél korhű harci technikát, küzdőmódot alkalmaztak. Az épületektől kezdve a ruhákon, berendezési tárgyakon át az utolsó koldusig minden hihető, mindenre odafigyeltek. Ez az aprólékos, profi hozzáállás a Gyűrűk Ura stábjának lelkes munkájára emlékeztet. Megtudjuk, mit és hogyan ettek, milyen szokások szerint éltek a rómaiak, hol vásároltak, miben hittek, milyen politikai tisztségek léteztek, látjuk a nyilvános fürdőket és vécéket, a templomokat, a szenátust, a Forum Romanumot. Élvezetes, ízes káromkodások hangzanak el korabeli utalásokkal vegyítve.
A Mr. Mercedes sorozat elemzése
tags: #roma #sorozat #octavia #információk