A PSZH: Magyar Páncélozott Szállító Harcjármű Fejlesztése és Története
A fegyveres konfliktusok során gyakran előfordul, hogy a harcoló felek a veszteségek pótlása érdekében kénytelenek régebbi fegyverzetet is bevetni. Az orosz-ukrán háború is számos példát mutatott arra, hogy az elavult eszközök már a harcok első napjaiban megjelenhetnek a frontvonalakon. Ebben a kontextusban különösen érdekes egy olyan hazai fejlesztésű páncélozott jármű, mint a PSZH, amelynek története a hidegháború időszakában gyökerezik, és a magyar haditechnikai ipar egyik jelentős eredményét képviseli.
A haditechnikai célú beruházások közül az egyik legnagyobb volt az 1960-as években a PSZH fejlesztése és gyártása. Ráadásul nem licenctermékről, hanem hazai fejlesztésű eszközről van szó, amelyet exportáltunk is, és aminek a gyártása másfél évtizedig önmagában jelentősen befolyásolta a haditechnikai termelés szerkezetét. Az MN lövészegységei páncélvédettségének fokozása már a hatvanas évek elejétől új PSZH beszerzését irányozta elő. A hazai bázison történő megvalósítását indokolták a második ötéves terv tapasztalatai.
Fejlesztés és Történet: A FUG-tól a PSZH-ig
A KGST hadiipari szakosítási megállapodásokban már 1958-tól szerepelt, hogy Magyarország is gyártani fog kerekes páncélozott járműveket. Előbb a BTR-ek, majd a BRDM felderítő jármű licencének átvétele merült fel. A KGM (Kohó- és Gépipari Minisztérium) miniszteri értekezlete 1961. április 26-án az Autó- és Traktoripari Igazgatóságot bízta meg „kétéltű páncélozott összkerék-meghajtású felderítő gépjármű” konstrukciós és szerkesztési munkálataival, a Haditechnikai Intézet elvi irányítása mellett.
A fejlesztési feladatot a Haditechnikai Intézet, a Járműfejlesztési Intézet (JÁFI), a Csepel Autógyár és a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár (korábbi és későbbi nevén Magyar Vagon-és Gépgyár) tervezői a Csepel és Ikarusz járművek főegységeinek felhasználásával kívánták megoldani. A konkrét tervezőmunka 1961. május 2-ával Győrben kezdődött meg, mintegy 30 fős tervezőgárdával. A projekt irányítói között szerepelt Gampe Károly (Csepel Autógyár főkonstruktőr), Nagy László (Csepel Autógyár), Gyarmati József (Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár), Kömmel Emil (Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár) és Szűcs László (JÁFI vezető tervező), valamint Winkler Dezső JÁFI igazgató is segítette őket.
1961. október 12-én a tervezés befejeződött. Októberben a Győri Szerszámgépgyárat jelölték ki fővállalkozónak a Csepel Autógyár helyett. A D-442 felderítő úszó gépjármű (FUG) páncéltest gyártását először az Óbudai Hajógyár kapta meg, ahol 2 db el is készült. A KGM az idő rövidsége miatt engedélyezte, hogy nullsorozat kipróbálása nélkül kezdjék meg a gyártást, ám félévenként jelentést kért a felkészülés helyzetéről.
Terepjáró páncélzat: Típusok és alkalmazások
A FUG Prototípusok és Kezdeti Nehézségek
1962. június 18-án az Országos Tervhivatal számolt be a fejlesztés állásáról. Eszerint elkészült a K-0 és a K-l prototípus, de nem született még döntés a kettő között. A Győri Szerszámgépgyár vállalta, hogy az 1963. április 4-i díszszemlén 24 db FUG felvonulhat majd, azonban a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyárnál a beruházás elhúzódott.
A jármű prototípusa átkerült a Haditechnikai Intézethez. A tartós kipróbálás során az önsúly 6300 kg lett (6100 helyett), az úszási sebesség 7,5 km/h volt 8 km/h helyett, és a motorhűtés nem felelt meg a harcászati műszaki követelményeknek (HMK). Így a Haditechnikai Intézet konstrukciós változtatásokat tartott szükségesnek. Az igények figyelembevételével az új jármű elkészültét 1962. december 31-re, a beszabályozási próbák befejezését 1963. január 31-ig ígérte a KGM.
Az előre nem látható nehézségek miatt az 1962. augusztusára elkészült mintapéldány nem teljesítette a harcászati műszaki követelményeket, ezért a Haditechnikai Intézet számtalan változtatást eszközölt a járművön, amelyek ugyan ésszerűek voltak, de késleltették a gyártás beindítását. A Honvédelmi Bizottság 1963. április 5-i ülésén vitatta meg a FUG problémáját. Az új miniszter, Horgos Gyula közölte a valós helyzetet: nem készült el határidőre a baráti államoknak átadandó 6 db gépjármű, és a test gyártása felszerszámozás nélkül történt, mely repedéseket eredményezett. A biztonságos sorozatgyártás szükségessé tette a nullsorozat legyártását is.
Nemzetközi Bemutató és További Fejlesztések
A nemzetközi bemutatóra végül 1963. augusztus 29. és 31. között került sor, a szövetséges hadseregek és a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erői Főparancsnoksága képviselőinek részvételével. A bemutatót 10 db járművel tartották meg, a delegációk terepen, működés közben tanulmányozhatták a D-442 felderítő úszó gépjárműveket, valamint meglátogatták a győri gyártóbázist is. A jármű tulajdonságait megfelelőnek találták, ugyanakkor szükségesnek ítélték a sugár- és vegyi szennyezettség elleni védelem biztosítását, a tűzerő fokozását, a jármű súlyának csökkentését és motorja teljesítményének növelését.
A felek által szeptember 1-jén aláírt jegyzőkönyv rögzítette, hogy 2-2 járművet szállít Magyarország az NDK-ba, Csehszlovákiába és Lengyelországba ottani csapatpróbák céljával. Mivel a magyar D-442 FUG teljesítette a szovjet BRDM-mel szemben támasztott harcászati-műszaki követelményeket, ezért azt ajánlották a szövetséges országok honvédelmi minisztereinek, hogy a járművet vegyék fel a Varsói Szerződés fegyverzeti rendszerébe. Az elhangzott észrevételekkel kapcsolatban a magyar fél ígéretet tett azok mielőbbi és sorozatgyártásban való átvezetésére, korrigálására; előirányozta a következő kettő-négy évben nagyobb teljesítményű motor beépítését, független hátsó felfüggesztés alkalmazását, túlnyomásos küzdőtér kialakítását, a vízen való haladási sebesség növelését.
A KGM és a HM közös erőfeszítései eredményre vezettek: az 1963 augusztusában bemutatott jármű több előnyösebb tulajdonsággal rendelkezett a szovjet BRDM-hez képest. A 100 LE-s dízelmotor gazdaságosabb üzemeltetést és nagyobb sebességet eredményezett, vízen a kétsugaras hajtómű nagyobb sebességet és kisebb fordulási sugarat biztosított, az orr-rész megrövidítésével jobb kilátás nyílt a vezetőnek és a parancsnoknak.
A PSZH Megszületése: A D-944 Típus
A FUG egyes hátrányainak (pl. nem volt fegyverzete, gyenge motor stb.) kiküszöbölésére, a Haditechnikai Intézettel együttműködve a JÁFI-ban már 1963 közepén megkezdték a FUG-II terveinek kidolgozását. Ebbe az új, fejlesztés alatt álló JÁFI-motort kívánták beépíteni, előtervek is készültek, ám a D-442 szériagyártásának beindulása miatt a Haditechnikai Intézet Műszaki Tudományos Tanácsa 1964-ben leállította a D-443 munkálatait.
Az új jármű tervezésére azért érkezett megbízás, mert 1965 nyarán vált egyértelművé, hogy a csehszlovák-lengyel SzKOT nem felel meg a Magyar Néphadsereg igényeinek. A KGM 1965 októberében terjesztette elő jelentését a honvédségi járműigények III. ötéves tervidőszakban való teljesíthetőségéről, közte a FUG továbbfejlesztéséről. A minisztérium a gyártást akkor látta lehetségesnek, ha a polgári gyártmányok főegységeinek nagymértékű felhasználásával lehetséges a kívánalmak teljesítése.
A jármű korszerűsítését, az új páncélozott szállító harcjármű (PSZH) gyártását eleve a FUG mechanikus főegységeinek változatlanul hagyásával tervezték. 1970-re lehetségesnek látta a KGM a Magyar Néphadsereg által igényelt 1000 db legyártását úgy, hogy a kapacitások korlátozott volta miatt csak a FUG gyártásának megszüntetése után került rá sor. A D-944 páncélozott szállító harcjármű gyártásának a bevezetése az előzetes számítások szerint 5-10 millió Ft beruházást, 8 millió Ft fejlesztést, valamint 10 millió Ft gyártásfelkészülési kiadást igényelt.
A csehszlovák-lengyel SzKOT harcjárműhöz képest (37 000 rubel, korszerűsítve 43 000 rubel) a hazai D-442 FUG, illetve a fejlesztett D-944 páncélozott szállító harcjármű is olcsóbb volt: 17 000, illetve 21000 rubel.
A Kamaz katonai autó fejlesztése
Gyártási Késedelmek és Problémák
A Honvédelmi Bizottság 1965. október 28-i ülésén Korom Mihály KB-titkár nehezményezte, hogy a KGM miért kívánja ilyen késéssel sorozatgyártásba venni az új járművet. Válaszul Jávor Ervin ezredes, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese emlékeztetett arra, hogy jelentős beruházás nélkül nem oldható meg a D-442 és D-944 párhuzamos gyártása. A HB határozatában utasította a kohó- és gépipari minisztert, hogy a D-442 gyártóbázisán biztosítsa az új D-944 páncélozott szállító harcjármű gyártását - 600 db/év békeidőszaki és 1400 db/év mozgósítási kapacitással, továbbá hogy a sorozatgyártást 1969. január 1-jén kezdjék meg.
A páncélos járműből a néphadsereg 1965 novemberében 1 db kísérleti járművet adott át a Magyar Vagon- és Gépgyárnak (MVG). 1966-ban a gyár 4 mintadarabot készített, amelyek részt vettek a „Vitává” fedőnevű csehszlovákiai hadgyakorlaton is. A torony, annak forgató szerkezete, a célzóberendezések, a fegyverek elhelyezése, valamint a mellső tengely terhelése, és az egész jármű súlytöbbletének csökkentése érdekében különféle konstrukciós módosításokra volt szükség. A prototípus 1967. május 15-re elkészült ugyan, de a néphadsereg szakemberei kifogásolták a torony formáját, méretét és a beépített fegyverek elhelyezését. Továbbá a járművel lefolytatott lőpróbák nyomán szükségessé vált a páncéltest homlokrészének megerősítése, a vezető és a parancsnoki periszkóp környéki lemezfelületek módosítására.
A többletmunkák miatt 1967 nyár elején a KGM nem ítélte tarthatónak a prototípus 1967. szeptemberi véglegesítését. A jármű gyártására való felkészülést 1968. október 31-én tűzték napirendre. A fővállalkozó MVG képviseletében Horváth Ede vezérigazgató emlékeztetett arra, hogy az 1969-1970-ben megkívánt 1000 db D-944 páncélozott szállító harcjármű csak rendkívüli erőfeszítésekkel gyártható le. A Honvédelmi Bizottság határozatában utasította a KGM-et, hogy a PSZH 10 db-os nullsorozatát a vállalat 1969. június 10-ig gyártsa le, a HM pedig biztosítsa a nullsorozat bevizsgálását, ellenőrzését. 1969. második félévében 300 db, 1970-ben pedig további darabok gyártását irányozták elő.
A PSZH-2 Főbb Műszaki Jellemzői
A PSZH-2 egy sokoldalú, kétéltű páncélozott szállító harcjármű, amelyet a Magyar Néphadsereg igényeinek megfelelően fejlesztettek ki. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk a jármű főbb technikai paramétereit és alrendszereit.
Általános Műszaki Adatok
| Jellemző | Adat |
|---|---|
| Típusjel | PSZH-2 |
| Harci tömeg | 15 000 kg |
| Szállított személyek száma | 13 fő (1 fő gépjárművezető, 1 fő parancsnok, 1 fő toronylövész, 10 fő lövész) |
| Fajlagos teljesítmény | 11,3 kW/t |
| Kerékképlet | 8 × 8 |
| Max. sebesség műúton | 80 km/h |
Motor
A dízelüzemű, RÁBA-MAN 2156 típusú motor 4 ponton van ágyazva a páncéltest jobb mellső részére elhelyezkedő motortérben. Felépítését tekintve vízhűtéses, 6 hengeres, soros, álló hengerelrendezésű, közvetlen befecskendezésű. Égőterének kialakítása gömb alakú, amely a dugattyútetőben van kiképezve. A szelepek felülvezérelt kivitelűek. Kenőrendszere kényszerolajozású.
Erőátviteli Egységek
A tengelykapcsoló és a sebességváltó a motor lendkerékházára van erősítve, és szintén a motortérben foglal helyet. A sebességváltó és az osztómű közötti kapcsolatot egy kúpkerekes közbetéthajtómű teremti meg. Az osztómű blokkja a harmadik futómű hajtóműházára van építve, és azzal egy egységet képezve 2 kihajtótengellyel, valamint 2 mellékhajtással rendelkezik. A kihajtótengelyek a harmadik és a második futómű hajtóművét, a mellékhajtások a hajóhajtás és a csörlőmű hajtóművét hajtják meg. Az osztómű felépítését tekintve homlokkerekes, mechanikus, differenciálművel és differenciálzárral ellátva. Az osztómű fogaskerekes szivattyú és szóróolajozás segítségével kapja kenését. A második futómű hajtóművéről az első futómű hajtóműve, míg a harmadik futómű hajtóművéről a negyedik futómű hajtóműve kapja a hajtást kardántengelyeken keresztül. A hajtóművek kúpkerekes differenciálművekkel és körmös kapcsolóhüvelyes differenciálzárakkal vannak ellátva. A hajtóművek szóróolajozást kapnak. A hajtóművekről a hajtás nagy törésszögű kardántengelyeken keresztül jut el a kerékagyakban kialakított kerékhajtásokba.
Futóművek
A futóművek független kerékfelfüggesztésűek és trapéz lengőkarokon keresztül kapcsolódnak a páncéltestbe épített torziós rúdrugókhoz. A nemkívánatos lengéseket kerekenként 2-2 darab lengéscsillapító csökkenti. A mellső két futómű kormányzott, a kormánymű szervóberendezéssel van ellátva. Valamennyi futómű hajtott. A kerekek hajtása a kerékagyakban lévő kerékhajtóművek segítségével történik. A kerekek menet közben is változtatható nyomású szóló abroncsokkal rendelkeznek. A futóművek kerékközi és tengelyközi differenciálzárai megakadályozzák a kerekek kipörgését (megcsúszását) laza, csúszós talajon. Mindegyik futómű tárcsafékkel van ellátva, amelyek a futóművek féltengelyeire vannak felépítve.
Hajócsavarhajtás
A jármű vízen 2 darab Kort gyűrűs propulziós hajócsavar segítségével mozog, amelyek a páncéltest hátsó részének jobb és bal oldalán helyezkednek el, a vízvonal alatt. A hajócsavarok meghajtása az osztómű mellékhajtásáról történik, a hajóhajtás hajtóművén keresztül. A vízen a hajócsavarok mögötti kormánylapátokkal és a jármű két mellső futóművének kormányzott kerekeivel lehet a harcjárművet irányítani.
Csörlőmű
Meghajtása az osztómű mellékhajtásáról a csörlőhajtóművön keresztül történik. A csörlő a jármű orr-részében van beépítve, és 65 m hosszú csörlőkötéllel rendelkezik. A csörlőkötél vonófeje a jármű orrpáncélján kiképzett vízmentes fedél alatt foglal helyet. A fedél levételekor a fedélen lévő csap a csörlőkötél vonófejét is kihúzza, amelyre rákapcsolható a csörlőhorog. A csörlőberendezés be-, illetve kikapcsolását a járművezető végzi.
Szűrő-, Fűtő- és Szellőzőberendezés
Főegységeit a szűrőrendszer, az elszívó-nyomórendszer és a fűtőrendszer alkotják, biztosítva a személyzet számára a megfelelő légzési körülményeket és a környezeti hatások elleni védelmet.
Elektromos és Kommunikációs Rendszer
A harcjármű egyenáramú elektromos rendszerrel van ellátva, amelynek fedélzeti feszültsége 26 V. Az elektromos energia tárolására 4 darab 150 Ah-ás akkumulátor szolgál. Az elektromos fogyasztókat, valamint az akkumulátor-töltőt a dízelmotor főtengelyéről meghajtott 7,5 kW-os dinamó táplálja. A jármű kétoldalú összeköttetését a beépített R-123 típusú ultrarövid hullámú rádió adó-vevő berendezés teszi lehetővé.
Fegyverzet és Torony
A fejlesztők már a D-442 kialakítása során tervezték a gépjármű felfegyverzését. A kísérleti gépjármű 9 fő szállítása mellett körforgó toronyba szerelt fegyverzettel is rendelkezett. Az első 7 példány az IL-10 csatarepülőgépekből kiszerelt 20 mm-es gépágyúval épült meg öntött acél körte alakú toronnyal. A torony átmérője 1440 mm volt, forgatását kézi meghajtásúra alakították ki.
A jármű toronykomplexumának tervezett kialakítása kétféle változat (A, B) alkalmazásával számolt. Az A változat esetén a lengyel gyártmányú Vidra toronykomplexum (beépítve 1 darab 30 mm-es gépágyú és 1 darab 7,62 mm-es géppuska) került volna alkalmazásra, amely könnyű páncélozott célok, élőerő és légi célok leküzdésére alkalmas. A B változat a szovjet gyártmányú BMP-1 típusú jármű toronykomplexumának (beépítve 1 db 73 mm-es löveg és 1 db 7,62 mm-es géppuska, valamint vezetékes távirányítású páncéltörő rakéta indítórendszere) alkalmazását irányozta elő, amely elsődlegesen földi páncélozott célok leküzdésére alkalmas.
A toronykomplexum mindkét változat esetén egy olyan 1500 mm átmérőjű csapágyazott toronykoszorún forog, amely 120 mm-rel van a jármű tetőpáncéljának síkja fölé emelve, és amelynek középpontja 85 mm-rel van hátrább a jármű kereszttengelyénél, valamint 260 mm-rel van balra a jármű hossztengelyénél. A toronykomplexumok magukban foglalják a torony héjszerkezetének páncélzatát, a beépített fegyvereket, azok pajzsát, bölcsőrendszerét, irányzó- és célzóberendezését, lőszeradogató berendezését, valamint a toronykosarat, amelyben a toronylövész helye van kialakítva.
Gyártás és Alkalmazás
A sorozatgyártás során, 1970-79 között 2848 db PSZH-t készítettek. Az MN részére D-944-00, D-944-21, D-944-22, D-944-31 és D-944 M modifikációkat gyártották. A határőrségünk részére a D-944-77 változatot szállítottak. A harcjármű bebizonyította, hogy a magyar szakemberek képesek egy megbízható haditechnikai eszköz gyártására.
A PSZH-t sikerült több országnak eladni, de a gyártók és az ipari vezetők elhamarkodott, meggondolatlan döntése miatt a harcjárművek a roncstelepekre kerültek. Az NDK készletet az ottani határőrség kapta, ott sem vált be, katonai segélyként több száz db-ot küldtek Dél-Jemenbe, ahol a sivatagban váltak ócskavassá.
Összehasonlítás a BRDM-2-vel
A PSZH fejlesztése során a szovjet BRDM-2 felderítő páncélautóval szembeni előnyök elérése is cél volt. A szovjet gyártmányú BRDM-2-es egy napjainkban már alapvetően mellőzött koncepció alapján került kifejlesztésre: a kifejezetten áramvonalas, mindössze hét tonnás páncélautó elsődleges feladata a felderítés, így már tervezés során a jó manőverezőképesség és a magas végsebesség játszotta a fő szerepet. Eredetileg Gaz benzinmotor volt benne, egy V8-as, 180 lóerős aggregát.
Az alap BRDM-2 felderítő jármű volt, éjjellátó sugárvetőjével és két nagy ostorantennával a tetején. Később több változat is készült belőle. A BRDM-2 TDM például 6 db Matjulka -M (PUR-/4) rakétát vitt, és szinte ugyanúgy nézett ki, mint az alapcucc, csak ezeken nem volt két bitang nagy antenna. Egy másik verzió AT-5 Spadrel Konkurs rakétát vitt, a száma talán 9K113 volt. Létezett még belőle VSBRDM-2 is, amely vegyi felderítő jármű volt, és jelentősen különbözött a páncéltest, illetve a hajtási rendszer tekintetében.
A PSZH azonban számos előnyös tulajdonsággal rendelkezett a BRDM-hez képest, mint például a gazdaságosabb dízelmotor, a jobb vízi manőverezőképesség a kétsugaras hajtóműnek köszönhetően, és a vezető, valamint a parancsnok számára jobb kilátást biztosító rövidebb orr-rész.
tags: #PSZH #katonai #jármű #információk