Peyote kaktusz: Fogyasztás, hatások és kulturális jelentősége

A peyote (Lophophora williamsii) egy pszichedelikus hatású növény, melynek fő hatóanyaga a meszkalin. Ez a lapos, kerek kaktusz 2-5 cm átmérőjű, és természetes élőhelyei Mexikóban, valamint az USA délnyugati területein találhatóak. A meszkalinhoz a feketepiacon világszerte hozzá lehet jutni, és számos további hallucinogén hatású kaktusz honos Amerikában, melyek egy részének fő hatóanyaga szintén a meszkalin. A kaktuszok hatásukat szárított formában is megőrzik.

A meszkalin-kaktuszok közé tartozik a San Pedro (Trichocereus pachanoi) is, amely egy 7-8 cm átmérőjű, hosszú kaktusz. Szintén a meszkalin a fő hatóanyaga, és közeli rokona a Trichocereus peruvianus nevű kaktusz.

A Peyote kaktusz botanikai jellemzői és élőhelye

A Lophophora nemzetség fajai lassan növekedő, alacsony, csoportos telepeket alkotó kaktuszfélék. Észak-Amerika déli részén, főként Mexikóban terjedtek el. Élőhelye elsősorban a sivatagi cserjésekben található. A Pejotl kaktuszok magassága elérheti a 3-7 cm-t, átmérőjük pedig a 4-12 cm-t. A bordázott felületek között kisebb dudorok, csücskök növekednek, melyekből puha, sárgás vagy fehéres gyapjas szőrcsomók fejlődnek tüskék helyett. Virágai jellemzően rózsaszín vagy fehér színűek, melyek zömmel tavasszal nyílnak.

A növény magános, de akár 50 hajtásból álló telepet is képezhet, lapított gömbölyded alakú, kissé bemélyedt tenyészcsúccsal. A hajtás tövén vastag, erőteljes, 6-12 cm hosszú, módosult répagyökeret fejleszt, amelyből több járulékos gyökér is fejlődik, s ezek tömött csoportokat alkotnak. Ez a speciálisan megvastagodott gyökér(nyaláb) a növény nagyobbik részét alkotja. Enyhén kékes árnyalatú, szürkészöld színű, néha barnás beütéssel, kissé puha húsos szára van. A meglehetősen lapos szár magassága 2-6 cm, a szélessége 4-11 cm méretű, a teteje majdnem egy szintben van a talajjal. Fénytelen felszínét kissé kiemelkedő, legömbölyített, 25 mm széles domború bordák tagolják, melyek között kevésbé bemélyedő hullámos válaszvonal húzódik, és vízszintes árkok keresztezik, melyek mintázata alapján kissé ráncos, fonnyadt hatást kelt. A fiatalkori növényre 4-5, később többnyire 8, idősebb korban 10-14 db bordaszám a jellemző. Az ellaposodott, többé-kevésbé szemölcsös borda középvonalában - a dudorok közepén - egymástól távol, de szabályosan elhelyezkedő, kör alakú, 3-5 mm átmérőjű tövistelen areolák az elterjedési területtől függően dúsan vagy kevésbé dúsan bolyhosak, melyek szőrpamacs- vagy ecsetszerűek. Csupán a nagyon kicsi magoncokon fejlődnek néha kb. 15 mm hosszú, igen vékony, serteszerű tövisek, melyek hamar leválnak, és az idősebb növényeken már nem is nőnek. A feltűnő alakú bolyhos, lágy, olykor keményebb gyapjútincsszerű, akár 1 cm hosszú képződmények fehér, krémszínű, sárgás vagy szürke színűek. A besüllyedt tenyészcsúcs közepét is hasonló szőrpamacsok zsúfolt tömege borítja. Ebben a gyapjas csúcsban, a legfiatalabb areolákon fejlődnek a virágok egész nyáron, egyedenkénti virágzási periódusban. A kisméretű virág jellemzően 1,25-1,5, maximum 2,4 cm széles és 2,2 cm magas, nyitott, a sok keskeny, kb. 10 mm hosszú és 2-3 mm széles külső- és belsőlepel élénk vagy halvány rózsaszínű, de egészen fehér is lehet, egy árnyalattal sötétebb középcsíkkal. A porzószál fehér, a portok sötétsárga, a bibeszál fehér, a bibe halványsárga. A halványtól a sötétebb rózsaszínig változó, lágy húsú bogyótermés 10-15 mm hosszú, 4-6 mm széles, fordított csepp alakú (Mammillaria-szerű), melyben kevés számú - 10-25 db, ritkán kevéssel több - matt fekete, finoman szemcsézett, érdes felületű, 1-1,5 mm méretű magot érlel. Annak ellenére, hogy idegen megporzású, és csak így jön létre biztos termés- és magképződés, az esetleges önmegporzásnál sokkal kevesebb, általában csak 1-5 db mag érik be.

Igen nagy területen terjedt el. Hazája az USA Texas és New-Mexico államainak déli részétől, főleg a Rio Grande határfolyó mindkét oldalán, a hegyvidéki tájakon, felföldeken és onnan Közép-Mexikóig, a Kordillerák keleti részén Queretaróig, csaknem Mexikó fővárosáig található, nevezetesen Chihuahua, Coahuila (keleti rész), Durango, Hidalgo, Jalisco, Nuevo León, Queretaro, San Luis Potosí (északi rész), Tamaulipas, Zacatecas államokban. Általában sík részeken, mész alapkőzeten kialakult kőtörmelékes talajokban, kisebb-nagyobb kövek és alacsony, ritkás szárazságtűrő cserjék között, azok enyhe árnyékától védetten él, de előfordul sziklás területeken is.

Útmutató a konvektor fogyasztás kalkulátor használatához

A meszkalin és egyéb hatóanyagok

A peyote kaktusz többéle hallucinogén vegyületet - a legújabb kutatások szerint mintegy 60 félét - tartalmaz, amelyek közül a meszkalin nevű alkaloid fordul elő benne a legnagyobb mennyiségben, ezért nevezik meszkalin kaktusznak is. A meszkalin aminosavakból (Fenilalanin, tirozin) képződő egyszerű felépítésű alkaloid. A természetben, egyes kaktuszfélékben (egykor tévesen Anhalonium lewinii, jelenleg Lophophora williamsii mellett még 12 nemzetség fajaiban) előforduló, erősen hallucinogén alkaloid tudományos neve, más néven B-3,4,5-TRIMETOXI-FENIL-ETILAMIN (C11H17NO3). Molekulaszerkezete hasonló két, a mellékvese által kiválasztott hormonéhoz, az adrenalinéhoz és a noradrenalinhoz. Ezek az ingerületvezetésben szerepet játszó, a stresszállapotokra gyors válaszreakciót megindító (katekolamin típusú) vegyületek. A meszkalint 1896-ban izolálták először a L. williamsii-ból, és 1919-ben ismerték fel, hogy szerkezete hasonló az adrenalinhoz. A meszkalin tartalmú kaktuszok aktív hatóanyagai közül egyedül a meszkalinnak van pszichedelikus hatása; de ez nem jelenti azt, hogy a többi hatóanyag ne módosítaná az élmény természetét. A kaktusz trip általában jobban megérinti a fogyasztót fizikailag, mint a tiszta meszkalin.

Fogalommagyarázatok

• Hallucinogén: Az orvostudományban használatos ógörög eredetű latin szó.
• Hallucináció: Az orvostudományban használatos latin eredetű kifejezés (érzékcsalódás). Érzékleti élmény külső ingerek megléte nélkül, vagyis ami a valóságban nincs. A belső eredetű élményeket a személy kivetíti a külvilágra, s azokat ellentmondó információk hatására sem korrigálja. Előfordul többek között alkohol, különböző kábítószerek reakciójaként.
• Alkaloid: Növényekben található bázikus természetű, nitrogéntartalmú, állati (és emberi) szervezetekre erős élettani hatású, bonyolult összetételű szerves vegyület. A legtöbb alkaloid színtelen, szagtalan, kristályos anyag. Vízben általában nem, híg savakban oldódnak. A savas kivonatból lúggal felszabadítva rendszerint több alkaloid válik ki. A legnagyobb mennyiségűt az illető növény fő alkaloidjának nevezzük, a többiek a mellékalkaloidok. Egy bizonyos növénycsaládban található alkaloidok kémiai tekintetben közel állnak egymáshoz. A növény minden része tartalmazhat alkaloidot (a virág is!). Vannak közöttük aránylag ártalmatlanok (pl.: a bors alkaloidja, a piperin), és erős mérgek (a dohány alkaloidja a nikotin), és esetünkben a meszkalin is ide sorolható!

Fogyasztás és dózisok

A tiszta meszkalint szájon át fogyasztják. A meszkalin tartalmú kaktuszokat frissen vagy szárítva megeszik, vagy főzetet készítenek belőlük. Az elfogyasztása nagyon nehéz. Ha most ideadnál egy darabot, nem lenne kedvem megenni. A leggyakoribb használati mód egyszerűen megrágni és lenyelni a friss vagy szárított kaktuszokat, miután eltávolították a tüskéket és a homokot. Indián szertartásokon mindig ezt a módszert használják. A legtöbb ember ennek a kaktusznak az ízét kibírhatatlanul keserűnek találja, az indiánok azonban úgy gondolják, hogy ha valakinek a szíve tiszta, az nem érzi a keserűséget. Sokan úgy találták, hogy nem tartva az íztől, hanem inkább engedve az érzékeket alámerülni közvetlenül a keserűség közepébe, egyfajta elkülönülés tapasztalható a bántó íztől. Az egyén észleli a keserű ízt, de az nem zavarja őt. Ez hasonló ahhoz a gyakorlathoz, amikor valaki a tudatát a fájdalom központjára irányítja, és elkülönülés történik. Ez nem nehéz trükk, de szellemi fegyelmet igényel. Akik a nem édesített grapefruit-dzsúsz ivásával küzdenek az íz ellen, miközben a peyotot rágják, azok a gyümölcsben található savakkal semlegesítik a keserű lúgokat. Egy másik módszer az, hogy a szárított kaktuszokat megőrlik, a porrá tört anyagot kapszulákba rakják és meleg vízzel leöblítik. Ez egy hatásos módszer, de 20 vagy több kapszulára van szükség, hogy a kívánt 350 mg-os meszkalin dózist elérjék. Gyakran több óráig forralják a kaktuszokat vízben, hogy koncentrált teát kapjanak. Egy csésze ebből a főzetből lenyelhető egy pár hirtelen korttyal. Egy másik esetleges elkészítési módszer egy zselés desszert a friss vagy szárított növényből készítve. Kanálnyi adagokat egészben lenyelve a zselatin egyfajta pajzsként szolgál, és megvédi az ízlelőbimbókat a keserű anyaggal való érintkezéstől. Ez az emésztőrendszerben a drog felszívódását is lassítja, ami hasznos lehet. A peyote fej nyers fogyasztása mellett elterjedt az áztatásos módszer, amely kioldja a növényi szövetekből a meszkalint. Leggyakoribb felhasználási módja a friss vagy szárított növényből készített tea.

Általánosan javasolt, hogy bárki, aki peyotot vagy meszkalint fogyaszt, az fokozatosan egy egyórás perióduson keresztül tegye, vagy két fél adagot fogyasszon 45 perc különbséggel. Ez azért van, hogy csökkentse az alkaloidok által a szervezetre okozott sokkot.

Dózis és Hatástartam

Néha előfordul, hogy a teljes visszatérés a hatás lecsengése után még 10-12 órát is várat magára. A meszkalin-befolyásoltságra jellemző hányinger enyhíthető, ha az anyagot fél óra alatt fokozatosan fogyasztjuk el. Néha hányinger vagy émelygés tapasztalható a peyot, vagy meszkalin fogyasztása után kb. fél órával. Ez rendszerint kevesebb, mint egy óra alatt elmúlik. Egy korty grapefruit lé gyakran eloszlatja a rosszullétet. Ha a szükség jelentkezik, a peyot ceremónia alatt az indiánok inkább segítik a hányást, mint visszatartják. A hányás, úgy hiszik, elűzi mind a fizikai, mind a szellemi betegségeket. A legtöbb törzs legalább egy napig böjtöl a peyot fogyasztása előtt, ez segít minimalizálni a gyomorbántalmakat.

Hatások és élmények

Fogyasztásuk igen intenzív és sokrétű pszichedelikus élményt nyújthat. Elfogyasztás után kb. 1 órával kezd hatni, és 6-12 óra hosszan tart. A kezdeti fázisban kellemetlen fizikai hatások tapasztalhatók: légzési nehézségek, izommerevség, émelygés, hányinger. Legjellemzőbb mentális élmények: nyugalom, az élettel való egység érzése, felfokozott figyelem, gyorsan változó gondolati folyamatok, csukott szemmel látható képek, nyitott szemmel látható képi változások.

Fogyasztási teszt: Suzuki Swift vs. Citroën C-Zero

Egy kipróbáló szerint: "Nyugodtabb, lassabb, szemlélődőbb lesz tőle az ember. Mintha az érzékszervein túl is fel tudná fogni a világegyetem létezését. Igen. (Nevet.) Olyan klasszikus, bolygók és csillagok áramlanak körülöttünk érzés volt." Egy alkalommal ketten is hasonló tapasztalatot éltek át: "Megettük a kaktuszt, és úgy éreztük, nem történik semmi. Jobb híján lefeküdtünk aludni, majd nagyjából egyszerre kiáltottunk fel, hogy látunk valamit. Mindketten egy hatalmas nagy sejtet láttunk, ami valahogy úszott a levegőben. Fantasztikus élmény volt."

A növény formátumban elfogyasztott meszkalin után nincsen semmilyen utóhatás. Lecseng olyan 6-8 óra alatt, majd alszol egy nagyot és másnap éled tovább a világodat. Egy próbálkozó véleménye szerint: "az élmény, amit ad az olyan, mintha kiemelné az embert a saját létezésének börtönéből arra a 6-8 órára. Ami szerintem nem árt senkinek."

Fontos figyelmeztetések és kockázatok

Fontos! Hatása alatt ne vezess autót!

Érzelmileg vagy pszichésen zavaros időszakokban nagyon alaposan gondold meg, hogy használj-e meszkalint, vagy más pszichedelikus szert, mert még komolyabb problémákat hozhatnak elő. Azoknak, akiknek a családjában skizofrénia vagy korai megjelenésű mentális zavarok fordultak elő, különösen ajánlott az óvatosság a pszichedelikus szerekkel, mert felszínre hozhatják a lappangó pszichés és mentális zavarokat. A külföldi elmeklinikákon történt kísérletek szerint a meszkalin, a peyote hatóanyaga tudathasadásos elmebajt (skizofréniát), érzékzavart, színes látomásokat okoz. Az egyéni kísérletezőknek pedig a keserű ízén túl a kaktusz kivonatától rosszullétet, hányást, stb. kell elszenvedniük a remélt szép látomások, víziók helyett. A kábítószerben dús kaktusznak a nagyobb mennyiségű fogyasztása, intravénás bevitele visszafordíthatatlan egészségkárosodást, sőt halált is okozhat. Túladagolása halálhoz vezethet. Jó tudni azonban, hogy mámorító érzést okozó hatóanyagok mellett főleg erősen mérgező hatásúak vannak benne.

Botulizmus léphet fel, ha a vízbe áztatott növényi részeket lezárt edényben tárolják, amelyben Clostridium botulinum elszaporodhat.

Cukorbetegek és az alkohol

Kulturális és történelmi jelentősége

A peyote kaktusz fogyasztása tradicionálisan az észak-amerikai és mexikói bennszülött vallások szerves része. Gyógyításra és spirituális szertartások során használják. A mexikói őslakosság ezt a kaktuszt különösen a múltban meditációikhoz, szertartásaikhoz és az ősök szellemével való kommunikációikhoz használta segítő szerként, de még napjainkban az ún. peyotizmusban (az amerikai őslakosok egyházi vallásában) is alkalmazzák. Az őslakó indiánok Amerika felfedezése előtt már évezredekkel ismerték az alkaloidokat tartalmazó kaktuszokat és azok különleges hatását, mely a saját vallásos szertartásaikban fontos szerepet töltött be. Közép-Amerikában - Mexikóban és az USA déli tájain - rendszeresen begyűjtötték az általuk „peyote”-nak, illetve „peyotl”-nak nevezett növényt, és vallási összejöveteleiken, rituáléikon a szertartások részeként fogyasztották. A kábítószer-tartalmú, mámorító hatású növényt - melynek főzetét megitták, s a hatásai következményeként megszüntette a fáradtság, az éhség és a szomjúság, sőt a félelem érzetét is, majd ezt követően színes víziókat, látomásokat okozott - valósággal isteneik adományaként hitték és „Peyotl-Istenség” néven tisztelték. A betegségek ellen is ezt a növényt tartották a legjobb gyógyszernek.

A mexikói azték indiánok kegyetlen vallása szerint az elfogott ellenségnek élve kellett kivágni a szívét és azt áldozták fel istenük oltárán. Állítólag az áldozati piramisszerű építményre felvezetett foglyok azért nem éreztek halálfélelmet, mert „peyote”-kábulatban voltak. Az európai hódítókkal együtt érkező misszionáriusok ádáz harcot folytattak az indiánok babonás „peyote”-tisztelete ellen. Hiába minősítették bűnnek és torolták meg már a fogyasztását is, nem sok eredményt értek el vele, mert az indiánok rendíthetetlenül mágikus erőt tulajdonítottak a növény istenségének. A misszionáriusok jobbnak látták inkább beszüntetni a peyote elleni eredménytelen harcot, sőt a később kialakult indián katolikus egyházi szertartásokon engedélyezték is a tömeges fogyasztását. Valószínűleg azzal magyarázható a mescalero indiánok hite ebben a varázserejű növényben, hogy az elfogyasztását követően a bódult, öntudaton kívüli állapotot okozó hatóanyagai következtében úgy érzékelték, hogy kapcsolatba kerültek istenükkel, a „Nagy Szellemmel”.

Jogi státusz és a peyote jövője

Magyarországon a meszkalin kábítószernek minősülő anyag, így birtoklását, fogyasztását, átadását, és előállítását a törvény bünteti. Az USA-ban birtoklása kizárólag az Amerikai Bennszülött Egyház (Native American Church) tagjai számára engedélyezett. A peyote kaktusznak a kábító, érzékcsalódást okozó alkaloid tartalma tulajdonképpen e növény sajátos védekezése a legelésző állatok ellen, ugyanis ez a kaktuszfaj máskülönben teljesen kiszolgáltatott lenne tövisek nélkül. Ezért nem lehet véletlen, hogy éppen a növény csúcsa - „gombja” - tartalmazza ezt az elriasztó anyagot a legnagyobb koncentrációban. A peyote kaktusz kékesszürke színe miatt nem feltűnő, a környezetébe jól beilleszkedik (mimikrizál), de ez még nem lenne elégséges. Ezért ezeken a száraz tájakon a belső hatóanyag-tartalma is védi a vízpótló növényeket kereső állatoktól.

Mexikóban igen széles körben, ipari méretekben használják a kaktuszok kivonatát gyógykenőcsök készítéséhez. Bár a növény gyűjtése tilos, a meszkalin tartalmú kenőcsök árusítását nem szabályozzák. A kaktuszok begyűjtése, amelyet előnyben részesítenek az ehető részek begyűjtésénél, olyan méreteket öltött, hogy szinte megtizedelte a kaktuszállományt. Fenyegetettséget hordoz a mezőgazdasági területek felszántása is. A peyot szedésekor sok ember gyökerestől kiszedi az egész növényt. Ez pazarlás és nincs rá szükség, a gyökerek nem tartalmaznak meszkalint. Némelyik növénynek nagyon sok időbe tellett, hogy elérje a méretét. Egy 7 cm átmérőjű kaktusz több mint 20 éves is lehet. A peyot helyes szedéséhez a kaktuszt éppen a föld színe felett tisztán le kell fejezni. Ha a gyökereket épségben hagyjuk, új kaktusz nő, ahol a régit levágtuk. Végül ezek is teljes méretű kaktusszá fejlődnek, amit ugyanúgy le lehet szedni. A helytelen szedési módszerek alaposan megritkították a kaktusz populációit.

Gondozás és termesztés

A peyote tartása legális. Hálás szobanövény, ha biztosítod számára a megfelelő körülményeket. Nem kíván különösebb gondozást, és ami még lényeges, helyigénye kicsi, nem szúr. Azonban kutyáktól, macskáktól és kisgyerekektől távol tartandó! A magról nevelt kertészeti változatok 30 év helyett, akár 3-5 év alatt már kifejlődnek, és virágoznak. Napos helyet, jó vízgazdálkodású talajt kíván. Megfelel számára a kereskedelemben kapható kaktuszföld. Ritka, rendszertelen öntözéssel megelőzhető a gyökérrothadás. 32 fok felett azonban öntözni kell. 40 fok felett rendszeres öntözéssel szépen fejlődik. Próbálkozz az alulról öntözéssel. Szüksége van a légjárásra. Télen szinte egyáltalán ne öntözd. Teljesen normális jelenség, hogy száraz állapotban kissé a talajba süpped, színe kékes-szürkére vált. Téli kiegészítő megvilágítás mellett tökéletesen egészséges marad.

A meszkalinkaktusz a szokásosnál jóval mélyebb ültetőedényt kíván, mivel hosszú, vastag répagyökere fejlődik. A pH 5-6 értékű talaj tartalmazzon ásványokban gazdag törmeléket, aprított mészkövet, kevés humuszt, jó vízáteresztő képességgel rendelkezzen, kevés agyagot is keverjünk bele, amely megköti a vizet, és lassan adagolja vissza a gyökereknek. Az öntözővíz szobahőmérsékletű vagy egy kissé melegebb legyen. Az öntözést áprilistól szeptemberig biztosítsuk, nyáron a forróság elkerülésével este vagy reggel végezzük. Főleg a gyökérnyak nagyon érzékeny a pangó folyadékra, rövid ideig sem viseli el, ezért lehetőleg alulról öntözzünk. Nagy hőségben mérsékelt, de gyakori permetezést, spriccelést is igényel. Nagyon lassan növekszik, de már 3 cm-es átmérőméret elérése után és optimális körülmények mellett a növények 5-6 év alatt elérhetik a virágzó kort. Az ivarérettkor kezdetét az jelzi, hogy a magonckori rövid pamacsok helyett megjelennek a felnőtt egyedekre jellemző látványos, hosszú filces csomók az areolákban. Emellett a bordák osztódása és a filces-gyapjas csúcsi párna kialakulása is felhívja erre a figyelmet. Csak elegendő napos fekvésű helyen virágzik. A világos és halvány rózsaszínű kicsi virágok tavasz végén és a nyár folyamán jelennek meg több alkalommal is. Meleg- és fénykedvelő növény, ezért csak egésznapos tájolású körülmények között érzi jól magát, ezt folyamatos virágzással jelzi is. Nyáron a legvilágosabb és napfényes, esőtől védett, mérsékelten párás levegőjű környezetbe helyezzük el. A legnagyobb nyári forróságban a tűző nap ellen esetleg mérsékelten árnyékolni kell. Télen teljesen száraz és 8-12 C fok (egyes szakleírásokban 2-10 C fok) közötti hűvös helyen pihentessük, 5 C fok alatt huzamosabb ideig ne tartsuk. A fagy halálos veszélyt jelent a növény számára. A nyugalmi időszak alatt a folyadékvesztés miatt előfordul ráncosodás, fonnyadás, de ez általában nem árt a növénynek, ám hűvös helyen vizet ne kapjanak, mert elpusztulhatnak. Ez a beszáradás élőhelyén is természetes jelenség a tartósan vízhiányos időszakban. Áprilistól tegyük naposabb, melegebb és szellősebb helyre, miközben a vízadagolást a hőmérséklet függvényében elkezdhetjük.

Hosszú, száraz időszak után a legmegfelelőbb az idő a kaktusz szedésére. A legrosszabb esős idő alatt, vagy az után szedni. A száraz évszakban a növény felhalmozza az alkaloidokat és az eső eljövetelekor azt felhasználja a növekedéshez. Ha a növényt esős időszak alatt, vagy után szedjük, az alkaloida tartalma 50% alá is leeshet. A számos fenolos alkaloida jelenléte miatt a peyot nem romlik meg könnyen, és szedés után több hétig is eltartható. Ha ennél tovább akarjuk tárolni, akkor hűtőben kell tárolni, vagy lefagyasztani, vagy megszárítani. Az enzimek, amik végül a leszedett növény lebomlását okozzák, a meszkalint és más alkaloidákat is lebontják.

tags: #peyote #kaktusz #fogyasztas #információ

• Mire figyeljünk gumiabroncs vásárlásakor?
• Hátsó futómű javítási útmutató Renault Scenic tulajdonosoknak
• részletes Toyota Prius 2010 teszt
• Astra J: mire figyeljünk?
• ENEOS motorolaj előnyei