A Mercedes-Benz G-osztály története
Kevés autó maradt olyan hűséges karakteréhez és megjelenéséhez, mint a hardcore, összkerékhajtású Mercedes-Benz G-osztály luxus SUV. A Mercedes-Benz G-osztály specialistája, Jörg Sand megírta a legvégső könyvet erről az összkerékhajtású legendáról, a tervezéstől és fejlesztéstől kezdve a rendkívüli és változatos karrierjén át egészen napjainkig.
A G-osztály már az első évétől, 1979-től kezdve a kevés terepjáró-legendák közé tartozik. Még a legújabb széria, a W 463 A műszakilag mélyreható változásokat tartalmazó változatánál is alig változtattak a Mercedes tervezői a klasszikus megjelenésen. Méghozzá jó okkal.
A kezdetek
Bár a Mercedes-Benz G-osztály 1979-ben debütált a franciaországi Toulon városában, a típus történetének valódi kezdetéhez tíz évvel korábbra kell visszautaznunk az időben. Akkoriban, egészen pontosan 1969 nyarán indultak meg a tárgyalások a Daimler-Benz AG és az ausztriai Steyr-Daimler-Puch AG vállalatok között, akik erős érdeklődést mutattak egymás, pontosabban egy közös projekt iránt.
A Mercedesnél a G-osztály előtt az Unimogok töltötték be a kemény terepjárók és egyben a munkagépek szerepét, míg a Puchnál az alpesi lófajtákról elnevezett Halfinger és Pinzgauer típusok voltak a bátor sárdagasztók, amelyek a hadsereg számára is megfelelően teljesítettek. A márka részvényeinek 18%-át birtokló Mohammad Reza Pahlavi, az utolsó iráni sah a 70-es évek elején jelezte igényét egy katonai terepjáróra, melynek ötletét a vezetőség is támogatta, hiszen a német hadseregtől is számíthattak megrendelésekre.
Végül 1971-ben született meg a végső döntés egy terepjáró fejlesztéséről, amely kiváló terepező képességgel rendelkezik, de a közúton is könnyen vezethető. (Állítólag erős nyomást gyakorolt a döntéshozókra az iráni sah, aki a Mercedes részvényese volt). A Geländewagen, vagyis terepjáró fejlesztését nem egyedül kezdte meg a Mercedes, a projektbe bevonták az összkerékhajtási rendszerek specialistáját, az osztrák Steyrt is.
Mercedes 200D differenciálmű hibaelhárítás
A németek 1972-ben kezdték meg a fejlesztést, 1973-ban már kész volt a formaterv, 1974-ben pedig elindult a prototípusok tesztelése Németországban, valamint a Szaharában és az Északi sarkkörön. Az első, fából készült modell már 1973 áprilisában készen állt, azonban az első közúton is használható változat tesztelését 1974-ben kezdték meg. Ekkor már szinte véglegessé vált a dizájn is, amiért Bruno Sacco felelt és nem sokkal az 1979-es debütálás előtt a Puch grazi gyárában elkezdődött a 460-as gyári kódszámú G-osztály első generációjának az összeszerelése. 1975-re Grazban elkészült a gyártósor, ahol a G-Wagen döntően kézi munkával készül.
A Mercedes Németország különböző pontjairól szállította a motorokat, sebességváltókat, kormányműveket, tengelyeket és más nagyobb részegységeket, hogy aztán Ausztriában szülessen belőlük vérbeli terepjáró. Micsoda kontraszt!
Az első generáció (W460/W461)
A sors iróniája, hogy mire 1979. Nem a várakozások szerint indult a típus hazai karrierje sem, a Bundeswehr elégedett volt vele, mégis az olcsóbb Volkswagen Iltist rendszeresítette. Hamarosan azonban a világ hadseregei felfigyeltek a Geländewagen kivételes képességeire és egymás után vetették be a W461-es típuskódot viselő katonai kivitelt, a Wolfot. Több mint 40 ország, köztük hazánk hadseregében is rendszeresítették.
Mellette a civil W460-as is hamar megtalálta a vásárlóközönségét, hiszen alvázas felépítésű, szögletes karosszériájából kétféle tengelytávú, négyféle felépítésű kivitelt kínáltak, három differenciálzárja és hosszú rugóútjai terepen is bizonyítottak.
Kezdetben két dízellel és két benzinmotorral készült a G-osztály. Előbbiek a 240 GD és a 300 GD, míg utóbbiak a 230 G és a 280 GE. A 240-ben egy soros, négyhengeres, 2,4 literes dízelmotor dolgozott 72 lóerővel, míg a 300-ban háromliteres, öthengers dízel kapott helyet 88 lóerővel. A 230-ban pedig egy soros négyhengeres, 2,3 literes benzinmotor adott 102 lóerőt, ugyanakkor a 280-ban hathengeres, 2,8 literes motor dolgozott 156 lóerővel. Emellett két különböző tengelytávolságú (2400 és 2850 milliméteres) modellt is kínáltak, valamint különböző felépítményeket, mint például a kabrió, az ötajtós és a kisáruszállító. Ekkoriban még tényleg csak egy puritán, kőkemény terepjáró volt a G-osztály, amolyan nyugati Lada Niva.
A 2,0 literes, 109 lóerős, 200 GE alapváltozatot elsősorban az olasz piacra szánták. A 230 G-t 2,3 literes, 102 lóerős négyhengeres hajtotta, amely befecskendezővel (230 GE) 125 lóerőt teljesített, a csúcskivitel a soros hathengeres, 2,8 literes, 156 lóerős 280 GE volt. Természetesen nemcsak benzines, hanem dízelmotorral is készült, a 2,4 literes, 72 lóerős 240 GD, a 2,5 literes, 84 lóerős, öthengeres 250 GD, illetve a szintén öthengeres, 3,0 literes, 88 lóerős 300 GD közül utóbbi volt a legnépszerűbb.
A luxus felé (W463)
Aztán az ahogy teltek-múltak az évek, egyre több kényelmi felszereltséggel bővült a kínálat. Először a 280 GE és a 300 GD modellekben jelent meg a szervokormány, majd 1987-től már minden modellben. Ezután következett a blokkolásgátló 1990-től, valamint az automatikus sebességváltó, a légkondi, az állandó összkerékhajtás és a pót üzemanyagtartály 30 literes kapacitással. Ezzel pedig végérvényesen elindult a luxusautóvá válás útján a típus.
Egy bő évtizeden át pusztán kisebb változtatásokkal és a felszereltség bővítésével maradt a kínálatban, majd 1990-ben feljebb pozicionálták, funkcionális célszerszámból egy csapásra luxusterepjáró lett. A Porsche közreműködésével módosították a felfüggesztést, állandó összkerékhajtást, ABS-t és elektronikus differenciálzárakat kapott, ami elég volt ahhoz, hogy W463-asnak nevezzék. 1994-től megváltoztatták a névadási struktúrát, a G-osztály elnevezésen kívül a motorokat is fordítva (pl. G 320) jelölték.
A 463-asban már az eleganciára is odafigyeltek a tervezők és igényesebb anyagokkal, többek között fabetétekkel szerelték fel az utasteret. A luxusra vágyó ügyfelek egyre jobban igényelték az exkluzív motorokat is, például a V8-ast, ami az 500 GE-ben szolgált és 1993-ban jelent meg a kínálatban, ám még nagyobbat szólt 1999-ben az 55 AMG változat piacra dobása. Ettől kezdve mindig készültek a Mercedes házi tuningcége által nemesített modellek.
1999-ben debütált a CDI dízeltechnológia és az első gyári AMG modell, a 354 lóerős G 55-ös. Miközben egyre inkább luxusautóvá vált, nem feledkeztek meg az eredeti szerepéről sem, 2007-ben lépett piacra a puritán EditionPur modell, majd 2010-től Professional néven gyártották az akár teherautóként is használható G-osztályokat. 2012-ben szakítottak a rövid tengelytávú, 2013-ban a nyitható tetejű kivitellel. Addigra már kultuszautó lett az egykori katonai terepjáróból.
Chiptuning a Mercedes E 270 CDI-hez
A használtpiacon is elismertséget szerző terepjáró benzinmotor-kínálatát ekkor 5,0, 5,4 és 5,5 literes V8-asok és egy V12-es, 6 literes alkották, míg a dízelüzemű oldalon egy 2,9 literes V6-os és egy 4 literes V8-as dízel várta a vásárlókat. Az említett erőforrások mindegyike képes volt a viszonylag nagy karosszériát szinte bármilyen terepen hatékonyan mozgatni, az öt- vagy hétsebességes automata váltó pedig a sofőr és motor közötti kommunikációt tette zökkenőmentessé.
Az egyre népszerűbb G osztály ekkoriban 3 és 5 ajtós, illetve 2 ajtós kabrió kivitelben volt hazavihető, amivel a gyártó a szegmens célközönségének igényeit nagyrészt lefedte.
A típust a német márka 1997-ben és 2005-ben is újabb modellfrissítésnek vetette alá, ezutóbbi alkalmával például elkészült az 500 „Grand Edition” kivitelű G osztályos Mercedes, valamint megjelent az új AMG verzió is, ami már 469 lóerős V8-assal büszkélkedhetett, és egy terepjáróhoz képest villámgyorsan, 5,2 másodperc alatt gyorsult 100 km/h sebességre. A hivatalos tuningcégek körében is népszerű kocsi felszereltségi listája 2005 után már bi-xenon fényszórókkal, akár 18 hüvelyk átmérőjű titánium felnivel és ISOFIX gyerekülés-rögzítő rendszerrel is kibővült.
VEZETTÜK: Mercedes-Benz G 580 – 18 000 Nm és úgy fordul mint egy tank
Különleges modellek
Azonban lehetett ezt még fokozni és még exkluzívabb modellekkel is előrukkoltak a mérnökök. Sokak kedvence a brutálisan nagy G 500 4x4, amelyet 2015-ben mutattak be, de említhetem a Mercedes-Maybach G 650 Landaulet modellt is 2017-ből, ráadásul ez utóbbi egy 99 darabos limitált széria.
A második generáció (W463A)
A második generációra majdnem negyven évet kellett várni, hiszen tavaly februárban debütált a Detroiti Autószalonon. Bár a formát megtartotta és könnyű összekeverni az előddel, ezt már eleve luxusautónak tervezték, miközben terepjáró képességeiből sem veszített.
Először a G 500 mutatkozott be, amit kicsivel később követett a már említett Mercedes-AMG G 63. Decemberben pedig a harmadik motorvariáns, a G 350 d is megjelent a kínálatban. A második generáció gyári száma még mindig 463, ahogy a hátsó merev tengely is maradt, elöl pedig kettős keresztlengőkaros, független felfüggesztés található. Az alapára pedig mindennél jobban árulkodik arról, hogy a G-osztály bár örömmel ugrat a sárba, igazából egy státusszimbólum.
Az új nemzedék már LED futófényekkel és átdolgozott visszapillantó tükrökkel rendelkezik, utóbbiakba a Mercedes mérnökei beépítették az irányjelzőket is. Fontos újítások történtek az utastérben is, ahol átdolgozásra került a műszerfal és már a sebességet is egy színes képernyő mutatja. Szintén az újdonságok sorát bővíti a holttérfigyelő rendszer, a parkolássegítő rendszer és a tolatókamera, míg az olyan extrák, mint a bőrülések és a hangulatvilágítás már szinte a gyártótól elvárt kényelmi funkcióak számítanak.
Katonai felhasználás
A Mercedes-Benz G 270 CDI (becenevén Wolf, magyarul „farkas”) a német Mercedes-Benz járműgyár G-osztályú könnyű terepjáró személygépjárműve. 2003-tól a Magyar Honvédség lövész- és egészségügyi alegység személy és sebesültszállítását látja el. A típusváltozatok a kor színvonalának megfelelő felépítménnyel, motorral és futóművel rendelkeznek. Katalizátoros motorjuk az Euro 3 környezetvédelmi követelményeket teljesíti. A G 270 gépjárművek megfelelnek a hazai és EU-s műszaki és környezetvédelmi normáknak.
A Peugeot vállalta elosztását a P4 egy alapvető polgári változata hasonló a címzett a hadsereg. Ez a rövid tengelytávú ponyvás tetejű és ajtajú változat. A motorháztető alatt egy 2 literes benzines a HP 83,5, illetve 2,5 szívó dízelmotor 75 LE volt. 1985-ben is részt vett a P4, a Párizs-Dakar-on, de ki kellett állnia mechanikai hiba miatt, de ezt ellensúlyozza, az így is biztató 27. A következő évben a P4 kapott plusz 10 lóerőt, így összesen 180 lett egy sikeres 16.
2006-ban megjelent a Panhard G, az új G, a francia hadsereg különleges erőinek számára, ez technikailag különbözik a többi G-től, külső megjelenésben is jól láthatóan, mint például a klasszikus kerek lámpák. 2007-ben, a Mercedes-Benz nyerte el az Ausztrál Védelmi Erők a szerződését, 1200db G-osztályra. Összesen 1.159 db G terepjárót rendelt a Kanadai Hadsereg 2003-ban. Ezen járművekből a tartalék egységeket is képeztek, amint a szállítása megkezdődött, bevetik páncélozott felderítő egységként is. Leváltja az Iltis-t és egy militarizált Chevrolet Silverado néven MILCOTS (vagy a köznyelvben a “Milverado” járműveket.
A Dán Hadsereg a 240 GD-t (/ 24, / 28 és / 34 változattal) vásárolta meg, hogy felváltsa a M151A1, a Volkswagen 181 (Jagdwagen “) és a Land Rover 88 típusokat. Az első szállítások 1985-ben a GD 240 típusából voltak majd később a 290 GD (/ 24 és / 28 változatok), amikor ezeket is bevezették. Több mint 1,300 gépjárművel. Néhány 300 GE is felhasználtak, - elsősorban a Dán Hadsereg EOD részére.
A Német Fegyveres Erők a G-osztályt, “Wolf” néven használják. A Holland Hadsereg használja a Mercedes-Benz G-osztály különböző változatait, többnyire W461 290GD és 290GD TD modellek kézi kapcsolású sebességváltóval. A Norvég Hadsereg a GD 240 helyett a Volvo és a Land Rover 4×4-es járműveket vásárolt a 1980-as években, de a GD 300 használták mentőautónak. A 300GD-t használnak a közlekedés ellenőrző állomásokon és a NASAMS Air-védelmi rendszernél.
Oroszországban a Rendőrség, Állambiztonsági Egységei, katonai és kormányzati szervek használnak a G-osztályt. A Szerb katonai célokra jelenleg Puch 300GD modell van, de használják a következő modelleket is 300GD33, 300GD6 és 300GD10 változatai, a közlekedésben a VIP személyek 300GD3-LUX és 300GD6-LUX de a Különleges Dandár erők használnak módosított változatot. A Swiss Army 230 db nyitott gépjárművet használ, mint az elsődleges általános célú légi fuvarozás, csak egy keménytetős változat van a mobil rádió-hozzáférési pontnak. 1985 óta, és fokozatosan váltotta le aWillys terepjárókat, Haflinger könnyű szállítót és Pinzgauer közepes szállítót.
Összegzés
Egyértelmű tehát, hogy a G osztály minőségét tekintve kategóriájának élmezőnyét erősíti, míg kiváló terepjárós képességeivel hatásosan hozza egymáshoz közelebb a természet vadságát és egy luxusautó kényelmét, valószínűsítve a modell sikerét a közeljövőben is.