A Lada Niva örök élete: A terepjárótól a kétéltű Rekán át a Dakar Rallyig
A Lada Niva a strapabíróságra fókuszáló járműtervezés tökéletes megtestesítője. Nem véletlen, hogy még ma is az eredetihez nagyon hasonló formájában gyártják, illetve használt autóként is keresett. Ritka, hogy egy modern autó akár csak 10 évig is gyártásban maradjon, ehhez képest a Lada Niva már csaknem 50 éve töretlenül készül Oroszországban.
A legendás Niva születése és fejlődése
Idén negyven éves a Lada a 2121-es típusszámú modellje, a Taiga, Niva, illetve 4x4 néven forgalmazott terepjáró. A Ladánál 1971-ben kezdődött meg a VAZ-2121 típusjelzésű kompakt terepjáró, a mi felénk leginkább Niva néven ismert igénytelen járgány fejlesztése. A Moszkvics és a Lada gyár szakemberei készítettek prototípusokat, végül utóbbi megvalósítása mellett döntöttek.
A tervezők hat évig dolgoztak a projekten, melynek eredményeképp 1977-ben gyártásba került a mind mai napig készülő, mostanság viszont már 4x4 néven forgalmazott terepjáró. 1973-ban 4, 1974-ben 3 továbbfejlesztett prototípust készítettek, és 1975-ben készültek el a már véglegesnek tekinthető 2 autóval. Az első 50 darab autót 1976 februárjában, a kommunista párt XXV. kongresszusára gyártották le, ezeket aztán gyakorlati tesztelésnek vetették alá. A sorozatgyártás 1977. április 5-én indult.
A kétéltű Lada Niva Reka (VAZ-2122): Egy elfeledett prototípus
A Niva közismert modell lett, arról viszont kevesen tudnak, hogy az oroszok egy testvérmodellt is készítettek belőle. Ez volt a VAZ-2122 típusjelet kapott Reka, melynek neve magyarul folyót jelent, és a gyártó már ezzel is arra kívánt utalni, hogy ezzel az úszni is képes járművel akár egy mély folyón is minden további nélkül át lehet kelni.
A Volgai Autógyárban dolgozó mérnökök szó szerint vették a pártvezetésnek azt az utasítását, hogy olyan autót kell készíteni, ami mindenhol képes közlekedni, a 2121-es terepjáró mellett 2122-es típusszámon kétéltű járművet is terveztek. A Reka, azaz folyó névre hallgató autó első prototípusait már 1974-ben elkészítették, azaz a Nivával párhuzamosan folyt a fejlesztése.
Samara kerékcsapágy Francia típus
Ezt kifejezetten a haderők számára készítették, egyedi karosszériát és 1,3 literes benzinmotort kapott, a tervezett csúcssebessége 114 km/h volt szárazon, 5 csomó (9,3 km/h) vízen. A motorháztető alatt egy 1,3 literes szívó benzinmotor kapott helyet, mely 61 lóerős erőforrás szárazföldön 114 km/h maximális sebesség elérését tette lehetővé, vizen pedig maximum 9,3 km/h volt a legnagyobb elérhető tempó.
A Reka prototípusainak fejlesztése és tesztelése
1978-ban készült el az addig gyűjtött tapasztalatok alapján a második prototípus-széria, a 2 darab autónál leginkább a karosszériát módosították: nagyobb lett az első légbeömlő, módosították a padlólemezt és oldalfalat is, valamint a Kamaz teherautók nagy méretű külső tükrét kapta. Az 1982-ben megépített prototípusok teljesen új padlólemezt kaptak, amelyre már lényegében a Niva széria-felfüggesztését és hajtásláncát kapta (korábban eltérő nyom- és tengelytávot használtak), onnan származott az 1,6 literes motor is.
1985-ben készült el a 10 darabos nullszéria, ebből csak 4 darabot kapott meg a hadsereg tesztelésre, a többi 6-ot civil, állami tulajdonban lévő kutatóintézetek teszteltek. A Szovjetunió teljes területét bejárták ezek a prototípusok, a türkmenisztáni Kara-Kum sivatagba is eljutott, hiszen nem csak vízen kellett haladnia az autónak, de minden olyan helyen el kellett mennie, ahol az alapját adó Niva is el tudott menni. Voltak autók, amelyek átkeltek a hatalmas méretű Bajkál-tavon - ne feledjük, alig négyméteres „csónakról” van szó.
Mindenki, azaz a katonai és a civil mérnökök is elégedettek voltak azzal, amit tapasztaltak, úgyhogy a Lada gyár is véglegesítette a konstrukciót, 1987-ben készítették el az utolsó három prototípust, amelyek már az utolsó csavarig sorozatgyártásra alkalmas autók voltak. A többek közt a Kara-kum sivatagban is tesztelt autóból hat evolúciós prototípus készült, ám amikor 1987-re sorozatgyártásra érett lett a modell, anyagi nehézségek miatt lefújták a projektet.
A Lada Niva Reka (VAZ-2122) legfontosabb specifikációit az alábbi táblázat foglalja össze:
Alkatrész útmutató Lada típusokhoz
| Specifikáció | Érték |
|---|---|
| Típusjelzés | VAZ-2122 (Reka) |
| Motor | 1,3 literes szívó benzinmotor |
| Teljesítmény | 61 lóerő |
| Max. sebesség (szárazon) | 114 km/h |
| Max. sebesség (vízen) | 9,3 km/h (5 csomó) |
| Cél | Haderők számára |
| Prototípusok gyártása | 1974-től 1987-ig |
| Nullszéria | 10 darab (1985) |
| Projekt leállítása | 1987 (anyagi nehézségek miatt) |
Lada Niva a Dakar Rallyn és a versenypályákon
A Lada Niva hírnevét nemcsak strapabíróságának, hanem versenyteljesítményének is köszönheti. 1979-ben már az első Párizs-Dakar-ralin öt Lada Niva állt rajthoz, igaz, egyik sem orosz csapat volt. A Ladák versenyeztetését a márka francia importőre felügyelte, és a Nivák meglepően jól szerepeltek az embert és gépet próbáló versenyen. A francia csapat 1988-ig indult a Dakaron, aztán a kilencvenes években a Lada gyári csapata is megpróbálkozott a Porsche-technikájú Samarával, de a hetedik helynél jobbat nem értek el.
34 év kihagyás után a Lada végre visszatér a legendás, embert és autót végletekig próbára tevő versenyre. A 2022. január 2. és 14. között, Szaúd-Arábiában rajtoló megmérettetésen a Niva Red Legend Team („vörös legenda csapat) fogja az orosz márkát képviselni, a gyár hivatalosan is beállt mögéjük támogatással. A Nivával a Classic mezőnyben állnak rajthoz: ezt olyan autóknak írják ki, amelyek 2000-ig indultak a versenyen. A svájci csapat Nivája is éppen olyan lett, mint a nyolcvanas években. Novoszibirszkben, amit aztán teljesen felújítottak. A versenyautó 1055 kilogrammot nyom, a motorja 95 lóerős, amivel 135 km/óra végsebességre képes.
A 34 év kihagyás emlékére: A Maurice de Mauriac karóra
A Lada Niva visszatérését a Dakar Rallyra egy különleges kiegészítő is fémjelzi. Az egyik szponzor, a svájci óragyártó Maurice de Mauriac egy ladás karórát is készített, amiből a 34 év utáni visszatérés emlékére 34 példányt gyártanak, egyenként 4400 svájci frankért. 34 darab készül majd a különlegességből, minden egyes olyan évet reprezentálva, amikor a Lada nem indult a híres-hírhedt versenyen.
A piros szín természetesen adott volt az óra tervezésekor, de nem csak a Dakar Ralira készülő Niva stílusa miatt, hanem mert dolgoztak már ilyen árnyalattal a Maurice de Mauriacnál az L3 Sees Red fantázianevű modelljüknél. A Chrono Modern „Niva Red Legend” különkiadás elöl és hátul is vörös zafírüveget kap, hátul ráadásul átlátszó is. Az óra háza acél, mindkét oldalon feltűnik a Niva felirat, az óraszerkezet pedig automata mechanikus Swiss Valjoux. A két versenyző, Mario Jacober és Sladjan Miljic is ilyet fog hordani a sivatag buckáin átlendülve, ezért fontos volt egy stabil, biztos kialakítás alkalmazása, így esett a választás egy kevlárból készült elsődleges szíjra, amit csak kiegészít a vékonyabb bőrszíj. A versenyre is elkíséri a két pilótát a különleges óra.
Jövőbeni tervek és kihívások
A Lada Niva hosszú élettartama ellenére a gyártó folyamatosan gondolkodik a modell modernizálásán. A közelgő jubileumra való tekintettel a gyártó egy modellfrissítést tervez. „Nemcsak a külső ráncfelvarrásáról van szó, de a következő évben egy új, modern, erősebb és nyomatékosabb motort is teszünk az autóba" - mondta Maxim Sokolov, gyártó vezére. Bár Sokolov nem nevezte meg az új motor eredetét, a legvalószínűbbnek a Vesta személyautó 104 lóerős négyhengerese tűnik.
Ablakemelő javítás Lada gépkocsikban
Miközben a hadsereg számára a kétéltű járművet fejlesztették, a Lada autógyár nem hanyagolta a legsikeresebb exportautójának fejlesztését sem, 1987-ben készítették el a továbbfejlesztett Niva prototípusát. A legnagyobb újdonság mégis a független hátsó felfüggesztés volt, a fékrendszert a Samarából vették át, a motor lökettérfogatát 1,6-ról 1,8 literre növelték, fogasléces kormányművet alkalmaztak.
Bár mindez jól hangzik, az orosz autóipar erősen megszenvedi az országgal szembeni szankciók hatását. Folyamatosak az ellátási problémák, így az elkészült autók jelentős része eladhatatlanul hiányos. A gyártó vezére le is szögezte: maradnak a minimalista megközelítésnél, így senki ne számítson automata váltóra, vagy hasonló modern úri hívságokra.
Egy másik, elvetélt projekt: A Latin-Amerikai Niva
Miután a katonai kétéltű meghiúsult és a civil változat továbbfejlesztése nem működött, új irányba kezdett kutatni a Lada. 1992-ben bízták meg a Jevgenyij Sokolov irányítása alatt dolgozó mérnökcsapatot, hogy a Latin-Amerikai gazdáknak készítsenek egyszerű és strapabíró autót. Alumínium térvázat készítettek, amelyre műanyag burkolati elemeket aggattak, tehát a korrózió nem volt probléma, még akkor sem, ha faág vagy szikla megkarcolta a karosszériát. Teljesen nyitott karosszériát szerkesztettek, az elsődleges szempont az volt, hogy például a marhákat terelő ember gyorsan ki tudott ugrani az autóból, ha szükség volt rá.