A Renault Captur 0.9 TCe részletes tesztje: Divat vagy tévedés?
A Renault Captur az autópiacon egyértelműen divatmobilnak számít, amely a fiatalok érdeklődését igyekszik felkelteni, de egyben a nagymamák és nagypapák igényeit is telibe találja. Ez a magas kisautó kategória könnyű ki- és beszállást, nem túl nagy méretet kínál, és bizonyos motorokkal viszonylag takarékos is lehet. A modell hatalmas egyéniséggel bír, a megjelenésében egy jókora dózis tanulmányautósság fedezhető fel, például az oldalára vagányan felhúzott fekete műanyag sávba futtatott krómcsíkkal, ami jelzi, hogy a terepes ambíciók nem komolyak. Kívülről semmi baj a Capturrel: a kocsi valódi célcsoportját, a városi fiatalokat pont ilyen formavilággal lehet megfogni. A divat jegyében a személyre szabhatóság is adott: matricák, színes felnik és tarka huzatok, sőt, akár fehér tető is rendelhető a kis crossoverhez.
Belső tér és praktikum: Kényelem furcsaságokkal
A kabinba a vad narancssárga külsővel erős kontrasztban szürke csomagot tettek a kis benzinmotoros autóba, ami kicsit fád összhatást eredményez. Azonban a kicsit vacak minőségérzetet szerencsére hatékonyan tompítja, hogy a legfontosabb kezelőszervek parádésan vannak elrendezve. A Renault-nál ismerik az érintőképernyős korszak aranyszabályát: a klímát ki kell venni a menüből, és gombokat adni neki. Minden mást lehet tapizni, ez így tökéletes. Lehet antik a kormányoszlopra növesztett hangerőállító, én azzal is teljesen ki vagyok békülve. Az ülések kényelmesek, és tök praktikus, hogy rendelhető hozzá gyári üléshuzat is, amit elég könnyen le lehet szedni kimosni. A kesztyűtartó konkrétan akkora, mint egy Lehel hűtő alsó fakkja, az a kihúzhatós. Ez egyfelől azért jó, mert nem verdesi a jobb 1-en ülő lábát az ajtó, ha kinyitja, másrészt pedig rengeteg hely van benne.
Renault Captur (2020) bemutató | Dögös "kis" francia
A technikai extrák terén az érintőképernyős egység teljesen korrekt: reagál, gyorsan, pontosan, és még a Bluetooth is hasít a telefonon. Azonban a navigáció, ami a Tomtom szüleménye, egy kicsit lassú, és mintha későn szólna az embernek, amikor kanyarodni kell. A kulcsnélküli bejutás, gumigombbal a kilincsen, a sokadik alkalommal is könnyeket csal a szemünkbe. A Renault kulcsot helyettesítő kártyája ugyan már nem hat ultramodernnek, de ilyen jól egyik gyártó sem oldotta meg a problémát: amikor három lépésnyire eltávolodunk, szolidat pittyenve észlelhetően bezárja magát.
A kritikus 0.9 TCe motor: Rezgések és kompromisszumok
Azonban a kép korántsem ennyire rózsás, ha a 0.9 literes TCe motor kerül terítékre. Ez az elfuserált háromhengeres motor ráz, mint egy Dutra U-28. Talán az első autó, amelyben megváltásként vártam, mikor aktiválódik végre a start-stop, mert akkor nem kell remegő combokkal várakozni a lámpánál. Fájdalom, hogy hideg időben, nulla fok környékén alig akarja leállítani az átkozott háromhengerest. Nem értem, hogyan engedhetik meg, hogy a kasztni átvegye a motor kellemetlen rezgéseit.
Ám a rezgés csak az egyik baj. Még rosszabb a motor karaktere, különösen az átmeneti állapotokban, ami városi közlekedésnél elég gyakran előfordul. Ez pedig a túl kicsi lökettérfogat és/vagy rosszul választott turbó és/vagy ügyetlenül felprogramozott motorvezérlés és/vagy szerencsétlen váltóáttételezés eredménye lehet. Eleve túl hosszúnak tűnnek a váltó fokozatai, valószínűleg a szén-dioxid-kibocsátás mindenáron végrehajtott csökkentése miatt. Ezért már az elindulás is trükkös, és döglött a kettes fokozat. Amíg el nem érjük a háromezres fordulatot, csak fakó hangon hörög - szubjektív időérzékünk szerint hosszú másodpercekig, aztán amikor már késő, váratlan vehemenciával indul meg. Rettentő rossz ritmusban kapja el a fonalat a kis turbómotor, és művészet normálisan kezelni.
Útmutató Renault Trafic vásárláshoz Németországban
Egyféleképpen lehet segíteni rajta, ha fordulaton tartjuk. Háromezer fölött már elviselhető méretűre zsugorodik a turbólyuk, ezért rá is szoktam, hogy városban nem váltok fel negyedikbe sem, különben tehetetlenül sodródó uszadékfa vagyok a turbulensen örvénylő budapesti forgalomban. A motor pocsék alaphangulata mellett az átlagosnál kicsit rosszabb, régi Renault-kat idéző, görbülő botos váltásérzetet is nehezebben emészti az ember.
Fogyasztás és menetdinamika
A 0,9 literes turbóbenzines Captur átlagosan 7,7-7,8 litert (!!) evett meg a teszt során, ami egy ekkora motorhoz képest kiemelkedően magas érték, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy egy 1.6-os benzines Golf is nagyjából ennyit fogyaszt. Főúton, autópályán pedig elég lomha a jószág. Az eco-mód még tovább rontja a helyzetet: ennél a motornál tényleg csak az nyomja meg az eco-gombot, akinek van ideje, mert az eco kikapcsolásával megmentett idegpályák többet érnek pár deci benzinnél.
Vezetési élmény: Kormányzás és futómű
A túlszervózott, érzéketlen kormány is slendrián mérnöki munkát sejtet, hiszen ma már minden a programozáson múlik. A Capturnek pedig annyira szimulátoros a kormányzása, hogy egy átlagos országúti kanyar ívét is nehéz megtalálni vele elsőre. Egy magas építésű kisautó alá muszáj kemény futóművet tenni, különben felborul, de a kis Renault-nál mintha ezzel se foglalkoztak volna eleget. Ártalmatlan úthibákon is kígyózva lötyög el a feneke, miközben olyan kegyetlenül üt vissza minden göröngyre, mintha hegyiversenyre készülne.
Alternatívák és a Captur fejlődése
Ha feltétlenül Capturt szeretnénk, lényegében nincs is más jó választás, mert az erősebb, négyhengeres benzinmotort csak a nem túl jó hírű duplakuplungos automatával adják. A dízelmotorral azonban egészen más az összkép, a dCi-motoros testvére sokkal meggyőzőbb volt. A Renault Captur az évek során jelentős fejlődésen esett át. A 2020-as modell klasszisokkal mutatósabb, trendibb és modernebb, mint a korábbi változat. Markáns dizájnt kapott például az orr-kialakítás, a széthúzott, több szinten tagolt lámpatestek pedig igazi különlegességgé teszik.
A frissített modell külső megjelenése immár az új márkaarcot követi. Hiába keressük a jellegzetes C alakú menetfényeket a frontrészen, helyettük keskeny, szigorú fényszórókat találunk, alattuk látványos nappali menetfénnyel. Az utaskabin ergonómiája szintén nem hagy kivetnivalót maga után, a kormánykerék fogása jó, vaskos, tapintásra kellemes. Az új 1.0 literes, háromhengeres turbómotor (TCe 100) már kellemes agilitással és dinamizmussal dolgozik, átlagfogyasztása pedig jóval kedvezőbb, 5.8 liter/100 km körüli értéket produkálva. Emellett létezik az 1.3 literes, négyhengeres turbós benzinmotor 140-160 lóerővel, valamint egy E-Tech full hibrid verzió is, ami 145 lóerős teljesítményt nyújt.
Symbioz: Captur és Arkana között
| Motorváltozat | Lökettérfogat | Henger | Teljesítmény | Nyomaték | Fogyasztás (átlag) |
|---|---|---|---|---|---|
| 0.9 TCe (régebbi) | 898 cm³ | 3 | 90 LE | ~7.7-7.8 l/100 km | |
| 1.0 TCe (újabb) | 999 cm³ | 3 | 101 LE | 160 Nm (2750-től) | ~5.8 l/100 km |
| 1.3 TCe (mild hibrid) | 1333 cm³ | 4 | 140-160 LE | 260 Nm (1750-től) | ~6.4 l/100 km (140 LE) |
| E-Tech Full Hybrid | 1.6 L szívó + villanymotorok | 4 | 145 LE |
Összességében a Captur egy divatos, jópofa autó, amely valóban alternatíva lehet a fiataloknak. Európában rengeteget adtak el belőle, és Magyarországon is a márka egyik legnépszerűbb modellje volt a Clio után. Azonban a 0.9 TCe motorral egy kényszermegoldások vicces torzszülöttje, amelynek problémáit a divat és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló törekvések hozták magukkal. Aki jót akar magának, az ne ezzel a 0,9-es erőforrással vegye meg, hanem áldozzon kicsit többet a nagyobb, erősebb motorokra.