Mitsubishi Lancer: Vélemények és Tapasztalatok

A Mitsubishi Lancer egy ikonikus autó, amely a ralipályákon és az utcákon is hírnevet szerzett. Cikkünkben részletesen megvizsgáljuk a Lancer különböző generációit, felszereltségeit és motorváltozatait, hogy segítsünk a választásban.

A Külső Megjelenés

Amilyen csúnyácskára sikerült a Lancer előző szériája, annyira szépre sikeredett a mostani. Egészen komoly családi autóvá nőtte ki magát. Az elődhöz képest 6 cm-rel szélesebb és 9 cm-rel hosszabb.

Az autó orra egy morcos, mérges cápa, amit valószínűleg a Galanttól kölcsönöztek, ugyanis akkoriban a Galant ezzel a cápaságával hatalmas sikert aratott. A fényszórók nagyon szép formájúak, igény esetén rendelhetők kanyarkövetős kivitelben is. Sokat dob az orr részen a viszonylag nagy felületet magának tudható fekete díszrács.

A feneke már inkább elegáns, mintsem vad és nem tudnám semelyik másik márka hátsójához hasonlítgatni. Elég, ha annyit mondok, hogy a Mitsubishinek sikerült egy egyedi megjelenést biztosítania az új Lancernak. Tetszetős az embléma fölé integrált kiegészítő féklámpa, valamint a hátsó lámpatestek. A 18 colos könnyűfém felnik 215 / 45 R18 abroncsokkal már csak hab a tortán.

A Belső Tér

Tesztmodellünk egy jól felszerelt darab volt, értem ezalatt a bőrkormányt, bőrváltót, autómata klímát, stb. A kormány mindig is nagyon precíz volt a Lancerban és az is maradt ebben is, biztos fogású, multifunkciós, vagyis telefont, rádiót, sebességtartó automatikát lehet róla vezérelni.

Mitsubishi projektor hangjavítási útmutató

Kár, hogy a board computer kezelőgombját már nem sikerült odabiggyeszteni a kormányra, hanem a baloldali bajuszkapcsoló mögött, a műszerfalon kapott helyett. A műszerfal amúgy sportos, designos, szóval jó ránézni. Az ezüst órakeretek már a Coltból ismerősek lehetnek. A klíma tekerhető kezelőszervei némileg hasonlítanak az elődéhez, ám alatta itt már jókora pakolható terünk van. A kesztyűtartó mérete sajnos nem túl nagy.

Az ülések jól tartanak és a fejtámlák végre kényelmesen megtámasztják a fejünket, nem úgy, mint az előzőben, ahol középen orbitális lyuk tátongott bennük és borzasztóan kényelmetlenek voltak. Hátul jól el lehet férni, egy 190 centis embernek is akad elég láb- és fejtér, valamint már megtalálható a hátsó utasok alapvető kényelmét szolgáló könyöktámasz is, 2 db pohár befogadóképességű pohártartóval.

A tökéletes hangminőséget a Rockford Fosgate prémium audiorendszere adja 9 db hangszóróval és egy 650 W-os erősítővel. Van még benne Bluetooth-os telefonkihangosító, komfortindex (elég ha egy pillanatra megbillentjük az index bajuszkapcsolóját, mire az index magától háromszor fog villani), automatikus fényszoró és esőérzékelő, stb.

És ami a legjobb:

A hátsó hangszórók nem a kalaptartóba vannak integrálva, hanem a hátsó ajtók oldalába. Hatalmas előrelépés ez, ugyanis valami elképesztően zavaró 15 centire a hangszórótól hallgatni bármiféle zenét is.
A csomagtartófedél végre gázrugós megoldású, nem pedig fémkaros, amik a pakolhatóság rovására mennek, ugyanis a csomagok közé fúródtak be a fedél lecsukásakor.

Biztonságunkról a 7 légzsák, az ASTC, az ABS és EBD, a BA, valamint a kanyarkövető fényszórók gondoskodnak(nem szériatartozék). A japánok az új Lancer-ban magasra tették a lécet és komolyan mondom le vagyok nyűgözve.

Értelmezze a Mitsubishi műszerfalának motorolaj szintjelzőit

Motor és Váltó

Több féle motor közül választhatunk: 1.5-ös és 1.8-as benzines, valamint egy 2 literes turbódízel. A 2 literes turbódízel a VW-től származik, 140 LE-s, 310 Nm-es. A turbó már 1750-es percenkénti fordulattól tölt és adja le nyomatéka csúcsát. Egész pontosan Euro-4-es, 16 szelepes, töltőlevegőhűtős turbódízel. A végsebessége 207 km/h, 9,6 mp alatt van százon. Nincs vele baj, csak egy kicsit hangos. Vagyis nem kicsit, hanem nagyon.

Az igazi szenzáció az 1.8-as 143 lovas fokozatmentes CVT-s, avagy variátoros benzines lesz. A váltó 6 sebességes manuális. Jól kapcsolható, rövid úton jár és bepattan a helyére. A váltóval sose volt probléma Lancernél.

Az utolsó klasszikus Japánok egyike, Mitsubishi Lancer használt autó bemutató

Futómű és Fékrendszer

Az új Lancer teljesen új, nagyon merev padlólemezre épül, amelyhez kifinomult, mind a négy keréknél független felfüggesztés csatlakozik - ezek egy sportos autó alapvető kellékei. Elől McPherson rugóstag, hátul Multi-link dolgozik.

A fékrendszer: Elől 15 colos hűtött tárcsa, hátul 14 colos tömör tárcsa található. Jól szabályozható, nem bekapós.

L300 üzemanyag jeladó javítása

Tapasztalatok és Vélemények

Egy 1.8-as motorral, Instyle (legmagasabb) felszereltséggel rendelkező tulajdonos így nyilatkozott: 3 hónapot vártam rá, de megérte. Vezettem 1.5-öst (tesztautó), ég és föld a kettő. A felszereltségét tekintve minden van benne, amit az ember kívánhat: Bőr, bi-xenon, kanyarfényszóró, aut. klíma, Rockford-Fosgate hifi, navigáció, 16:9 érintőképernyős képernyő, DVD, 30 Gb winchester, Bluetooth-os telefonkihangosítás, kulcs nélküli indítás, eső- és fényérzékelő, hűthető kesztyűtartó, 18´´ felni, spoilerek. Mindezt 6,5 millióért semelyik márkánál nem kaptam volna meg. Arról nem beszélve, hogy nagyon vadul néz ki, ahogy írták az előttem szólók is, állandóan megfordulnak utána, nézegetik, elismerően bólogatnak az emberek. Hihetetlen élmény.

A motor városban több mint elég, autópályán épp jó. Kipróbáltam, óra szerint 210 a vége, tehát mondjuk azt, hogy a gyári 204 km/h-t erőlködés nélkül hozza, mindezt úgy, hogy belül alig venni észre, nagyon jól hangszigetelték.

Hibák

A könyöklő valóban lehetne 10 cm-rel hosszabb.
Kevés a tárolórekesz, pontosabban nincs. Viszont pohártartóból összesen van 6.
A gyári könyvekkel megtelik a kesztyűtartó, más meg nincs...

Összességében a tulajdonos őrülten szereti: gyönyörű, jól megy, kényelmes, jól felszerelt, "olcsó" volt.

Ha Lancer, akkor az autók világában kicsit is tájékozottak az EVO-ra, egy fergeteges sportgépre asszociálnak. Erre rá is segít a Mitsubishi az aktuális generáció agresszív orrkiképzésével, erőteljes megjelenésével.

Azonban a Sportback változat esetében a ferdehát miatt a csomagtér mérete 350 liter alá zsugorodott (344 liter, opciós Rockford Fosgate hifivel 330 liter). A szedánhoz képest persze előnyt jelent a hátsó ülések dönthetőségével növelhető raktér, maga a támlafektetés is könnyű művelet.

Az utastér berendezése viszont valahogy lemaradt egy korszakkal. Van sok hasznos segédlet, négy automata zümisablak, automata klíma, ilyesmik, de a Bluetooth, az USB még a jövő zenéje… Tagadhatatlanul rendelkezik bizonyos vonzerővel a mai csilivili, agyondizájnolt belső terekhez képest ez a direktben adott egyszerűség és letisztultság, de a korrekt összerakottság dacára sem valami kellemes az összkép.

Ennek a Sportback-nek a rugózása épp annyira bizonyult derekas kátyúsimítónak, mint feszes sportolónak. Az igazi gond a kanyarokban tűnik elő, ahol érezhető az oldaldőlés, és bár a kerekek tapadása meggyőző, a kormány álmosítóan érzéketlen. A kötelező díszgyűrűs műszerpárban ki is merült a sportosság.

A változtatható szelepvezérléssel felvértezett MIVEC (Mitsubishi Innovative Valve timing Electronic Control system) motor közepes fordulatig épp hogy forog, a nyomatékmaximum felé elkezd húzni; na, itt még valamiféle sportos benzinmotorhoz illő hanghatások is előtörnek, azután viszont hamar jön a betonfalnakütközés-szerű leszabályozás - nem könnyű így kihozni a gépből a maximumot. Pedig az a maximum is kevesebb, mint amit a mai sokkal kisebb modern turbók, vagy a hasonló, igazán jó szívómotorok produkálnak. Hogy 10,4 másodperces 0-100, 196-os végsebesség? Bizony sportosságnak, erőnek itt nyoma sincs.

Szóval, az 1,8-as DOHC erőforrást is mintha régről felejtették volna itt. Persze, tiszta a kipufogógáza, de így ennek a motornak se bűze, se íze! Ez eddig csupán csalódás, a fogyasztás viszont majdhogynem sokkszerű. Városban bőségesen tíz liter feletti érték adódott, de nyugodt, szabálytisztelő autópályázás sem igen jön ki tíz liternél kevesebből, egyedül nagyon ráérős, pihenős országutazás közben elégszik meg a motor úgy hét literrel.

Ez a torkosság nyilván nem csak a motoron, hanem a rövid áttételezésű, csupán ötfokozatú váltón is múlik, amivel autópályán már a megengedett sebességnél is belepörgünk a négyezerbe. Ezek után nem is kell mondanom, hogy ezzel a hajtáslánccal nem szerettük meg ezt a Lancert.

Bizony, nem sok érv szól az 1,8-as benzinmotor mellett, mert ugyan csak 250 000 forinttal drágább a papíron esélytelenül gyengébb, 109 lóerős 1,5-ösnél, ám az az életben nála sokkal elevenebb, és fogyasztása is literekkel kedvezőbb. Ám ez az 1,8-as a Sportback-hez kapható egyetlen benzinmotor (persze, a 240 lóerős, 12,5 milliós Ralliarton kívül), így ha mindenképp ferdehátú Lancerre vágyunk, az legyen dízel!

Ha csak papíron nézzük az adatokat és az árakat, teljesítményével és felszereltségével még versenyképes az 5,2 milliós Sportback 1,8 Invite, de a valóságban unalmas menettulajdonságai, érzelemmentes berendezése és húzós fogyasztása már nehezen veszi fel a versenyt a hasonlóan árazott kompakt vetélytársakkal.

Mitsubishi Lancer Ralliart

A Lancer Ralliart kivitel sajnos nem EVO, vagyis nem Evolution, ahogyan most hívják. Nagyon hasonlít rá, sok közös elemet használ a két autó, de más. Azonos a motor, - de a 295 lóerő helyett itt csak 240 ló dolgozik - sőt a duplakuplungos SST váltó is hasonló, és a négykerékhajtás is megmaradt - igaz, kicsit lebutítva.

A Ralliart az Evolution jócskán visszafogott énje, egy gyors autó a hétköznapokra. Hiába szerepel a Mitsubishi gyári sportrészlegére utaló szócska a típusjelzésben, hiába számít az ember a név alapján valami durvára, csalódni fog.

A Ralliart alaposan kivette részét Tommi Mäkinnen egyéni ralivilágbajnoki címeiből (1996-1999) és a Dakar ralin elért tizenkétszeres győzelemből.

Pedig a Ralliart nagyon dögösen néz ki. Az agresszív cápaorr, a beömlőnyílással tarkított motorházfedél, a grafit színű felni mind olyan, hogy máris bizseregni kezd tőle a tenyerünk, és azonnal megragadnánk a kormányt.

Az utastérbe nyitván a kedvünk csak tovább fokozódik. A karbon mintázatú dekor baromi jól néz ki, sőt a műszerfal is dögösnek mondható. Tapogatni szigorúan tilos, minden kőkemény műanyag, így már erős csalódás. Az ülések már kevésbé sportosak, de ez a Plus felszereltség átka, ahol egy kevés oldaltartással bíró bőrüléssel kell megbarátkoznunk. Így viszont megkapjuk azt a 710 wattos, merevlemezes, nagyképernyős, navis, mélynyomós Rockford Fosgate hifit is, amelyiknél szebbet-jobbat-hangosabbat nem is kívánhatnánk.

A Mitsubishi duplakuplungos váltója működésben megegyezik a Volkswagen DSG-váltójával, és sebességben, kifinomultságban is ahhoz közelít. A hatsebességes váltó nélkülözi a kuplungpedált, villámgyorsan kapcsol fel, gázfröccsel visszafelé. Van normál és sport mód, utóbbi tovább gyorsítja a váltást és jobban kihúzhatja a motort.

Röviddel elindulás után ráeszmélünk, hogy a Lancer Ralliart nem egy száguldós autó. Egyenesben persze lehet kenni rendesen, de a kanyarodás nem az erőssége. A futómű teljesen puha, ennél használhatóbb erős autóban talán még nem is ültem. Hiába a 18-as felni, a komoly úthibákat is simán veszi. Hátrányát csak akkor érezzük, ha egy elhagyatott szerpentinen akarunk néhány jóízűt kanyarodni. A Lancer dől, a gumik nagyon korán sírni kezdenek, és az autó - semlegesen ugyan, de - csúszni kezd kifelé az ívről.

A hatsebességes duplakuplungos váltó mindeközben jól teszi a dolgát, elég gyorsan és finoman kapcsol, bár a Volkswagen konszern DSG-je talán kifinomultabb egy fokkal. Én jobban szerettem a váltókarral kapcsolgatni, de lehet a kormány mögött pöcögtetni is.

Utcára a normal mód javasolt, amelyik szépen gyorsan és szinte észrevétlenül feldobálja a fokozatokat hatosig, mire elérünk 60-ig, ellentétben a sport móddal, amelyik bőgeti a motort. Néhány nap, hét után a sportos üzemről le fogunk szokni.

Az ok egyszerű, a Lancer motorja akármennyire is erős, és akármilyen jól is pörög, iszonyatos sokat eszik. Már a gyári 13,9 literes városi adat is elgondolkodtató, hát még az a 15,8 literes vegyes fogyasztás, amit nekem sikerült produkálni. Mindezt néhány országúti előzés, és néhány lámpától való gyorsulgatás után.

A Lancer Ralliart tulajdonképpen igen kellemes autó, ha nem raliautónak, vagy élményautónak tervezzük. Hátul meglepően jól elférni, a hétköznapokra tökéletesen alkalmas, ráadásul az egyetlen a kategóriában négykerék-hajtással és duplakuplungos automatával. Ha egy gyors, de kényelmes és napi szinten használható, lámpától elgyorsulós autó megteszi, akkor tulajdonképpen csak a fogyasztás szól ellene.

Mitsubishi Lancer EVO

A Mitsubishi Lancer EVO fogalom. Kicsiktől nagyokig, szinte mindenki ismeri. Egy olyan márkanév, amelyet az utca embere egyértelműen a többszörös ralibajnok autó utcai reinkarnációjaként tart számon. Állítható a hajtás. Állítható a hajtás. amelynek kevés ellenfele akad a hétköznapokon. A mai napig felkapjuk rá a fejünket, ha elhúz mellettünk egy ilyen az utcán. Ez az a presztízs, ami a Citroënnek sosem lesz meg, hiába nyeri orrba-szájba szegény Loeb a világbajnoki címeket.

Összefoglalás

A Mitsubishi Lancer egy sokoldalú autó, amely a sportos vezetéstől a családi használatig sokféle igényt kielégít. A különböző motorváltozatok és felszereltségi szintek lehetővé teszik, hogy mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbb Lancert.