Parancsnoki UAZ: Műszaki adatok és Történet
Az UAZ (Uljanovszkij avtomobilnij zavod, magyarul uljanovszki autógyár) a szovjet és orosz autógyártás egyik ikonikus alakja. A típus egyszerű volt és megbízható, ezért hamar széles körben elterjedt.
Nekem az a lényeg, hogy orosz legyen, katonai, zöld és fogja a mágnes - Kozma Károly ars poeticája ez, amelynek materializált változatát rövid időre ki is próbálhattuk.
Az UAZ Története
A Szovjetuniónak megalakulása után azzal kellett szembenéznie, hogy az erőltetett iparosítás ellenére technológiai téren az ország rendkívül elmaradott volt. Gyártását az UAZ vette át és előállítása egészen az 1970-es évek közepéig folyt.
Mivel ekkorra már teljesen elavult, az UAZ kifejlesztette utódját, az UAZ-469-et. Az UAZ-469-es egy ”klasszikus” kialakítású terepjáró, ami több részletet predesztinál: nagy hasmagasság, jelentős tömeg, létraváz.
Külső Jellemzők
Szemből a típus kifejezetten csúnya: két körlámpa, alattuk az indexek, közöttük a hűtőrács, legalul a jócskán kiálló lökhárító. Érdekes módon a 469-est oldalról könnyebb felismerni, mint elölről.
Megoldások a magas UAZ fogyasztásra
A szögletes ajtók lefelé erősen keskenyednek és a készítők az ajtót tartó zsanérok elrejtését sem tartották fontosnak. A hátsó rész az orrhoz hasonlóan nem tartogat túl sok izgalmat, de a korábbi típusokhoz hasonlóan az UAZ-469-es is ponyvatetős és - katonai járműveknél nem szokatlan módon - teljesen nyitottá tehető.
Műszaki Adatok
A típus hajtásáról egy 2,4 literes, 78 lóerős UMZ erőforrás gondoskodott, de a négyhengeres hajtóművel és az üresen is 1,6 tonnás tömeg miatt a 469-es személyautókhoz képest igencsak mérsékelt teljesítményt nyújtott. Az egyetlen motorhoz sebváltóból is csak egyfélét társítottak: egy ötfokozatú manuális egységet.
Az UAZ-469-es 1971-ben debütált (gyártása egy évvel később indult), mint parancsnoki terepjáró (innen származik a komandirszkij becenév), majd fokozatosan terjedt el. A gyenge erőforrás a jókora terepjáróval már üresen is nehezen boldogult, teljes terhelésnél pedig a motor már csak küszködött (elméletileg műúton 110 km/h-s sebességet is el lehetett érni).
A szovjet eredetű járművek általában kiváló fűtésükről ismertek, a 469-esre viszont éppen az ellenkezője volt igaz. Emellett a váltás sem volt zökkenőmentes és az elavult fékekkel is problémák voltak.
UAZ 469/B (Parancsnoki Változat)
A 469/B, azaz a parancsnoki változat terepjáró képességeivel bárki elégedett lehet, a fogyasztásával kevésbé. Komfortosabb verzióját Hunterként gyártják.
Chevrolet Lacetti: részletes elemzés
A legelterjedtebb változat a busz, ezt a magyar honvédség is előszeretettel használta, főként rádiós és tűzszerész-alakulatoknál volt hadrendben. Polgári vonalon a vízműveknél, az áramszolgáltató cégeknél és az erdőgazdaságoknál alkalmazták. Selejtezésük után magánkézbe kerülve az erdős és a szőlőtermelő vidékek málhás lovává vált.
Vad csörte volt - ezzel tudnám legjobban jellemezni a menetpróbát. Amit nem a 452-essel tettünk meg, hanem egy technikailag lényegében vele megegyező 459-es parancsnoki UAZ-zal. Ez fiatalabb, de az idők során nem sokat változtattak a futóművön és a motoron. A nagy hasmagasság és a kis tengelytáv miatt a jármű hihetetlen terepviszonyok között is megállja a helyét.
A fogyasztást örömautózás közben figyelmen kívül hagytuk, de 15 és 20 liter között táplálkozott a kicsike. Valamit valamiért, most úgyis olcsó a benzin.
UAZ 469 terepjáró, 1982., Axiál Hódmezőrület 2017., v170826-6-169
GAZ 704-es Utánfutó
A ritkaságszámba menő kiskocsit a rádiós alakulat használta. Ebben szállították a híradós berendezések üzemeltetéséhez szükséges áramfejlesztőt, egyéb szállítási feladatokra nem alkalmazták. A rakfelület magassága megegyezik az UAZ-éval, s az utánfutó legtöbb alkatrésze is az Uljanovszki Autógyárban készült.
A részegységek azonossága miatt gyorsan és olcsón javítható. A váz a merevítéseknek köszönhetően masszív, talán túl is van biztosítva. Az utánfutó elején található kis doboz rejti a gyári szerszámkészletet, amelyből csak egy-két szerelővas hiányzik.
Fontos tudnivalók a 200 literes motorolajról
Az országban ez az egyetlen GAZ 704-es utánfutó, amely hivatalos műszaki vizsgával rendelkezik. Sikeres teljesítése nem volt sima ügy. Mivel csak a honvédség használta, a típus nem szerepelt a hatóságok rendszerében, ezért először regisztrálni kellett.
A másik probléma a nem európai uniós szabvány szerinti csatlakozófej volt. Hogy ne legyen olyan egyszerű, a vizsgabiztosoknak a vontatási magasság sem tetszett. Csak úgy maradhatott meg az eredeti vonószem és kaphatott forgalmi engedélyt a jármű, hogy összevizsgáztatták az UAZ-zal.
Károlyt idézve "elég bonyolult, bürokratikus és zsebbe nyúlós folyamat volt."
Műszaki Adatok
Motor: ZMZ-451 E típusú soros, négyhengeres, felülszelepelt, benzines.
- Összlökettérfogat: 2445 cm3
- Legnagyobb teljesítmény: 70 LE (4000/min)
- 4+1 fokozatú, tolókerekes váltó, a III. és a IV. fokozat szinkronizált
- Egytárcsás, száraz tengelykapcsoló
- Kétfokozatú, mechanikus osztómű
- Kapcsolható összkerékhajtás
Felépítés: U keresztmetszetű, sajtolt acélidomokból hegesztett létraváz. Kétszemélyes vezetőtér. Elöl és hátul félelliptikus laprugók hidraulikus lengéscsillapítóval.
Méretek, tömeg:
- Hosszúság: 4360 mm
- Szélesség: 1940 mm
- Magasság: 2090 mm
- Tengelytáv: 2300 mm
- Hasmagasság: 220 mm
- Saját tömeg: 1720 kg
- Rakodótér: 2730x1820x1320 mm
- Terepszög elöl: 36°
- Terepszög hátul: 30°
- Lejtőmászó képesség: 30°
- Gázlóképesség: 0,7 m
- Az üzemanyagtartály térfogata: 56+30 liter
Menetteljesítmények:
- Legnagyobb sebesség: 90 km/óra
- Hatótávolság: 570 km
- Átlagos tüzelőanyag-fogyasztás: 14,5 l/100 km
GAZ 69
Az orosz autók puritánsága mindenki előtt közismert, de az GAZ 69 a gyenge kényelmi szintért cserébe kitűnő terepezési képességet, és a használatnak maximálisan alárendelt konstrukciót nyújt vezetőjének.
Az első találkozás alkalmával a kicsit szkeptikus újságíró felemás érzésekkel mászott fel az GAZ 69 kényelmesnek egyáltalán nem nevezhető hátsó "üléseinek" egyikére, amely inkább egy padra emlékeztetett. Nem tereppilóta révén hagyatkoztunk a tulajdonosra, mint tesztvezetőre.
Az első kanyarok után, kiérve a városi forgalomba azonnal jött a terepjárós érzés: egy szinttel magasabban autózunk a forgalomnál. A járókelők és az autósok meglepett tekintetétől övezve haladunk az első benzinkútig. Az UAZ 69 ugyanis némi benzinutántöltésre szorul, ami nem is csoda, a terepen megtett 100 km-en 40 litert elfogyasztó motor iszákosságának tudatában van.
A kocsi éppen ezért két benzintartállyal, egy 48 literes főtankkal és egy 27 literes tartalékkal is rendelkezik. A tesztelt járgányból viszont előbbit, ki tudja milyen megfontolásból, kiszerelték.
A kutas előzékenyen kocsijában maradásra kényszeríti az egyik tankolót, az ajtó kinyitásával ugyanis a mi utunkat gátolja. Persze a hanghatás sem mellékes, a 2.5 literes négyhengeres Volga-motor dörmögése tekintélyt parancsoló. Ez a motor egyébként leginkább egy zörgő erődobozra emlékeztet.
Formája ugyanis a legkisebb mértékben sem hasonlít a mai autók minden szempontból kiélezett, és legoptimálisabbra alakított öntvénykonstrukciójához. A blokk gyakorlatilag egy téglatest, amit a lapos hengerfejfedél zár le. A szelepek oldalt helyezkednek el, a 65 lóerős motor nyomatékát pedig egy 3+1 fokozatú váltó módosítja, mielőtt az útra kerül.
Az UAZ négykerékhajtása kapcsolható, ami a kocsi belsejéből történik. A városból kiérve érződik igazán, hogy a kocsi terepre termett. Különösebb erőlködések nélkül veszi az emelkedőket. A kicsit "rázósabb" terepre érve néha hasznos a felező is, de gond nélkül veszi az akadályokat.
A keményebb részen átérve nem bírjuk tovább, és átvesszük a volánt. Az önindítóval kezdődnek a furcsaságok. A gyújtáskulcs elordítása után egy pedál lenyomásával lehet a motort beindítani. Az GAZ meglepően jól és könnyen vezethető.
Nincsen gondunk a váltóval, legfeljebb a meglepetésszerűen kezünkben maradó váltógombbal. Az egyes és a hátramenet egy síkban van, így könnyen válthatunk a kettő között, aminek a hasznosságát terepen érezhetjük igazán.
A motor hangját figyelve kapcsolgatunk felfelé, és a hármas sebességfokozatban állapodunk meg, tovább ugyanis nem lehet felfelé váltani. Ez az országúton azért nem jól jönne, de kint az erdőben egyáltalán nem gond. Megszokást igényel viszont a laprugók furcsa, a félrekapcsoláskor hallható sebességváltó-fogaskerekek kerregésére emlékeztető hangja.
Az GAZ 69-nek meg se kottyan az utasok 3 és fél mázsája, pedig ez már a legnagyobb megengedett terhelés felén túl van. A másfél tonnás jármű maximálisan 650 kg-mal terhelhető, és természetesen vonóhoroggal is rendelkezik.
A kocsi lejtőmászó képessége 30 fok, ami például a Jeep Wrangler 25.4 fokos értékét jócskán meghaladja. A kocsi terepszögei elöl 45 fok, hátul pedig 35 fok. A kisebb patakok és a fél méternél nem mélyebb vizek sem állhatnak útjába, gázlóképessége ugyanis 0.55 méteres.
A mi általunk vezetett GAZ 69-es egy sima rajváltozat volt, de létezik ebből az autóból 69A néven egy parancsnoki autó is.
A kocsi korszerűsített változatait még 1972-ben is gyártották, 69M és 69AM néven. Ezután váltotta fel őket a sokak által már jobban ismert UAZ 469-es típus. Az autó jelenlegi értéke a tulajdonos véleményére hagyatkozva félmillió forint körül mozog, aki tehát igazi terepélményre vágyik nem biztos, hogy súlyos milliókat kell leszurkolni egy terepjáróért. Igaz, itt komoly kompromisszumokat kell kötni a kényelemmel és a gazdaságossággal.
tags: #parancsnoki #uaz #műszaki #adatok