Opel Insignia Dízel Kombi Vélemények: Részletes Áttekintés és Vásárlási Tanácsok

El frissítette az Opel Insigniát. Már az utunkon van, és már vezettük is. A német cég zászlóshajója finom esztétikai frissítésekkel, lakhatóságának növelésével és egy fontosabb mechanikai revízióval érkezik. Az Opel Insignia igazi formai megváltásként érkezett a leköszönő Opel Vectra helyett, amely bár rendkívül praktikus autó volt, a formatervezése meglehetősen szögletesre sikerült, és az utastere is inkább olyan volt minőségérzetre, mintha egy nagy Corsában ülne az ember.

2008-at írtunk akkor, és egy éven belül bemutatták a 4- és az 5 ajtós verziót, majd a kombit is, amelyet ettől a szent pillanattól Sports Tourer néven nevez a gyártó. Ezzel is jelezni kívánta, hogy nem cuccolós kombira gondoltak a tervezéskor. Az Insignia 2008-ban mutatkozott be az Opel kínálatának tetején, miután 2003 után az Omega már nem volt elérhető. A Vectra utódjának mondható modell olyan versenytársak közé érkezett, mint a Ford Mondeo vagy a Mazda6. A Mark Adams és Malcolm Ward által tervezett Insignia eleinte liftback (5 ajtós) és szedán (4 ajtós), majd szűk egy évvel később a Sports Tourer (kombi) kivitelben volt elérhető. 2009-ben elnyerte az Év Autója Díjat.

Az Insignia mind a Grand Sport kupé karosszériaváltozatában, mind a Sports Tourer család változatában a modellek leghatékonyabbjává teszi ezt a modellt. Új korában az Opel Insignia jellegzetes menedzserautó, a középvezetők rangjelzője. Kérdés, hogy ha kikopnak a cégmunkából, megfelelnek-e egy család számára?

Motorválaszték és Hatékonyság

A motorok esetében benzines, az Opel Insignia 2.0-s turbófeltöltős motort használ, 170 vagy 200 LE teljesítménnyel. Kapcsolódó az új motorok, az Opel azt állítja, hogy ezek a valaha épített és beépített leghatékonyabbak ebbe a modellbe, és például az Opel Insignia 1.5 dízel esetében csak 99 gramm szén-dioxid-kibocsátást engedélyez. Ne feledje, mindenféle trükkhöz nem folyamodna.

A bemutatkozó motorkínálat ötféle benzinmotorból és négy dízelből állt. A benzinesek legkisebbje az 1,6 literes szívó 115 lóerővel, követte ugyanez turbóval 180 lóerősként. A nagyobb, de szintén szívó egynyolcas 140 lóerőt teljesített, az új kétliteres turbó pedig 220 lóerőt. A csúcsváltozat a 2.8 V6 Turbo, ez 260 lóerővel állt be a sorba. Dízelként eleinte csak a kétliteressel volt elérhető, azt négy teljesítménnyel adták: 110, 130, 160, és 190 lóerősként. Ez a motorkínálat szerepelt a 2013-as modellfrissítésig.

Rosé bor útmutató

A 2013-as ráncfelvarrás idején a benzines-sor 4 tagúra szűkült, de mind turbó lett: az 1.4T 140 lóerős, az 1.6T 170 lóerős, a 2.0T 250 lóerős, a csúcs OPC motor, a 2.8T V6 325 lóerős. A frissítéskor mutatkozott be a típus kombi változata terepes-crossoveres jelleggel.

A 2015. 07.29-én forgalomba állított tesztautónk egy kétliteres CDTI ecoFlex Cosmo start-stop változat volt. Gyártásakor már léteztek az 1,6 literes dízelek is, így a motorméret, valamint a felszereltség is vezetői autót feltételez. A motorra vonatkozó ecoFlex jelzés egy egész technikai csomagot jelent, amely az alacsony fogyasztást célozza - a hab a tortán a start-stop rendszer.

Tervezés és Komfort

Az Opel az Insigniába mindent beleadott, bizonyítandó, hogy az ő technológiai szintje is a csúcson jár, így került be elektromos kézifék és sok egyéb elektronikusan vezérelt alrendszer a típusba. Megjelenésekor nagyon vagány formatervű autó volt az első generációs Opel Insignia, sokak szívét azonnal elrabolta kupés formavilágával. A hosszú gyártási ciklus alatt a kaszni csak finom módosításokat kapott, így megjelenése nem elavult, ma is frissnek hat. Lendületes, vagány, szépen kidolgozott. Valami olyan megbonthatatlan egységet mutat, mint annak idején a Calibra, ahhoz se nagyon lehetett rontás nélkül utólag hozzányúlni.

Az Insignia elöl kényelmes autó. Beszálláskor ugyan mélyre kell ülni, de nagyon jól tartanak az ülései, jól belőhető a vezetési helyzet. Akár olyan kényelmes üléseket is lehetett választani előre, amelyeket az egészséges hát mozgalom (Aktion Gesunder Rücken) is tanúsítvánnyal tüntetett ki, ezt akkoriban csak a Mercedes mondhatta el magáról. Hátra kicsit kászálódni kell, mélyen vannak az ülések. A beltér elöl tágas, az autó méretéhez képest hátul azonban szűkös. A vezetőülés kényelmes, állítható combtámasz, levegős gerinctámasz, oldalra is egész jól tart.

A Cosmo felszereltségi szint egy jó felszereltségi szint, amelyet meg is toldottak. Így az autóban van bőrkárpitozás, állítható combtámaszú, sportos ülések, navigáció, parkolási segédrendszer, illetve Bose audiorendszer. Az utastér is eléggé egyben van, nem éreztem a kínnal kikozmetikázott hatást. Minden megvan benne, minden működik, nincsenek karcok vagy lemállások, netán elszíneződések. Mindez két dologra utalhat: a fent említett gondos használatot feltételezhetem, és/vagy, hogy strapabíró anyagokból rakták össze az Insignia utasterét.

Renault indítási nehézségek megoldása

A körkilátás elég korlátozott. A nagy méretű csomagtartó viszont az ötajtósnál jól pakolható, a kombi pedig 540-1530 liter közötti helyet kínál. A csomagtartóban találtam végre nyomát a használatnak, mert bár alapvetően ez is rendben volt, a perem belső-alsó burkolata karcolódott össze a pakolások alatt. A négyajtós kaszni egyik hátránya, hogy nagyobb tárgyakkal kevésbé jól pakolható a csomagtartó, de előnye, hogy nem nyitogatja rá a külvilágot a pakolóember a bent ülőkre.

A ráncfelvarrás előtti verzióban elég kusza gombrengeteg van a középkonzolon, a facelift valamivel átláthatóbb kezelőszerveket hozott. A fedélzeti elektronika is jól kezelhető és testre szabható.

A 140 lóerős motor erőteljesen húz, jellegzetes, érdes hangú gyorsítással, és az Opel-dízelek hagyományaihoz illőn lassan felpörögve, majd rúgásszerű nyomatékcsúccsal megörvendeztetve a vezetőt. Van aki ezt szereti, én jobban kedvelem a kiegyensúlyozottabban viselkedő motorokat. Az Insignia a töréstesztek alapján strukturálisan jól sikerült autó. Az EuroNCAP 2008-ban és 2009-ben (az új rendszer szerint) és a váltómodellt 2017-ben „törte”. Már az első generáció is megkapta az 5 csillagos minősítést, a gyermekvédelemre 4, a gyalogosvédelemre 2 csillagot kapott.

A Használt Opel Insignia Piac és Árak

Nem csoda, hogy a használtpiacon keresett autó az Opel Insignia. Több mint ötszáz eladó példányt hirdetnek egyszerre, ráadásul igen sokféle variációban. A típus leváltása a második generációra 2017-ben sikerült, ebben szerepet játszott az Opel hányatott sorsa. A Hasznaltauto.hu keresőjében 400 használt Opel Insignia A keres új gazdát a cikk írásakor. 2024-ben a Datahouse adatai szerint 2746 tulajdonosváltás történt az első szériás Insigniák kapcsán a hazai használtautó-piacon.

A kínálat 28.650 eurótól kezdődik a GS Line kivitelben és 122 LE-nél, és mindig 1.500 euróval egészíti ki a Grand Sport bármely célját. Az indulóár egymillió forint alatti: de senki ne kiabáljon hangos hurrát, mert a legolcsóbb példányok jobb kormányos, angol származású, úgynevezett útiköltség-autók. A magyar vizsgás, bal kormányosok 1,7 milliótól indulnak. Hogy ehhez az árhoz milyen futásteljesítmény tartozik, azt nehéz megítélni, mert gyártási évtől függetlenül majdnem a teljes Insignia-kínálat futásteljesítménye alig kúszik 250 000 kilométer fölé. Inkább azt mondanám, hogy a típus alsó árszintje, józanul a kétmillió forint. Itt laknak a gyártás első két évének autói. 2,5 milliótól már kapni 2012-es évjáratúakat, 2,8 milliónál megjelenik az első 2014-es autó. A 2015-ösök alsó árszintje 3,5 millió, a 2016-osoké 4,5 millió. Persze vannak nagy átfedések, mert a keveset futott, 2012-esért is elkérik a 3 milliót. Az ötmilliós ár már 2016-os, sőt 2017-es autókat jelent.

Vélemények a Renault 1.9 dCi motorról

De mint jeleztem, az átlagból kilógókra más árszint vonatkozik. Például a jól felszerelt, erős benzinesek is a drágábbak közé tartoznak: 6 éves OPC 4,3-5,2 milliós áron található, de a szériakezdeti V6-os, benzinesért is elkérnek 3 milliót (ugyanennyit várnak cserébe egy kétliteres, benzines turbóért is). Tesztautónkat a fenti állapotában 3 890 000 Ft-ért kínálják eladásra. Ez az Insignia szerencsésebb, mint az előző tesztemben szereplő Corsa volt. Amit találtam rajta, az szerepel az autó az SGS által készített alapos állapotlapján (lényegében olyan mint a Dekráé, csak a tesztautót adó Business Lease flottakezelő ezt a céget bízta meg erre a munkára).

Így látni, hogy vagy utolértek valakit, vagy parkolói lökdösődés történt, mert az első rendszám kicsit sérült, és a hűtőmaszk bal oldalánál nagyobb a hézag mint a jobb oldalon. A felnik közül csak a jobb elsőn van sérülés, amit amolyan gyorssegélyként „leecseteltek” - de látszik, hogy korábban 3-4 centiméternyi peremet gyalult le róla a valaki. A 18 colos felnivel ez könnyen megy - mármint a sérülés gyűjtés, padkán, kátyúban.

Típushibák és Karbantartási Tanácsok

A szerelőkkel beszélgetve úgy tűnik, jobb ha nincs komolyabb baja egy Insignia-bonyolultságú autónak. Egy ilyen kocsinál a meglévő hibák komolyan felverik a fenntartási költségeket, így nagyon fontos a szervizelőélet és az adott állapot ismerete. Az Insignia típushibái kapcsán felkerestük Kis-Tót Vincét, az Opelekre specializálódott Opel Csergő szerviz vezetőjét, aki elmondta tapasztalatait a modellel kapcsolatban.

Motor specifikus problémák

• Az 1,4-es benzines viszonylag ritka ebben a modellben, elég lomha is ezzel az autó. Oda kell figyelni az egyébként lánchajtású motornál a szívósorra, a szelepfedélre és a turbóra, ezek nem kifejezetten hosszú életű darabok.
• Az 1,6-os szívómotornál szintén lehetnek gondok a szelepfedéllel, a szelepnyitás állításáért felelős okoskerékkel, valamint az olajpumpa tömítése is okozhat kellemetlenségeket.
• Az 1,6-os turbómotornál (lánchajtású) a szelepfedél, a turbó és a befecskendezők a gyenge pontok, de az üzemanyagpumpa is a kelleténél hamarabb elromolhat.
• A 2,0 literes turbós benzines szintén lánchajtású, a szelepfedél és a turbó itt is problémás alkatrész. Vince többször találkozott már meghibásodott dugattyúval ilyen motornál.
• Vince elmondta, hogy a szervizükben még nem találkoztak 1,6-os dízel Insigniával, de a motort az Astrából jól ismerik. Itt a vezérműlánc a motor és a váltó között van, ezért cseréjekor ki kell szerelni a motort és le kell venni a váltót. Ilyenkor lendkereket és kuplungot is célszerű cserélni, a végösszeg így elég magas, 1-1,5 millió forint környéke. A nagyobbik baj, hogy 100-150 ezernél már cserélni kell a láncot, ezt az indításkor és leállításkor hallható zörgése jelzi (rosszabb esetben meleg motornál is hallható).
• A 2,0 literes dízelmotornál kerülendőek a ráncfelvarrás előtti példányok, ezeknél 180-200 ezer kilométer környékén több nagy értékű hiba is előjöhet, ami drága javításokat eredéményezhet. Jellemző rájuk, hogy az olajpumpa tömítése pedig idő előtt felkeményedik, ami kenési problémához vezet, csapágyasak lesznek. Az olajteknőnél, az osztóműnél és a hőcserélőnél szivároghat az olaj ezeknél a dízeleknél. További gond, hogy az EGR hűtőjének háza is megrepedhet, a szívósornál pedig szivároghat a hűtőfolyadék. A DPF eltömődése és a belső féltengelycsuklók elkopása nem ritka jelenség, a kardántengely gumi porvédője pedig kiszakadhat, ami az alkatrész korai hibájához vezet.

Olajpumpa Szívócső Tömítés: Egy Kritikus Pont a 2.0 Dízeleknél

Sokan nem hiszik el, de az 2.0 Opel dízel motoroknál nem elegendő olajat cserélni, hanem bizonyos időközönként szükséges - értsd: muszáj! kell! kötelező! - ki kell cserélni az olajpumpa szívócsövének tömítő gyűrűjét. Ezt én 100000km után már javaslom. Ha hosszú távon, jól és gondtalanul akarod üzemeltetni a dízel Insigniát, akkor figyelmedbe javaslom ezt a kis egyszerű alkatrészt, aminek cseréjének elmaradása okozhatja a Te Opel Insigniád halálát. Te miattad purcan ki az Insignia motorja, ha nem cserélteted ki ezt az olcsó alkatrészt időben.

Az elmaradt tömítés csere miatt az elöregedett alkatrésznél a motor olajszivattyúja levegőt tud felszívni az Opel gyári motorolaj helyett, így a hajtókar és főtengely csapágyak oly nagymértékben károsodnak, hogy még azoknak a háza, fészke is tönkre megy, ezért ilyenkor gyakran már csak a motorcsere segíthet, ami bizony simán súrolhatja az egymillió forintot is. Bontott motor esetében is ritkán jössz ki 500000.- -ből. Rendelj mielőbb az Opel gyári olajpumpa szívócső tömítésből, és kérj tőlünk olajcsere szettet a kocsidhoz, a járulékos anyagokból 1-1 darabot, és mielőbb keresd fel egy Opel specialista szerlőt, hogy megelőzd a bajt. Ne felejtsd el megosztani másokkal ezt a cikket.

Általános műszaki problémák és visszahívások

• A ráncfelvarrás előtti modelleknél a futómű korróziója miatt eltörhettek a kormányösszekötők, ezért erre visszahívást rendeltek el.
• A Sports Tourer kiviteleknél beázhatott a csomagtér, amely a szabályozó modulban rövidzárlathoz, rosszabb esetben tűzhöz vezethetett, valamint a csomagtérfedél teleszkópjának hibája miatt lecsapódhatott az ajtó, ami sérülést okozhatott az alatta állóknak.
• A légzsákokkal szintén volt probléma az Insigniáknál, valamint a kardán problémája miatt is kellett visszahívás. Vásárlás előtt tehát célszerű azt is megnézni szakszervizben, hogy a kiszemelt példány érintett volt-e valamelyik akcióban, és hogy átesett-e a szükséges beavatkozásokon.
• Általános Insignia-probléma a hidraulikus kormányszervo csövének eltörése, a futóműnél pedig a hátsó kerékcsapágy fárad el a leghamarabb.
• Alapvetően elég bonyolult rendszer a független hátsó felfüggesztés, a rossz magyar utak és az autó viszonylag nagy tömege pedig hamar a szilentek, a stabilizátorok és a lengéscsillapító rovására megy. A futóműállító csavarok rendszeresen berohadnak, ez költséges javításokat eredményezhet.

Váltók és hajtásrendszer

• Ami a hajtásrendszert illeti, az M32-es manuális váltó nem a legbiztosabb szerkezet.
• A kettőstömegű lendkerék nem kifejezetten hosszú életű kopóalkatrész.
• Az automata váltós kiviteleknél pedig a szeleptest hibája szokott előjönni.
• A 4×4-es változatoknál a Haldex-rendszerben sokan nem cserélnek olajat, pedig ez 60 ezer kilométerenként javasolt. Nehezen javítható rendszer ez, gyári alkatrészek nem nagyon vannak hozzá, de ha mégis, akkor nagyon drágán. Érdemes arra is figyelni, hogy az osztóműből szivároghat az olaj.

Fenntartási Költségek és Alkatrészárak

Hogy egy megközelítő képet kapjunk arról, milyen összeget jelent karbantartani egy ilyen Insigniát, lássuk néhány fontosabb kopóalkatrész árát a nagy hazai alkatrészüzletláncok egyikében, mondjuk a Bárdinál. Az alkatrész-táblázatban nem véletlenül tüntettem fel a kettős tömegű lendkerék és a kuplungszett árát, mert abból könnyen kimatekozható, hogy egy ilyen cseretörténet félmillió forintnál áll meg, igaz, én drágább alkatrészmárkákat néztem. És ezek csak a kopóalkatrészek, állapotuk a korábbi használó vezetési szokásaitól is függ.

Példák alkatrész- és szervizköltségekre

Elmondható tehát, hogy az Insignia a maga korában valóban egy felső polcos Opel volt. Széles motorválaszték, sportváltozat és összkerékhajtás is elérhető volt hozzá, azonban mindegyik motorváltozatnál előfordulhatnak költséges hibák. Vásárláskor mindenki kalkulálja be, hogy bármelyik használt Insignián, bármikor lehet kisebb-nagyobb javítanivaló, éves átlagban értékének minimum a 10 %-a a szervizben fog maradni a tervezett karbantartásokon felül. Viszont ha valaki ezzel együtt tud élni, akkor nem feltétlen rossz választás, mert a felszereltséghez és kényelemhez képest arányaiban jó áron hozzá lehet már ezekhez az autókhoz jutni.

Személyes Tapasztalatok és Összegzés

Férfi ember számára a legfontosabb: gyönyörű. Szerintem a valaha tervezett legszebb kombi, se előtte, se azóta nem találták el ennyire egy kombi formatervét (mondjuk a ’19-es Mondeo kombi ott van). A mai napig frissnek hat, jó ránézni a kertben/ parkolóban. Beülve szintén jó érzés fogja el az embert. Kényelmes, nagy, jól össze van rakva, érezni, hogy benne az anyag, mondjuk 1650 kiló önsúlyban legyen is.

A 130 lóerős dízel motor nem pályanapra való, de a szükséges motorfordulat tartományokban meglepően jól mozgatja a kasztnit, lehet vele tempósan haladni, és bátran előzni is, hozza az elvárhatót. Nem a leghalkabb autó, de azért nem is zavaró a menetzaj. A váltó jól, pontosan kapcsolható. A futómű szerintem rendkívül jól eltalált, feszes, kombihoz képest nem billeg, bár az orrát azért túrja kicsit az autó a tempósabb kanyarokban. Az adaptív világítás kiváló, egyedül a tolatólámpa fénye kevés kicsit.

A hároméves Insignia menet közben nem mutatta jelét, hogy bármilyen nagyobb javításra volna szüksége. A motortérben hidegen indítva egy kis súrlódó hang nem tetszett - ékszíj/ékszíjtárcsa jellegű volt, de hibakódja nem volt a nagy Opelnek. Az ecoFlex dízel abból a szempontból szerethető, hogy még a start-stop rendszert kikapcsolva is igen alacsony fogyasztási értékeket produkál. Országúton, autópályán nem nagy varázslat 5 liter/100 kilométer alá vinni az étvágyát, de tempósan hajtva is öt-hat liter között marad az átlag.

Csakhogy ez az autó egy igazi rohadék. Vannak bizonyos adottságai. Ilyen például a nagy önsúly, ami miatt reggelire eszi a fékszetteket. 40-50ezer kilométeren elkopik egy garnitúra úgy, hogy főleg autópályáztam. Ha 20 000 km-n keresztül nem volt semmi, akkor már általában gyanakodtam, hogy készül valamire a rohadék. Még nem volt nálam két hónapja, de már búgott egy szelep a turbóban. Utána a vezérlés kezdett hangoskodni, majd a csomagtartó teleszkópja nyikorogni (ezek egyébként mind típushibák). A rádióban mindent amit lehetett garanciában cseréltek, így lett nagyjából jó. A második évben a vezérlés megint zajongni kezdett. Közben a bőr kormányról cafatokban jött le a festék, amit arra fogtak, hogy a kézkrémem miatt van. Mondanom sem kell, nem használok kézkrémet. Pláne nem vezetés közben. Bosszantó hibák, de úgy voltam vele, hogy még nem állt meg alattam. Augusztusig. Akkor elpusztult az akkumulátor. Persze mikor, nyaralás előtt 3 nappal (legalább nem külföldön). A hazai Opel alkatrészellátásáról annyit, hogy nem volt raktáron 70 amperes akku. Ismerős révén sikerült felkutatni, hogy az egyik kereskedésben volt egy darab elfekvőben, amit beraktak végül az indulás előtti napon. A negyedik évben kijavította a kicsike a két évvel korábbi malőrt, és tökéletesen időzítve állt meg: nyaralás alatt, hazaindulás napján. Megint akkumulátor. Szerencse, hogy voltak lengyelek is, akik azonnal jöttek. +1: hazafelé az egyik parkolóban azért odalépett egy honfitárs, hogy „Sikerült beindítani?”. Nem bammeg, foggal elhúztam idáig, amúgy, kössz, hogy te sem segítettél! Legalább ne jöttél volna ide… De mindegy is. Hazahozott az autó rendben, és csak utána két nappal döglött meg egy szenzor, ami miatt mehettem 120 km-t autópályán szerviz üzemmódban 100-zal. Lejtőn... Egyenesen inkább csak 80-nal. Emelkedőn 60-nal. Imádtam azt a kamion mögött töltött röpke másfél órát... Eljártam már jó pár kocsit, de még egy ilyennel nem találkoztam. Szerettem? Nem szerettem? Abszolút kettős az érzés. Amikor rendben volt, imádtam. Nagy, kényelmes, elegáns, masszív, jól felszerelt. Amikor viszont gond volt vele (és évente egyszer-kétszer biztosan volt), akkor utáltam, és legszívesebben felgyújtottam volna. Munkaeszköz, és mindig nagyon hiányzott amikor a szervizben állt. El tudom képzelni, hogy csak kifogtam, de úgy látom az értékelésekből, hogy másoknak is vannak kisebb nagyobb problémáik. Viszont komolyra fordítva a szót, ezzel együtt se mondanám, hogy nem ajánlom. Ha valaki egy masszív utazókombit akar, amibe a családot is be tudja pakolni, akkor jó választás, de ne számítson rá senki, hogy apró-cseprő dolgokon, és az időszakos szervizen kívül semmi nem lesz vele. Nem véletlenül olcsóbb, mint egy azonos korú, futásteljesítményű és hasonló felszereltségű Superb/ Passat/ Mondeo/ Avensis. A használt autó piac kegyetlenül reálisan áraz.

tags: #Opel #Insignia #dízel #kombi #vélemények

• Meriva B 1.4 súly, jellemzők és tuning
• Elromlott Peugeot 307 fűtőmotor előtét-ellenállás javítása
• A Malaguti F15 műszerfalának funkciói
• Minden a Nexus kipufogó javításról
• Generátor csere A 170