A Mercedes-Benz W204 C 220 CDI használtan: Áttekintés és Vásárlási Útmutató
Mindannyiunk elgondolkozott már használt prémium vásárlásán. Van, akit a márkajelzés mögött bújó (magasabbnak vélt) státusz csábít, másokat a kényelem és a minőségi összeszerelés, egy harmadik vélekedés szerint pedig akkor növünk fel igazán, ha veszünk egy rendes hátsókerekes autót. A Mercedesnek nem volt egyszerű dolga, amikor nekilátott a W204 kódjelű C-osztálynak. Az előző széria minden dimenziójában méltatlan volt a márkához, ráadásul akkortájt eléggé tartottak attól, hogy az ügyfeleik reménytelenül elöregednek, és oda se szagolnak többé a kisebb autóikhoz.
Ezért 2007-ben, a harmadik generációnál egyértelműen a fiatalabbakra céloztak. A tetszetős külső mellé már elfogadható belső társult, ráadásul megjelent a vezetési élmény. Mindezt úgy hozta az autó, hogy nem kellett megrendelni hozzá az AMG csomagot. Inkább két jól elkülöníthető táborra osztották az alapmodelleket. A klasszikus hűtőrácsos Elegance változatok (tudják, amelyek a motorháztetejükön ágaskodó csillagot hordanak) megmaradtak kényelmes autónak, míg a látványosabb orrú Avantgarde kiviteleket kicsit feszesebbre hangolták, és látványosabb orrot kaptak. Általános vélemény volt, hogy W204-es C-osztály az első olyan Mercedes, ami úgy fiatalos, hogy közben igazán jó autó is lett. Közel egy és negyedmillió ilyen Mercedest adtak el Európában, tehát a használt példányok közt is könnyedén válogathatunk.
Külső megjelenés és karosszéria
A Mercedes legkisebb hátsókerékhajtású szedánját 2007-től 2014-ig gyártották W204 kódjellel, a kombit S204-nek hívták. Kívülről még ma is igazán szép ez a C-osztály, nekem ráadásul a kombi mindig is jobban tetszett. Az ívelt övvonal így adja ki igazán, csak egy kicsit kellett volna jobban lekerekíteni a tetejét, és már nevezhetnék shooting brake-nek. A harmadik generációs Mercedes C-osztály karosszériaváltozatai magukért beszélnek. A szereptévesztés leginkább a 7G-Tronic Plus nevű automataváltón érhető tetten. Az eltelt öt év alatt kapott néhány kisebb sérülést a kipróbált autó, de minden elemet javítottak.
A modellfrissítést nem kerülhette el az autó, amelyet az elhúzottabb első lámpákról, az új, ledes tükörbe épített indexekről és a kulturáltabb belső térről (új kormány, integrált központi kijelző) lehet felismerni. Megjelent a LED-es menetfény elöl, valamint a lökhárítók is változtak, de leginkább belül vannak újdonságok. A C-osztály frissítése a LED-es, a lökhárító szélső légbeömlőibe tett menetfényről ismerhető fel, a sportos Avantgarde-kivitelt a hűtőmaszk-közepi, hatalmas csillag azonosítja. Azt ugyan nem tudom, hogy ebben mekkora szerepe volt a kocsi remekül eltalált színének, az AMG optikai csomagnak, illetve az orron trónoló kistányérnyi csillagos jelvénynek.
Belső tér és ergonómia
Pechjére a kombi Merci nem sokkal egy gazdagon felszerelt márkatársa után érkezett hozzánk, így az elkényeztetett fajtánk hajlamosabb volt a belsőben olyan dolgokat találni, amikért nehéz rajongani. Ennyi pénzért erre illett volna jobban odafigyelni. Feltűnően friss a műszerfal - persze csak a frissítés előtti C-hez képest, egyébként ismerős. Leginkább az E-ből dereng a kép, de vonalaival a Mercedes 80-as, 90-es évekbeli modelljeire is emlékeztet. Hasonló érzéseket kelt a külső is, noha a 2007-ben megjelent W204 célkitűzése volt, hogy a Mercedes átlagvásárlóinál fiatalabb korosztályt szólítson meg, a forma erőteljesen konzervatív, már-már nagypapás.
Mercedes 200D differenciálmű hibaelhárítás
Beülve rögtön látszik, mi az, amiért én mindenképpen faceliftes változatot keresnék. A modellfrissítésnél kicserélték a kormányt, a középső kijelzőt beépítették a műszerfalba, és javítottak a felhasznált anyagok minőségén. Igazán tisztességes munkát végeztek, minden alkalommal élmény volt beszállni az autóba. A felhasznált anyagokba és a kidolgozás minőségébe nehéz belekötni, a kapcsolók, kezelőszervek határozottan végzik a rájuk rótt feladatokat. Mindezt olyan magabiztossággal, hogy az ember hajlamos elhinni, hogy évtizedek múlva minden ugyanígy fog működni. A két szélső levegőbeömlőt és az óracsoportot leszámítva mindent szögletes formákból raktak össze, de az ergonómia példás.
A hangulat amúgy kicsit rideg - talán túl steril - odabent, hiszen az ezüst-fekete színkombináció ural mindent, amit csak itt-ott törnek meg a középkonzol apró színes fénypontjai. Műszerfala is pofás, a kijelzők mutatói pedig nekem fene tudja miért, de az ősöreg Mercik hangulatát idézik. A megszokottnál kicsit alacsonyabb és ferde elhelyezkedésének lényegét pedig csak a Mercedes-tulajok ismerik. Ugyanígy baloldalon található a tempomat kapcsolója, ami szerintem a világ egyik legjobban használható szerkezete. Bár a Mercedesnél hagyomány, hogy minden bajuszkapcsolót bal oldalra raknak, de az indexkart így nem komfortos kezelni. Valahogy nem találták el a kar helyzetét, ezért én gyakran önkéntelenül levettem a kezemet a kormányról, amikor indexeltem. Persze azért a kormány mögötti igen ritkán használt váltóleffentyűkre futotta. Ezt szívesen beváltottuk volna valami számunkra hasznosabb apróságra. Műszerfalával az E-osztályhoz húz, az Avantgarde háromküllős kormánykerekével a CLS-t idézi a C-osztály.
Nem akarjuk nagyon leszólni a C-t, de meg kell jegyezni, a középkategóriához mérni a C-t szinte jóindulat, elöl ugyanis szűknek tűnik. Mindez nem csupán megérzés, a beltér méretei elöl még egy Ford Focushoz mérten is alulmaradnak, hátul pedig a középkategória - mondjuk az élvonalbeli Mondeo - ma jóval többet ad. Itt is el lehet férni, de azért érezzük, hogy a Merci belépő négyajtósában ülünk. Jó pont, hogy az ülések extrém széles tartományban állíthatók, így a magasabb sofőrök is kellemes vezetési pozíciót tudnak állítani, de hátul átlagtermet felett már szűkös a helykínálat és a vaskos kardánalagút miatt az is egyértelmű, hogy a hátsó pad két felnőttre méretezett csak. Az ülések korrektek, hosszútávon is kényelmesek, az ülésfűtés izmos és gyors, a fedélzeti elektronikák könnyen kezelhetők.
Van viszont újdonságként temérdek modern kütyü, például távolságtartós tempomat, valamint Google-alapú navigáció is - opcióként. A „csupán” két millió forintnyi, azaz a vételár 20 százalékát kitevő extrával megtoldott tesztautóba ezen tételek már nem fértek bele, s meg kell hagyni, a vezetett példány extrasorából az utastérben nem érezni sokat. A C 220 CDI BlueEfficiency 10,3 millió forintos vételárához mérten kissé mosolyogtató, hogy az első ülések fűtéséért 116 250 forintot kell fizetni, a csomagtér kulcsról nyitása jelképes, de 18,75 ezer forintos extra. Beltéri extraként még a 213,75 ezer forintos, háromzónás légkondi, a 28,75 ezer forintos velúr lábszőnyeg, valamint a 18,75 ezer forintos, automata gyerekülés-felismerő, illetve a vészhelyzetben a biztonsági felszereléseket készenlétbe helyező, 120 ezer forintos Pre-Safe elektronika említhető. De ennyi, alapvetően úgy érezzük, mintha csak egy tisztességes, de alaphoz közeli felszereltségű, szűk középkategóriás modellben ülnénk.
Motorok és hajtáslánc
Hozzám egy faceliftes T modell (S204, vagyis a kombi) jutott el, a legerősebb négyhengeres dízelmotorral (C 220 CDI), közel 160 ezer kilométerrel. Beindítás után persze jön a meglepetés: a C220 CDI egyáltalán nem halk. Pár perc után, bemelegedve már javul a helyzet, de még mindig van egy jellegzetes, dörmögő hangja. A furcsa az, hogy engem egyáltalán nem emlékeztetett négyhengeres dízelhangra, sőt, kifejezetten tetszett is, amit fordulaton hallatott. Mivel egyszer már megpróbált átverni a Mini a Cooper SD a hangmodulátorával, napokig hajolgattam a hangszóróhoz, és próbáltam utánanézni, tettek-e ilyet az S204-esbe, de úgy tudom nem. Ez ilyen. Finoman krúzolva egyáltalán nem hangos, de ekkoriban csináltak már halkabb autót a nem prémiumgyártók is. Aki igazán csendes C-osztályt akar, keresse a benzineseket.
A tesztautóban szolgálatot teljesítő négyhengeres turbódízel 170 lóereje papíron szépen hangzik, és az életben sem muzsikál rosszul. Néha talán az elvártnál nagyobb zajt csap a gépháztető alatt, de ezt valahogy azért túl lehet élni. Az 1650 kilogrammos acélszerkezettel ügyesen megbirkózik ugyan a motor, de csikorgó kerekekre ne vágyjunk. Helyette pakoljuk be a családot, - a helykínálat miatt senki nem fog reklamálni - találjunk egy még vállalható tempót és élvezzük a magabiztos, megállíthatatlannak tetsző menetet. Ha azonban elindulunk, rögtön szerethetővé válik a C 220 CDI. Már alacsony fordulatról is jól húz a 170 lóerős teljesítményét széles, 3000-4200 1/perc között hozó és már 1400 1/perctől 400 Newtonmétert termelő dízel. A 7 fokozatú automata váltó nagyon adaptív, nyugodt gázpedáltaposásnál hamar felkapcsol, ha nyomjuk a gázt, akkor forgatja rendesen a dízelt, s ezáltal igen komoly menetdinamika, akár 8,1 másodperces 100 km/órára gyorsulás is elérhető.
Városban is jó a C-vel menni, stop-start rendszere még a kora-téli hidegben is szinte mindig megállítja, majd kellően gyorsan indítja újra a motort. Akkor is, ha rövidebb utakat jár, hiszen a start-stop rendszerrel együtt képtelen bemelegedni a motor, ezért simán megeszi a 8,6 litert városban. A csillagos szedán igazi terepe egyértelműen az autópálya, 130 km/óránál a végfokozatban mindössze 1900 1/perc a fordulatszám, és szinte döbbenetes, de ott stabilan 5 l/100 km alatt fogyaszt a CDI.
Mire figyelj, ha Mercedes-Benz C-osztályt vásárolsz? (W204/S204)
Motorkínálat és váltók
Összesen tízfajta motorral lehetett ilyen C Mercit rendelni, így nem könnyű kiválasztani a legjobbat. A benzineseknél a négyhengeres, 1,8-as kompresszorossal indul a kínálat, ami C 180-asnál 156, C 200-asnál 184 lóerőt tud, utóbbi már egészen dinamikusan mozgatja az autót. Felfelé már 2,5, 3 és 3,5 literes V6-osok közül válogathatunk, de ezeknél a kiegyensúlyozó tengely okozhat meglepetéseket. Alapos állapotfelmérés és a vezérműlánc gyakori ellenőrzése alap. A csúcsot a C 63 AMG V8-asának mennydörgő hangja jelenti.
Dízelfronton a gyártás elején a tesztelt 2,1 literes motor gyengébb változatával indult a kínálat (C 200 CDI, 136 LE). A modellfrissítéskor behozták egy 120 lóerőset is (C 180). A C220 CDI-vel már dinamikusan lehet közlekedni, de a Delphi befecskendezőrendszer szeret meghalni, amit annak idején nem kezelt a Mercedes visszahívási akcióval, csak költségkompenzációval. A hibát az egyértelmű check engine feliraton kívül a gázadáskori megtorpanásról ismerhetjük fel.
Váltóból is volt dögivel. A leggyengébb, facelift előtti C 180-asba öt, a kínálat java részébe hatsebességes manuális váltó volt az alap. Opcióként illetve a legerősebb motoroknál a 7G Tronic Plus automata a jellemző (ezeknek a Merciknek a 65%-át ilyen váltóval találjuk), de egyes változatokhoz ennek az ötsebességes verzióját adták a facelift előtt. A hétsebességes automata nyomosámoduláló szelepei sokat futott autókban megadhatják magukat, ezt recsegő hang jelzi váltáskor. A megfelelő váltóolaj-csereintervallum betartása nagyon sokat segíthet. Az erősebb motorokat 4Matic összkerékhajtással is lehetett rendelni.
Chiptuning a Mercedes E 270 CDI-hez
Futómű és vezetési élmény
Futóművét is megszerettük, kanyarban nyoma sem volt benne a rémisztő billegésnek és nyamvadt utakon sem rázta szét a hátsó ülésen szendergő kisded álmát. Lengési amplitúdó függvényében változó lengéscsillapítókkal szerelt futóműve még a sportos Avantgarde-kivitel 225/45 R17-es abroncsaival is jól vasalja az úthibákat, miközben a rendszer stabilitására, egyenesfutására sem lehet panasz. A zörgés mellett kicsit ráz is a nagyobb úthibákon, de engem nem zavart, valahogy illett a vaskos, kicsit nehezebben tekerhető kormány hangulatához. Ahogy egyre több kilométert raktam az autóba, feltűnt, hogy nem csak a motorzajból maradt sok, de a futómű is viszonylag hangosan zajongja be az egyébként még mindig merevnek és összeszedettnek tűnő utasteret.
Az erős motor, a jó futómű és a pontos kormányzás miatt még most is benne van a potenciál az élvezetes autózáshoz. Mivel hátul hajt, viszonylag hamar meg is lehet úsztatni a farát az ilyen nyálkás időben, de érezni, hogy nem erre való, a kipörgésgátlót sem lehet teljesen kikapcsolni. További jó pont, hogy a futómű kialakításából következően a kormánymű az átlagosnál nagyobb mértékű kerékfordítást engedélyez, így az amúgy igen közvetlen, 2,5 fordulatos kormány tekergetésével meglepően jó a C-osztály fordulékonysága. Akinek tehát számít a manőverezhetőség, mégis hosszú távon is kényelmes, négyajtós Mercedes utazóautót szeretne, az a C 220 CDI-ben kellemes, ha nem is olcsó (alapár automata váltóval: 11 1145 000 forint), de nagyon takarékos, alapáron is teljes (7 légzsákos, ESP-s) biztonságot adó partnerre talál.
Biztonság
A harmadik generációs Mercedes-Benz C-osztályban alapfelszereltség a hat légzsák, az ABS és az ESP, valamint a két isofixes ülés a hátsó sorban. A C-osztály nem vallott szégyent, hozta az elvárható 5 csillagot a törésteszten.
Praktikum és csomagtér
Régen volt nálunk olyan kombi tesztautó, amely ennyire megnyerte az emberek tetszését. Sőt, olyanok is megfordultak utána a környezetemben, akik nem a velük született autobuziságukról híresek. A csomagtartó kínosan precízen mozgó fenekének felhajtása után egy pillanatra döbbenet ül az ember arcára, odabent a James Bond filmeket idéző készletet találunk. Igaz, ezek a csillogó kis mütyürök nem embertársaink életének változatos és hatékony módú kioltására hivatottak, hanem a csomagtérben elhelyezett rakományok rafinált rögzítésére. Alaphelyzetben korrekt, 475 literes, de nem bővíthető a gyomrában szükségpótkereket, fedelében elakadásjelzőt hordó csomagtér.
Talán a csomagtéren látszik leginkább, hogy a C-osztályt már úriembereknek tervezték, olyanoknak, akik nem koszolják be kezüket bútorok, esetleg létra vagy egyéb, 1 méternél hosszabb tárgy szállításával. A hátsó ülés ugyanis alapáron nem dönthető és így 1 méternél hosszabb pakk egyáltalán nem tehető a csomagtérbe. Ha valaki esetleg lapra szerelt kisbútort, mondjuk komódot szállítana haza, kénytelen a kartondobozt a hátsó ülésre tenni - ott legalább beállíthatja, hogy milyen hőmérsékletű levegő fújjon rá. Míg tehát helykínálatával és ellátmányával nem nagyvonalú, menetkomfortjával abszolút az a C 220 CDI.
Gyakori hibák és fenntartási költségek
Népítélkezőink pontszám alapján (7,44) hasra nem estek a harmadik generációs C-osztálytól, de általában jó véleménnyel vannak róla. Gyakran éri panasz a gyenge fényezést és a nehezen cserélhető izzókat. Bár egészen fiatal autóról van szó, a legidősebb példányok már több, mint tízévesek. Azoknál a csomagtérfedél nyitója körül megjelenhet a rozsda. A helyzet messze nem olyan rossz, mint a W203-nál, de azért figyeljünk oda erre. A félbőr ülések is hajlamosak elfáradni az öltéseknél és szintén típushiba a bepárásodó első fényszóróház, amit néha ez autó is produkált. Az elektromosan behajtható tükrök állítómotorjai is elromolhatnak, ahogyan megadhatja magát a bennük lévő index is. Ilyenkor nem villog szinkronban a hagyományos indexlámpákkal. A felsoroltakon túl előforduló probléma a kulcs meghibásodása is, amit elég drágán 50-60 ezer forintért cseréltethetünk ki. A W204/S204/C204-es C-osztályhoz csak három nagyobb visszahívási akciót hirdettek a gyártása során, bár azok elég lényegiek voltak.
Használt piaci árak és összehasonlítás
A W204/S204/C204 trió ára most 2,5 millió forinttól indul a magyar használtautó-piacon, ennyiért leharcolt kombikat kapunk, javarészt 200-as dízelmotorral. A kínálat tetején a V6-osok és az AMG-k trónolnak 6-8 millió környékén. Automatikus lenne, hogy egy ilyen autóról a közvetlen vetélytársaihoz hasonlítva mondjam el a véleményemet, de nekem az E91-es BMW és a B8-as Audi A4-es egyelőre kimaradt. Viszont közvetlenül előtte ültem át egy aktuális (tehát a Mercinél egy generációval újabb), használt Mondeóból, ami árban és futásteljesítményben is elég hasonló volt, így érdekes lehet a kettő összevetése már csak azért is, mert ha megnézzük, mennyibe kerül manapság egy ilyen, nem prémiumnak mondott felső-középkategóriás autó, azt láthatjuk, hogy sokkal kisebb lett a szakadék, mint akár 10-15 éve. És ez nem csak az árban mutatkozik meg.
Nem lennék könnyű helyzetben, ha a Mercedes és a Ford közül kellene választanom. Nyilván az előbbi fenntartása lesz drágább, de például a biztosítás szög ugyanannyi mindkét autóra. Ugyanakkor a Mondeo sokkal tágasabbnak érződött, míg a Mercedest a hátsókerékhajtás helyigénye miatt egyértelműen csak négy személyre találták ki. A Ford sokkal kényelmesebben rugózott, és zajkomfortot tekintve egy fél kategóriával komolyabb autónak tűnt. A C-osztály viszont praktikusabb csomagtartójával, minőségi kidolgozásával és a kellemes vezetési élményével tud rálicitálni egy átlag nagy kombira.