A légpárnás jármű világa: Működés, képességek és felhasználási területek
Több száz tételes bakancslistámon előkelő helyen szerepel két dolog: találkozás szabadon élő medvével és egy légpárnás jármű kipróbálása. Egy váratlan lehetőségnek köszönhetően egy nap alatt másfél sort is kihúzhattam, miután egy Pest környéki bányatavon kipróbáltam egy Flying Fish Marlin típusú 2/3 személyes felderítési célú légpárnást, melynek tulajdonosa a Kanadában született, magyar származású John Maczko.
John korábban bűnüldözésben tevékenykedett itthon és külföldön, később repülésbiztonsági szakemberré képezte magát, és tanácsadói munkája során került a londoni Heathrow repülőtérre felügyelőként. Az alá tartozó létesítmények között, az 5-ös terminál egykori mocsaras-lápos területén figyelt fel az ott állomásozó légpárnásra, és szinte azonnal szerelembe esett a szerkezettel, mely haladásának fizikáját tekintve sokkal közelebb áll a repülőgépekhez, mint a hajókhoz.
Hogyan működik a légpárnás jármű?
A légpárnás jármű bármilyen sík felületen képes haladni, legyen az víz, homok, sár vagy jég: ha nincsenek benne nagyobb gödrök, és nem kell túl meredeken mennie, az alatta levő „talaj károsítása nélkül siklik tova. Működése a következő. A motor által működtetett, törzsbe épített ventilátor nagy nyomású levegőt pumpál a törzshöz rögzített, 70 különálló elemből rakott szoknyába, ami a talajtól körülbelül 30 cm-re elemeli a szerkezetet, és a függőlegesen elhelyezett álló propeller tolja előre. Kicsit olyan, mint a nagysebességű MAGLEV vasút, csak itt nem a mágneses taszítás, hanem a levegő felhajtóereje biztosítja a közel súrlódásmentes előrejutást.
Kanyarodni a propeller mögé helyezett, elölről biciklikormánnyal mozgatott, légáramlatot szögbe terelő dupla kormánylapátokkal lehet, szűkebb, lassabb manőverezésnél a pilóta testsúlyának átterhelésével segítheti még a forgolódást. Mivel a légpárnás haladása leginkább a repüléshez hasonlít, vezetőjét is pilótának nevezik. Tulajdonképpen a levegőben úszik, csak szoknyaszára érinti a talajt, mezőn kíméli a növényeket, és még a tavirózsák is sérülés nélkül ússzák meg a felettük átszáguldó járművet. Szárazon, vízen is indulhat, álló motorral sem süllyed el.
Katonai légpárnás hajó Stockholmban
A Flying Fish Marlin légpárnás technikai jellemzői
A törzse üvegszálas műanyagból készült, alját ellenállóbb kevlárréteg is védi, szoknyáját neoprénnel impregnált nejlonból szabták. Saját tömege körülbelül 250 kg, teherbírása hasonló, de telepakolva nem szeret indulni. Légpárnás használatra optimalizált, egyliteres Briggs ＆ Stratton V-Twin motor hajtja, cirkáló sebessége 40-45, ideális körülmények között 60-65 km/h-t is bír. A 37 lovas léghűtéses négyütemű üzemóránként nagyjából 4 liter 100-as benzint fogyaszt, ami kedvező érték. Speciális felszerelés a navigáció, kötelező a kapaszkodó.
A légpárnás technológia fejlődése
| Jellemző | Érték |
|---|---|
| Típus | Flying Fish Marlin |
| Személyek száma | 2/3 |
| Saját tömeg | ~250 kg |
| Teherbírás | ~250 kg |
| Motor | 1 literes Briggs & Stratton V-Twin, 37 LE |
| Motor típusa | Léghűtéses, négyütemű |
| Üzemanyag | 100-as benzin |
| Fogyasztás | ~4 liter/óra |
| Cirkáló sebesség | 40-45 km/h |
| Max. sebesség | 60-65 km/h (ideális körülmények között) |
| Törzs anyaga | Üvegszálas műanyag, kevlar alj |
| Szoknya anyaga | Neoprénnel impregnált nejlon |
| Emelkedési magasság | ~30 cm |
Felhasználási területek és korlátok
Felhasználása elég speciális: mocsaras, lápos, hínáros területeken és változó mélységű vizekben, árvizeknél, elárasztott területeken veszik legnagyobb hasznát. Elsődlegesen felderítésre készült, de mentési feladatokat is ellát, hordágyon fekvő, gerincsérült ember szállítására nincs kíméletesebb megoldás a rezzenéstelenül haladó kétéltűnél. Kedvező fogyasztásának, különleges képességeinek köszönhetően bizonyos feladatokra nincs ennél praktikusabb jármű, csak nálunk nem túl ismert.
Hiába kíméletes haladása, nem használható mindenütt. Természetesen nem korlátozzák, ha hivatalosan, mentési feladatokban vesz részt, viszont senki se akarjon nagy tavainkon, folyókon légpárnásozni, a vízi rendőrség biztos nem értékelné. A brit lajstromszám alatt hajózó/repülő Alpha 1 Charlie leginkább azokon a vizeken közlekedhet szabadon, ahol jetskiket és más, élményjellegű vízi járműveket is megtűrnek.
Az Armadillo Project és fenntartása
A The Hovercraft Club of Great Britain és a Hovercraft Search and Rescue alegységeként működő Armadillo Project taglétszáma változó, a különböző bevetéseken 2-3 fő segíti a légpárnást vezető és csapatot irányító John Maczkót. Bár hatalmas élmény vele haladni, ennek a gépnek a fő feladata a felderítés és a mentés. Természetesen, ahogy az ilyen egyedi dolgokkal foglalkozó emberek, szervezetek életében lenni szokott, nem egyszerű a fenntartása.
Szerencsére elég sokan támogatják az Armadillo munkáját, úgyhogy a gép üzemeltetése, javítása megoldott, és a különböző, főleg külföldi partnerek jóvoltából a csapat felszerelései is magas színvonalat képviselnek. Amiben viszont krónikus hiányt szenvednek, az egy megbízható, és megfelelő méretű raktérrel vagy utánfutóval bíró szállító jármű. Sajnos előző autójuk elhalálozott, úgyhogy ha véletlenül valaki tudna nekik segíteni egy ilyennel, azt minden bizonnyal egész életre szóló élménylégpárnás-bérlettel viszonoznák.