Rolls-Royce Silver Shadow: A Brit Luxusautó Ikonja Részletes Teszt
Reggel, amikor felkeltem, még nem gondoltam volna, hogy estére Rolls-Royce-rajongó leszek. Úgy szálltam be, hogy jó-jó, legenda, meg luxus, de kell ilyen a fenének, majd úgy szálltam ki, hogy khm, pardon, mégis inkább NEKEM kéne. Az egész autó annyira sugározza a tökéletességet, hogy ha itt-ott mégsem klappolt valami, én éreztem magam hibásnak. Gondolatban elnézést kértem tőle, amikor combom ki-beszállásnál végigdörzsölte a kormánykarima alját.
Elképesztő, hogy mennyi precízen megtervezett luxust, erőt, eleganciát volt képes összpontosítani krómban, acélban, bőrben és fában egy ilyen klasszikus. Megjelenésekor a világ egyik legjobb autójának számított, és ez az érzés máig él. Tesztautónk '73-as évjáratú, közeli ismerősei csak Silver Shadow I-nek emlegetik. 1965-től gyártották, 1977-ben jött egy nagyobb átalakítás, innentől mérjük a Silver Shadow II-t.
A Rolls-Royce Történetének Gyöngyszeme: A Silver Shadow
Frederick Henry Royce, az ügyes brit mérnök, és Charles Stewart Rolls, a gazdag brit főnemes 1904 május negyedikén találkoztak, és elhatározták, hogy közösen fognak autókat gyártani és eladni. Az első Rolls-Royce a Silver Ghost (Ezüst Szellem) volt, 1906-tól 1925-ig 6173 darabot építettek belőle. A háború utáni évben a Silver Wraith modellel talált magára újra a Rolls-Royce.
Kanyarodjunk kicsit vissza: időközben az alsóbb osztályban a Silver Dawn-t felváltotta a Silver Cloud (Ezüst Felhő), melyből '66-ig 7362 készült, az ő utódja volt a Mi Autónk, a Silver Shadow (Ezüst Árny), '65-től '80-ig. 1965-ben több szempontból új időszámítás kezdődött a Rolls-Royce-nál: friss, modern karosszériával és számos technikai újdonsággal megérkezett a Silver Shadow. Máig ez a brit elitmárka legnagyobb számban gyártott típusa, így veteránként nem is annyira elérhetetlen, mint sokan gondolnák.
A Rolls-Royce szigorúan titkos megújulási projektje 1954-ben indult, az időpont érdekes módon egybeesett a Silver Shadow elődje, a Silver Cloud megjelenésével. A tervezőcsapat élére az a John P. Blatchley főstiliszta állt, aki a Silver Cloudot is megkomponálta, segédei Bill Allen és Martin Bourne formatervezők lettek, a mérnökgárdát Harry Grylls főkonstruktőr vezette. A Silver Shadow I kifejlesztése 10 évvel a bemutató előtt, 1955-ben kezdődött. 1958-tól már futottak a prototípusok.
A Rolls-Royce eleve úgy fejlesztette ki a típust, hogy az hosszabb időre megállja a helyét az autógyártás csúcsán. Az ok, amiért Frederick Henry Royce és Hon Charles Stewart Rolls olyat alkottak, ami 100 év után is működőképes, egyszerű: MINŐSÉG. Nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy minden a lehető legjobb anyagból készüljön, és a lehető legprecízebben szereljék össze. Ezt mind a mai napig igyekszik megőrizni a cég, ezért van az, hogy az autó legfontosabb része, a motor, még most is kézzel készül. A precizitást bizonyítja az a tény is, hogy a Rolls-Royce gyárban mindenütt táblákat helyeztek el: "Vigyázat, halk autók!".
A Silver Shadow Külseje: Elegancia és Funkcionalitás
A Silver Shadow szépségének megítélése ízlés kérdése. Akárhogy is, a két védjegy, amiről minden hat éven felüli fiúgyermek felismeri a Rolls-Royce-ot, a Shadow orrát is éppúgy uralja, mint elődjéét-utódjáét. Ott van egyrészt a monumentális, székesegyház-szerű krómozott hűtőmaszk, a mindkét oldalon középre beforgatott lemezoszlopokkal, a rajtuk támaszkodó tümpanonnal, benne a két büszke R betűvel. Az eleje tobzódik a krómban, a látványt a felár nélkül kérhető kéttónusú fényezés is fokozhatta.
A Rolls-Royce autók hűtőrácsa teljes egészében kézzel készül, szemmérték alapján - semmilyen mérőeszközt nem használnak az elkészítéséhez. Elkészítése egy embernek egy napig tart, amit azután 5 órán át fényeznek. A viharral dacoló fémasszonyság, az Emilynek, Silver Lady-nek és Flying Lady-nek is nevezett szobrocska 1911 óta díszíti a Rollsok orrát. Ehhez a szobrocskához egy színésznő állt modellt, 1909 óta minden Rolls-Royce orrdísze.
A fronton a hűtőmaszk mellett megakadhat a szem a szépen tagolt fényszórótesteken, a cseppszerű indexeken, a motorháztető törésein, de profilból már csak a kis embléma, pár jelentéktelen oldallámpa és a két krómcsík marad kapaszkodónak, esetleg, ha kicsit közelebb megyünk, észrevesszük a felsőbe rejtett masszív kilincseket. A kilincsek alig észrevehetők, belesimulnak a díszlécbe. Nagy, de - a hűtőrácstól eltekintve - nem hivalkodó igazi klasszikus túralimuzin, hosszú motorháztetővel, hosszú csomagtérfedéllel, meredek szélvédőkkel. Hátrafelé haladva gyorsan fogynak a krómok és a díszek, a Shadow hátulja népautósan egyszerű. A csomagtérfedél fogantyúja kétkezes, a tolatófények 1972-ben átköltöztek a lámpatestekbe.
Belső Tér és Luxus Felszereltség
Bent is hasonló érzést kelt. 5,17 méter hosszú, a tengelytáv három méter három centi - hely hát van bőven. Még a 3035 mm-es tengelytávú alapkivitelben is pazar a helykínálat. Fejedelmi a kényelem a puha fotelekben két személynek. Bőr, fa, króm, puhaság, de semmi csiricsáré kirakodóvásár. Odabenn Connolly bőrből és valódi fából megkomponált, választékos elegancia fogadja a látogatót. Visszafogott, egy vaskalapos főrend is otthon érezné magát a klubhangulatban. A faberakások, a könyöklők, kapaszkodók, a kényelmi berendezések kapcsolói nem tolakszanak az ember arcába, csak egyszerűen ott vannak, ha szükség van rájuk, majd megtaláljuk őket.
Mit jelképez a Rolls Royce logó?
Voltak kihajtható asztalkás változatok is, itt csak lábtámasz van. Igazi arisztokrata: fakeretes sminktükör világítással. Szinte átláthatatlanul szétszórt műszerek és kapcsolók, bántóan egyszerű (de nagyon könnyen járó) kormánnyal. Csúcsminőségű Smiths-műszerek, természetesen fabetétbe ágyazva. A szanaszét szórt lámpákat, műszereket képtelenség egy gyors pillantással felmérni. A lámpák a folyadékhiányt jelzik, a pirosak a fékkörökhöz, a zöld az üzemanyaghoz, a sárga a hűtéshez tartozik.
No de kit érdekelt ez a pár apróság '73-ban, ha az első üléseket motor csúsztatta-emelte? Ha lökhárítóig nyílt a csomagtérfedél? Ha fader-gomb volt a műszerfalon, és motor emelte az antennát? Klímaberendezés hűtötte a kabint, gombbal nyílt a tanksapka, minden ablakot motor emelt-süllyesztett? A motoros első ülésállítás (emelhetők is), a négy elektromos ablakemelő, a motoros antenna, a légkondi és a központi zár alapfelszerelés. A négy elektromos ablak vezérlője és a központi zár gombja. Ha kis mozgatható támaszokon nyugtathatjuk lábunk? Ha Zippo-gyújtónyi súlyú krómozott szivargyújtókat emelgethetünk? (Három is van a kocsiban; lenyűgöző ez a gondoskodás, még ha nem is dohányzom.) Óriási, 640 literes és szépen kárpitozott tér várja a csomagokat.
Motor, Felfüggesztés és Vezetési Élmény
A Rolls-Royce az alapoktól indult: először is vett egy hatalmas, de teljesítmény helyett komfortra hangolt motort. 90 fok a hengerszög, két SU karburátor eteti a V8-as motort. Az újabb motort a General Motors háromsebességes automata váltójával társították. A két szerkezet hihetetlenül finoman működik együtt, a váltások gyakorlatilag észrevétlenül zajlanak. Zaj természetesen nincs. A hatalmas V8-as csendesen és kifinomultan jár, sokkal szebben és simábban, mint a nyersen gurgulázó amerikaiak. A GM híres automataváltója nagyszerűen, puhán, gyorsan dolgozik, sikerült jól összehangolni az angol motorral.
Az első modellben 6,2 literes volt a V8-as motor, amelynek hengerűrtartalma 1977-től 6,7 literre nőtt. A Rolls-Royce annak idején egyetlen szóval („elegendő”) intézte el a teljesítményadatokat, de itt ismert a szám: 220 lóerő hajtja a több mint kéttonnás vasat, méghozzá, ha odalépünk, igen vehemensen: 11 másodperc alatt gyorsul 100 km/h-ra, és 190 km/h körüli a végsebessége. Becslések szerint 160 és 200 lóerő között lehetett a teljesítmény, ami kevésnek tűnik. Lóerőből tényleg nem volt túl sok, newtonméterből viszont a minimálisan kielégítőnek legalább a dupláját adta le a motor.
A teljesítmény a mai erős nagykocsikhoz képest persze elenyésző, bár a 2,2 tonna azért elég vehemensen gyorsul, ha kell. De nem kell. Ebben az autóban tényleg jó dolog nyugodtan, ráérősen suhanni, és különben is, nehogymá' egy Rolls-szal úgy közlekedjünk, mintha bárhová is sietnünk kellene. A nyugalom, béke megteremtésében jelentős szerepe van a Citroëntől licenszelt hidropneumatikus felfüggesztésnek is. A Shadow mind a négy sarkán független, csavarrugós felfüggesztésen gurul, amihez a Citroëntől vették meg a hidropneumatikus rendszer terveit. A Rollsban alaposan átalakítva, pneumatika nélkül, csak szintszabályzóként (állandó hasmagasságot tartva) működik a háromkörös (!) fékrendszerrel és annak szervójával közös háztartásban, szivattyúja a váltóról kapja a hajtást. És mintha a tanítvány felülmúlta volna mesterét: a szintén nem épp fogkocogtatóan durva DS nem tudja úgy eltüntetni a gödröket, mint a Rolls. 1969 után ez a szinttartó rendszer csak hátul működött.
Exkluzív Rolls-Royce találkozók
A nagynyomású rendszer segít az autó megfogásában is, a fékpedált könnyedén lenyomva elöl kerekenként öt féktuskót szoríthatunk rettentő erővel a tárcsára. Az alváz elhagyása mellett a négy tárcsafék bevezetése miatt is jelentős ez a sorozat. A masszív ajtók kis lendítéssel is könnyen, tompa kattanással csukódnak. Természetesen a kormány is szervós, így a Rolls vezetése fizikailag igen egyszerű. Beülünk, picit meghúzzuk az ajtót, amit lélekmelengető dübbenéssel bezár a saját súlya. Elfordítjuk a kulcsot, az automata szivatós motor pöccre indul. A vékonyka váltókart leheletfinoman tolva is könnyen átlökhetjük D-be, ilyenkor érdemes nem erősen (azt ugye nem kell), de mélyen nyomva tartani a fékpedált, a kocsi ugyanis igen lelkesen, gyorsan kúszik. Fék fel, autó megy.
Élvezetes és könnyű vezetni, kormányszervója nem sebességfüggő, időnként túlságosan is könnyű forgatni a volánt. Futóművét a királyi kényelemhez igazították, finoman, csendben vasalja az úthibákat, de csak annyira puha, hogy kanyarban ne imbolyogjon, mint az USA-cirkálók. Egyenesben kissé bizonytalan, gyakran korrigálni kell. Csak 90 km/h felett hallatszik némi motor- és szélzaj, a négy tárcsából álló fék együttes a nagyszerű rásegítővel igen hatékonyan fogja meg a jelentős tömeget. A kiállás, besorolás, mint említettem, kisujjas téma, a fordulókör meglepően kicsi, átmérője 11,6 méter, alig több mint két kocsihossz. És aztán csak megyünk, mit megyünk, suhanunk, és nem is akarunk odaérni.
És néha azért megállunk, mert bizony időnként, úgy 500 kilométerenként csak kiürül a 107 literes tank. A Shadow legnagyobb árnyoldala az iszákossága, 17 liter a minimum, ami élesebb vezetési stílussal felmehet akár 22 l/100 km-re is. Katalizátorral ezek az autók fuldokolnak, mondta az RR gazdája, katalizátor nélkül viszont az ő esetében 60 literről 40-re esett a fogyasztás, a motor felszabadult és sokkal erősebb lett. Az amerikai kivitelű autók tankja sokkal kisebb az európaiaknál, csupán 85 literes. 85 liternyi benzinnel 100-110 mérföldenként érdemes begördülni egy töltőállomásra. 215-ösök az abroncsok, csak 1972-ben váltottak radiálokra.
Rolls-Royce | Az elektromos hajtásrendszer működése
Műszaki adatok - Rolls-Royce Silver Shadow I. (1970)
| Jellemző | Adat |
|---|---|
| Motor | V8-as, OHV-vezérlésű benzinmotor elöl hosszában beépítve, hengerenként két szelep |
| Hengerűrtartalom | 6750 cm3 |
| Furat x Löket | 104,0 x 99,0 mm |
| Kompresszió | 9,0:1 |
| Teljesítmény | 220 LE, 4000/perc fordulaton |
| Fékek | Elöl-hátul tárcsafékek, szervorásegítéssel |
| Hosszúság x szélesség x magasság | 5190 x 1820 x 1520 mm |
| Tengelytáv | 3035 mm |
| Saját tömeg | 2160 kg |
| Tank | 107 l |
| Gyorsulás (0-100 km/h) | 11,0 s |
| Végsebesség | 190 km/h |
A Silver Shadow Változatai és Fejlődése
Két prototípus, a Tibet és a Burma volt a kiindulópont, ezekből született tíz év munkával, a Silver Shadow és testvére, a Bentley T-Series. A karosszéria a márka történetében először önhordó lett, igaz, elöl a hajtáslánc, hátul pedig a futómű segédkereten ült. Megkapta a Silver Cloud 6,2 literes V8-asát, és 1970-ig a General Motors négyfokozatú automata váltóját, de itt vége is közös genetikának.
Egy évvel a négyajtós megjelenése után betették a kínálatba a keménytetős és a nyitott kétajtós változatot is, 1967-ben pedig a 10 centivel megnyújtott limuzint (ami a Shadow II megjelenésével egy időben a Silver Wraith II nevet vette fel). A kétajtósokat később átkeresztelték Corniche-ra, és csak ezeket karosszálhatta a két házi szabászat, a Mulliner Park Ward és a James Young, mert a négyajtósok a Pressed Steel egyenkasztniját viselték. 1975-ben Paolo Martin dizájner a Pininfarinának megszerkesztette a Camargue-ot, ez a szokatlan megjelenésű kétajtós kupé lett a modellsor legdrágább tagja.
1977-ben vezették be a második Shadow sorozatot, az orról eltüntették a lámpák alatti légbeömlőket és az oldalsó helyzetjelzőket is, a csupa króm, ütközőbabás lökhárítók helyére pedig sima, gerendaszerűek kerültek vastag gumicsíkkal. Műszakilag a fogasléces kormánymű jelentette a fő újdonságot. A modell megtervezésekor a vezetőség tízéves gyártást vizionált, de végül 15 lett. A Corniche-ok messze túlélték a szedánt, a keménytetős 1982-ig, a kabrió viszont egészen 1995-ig létezett. Minden Shadow kézzel készült remekmű, 12 hétig tartott egy-egy darab elkészítése és tesztelése. Összesen több mint 29 ezer talált gazdára a Silver Shadow két szériájából (beleértve a nyújtott változatokat is), és máig a Rolls-Royce legnagyobb példányszámú típusa.
A Tesztautó: Egy Felújított Rolls-Royce Silver Shadow I.
A kocsi tavalyelőtt októberben, Angliából került a magyar gyűjteménybe. Egy dunántúli községben botlottam a kis veteránfelújító műhelyre és a csinos magángyűjteményre. Közel nem volt tökéletes, de mivel két donort is sikerült beszerezni hozzá, a felújítás viszonylag gyorsan ment. Nagy segítség volt a Rolls-Royce részéről, hogy igen tartósnak tervezte az autót, így a motorhoz-váltóhoz egyáltalán nem kellett nyúlni.
A munka egyrészt a kasztni sérüléseinek kijavítására, a kétszínű gyári fényezés újraalkotására, a krómelemek tisztítására szorítkozott (azokkal sem volt sok munka, csupán a hátsó lökhárítót kellett újra lekrómoztatni). A bőrkárpitozást, a szőnyegeket is felújították, ahol kellett, cserélték, és a kevésbé jó állapotú faelemeket is felfrissítették. És persze mindeközben kijavították, ami kisebb-nagyobb hibát csak találtak, cseréltek, amit kellett, így most egy remek állapotú Rolls-Royce Shadow dobhatja fel a hazai utcaképet, amerre jár. Műszakilag, optikailag harmincöt évéből vagy kéttucatnyit simán letagadhatna.
Két baja volt csupán, engedte a hidraulikafolyadékot (mint szinte mindegyik), és melegedtek a fékei. A folyást csőcserékkel szüntették meg, a melegedési gondot pedig a féknyergek szétszedésével és megtisztításával. Jelenleg az autó álomszép állapotban van. Tulajdonosa ezt az állapotot szeretné megőrizni. Sok gond amúgy sincs az autóval, mivel nem rohangálnak benne a bitek, mint a mai luxusautókban. Van benne egy egyszerű felépítésű, nem túlhajtott V8-as motor, minimális elektronika, egy elnyűhetetlen automata váltó, stabil futómű és kész. Mindene bőségesen méretezett, ebből is adódik az üresen 2,2-2,5 tonna körüli súly.
Ár és Fenntartás
1970-ben 9272 fontba került, miközben Jaguar E-Type-ot már 3000 font körül lehetett venni, egy Ford Cortinát pedig 900-ért. Persze a manapság esküvőkön is oly népszerű limuzint fenn is kell tartani. Ahol megjelenik az arisztokratikus Rolls, feltűnést kelt, és a csodálat mellett értékét is próbálják találgatni. Nos, a már említett, aránylag nagy darabszámok miatt nem mérik aranyárban: nálunk 4,5-8 millió között hirdetik a legtöbbet, magyar OT-rendszámos autókból is lehet válogatni 5 és 6 millió között. A veteránmércével kedvező összegek mellé persze a fenntartás magas költségeit is érdemes bekalkulálni.
Bár még csak 30000 km-t tettem meg az autóval, bizton állíthatom, hogy ez a világ egyik legjobb autója! Mit lehet erről az autóról elmondani? Semmit, a rossz tulajdonságait illeti, mert nincs neki! Aki teheti, s mindennaposan használja Rolls-Royce-át, annak nem kerül többe a fenntartása, mint egy felsőkategóriás autó! A fogyasztása az már más kérdés. De! Ha valakinek van egy ilyen járműve, akkor ne a fogyasztást nézze, hanem élvezze a kényelmet, az eleganciát, s ezt az érzést, amit Rolls-Royce nyújthat! Ezt az autót biztos soha nem fogom eladni! Már megrendeltem az új PHANTOM-ot, de akkor is ez az autó marad a szívem csücske, s nem válnék meg tőle a világ minden kincséért sem!
Habár a Rolls-Royce a Bugatti mellett az autóval megvalósítható luxus netovábbja, ára használtan egyáltalán nem magasabb a közönséges új nagyautóknál. Elektronika gyakorlatilag nincs az autóban, nem is romlik el, a bőrülések félévente esedékes ápolását az RR emblémás szerrel nem kerül sokba elvégeztetni. Egyedül a fogyasztás orbitális.