Mercedes-Benz 300 SE: Vélemények és Értékelések
A Mercedes-Benz 124-es sorozat, melyet 1985-1997 között gyártottak, egy felső középkategóriás autó volt, hosszmotoros, hátsó- vagy összkerékhajtással. A típus legendás élettartama és hangulata miatt a mai napig népszerű a veteránautó-rajongók körében.
A 124-es Mercedes Árak és Alternatívák
A 124-es Mercedeseket zömmel 600-700 ezer forinttól 5-6 millióig hirdetik tulajdonosaik. A V8-as E500/500E csúcsmodellen kívül a kabriók ára is magasabb lehet. Alternatívaként szóba jöhet a C3-as szivar 100-as és a C4-es Audi 100, illetve az erre épülő első A6 is. Van még Opel Omega, Ford Scorpio vagy Alfa 164 is, de a 124-es Mercedesek élettartama más kategória, mint a 100-as Audikat leszámítva a konkurenseké.
Motorválaszték
A 124-es sorozat kb. 4-5-6-8 hengeres motorokat kapott. Benzinesként 105-381 LE (200-E60 AMG), dízelként 72-147 lóerő között (200D-300D Turbodiesel) teljesítettek. A megfizethető modellek közül ajánlható négy hengerrel az M110 (220E), az M102 (230E), a sorhatok közül jók az M103-as és majdnem ennyire a 24 szelepes, M104-esek is (300E, ill. 320E). Dízel 124-esből az a jó, amelyikben úgy van 1,5 millió km, hogy közben azért költöttek is rá.
Egy Tulajdonos Tapasztalatai
Egy korábbi lapigazgató, Müller András szívódízel 124-es Mercedeshez hasonlította magát. A 124-ről évekig álmodozott, majd Prókai Gábor felhívta, hogy tud egy eladó 124-est, amivel van baj, évek óta áll, de rokonszenves családé, nem vásározós autó, öthengeres és legalább nem drága. Egy Mercedes-Benz E 250 Diesel T-Limousine modellről volt szó 1995-ből, a széria végéről.
Az autó jobb első ajtaja kiflire volt hajlítva, de a hangulata még így is jó volt. Valaki 2002-ben hozta be Magyarországra, ki tudja, mennyit tekertek vissza akkor az óráján. Az óra 480 858 km-en állt, de valamikor elromlott a számláló és onnantól nem gyarapodott az óraállás. Ennek ellenére sem volt kérdés benne, hogy kell ez az autó.
Mercedes 200D differenciálmű hibaelhárítás
Ez az autó egy viszonylag ritka darab abból az 2 582 470 példányból, amennyi 124-es Mercedes készült. Ilyen a csomagtérpadlóból kihajtható harmadik sori üléspad. Ennek fő oka a használat, a kombik nagyobb arányban végezték agyonterhelt igásállatként, mint a Wagen (kocsi) szóból W124-nak hívott limuzinok.
Csikós Zsolt szerint a kombik a maguk mögé szívott légörvényben több nedvességgel terhelik a kasztnit, mint az aerodinamikai szempontból kedvezőbb lépcsőshátúak. A limuzinokon a tisztábban leváló örvények nem áztatják annyira a karosszériát sós vízköddel, mint a kombikon.
Az öthengeres mormogása, a békés vonulás a puha ülésekben annyira otthonossá teszi, mintha pattognának a fahasábok a kesztyűtartóban. Sikerült levizsgáztatni, friss benne a ki tudja mikor cserélt motorolaj és újra megy a fordulatszámmérője, ami nélkül nem élet az élet.
A Bálna Merci
Valahogy a ’90-es évek elején láttam meg az első Bálna Mercit itthon és azonnal lenyűgözött. Szimplán hatalmas. Széles is, magas is, hosszú is - különösen a SEL változat - akkoriban a pesti utcaképben nem sok autó akadt, ami felvehette a versenyt a méreteivel. Szerintem hazai viszonylatban sokkal nagyobb presztízst vívott ki magának, mint elődje a W126-os vagy utódja, a W220-as.
Amikor 2018 őszén Brünhildát - a W124 TE-t - vettem, akkor is erősen nézegettem a hazai piacot, de a felhozatal vagy nagyon romos vagy horror drága volt és a kettő között nem sűrűn akadt átmenet. Elengedtem - úgyis nagyobb szükségem volt egy kombira, a rendezvények miatt.
Egy Németországban talált Bálna Merci pont olyan volt, amilyet elképzeltem magamnak. “Kis motoros”, SEL (ez a “Lang” - tehát a hosszabb tengelytávú változat), bőrös, klímás, a képek és a leírás alapján “volt gazdája”, de szeretgetésre szorult. A hirdetés is megkapó volt, szép, hosszú, részletes, korrekt leírás volt az autó jelenlegi hibáiról, a korábbi javításokról ékes, Német nyelven - látszott, hogy nem török gyrosos hirdeti az autót, ott is volt a hirdetésben, hogy Herr Müller a hirdető.
Az autó ára elindult lefelé. Először 4800 Euron állt egy darabig, majd 4500, 4000 és 3800 lett a kiírt ár.
A tulajdonos segített az export rendszám ügyintézésében. Az autót nem voltak hajlandóak bármelyik okmányirodában fogadni, mivel exportról volt szó, csak a területileg illetékes helyen.
Egy hónapos export rendszám és biztosítás mellett döntöttem, mert szignifikánsan nem került többe a 10 naposnál. Az autó nagyon szépen jött hazafelé, néma csendben suhant végig, 130 km/h-ra állított tempomattal 10,5 liter/100km-re jött ki az átlagfogyasztás a teljes útra.
Használt Prémiumautó Vásárlásának Kockázatai
Használt prémiumautót venni mindig is komoly kockázatvállalásnak számított, ami valószínűleg a jövőben sem lesz másként. Egy tényleg szépen karbantartott, 10 év körüli Merci ugyanis már mai szemmel is tudja a dolgát. Az E-osztály kívül elegáns, belül pedig hihetetlenül kényelmes.
Chiptuning a Mercedes E 270 CDI-hez
A probléma ott kezdődik, amikor homokszem csúszik a gépezetbe, mert ezt az autót csak így, tökéletes állapotban szabad tartani. Bőven elég bonyolult technika ahhoz, hogy akár a legkisebb hiba is láncreakciót indíthasson, a végére pedig milliós javításokkal szembesüljön a tulaj.
Egy tulajdonos története szerint a vásárlás után a szerelő többek közt két porlasztóhibát is feltárt. Az eladó a problémák láttán hajlandó volt az alkura, az autó pedig azonnal a szerelőnél landolt, aki a motor- és váltóólaj cseréjén túl a hibás porlasztókat és a hűtőrendszer előfűtőjét is kicserélte.
Aztán egyik nap jött a katasztrófa: Makó és Szeged közt, az M43-as autópályán elkezdett finoman rángatni az autó, majd elveszett az erő, és már csak sebességtartásra volt képes a hatalmas, dízel erőmű. Egyre hangosodó zörgés érkezett a motortérből, majd hirtelen, még mielőtt bármit is tehetett volna a sofőr, megállt a motor, mint a szög.
A szerelő javaslatára motorcsere mellett döntöttek, ám ez egy ilyen autónál sosem egyszerű. Így lett 3 hónapnyi keresgélés után 1,6 millió forintért - számlával és garanciával - egy másik motor a Mercihez, amit még be is kellett rakatni további 300 ezer forintért.
Bár nem a legolcsóbbak közül válogatott, mégis majd 2,5 millió forintot kellett az autóra költenie az első fél évben, Gábor mégsem bánta meg a választását: tudta, ha majmot vesz, akkor banánra is célszerű félretennie.
Öröm az ürömben, hogy egy ilyen mértékű, szakszerűen elvégzett és jól dokumentált felújítás már értéknövelő tényező, ráadásul az árak is csak felfelé mentek az elmúlt egy év során.
A W212 E-osztály
Remek autó a W212, de mint minden korosodó prémium, okozhat meglepetéseket a szervizben. Rengeteg módja van, hogy az ember javítson az esélyein, amikor az álomautóját keresi megvételre.
Az alapos típusismeret megléte segíthet a nagyobb csapdákat kikerülni és a megfelelő kapcsolatok sem ártanak, de a tulajdonosok történeteit hallgatva mégis kezdem azt hinni, hogy az igazán jó vételeket szinte lehetetlen megtalálni. Ott a kocsinak kell valahogy a gazdájára rátalálnia.
Mercedes-Benz SL (R129)
Az egy percig sem volt kérdés, hogy egy SL Mercedesnek kell valahol a megfelelő pillanatot várnia, mivel a tulaj gyermekkorában a nagypapájával közösen nézegette a típus katalógusait, a vásárlást komolyan tervezve.
Az R129-es széria első gyártási évéből, ’89-ből származott, de kora ellenére még bőven a 100000-es futásteljesítmény alatt volt. Ráadásul a motorháztetőt felnyitva a 129-eshez legjobban illő motor került elő. A 300 SL-24 a három tagú kínálat középső tagja volt az első években.
A vásárláskori meglepően jó állapotot a mostani tökéletestől azért elválasztotta néhány évnyi aprólékos munka. Minden kicsit is problémás kapcsoló ki lett cserélve, az összes izzó működik - még a sminktükör világítása is - a tárolórekeszek fedelei pedig pont olyan finoman, de mégis határozottan járnak újra, mint ahogy azt valószínűleg 29 éve is tették a gyárkapu előtt.
Viszonylag gyorsan megy az ismerkedés az autóval, mert minden kezelőszerv ismeretlenül is kézre esik, és mindenre nagyon kiszámíthatóan reagál. A motor 231 lóereje papíron ma már nem tűnik soknak, és a mostani turbodiesel erőforrások szokásos előadásmódját sem prezentálja. Ehelyett alapjárat környékéről szépen elkezd húzni. Majd folytatja, és nagy, meglepetésszerű hátbarugás helyett csak húz tovább. És nem fogy el 4000 környékén, onnan még húz tovább leszabályzásig.
Manapság nem erre vagyunk rászoktatva, pedig kifejezetten jó érzés egy ilyen lineáris karakterisztikájú motorral közlekedni. Természetesen nem vele fogjuk megjavítani a környékbeli szerpentinek nem hivatalos rekordjait, inkább egy kellemesen túlmotorizált, kényelmes túragép szerepében érzi igazán elemében magát.
Tankolni sem kell megállni minden kútnál, mivel a 80 literes tankból egy ideig itathatjuk a motort. A gépkönyve szerint 11,4 litert fogyaszt 100 km alatt, a korabeli dokumentumok alapján pedig a városi 16,2 és az országúti 8,8-as érték közé kéne várni a valóságot.
A márkánál megszokott módon jó minőségű alkatrészekből készült, és ha valami mégis megadná magát, ennyi év után is viszonylag egyszerűen beszerezhető.
Új korában a márka egyik csúcsmodelljeként közel sem volt olcsó, nagyjából 100000 német márkáért lehetett egy alapfelszereltségű SL 24-hez hozzájutni. Ebből a pénzből két, elég jól extrázott 190-es Mercedes is megvásárolható volt, de egy 124-es coupé mellett is maradt volna némi apró egy kisautóra.
Ezért aki hasonló típusban gondolkodik, annak lassan érdemes lépnie. A korai SL-ek kevésbé ígéretes darabjai már kicsivel 3 millió forint alatt is megkaparinthatóak, aztán tetszőleges milliókkal megtoldva az árat egyre szebb példányok kerülnek elő. A szürke és fekete autók között hatalmas szerencse kell egy ilyen két tónusú kék fényezésű darabhoz, főleg a 24 szelepes motorral párosítva.
Pappas Classic: 112-es Coupé
Ha a klasszikus autók és youngtimerek szerelmese, akkor jó helyre jött a Pappas Autóhoz! Megteszünk mindent annak érdekében, hogy ezen különleges és exkluzív járművek élvezete felhőtlen maradjon. Ennek érdekében hoztuk létre a Pappas Classic brandet, a Pappas klasszikus autók márkáját.
Amikor egy klasszikus autót választ, nem csak egy autót vásárol, hanem egy darab történelmet is. Vásároljon egy ilyen darab történelmet a Pappas Classic-al.
Jelen hirdetésünkben szereplő 112-es Coupé korának egyik legnagyobb Mercedes-Benz autója volt, mely a még be nem mutatott W100-as típus és a kifutó Adenauer modell között lévő űrt hivatott betölteni. Ezt a 112-es modellt 1962 és 1967 között gyártották összesen 2419 db-os példányszámban. Az autót az M189-es gyári kódú, 6 hengeres befecskendezéses 3.0-es big block mozgatja, mely kereskedelmi megnevezése 300SE.
Fő karosszéria elemeiben megegyezik a 111-es modellel, de sokkal magasabban díszített külsőleg és belsőleg is. Illetve sokkal magasabb volt a 112-es modell alapfelszereltsége is. Például széria volt a szervokormány, az automata sebességváltó és a önszintezős levegős futómű!
Újként kétszer annyiba került, mint legmagasabb felszereltségű 111-es 220 SE Coupé modell. A kínált autó egy közel 10 évig tartó, teljes körű felújítás után kerül értékesítésre.
A felszereltségét tekintve az infóink szerint az új megrendeléskor kérhető legtöbb extra belekerült az autóba. Ezek közül talán az egyik lefontosabb extrát, a klímát is tartalmazza.
Ne hagyja ki ezt a különleges lehetőséget, és váljon ön is a Pappas Classic-on keresztül ennek a csodás autónak büszke tulajdonosává!
A fent hirdetett gépjármű bizományos autó, a gépkocsiról részletes állapotfelmérés készült, amely alapján pontos információkat tudunk adni a gépkocsi motorikus és szerkezeti állapotáról.
Mercedes-Benz 300 E (W124) Veterán Teszt
Hiába számít a stuttgarti márka egyik legmegbízhatóbb sorozatának, már egyre ritkábbak a szép 124-esek, a buherálástól mentes, korai példányok megtalálásához pedig nélkülözhetetlen a szerencse is. Ezúttal egy kitűnő állapotú és gazdagon felszerelt példánnyal találkozunk, amelyet nem a taxikban oly kedvelt szívódízel, hanem a jókora felárért adott hathengeres benzinmotor hajt - nem is akárhogyan.
Mint a legtöbb Mercedesszel, a 124-essel kapcsolatban is ömlenek a közhelyek. „Ez volt az utolsó igazi Mercedes. Ebben még volt anyag. Ezt még tartós használatra tervezték." És hosszan folytathatnánk a sort, de felesleges, mert a típust mindenki ismeri, sőt jó eséllyel utazott is benne, hiszen az 1990-es, 2000-es években a legmenőbb magántaxisok jellemzően 124-esekkel dolgoztak.
E középkategóriás modell vérvonala messzire, a második világháború előtti időkig nyúlik vissza: sorrendben a 170-es típus több tagja, a Ponton, a Fecske és az állólámpás (W114/115) volt a felmenője.
)
Közvetlen elődje a „zöldségesként" is emlegetett fekvőlámpás (123-as család) volt, aztán 1984-ben érdekezett 124-es sorozat, amely csak az 1993-as nagy ráncfelvarrás után lett hivatalosan E-osztály.
A közhiedelemmel ellentétben nem mindegyik kivitel W124-es, mert ezt a betűjelet csak limuzinok kapták, a kombiknál S-t, a kupéknál C-t, a kabrióknál A-t, az elsősorban protokoll célokat szolgáló extra hosszú kivitelnél pedig V-t írtak a számsor elé. Utóbbi, tehát a V124 Lang a legritkább, alig több, mint 2300 darabot gyártottak (keresett veterán a hatajtós), míg a klasszikus limuzinból kétmilliót.
A belépőmodell 200-ast karburátoros motorral árulták, ezenkívül az összes benzines befecskendezős volt (E, mint Einspritz és vélhetően ennek alapján jött az „osztályba sorolás" is). Jellemzően soros négy- és hathengeresek alkották a kínálatot, a 400-as, majd 420-as, illetve 500-as csúcsgépeket V8-asok repítették. Utóbbi, a legendás 500 E (majd E 500) a szélesített karosszériával futott, a bőven 300 lóerő fölött teljesítő sportgép kézi összeszerelését bérmunkában a Porsche végezte.
A dízelekben soros négy-, öt- és hathengeresek szolgáltak, kiviteltől függően szívó vagy turbós kivitelben.
1987-től - motortól függően - kínálták az állandó 4MATIC összkerékhajtást. A kezdeti oldalcsíkos megoldás után vezették be az alsó részt borító, úgynevezett Sacco-deszkát a kasztnin - ennek színe a lökhárítókkal együtt általában eltért a fényezésétől -, majd az E-osztály átnevezéssel együtt jött a korábbinál valamelyest kisebb (széles perem nélküli) hűtőmaszk, az új fényszóró és a fehér irányjelző. Nagyon rövid ideig készült az E-osztály előtt egy átmeneti széria deszkás külsővel, a régi nagy maszkkal, sárga indexekkel, de már részben az E-be szánt motorokkal (pl. 220 E).
Kispolgári Alapmodell Helyett Értékes Extrák
1986-os tesztautónk a nyugati jólét szimbóluma. Színezett üveg, központi zár, elektromos ablak és tükör, fűthető üléspár, ledönthető hátsó fejtámla, légzsák, tolótető, tempomat, automata klíma, ergonomikus (ortopéd) első ülés és automataváltó szolgálta benne a kényelmet, illetve biztonságot.
Persze, a Mercedes akkor még megtehette, hogy szinte minden tartozékot drága extraként kínált, s egyáltalán nem számított ritkaságnak, hogy a jobban felszerelt példányok árát a jómódú vevők egy-egy kompakt autóra (pl. Golfra, Kadettre) elegendő összeggel fejelték meg.
Amikor elhatározta, hogy 124-est keres, eleve OT vizsgára alkalmas, tehát komolyabb felújítást nem igénylő példány után kutatott, s így jött szembe az egyik német hirdetési oldalon a vágyott kupé helyett a hathengeres bordó limuzin. A körülmények azonban meggyőzték: 1996-ig az autót gyakorlatilag nem használták, később sem volt karambolja, minden karosszériaeleme, a kárpitozása és a fényezése is gyári, a felszereltsége gazdag. Az eladó rengeteg részletfotót és dokumentációt küldött, az állapot pedig megfelelt a 224 ezer kilométeres futásteljesítménynek.
tags: #mercedes #benz #300se #eladó #vélemények