Alain Prost – A Professzor, akinek negyedik vb-címe is kevés volt

Alain Prost (Alain Marie Pascal Prost OBE) francia autóversenyző és volt Formula-1-es versenyző 1955. február 24-én született Lorette-ben. A négyszeres francia világbajnokot övező legendárium része, hogy ha vitatkozni lehetne a statisztikákkal és a sorssal, valójában nyolcszoros világbajnokként vonult volna be a Forma-1-es történelemkönyvekbe. Alain Prost világbajnok lett 1985-ben, 1986-ban, 1989-ben és 1993-ban, de - az ő szempontjából legalábbis - igazságtalanul kevés hiányzott ahhoz, hogy 1982-ben, 1983-ban, 1984-ben és 1988-ban is az ő fejére kerüljön a korona. Ekkor az ő rekordját üldözte volna Michael Schumacher, és üldözné most Lewis Hamilton.

1984-ben minden idők legkisebb különbségével, fél ponttal kapott ki, 1988-ban több pontja volt, mint Ayrton Sennának, de a szabályok a brazilnak kedveztek. De így is Alain Prost Franciaország első és eddig egyetlen egyéni világbajnoka. Bár manapság úgy érzi, az emberek nem értékelik eléggé a karrierjét, a hiteles vélemények egyértelműen elismerik nagyságát. „Lehet, hogy viccesen hangzik, de az emberek teljesen alábecsülnek. Tudom. Látom. Nem tudom, miért, de valamiképpen ez a márkám” - mondta a Motorsportnak nemrég adott interjúban.

Ugyanakkor - ami a statisztikáknál talán pontosabb mérce - Prost volt csapattársai John Watsontól kezdve Keke Rosbergen és Jean Alesin át Damon Hillig mind értetlenül és csodálattal figyelték, ahogy a francia a határon versenyez, és olyasmit hoz ki az autóból, amire ők képtelenek. Ösztönösen megérezte, mi mindenre képes egy gép, hol van a határ, ameddig elmehet, és mindig teljes biztonsággal ment el annak a határnak a széléig. A test, a lélek és a gép tökéletes egyensúlya - foglalta össze Prost versenyzői esszenciáját az életrajzírója, Christopher Hilton.

A kezdetek és az út a Forma-1-ig

Teljes nevén Alain Marie Pascal Prost 1955. február 24-én született a franciaországi Lorette-ben André Prost és az örmény származású Marie-Rose Karatchian második fiaként. Életét gyerekkora óta meghatározta a sport szeretete, így mindenképpen ezen a területen akart elhelyezkedni. Több sportágban is tehetséges volt, leginkább azonban a gokartozás ragadta magával, amit 14 éves korában próbált ki először egy családi nyaraláson.

Néhány évvel később helyi és országos versenyeken indult, és mire betöltötte 20. életévét, már francia bajnoknak vallhatta magát. Ezután végigjárta a motorsport szamárlétráját: 1973-ban megnyerte a francia junior, majd a felnőtt gokartbajnokságot, 1976-ban a francia Forma-Renault bajnoka lett, 1977-ben már Európa-bajnok volt. 1978-ban indult először európai Forma-3 versenyen és abban az idényben a kilencedik helyen végzett, de 1979-ben bajnok lett az európai és a francia szériában is.

Veterán Fiat autók története

A Professzor - Egy egyedi vezetési stílus

A mindössze 160 cm magas, 60 kilós Prost 1980-ban a McLaren színeiben mutatkozott be a Forma-1 világában, s élete első Grand Prix-viadalán, Argentínában rögtön pontot szerzett. Egy sikeres teszt után a McLaren leigazolta a következő évre, ám Ron Dennis hatalomátvétele előtt a szervezet még recsegett-ropogott, ami az autó megbízhatatlanságában is testet öltött. Biztató eredményei mellett Prost rengeteget küszködött az autó technikai hibáival, amelyek ráadásul jelentős balesetekhez vezettek, így 1981-et már a Renault színeiben kezdte el.

Első győzelmét hazai környezetben, Dijonban aratta, ezt követően még további ötven alkalommal állhatott a dobogó legmagasabb fokára. Az 51 futamgyőzelméből az elsőt az 1981-es Francia Nagydíjon, Dijonban, vagyis hazai pályán egy francia autóban, egy Renault-ban nyerte meg franciaként, és ezzel fejben is megnyitotta a győzelmi csapot: most már nemcsak tudta, hogy képes nyerni, hanem bizonyítéka is volt rá.

A kis termetű francia pilóta, akit higgadtságáért és mindent kielemző gondolkodása miatt Professzornak becéztek, 1980 és 1993 között volt tagja az elitkategória mezőnyének, s ezalatt szédületes teljesítménnyel kápráztatta el a világot. Talán senki nem használta úgy az agyát a pályán, mint ő - nem véletlen a Professzor becenév -, de a versenyekhez való módszeres és stratégiai hozzáállása mellett az autóban mutatott kivételes képességei is a korának egyik legfélelmetesebb versenyzőjévé tették. Erőlködés nélkül, könnyedén, simán, gazdaságosan vezetett. A látványos erőfeszítés hiánya sokakban fogalmazhatott meg olyan véleményt, hogy Alain Prostban nincs semmi extra, de ezt a köridők rendre cáfolták.

Prostot fizikuma ideális versenyzővé tette. 167 cm-es magassága miatt könnyen elfért a nyolcvanas évek szűk cockpitjeiben, illetőleg 55-60 kg körüli testsúlya is előnyt jelentett abban az időszakban, amikor az autók minimális súlyát pilóta nélkül mérték. Mivel a versenyzés mellett mindig sportolt (golfozott és kerékpározott) a legjobb állóképességű pilóta volt a mezőnyben, rendszeresen győzött azokon a forró égövi futamokon, ahol ez sokat számított (például Brazíliában hatszor).

Niki Laudától átvette azt a munkamódszert, hogy az edzéseken az időmérők helyett a versenybeállításra koncentrált, így gyengébb rajtpozícióból rajtolva a versenyen gyorsabb volt ellenfeleinél (1980-1991 között 20 pole pozíciója volt, emellett 44 győzelmet aratott). Mindig takarékoskodott az üzemanyaggal, a gumikkal és az autóval, csak a győzelemhez szükséges minimális erőfeszítést préselte ki az autóból, kiváló taktikai érzékkel rendelkezett. Ez abban a korszakban, amikor a versenyautók elég megbízhatatlanok voltak, nagy előnyt biztosított a számára. Természete rossz oldalának számított azonban a csapataira való állandó panaszkodás. A Williamsen kívül minden csapatától haraggal váltak el, mert ha nem érezte azt, hogy a csapattagok maximálisan mögötte állnak előtérbe került a zsörtölődő természete.

Veterán és utánpótlás asztalitenisz

Világbajnoki küzdelmek és diadalok

A McLaren után a hazai Renault (1981-1983), majd újra a McLaren (1984-1989), aztán a Ferrari (1990-1991), végül a Williams (1993) istálló kocsiját vezette. A francia gyári csapat turbómotorjai akkorra egyre kiforrottabbakká és erősebbé váltak, fájdalom, a merev vállalati elvekhez való ragaszkodás miatt ezt nem sikerült igazán hangos sikerekre váltani. Bár Prost megszerezte első győzelmeit, a folytatás mégis csalódásként értékelhető, mert mind 1982-ben, mind 1983-ban megnyerhette volna a világbajnokságot, ha a francia vállalat nem ragaszkodik foggal-körömmel francia beszállítói termékeihez. A pilóta számos alkalommal esett ki ugyanazon filléres alkatrész meghibásodása miatt, frusztrációját pedig nem rejtette véka alá, így kapcsolata egyre inkább megromlott a Renault vezetőségével.

Miután az 1983-as vb-címet újabb technikai hiba miatt bukta el az idényzárón, vette a kalapját, és a következő évre visszatért a már Ron Dennis által vezetett McLarenhez. Noha szerződése alapján kettes számú versenyző volt Niki Lauda mögött, végig harcolhatott csapattársával a világbajnoki címért, a TAG Porsche bivalyerős motorjának köszönhetően ugyanis a McLaren abban az évben kiemelkedett a mezőnyből. Bár Prost az időmérőkön gyorsabb volt Laudánál, ellenfele minden rutinját bevetve a versenyeken újra meg újra maximalizálta lehetőségeit, és végül hihetetlen módon fél ponttal felülkerekedett.

Az újságok azon a télen azt harsogták, hogy az elátkozott Prost sohasem lesz világbajnok, ami gondolkodásra késztette a pilótát. Noha analitikus hozzáállásának köszönhetően a „Professzor” becenevet már korábban kiérdemelte a Renault-nál, széles körben csak 1985-től ragadt rá, amikor tudatosan próbálta tökélyre fejleszteni a Laudától ellesett módszereket. Onnantól fogva mindent annak rendelt alá, hogy a vasárnapi versenyeken a leghatékonyabb legyen, és a technikát kímélve csak a legfontosabb szakaszokban feszegesse a határokat. Ragyogó tehetségét tehát professzori alaposságával ötvözte, ami végre legyőzhetetlen elegynek bizonyult - 1985-ben tekintélyes fölénnyel nyerte meg az első vb-címét. Noha a következő évben már a Williams-Hondáé volt a legerősebb csomag, kíméletlen hatékonyságának köszönhetően Prost végig ott ólálkodott az egymással viaskodó Nigel Mansell és Nelson Piquet közelében, az idényzárón pedig szerencsés körülmények között megvédte címét - mintha Fortuna így akarta volna kompenzálni a Renault-val elbukott vb-diadalokért.

A legendás Senna-rivalizálás

Az Ayrton Sennával való rivalizálása pedig legendák nyersanyaga, nemcsak sporttörténeti, hanem popkulturális, filmművészeti inspiráció is, és referenciapont lett. És bár Senna tragikus halála után a brazil világbajnok egyfajta mitikus aurában kezdett el továbbélni az emberek emlékezetében, ők ketten valójában egymást tették naggyá. Senna Prosthoz mérte magát, Prost pedig Sennát akarta legyőzni. „A motivációja az volt, hogy világbajnok legyen, de ennél is jobban motiválta, hogy engem legyőzzön” - mondta a brazilról. Senna folyton izzó győzni akarása mellett Prost módszerességét valóban könnyű volt alábecsülni, de valahol mindketten ugyanonnan merítettek a legenda státuszukhoz. A versengésük olyan intenzitással zajlott a pályán és azon kívül is, amit egyszerre ijesztő és izgalmas is volt nézni. A legjobbat és a legrosszabbat is kihozták egymásból.

A japán gyártó egyik kérése csupán annyi volt, hogy a dél-amerikai piacot szem előtt tartva a mezőny egyik brazil versenyzőjét is leigazolja a csapat, és bár Dennisék a háromszoros világbajnok Piquet-t szemelték ki, Prost a McLaren jövője érdekében Sennát javasolta - utólagos nagy bánatára. A két pilóta 1988-ban 16-ból 15 futamot megnyerve földbe döngölte az ellenfeleket, Prost azonban hiába szerzett több pontot, mivel akkoriban csak a legjobb 11 versenyeredményt vették figyelembe, Senna lett a világbajnok. A feszültség már akkor érződött a két klasszis között, a bomba viszont 1989-ben robbant Imolában, amikor a brazil a futam előtti egyezményük ellenére visszaelőzte az első körben - ezután végleg megromlott kettejük viszonya, és háborús övezetté vált a McLaren.

Nagy Attila sikerei

A francia pilóta nehezen viselte, hogy kiélezett vb-harcuk közepette érzelmileg Dennis és a Honda is csapattársa felé kezdett húzni, ezért 1990-re aláírt a Ferrarihoz. Hogy egymás tisztelete mikor fordult át egymás gyűlöletébe, azt ma már nehéz beazonosítani. Beszólások, vádaskodások, ütközések tartották lázban a csapatot és a szurkolókat is, míg egyszer csak Prost fogta magát, és továbbállt a Ferrarihoz. Előtte viszont még várt rá egy szoros bajnoki végjáték, amelyben az egész éves adok-kapok miatt már ő is elvesztette a fejét: Szuzukában Senna előzési manővere közben ráhúzta autóját csapattársára. Bár a brazil pilóta a sportbírók segítségével folytatni tudta, végül kizárták a sikán levágása miatt, így matematikailag biztossá vált Prost vb-sikere.

Háborújuk a következő idényben is folytatódott, mert a francia címvédő várakozáson felül szerepelt a Ferrarival. Noha az idény végéhez közeledve kidomborodott a McLaren erőfölénye, Prost életben tartotta az esélyeit. Az utolsó előtti futamon, Szuzukában Sennát nagyon felbosszantotta, hogy a bevett szokással ellentétben a pole pozíciót áthelyezték a pálya piszkos oldalára, ezért megfogadta, ha ellenfele lerajtolja őt, egyszerűen belehajt az autójába - és így is tett. Az ütközéssel biztossá vált a brazil bajnoki címe, és az is, hogy kettejük rivalizálása örökre emlékezetes marad.

Nem volt egy sikertörténet, és csúnya válás lett a vége, de Prost egy év kihagyás után 1993-ban még visszatért, hogy villanjon egyet, és immár a Williams-Renault-ban negyedszer is világbajnok lett. Innen vonult vissza, még mielőtt ismét Sennát köszönthette volna csapattársaként. Prost 1993-ban negyedszer is megnyerte a világbajnokságot, de a Williams közölte vele: lejárt szerződésének az a pontja, amely szerint nem lehet csapattársa a brazil Ayrton Senna, s a következő évben együtt kell versenyeznie legnagyobb vetélytársával. A francia ezt nem vállalta, s bejelentette: az év végén visszavonul. Utolsó versenyén, az Ausztrál Nagydíj dobogóján a két versenyző együtt állt a pódiumon, s a brazil mindenki számára váratlan gesztusként átölelte Prostot, így téve pontot viszályuk végére.

Prost visszavonulása után kibékültek, az 1994-ben versenybalesetben életét vesztett Senna temetésén Prost volt az egyik koporsóvivő. Sennával való ellenséges viszonya azóta legendássá vált, ráadásul a brazil halála után Prostot - igazságtalanul - rosszindulatú cselszövőként tartják számon. 1988-ban Prost Sennától azt a tiszteletet és barátságot várta el, amit ő érzett 4 évvel korábban az idősebb és sikeresebb Lauda iránt. Senna azonban zárkózott természetű és a győzelmet megszállottan hajszoló ember volt, míg Prost természeténél fogva nem törekedett az ellenfeleit megsemmisítő fölényre.

Visszavonulás és a Forma-1 utáni karrier

A franciák Professzora négyszeres világbajnokként búcsúzott, akkor minden idők második legeredményesebb pilótája volt az öt címet szerzett argentin Juan Manuel Fangio mögött. Az azóta eltelt időben már minden rekordját megdöntötték, a legtöbbet Michael Schumachernek sikerült túlszárnyalnia. A „mi lett volna, ha” forgatókönyvének kínzó fájdalma már jó ideje anekdotákká szelídült, és Prost ma már arról is híres, hogy személyesen gratulált minden egyes versenyzőnek, aki megdöntötte az egykor megdönthetetlennek tűnő 51 győzelmi rekordját. Először Michael Schumacher, majd Lewis Hamilton, Sebastian Vettel és legutóbb Max Verstappen is megkapta a nagy előd elismerését.

Visszavonulása után tévékommentátor lett, a Renault és a McLaren tanácsadójaként dolgozott. A paddockban aztán már nem versenyzőként, hanem csapattulajdonosként bukkant fel, miután megvette a Ligier-t, és átnevezte Prost Grand Prix-ra. Öt szezonon át kínlódott vele, ami épp elég volt ahhoz, hogy élete legnagyobb hibájának nevezze a vállalkozást. 1997-ben megvette a Ligier istállót, de a Prost Grand Prix néven induló csapat kevés eredményt tudott felmutatni, autói öt szezon alatt 83 futamon mindössze 35 pontot szereztek, és végül 2002-ben le kellett húznia a rolót.

Prost 2002 és 2014 között több kerékpárversenyen indult, a francia Andros Kupában - amelyben jeges, havas pályákon versenyeznek - 2007-ben, 2008-ban a Toyota csapattal, 2012-ben pedig a Dacia csapattal győzött. 2012-ben a Renault nemzetközi nagykövete lett, 2017-től öt évig az Alpine istálló tanácsadójaként dolgozott, és még ma is fel-feltűnik a Forma-1-es versenyeken a paddockban.

Talán, mert ritkán szólal meg, a közvélemény olyan skatulyákba helyezte el a francia világbajnokot, amely nem igazán volt komfortos számára. Legutóbb ennek hangot is adott, amikor kifogásolta, hogy a Senna című nemrég bemutatott sorozat szerinte meglehetősen nagyvonalúan kezelte az igazságot, és nem volt méltó a nagy riválisához. 1986-ban megkapta a francia becsületrendet, 1999-ben beválasztották a Nemzetközi Motorsport Hírességek Csarnokába, 2017-ben az FIA Hírességek Csarnokába. Amikor egyszer megkérdezték tőle, hogy hívőnek vallja-e magát, azt mondta, mélyen hisz, de még soha senkihez nem imádkozott verseny előtt semmiért: „Amim van, magamnak köszönhetem.”

Alain Prost karrierjének statisztikái

Legendás istállók színeiben, elképesztően erős csapattársak és ellenfelek mellett érte el sikereit a sportág kiemelkedően veszélyes érájában, vagyis kétségkívül minden idők egyik legnagyobbjaként vonult be az F1-történelembe.

tags: #Alain #Prost #veterán #autóversenyző

• Lengőkar csere Opel Astra G esetén
• Zafira-e Life: elektromos teszt
• Életre szóló élmények Magyarországon
• tudnivalók a Dacia Lodgy tolatólámpájáról
• Opel Zafira Life kínálat Heves megyében