Mercedes-Benz B-osztály: Teszt és áttekintés a magyar utakon
A Mercedes-Benz B-osztály fokozottan érdeklődésre számot tartó modell, illetve tesztautó volt, hiszen ország-világ „kecskeméti autóként” ismerte meg. A 2005-ben bemutatott első generáció után a második generáció 2011-ben jelent meg, és ez a széria már valóban hazai büszkeségnek tekinthető, mivel egyike volt az első, Kecskeméten készülő típusoknak.
Formatervezés és méretek
Kívülről megjelenésével, nem csak hírével is feltűnő és sokak számára érdekes, sőt, a „bitang jól kinéző” jelzőt is megérdemlő a B-osztály. A 4,4 méternél rövidebb hosszával egyértelműen a kompakt autók közé tartozik, ugyanakkor a magas tetővonal miatt belül kellemesen tágas az utastér. A formák a Mercedes nagyautóit idézik, meghatározó stílusjegye a négy keresztbordával tagolt, Mercedes-csillagot viselő hűtőmaszk, az ék alakú orr-rész, valamint a markáns körvonalú motorháztető.
Utastér és ergonómia
Az utastérben már nem ilyen egyértelműen pozitív a kép. Arc az utastérben is van, még márkaidentitás is vastagon, a sofőr ugyanolyan kormányt markolhat, mint akár a CLS-ben, s a formák is vannak olyan kecsesek. A középkonzol tetejére tett, digitális képkeretnek tűnő központi kijelző azonban érthetetlen elem, nem illeszkedik szervesen a műszerfal képéhez.
A 4,4 méter hosszú, 2,7 méter tengelytávú autó helykínálata talán kissé fura, valójában okos: az alapvetően kisautó-alapú egyterűben ülünk, aminek tengelytávja a középkategóriásokét is eléri. Az Easy-Vario rendszer segítségével szabadon variálható az utastér, így nagyobb méretű tárgyak szállítására is alkalmas buszlimuzint kapunk.
Műszaki tartalom és vezetési élmény
A biztonsági követelmények és a kényelem igénye szabták meg a jármű forradalmi, szendvicsszerkezetű, magasított padlólemezes felépítését. A B-osztály második generációja kapta meg elsőként az akkor debütált MFA padlólemezt, amely már többféle hajtáslánc befogadására is alkalmas. A menetkomfort azonban nem csak a helykínálatról szól, hanem például a rugózásról is, ami a tesztautó sportfutóművével és 18 colos alukerekeivel nagyon nyers.
Mercedes 200D differenciálmű hibaelhárítás
A dízelmotoroknál a 136 lóerős B 200 CDI saját fejlesztésű, 300 Newtonméter nyomatékát már alulról hozó egység, ám egy egyterűtől jobban megszokott, hétköznapi használatban ez a konfiguráció nem ideális. Városban a hosszú áttételezésből adódóan leginkább a negyedik fokozatig lehet csak felkapcsolni.
Műszaki táblázat: Népszerű motorváltozatok
- B 180 (Benzin): 1,6 liter, 122 lóerő
- B 200 (Benzin): 2,0 liter, 156 lóerő
- B 200 CDI (Dízel): 1,8/2,2 liter, 136 lóerő
- B 220 CDI (Dízel): 2,2 liter, 170/177 lóerő
Megbízhatóság és fenntartás
Nem túlzottan idős típus, ám a korrózió az elhanyagolt példányoknál nem ismeretlen tulajdonság. Akár benzines, akár dízel B-osztályt vásárolunk, a turbófeltöltőre feltétlenül érdemes odafigyelni, magas futásteljesítménynél már jelentős esély van a meghibásodására. A dízeleknél a DPF szűrő és az EGR szelep eltömődése csupán idő kérdése, a városi és rövid utakon való használat gyorsítja a folyamatot. Kényes pont a B-osztály futóműve, a hazai utak általi igénybevétel megviseli az alkatrészeket, jellemzően a lengőkarok kopogása jelentkezik.
A B-osztály azonban még így is viszetlagos sikerre számíthat, hiszen hiába rétegautó, praktikus, s magyar gyártású. A konfiguráláson - prémiummárkához hűen - amúgy is nagyon sok múlik a Mercedesnél, így érdemes alaposan átgondolni, pontosan melyik változat az, amely leginkább megfelel az igényeinknek.