A Csepel Kerékpárok Története és Típusai
Ha manapság belépünk egy kerékpárszaküzletbe, több száz márka közül válogathatunk. Amikor viszont megakad a szemünk a Csepel cég logóján, a szívünk is erősebben kezd verni. Kinek ne lenne egy-egy kedves emléke az ikonikus bicikligyártóval kapcsolatban? A patinás múlt pedig ez esetben fényes jelennel találkozik, hiszen a Csepel kerékpárok a mai napig a kifogástalan minőség szinonimáját jelentik.
A Kezdetek: A Weiss Manfréd Művek és a Kerékpárgyártás Megindulása
Akármilyen furcsa is ez mai szemmel, a Weiss Manfréd Acél- és Fémműveknek eredetileg semmi köze nem volt a kerékpárgyártáshoz. Az 1882-ben alapított cég ugyanis konzervgyárként indult, majd pár évvel később már tölténytárakat és lőszereket is előállított. Miután az eredeti alapító, Weiss Manfréd 1922-ben meghalt, a gyárat a fiai vitték tovább, és az ő nevükhöz köthető a kerékpárgyártás beindítása is.
1927-ben hazánkban már hatalmas kereslet volt a kétkerekűekre, magyar gyár azonban ekkoriban még nem létezett. A siker azonnali és hatalmas volt, így 1930-ra már több mint 35 000 bicikli került ki a csepeli gyárból. A hazai kerékpár olyannyira megmozgatta a lakosságot, hogy még önálló Csepel versenyeket is rendeztek. Ebben az időben az üzem is hatalmasra nőtt, hiszen már 15 000 embert foglalkoztatott. A ’30-as években tehát úgy tűnt, semmi nem állhat a töretlen fejlődés útjába.
Háborús Évek és Államosítás
Ahogy az számtalan magyar gyárral történt, a Weiss Manfréd üzem is haditermelésre állt át. A harckocsik és terepjárók mellett repülőgépmotorok is legördültek a gyártószalagról. A világháború után - hasonlóan a legtöbb magyar gyárhoz - a Csepel állami tulajdonba került, méghozzá Csepeli Kerékpár-és Varrógépgyár néven. Csepelen - a korábbi Weiss Manfréd Művekben - 1950-ben vonták össze a gyártást, ekkor alakult meg az önálló Kerékpárgyár. Nem sokra rá felvették a Rákosi Mátyás Művek Kerékpárgyára nevet.
Érdekesség, hogy a gyár vezérigazgatója egy ideig Bíró Ferenc, Rákosi Mátyás testvére volt. Bíró elvtárs a szakértelméért természetesen nemcsak a rendkívül magas fizetését élvezhette (havi 4650 forint), hanem a különböző pótlékokat, nyugati és keleti utakat, és ezek költségtérítéseit is. Egyszer még hatalmasnak számító, 20 ezer forint jutalommal járó kitüntetést is kapott a pártállamtól. Az első ötéves terv idején kétségtelenül rangot jelentett a gyárban dolgozni. Egy szalagmunkás majdnem annyit vihetett haza, mint egy kezdő kohász (1200 forint), és már egy kezdő is szép órabért kapott.
A gyárban hamar gépesítették a termelést, 1950-ben már 157 ezer kerékpárt készítettek. Kék csoda - így hívták a második világháború után újrainduló csepeli kerékpárgyártás egyik első modelljét. Ez a modell gyorsan népszerűvé vált, szolgálati bicikliként még az állambiztonsági hivatal elődje is rendelt belőle. Bár a Kék csoda nem volt olcsó mulatság.
A Csepel Aranykora: Az 1960-as és 1980-as Évek
A Csepel igazi aranykora azonban ezzel együtt is az 1960-tól 1980-ig tartó időszakra tehető. Ez idő tájt minden egyes évben meghaladták az évi 200 000 darabszámot, 1978-ban pedig a 300 000-es álomhatárt is sikerült átlépni. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy ebben a két évtizedben mindenki Csepelt tekert idehaza, aki csak élt és mozgott.
A belföldi piac mellett ekkor még főként a Szovjetunióba - a háborús jóvátétel részeként - exportáltunk, és kisebb részben Kínába, összesen mintegy 20 ezer darabot. Nem sokkal később viszont elkezdődött a kivitel Ghánába, Egyiptomba, később Hollandiába. A gépeket saját alkatrészekből állították össze, csak néhány eleme származott más gyártótól. A szocialista idők tervutasításos gazdaságában minden évben meghatározták hány kerékpárt kell gyártani és exportálni. A fénykorban Csepelen évente 250-300 ezer biciklit állítottak elő. Mintegy húsz országba szállítottunk, legalább húszféle modellt. A belföldi kínálat kezdetben 8-8 férfi és női, és 4 gyermekkerékpárból állt össze, de 1984-re már 38 modellre bővítették a palettát.
Terítési piacok és exportadatok
| Felvevőpiac | Export jellege és darabszáma |
|---|---|
| Szovjetunió, Kína | Korai exportpiacok, háborús jóvátétel részeként (kb. 20 ezer darab) |
| Ghána, Egyiptom, Hollandia | Későbbi exportpiacok |
| Hollandia, Német Szövetségi Köztársaság, USA, Kanada | Jelentős felvevőpiacok a fénykorban |
| Irán | A legtöbbet ide szállították a fénykorban |
| Összesen | Mintegy húsz országba, legalább húszféle modellel |
Ikonikus Csepel Kerékpártípusok
Csepel Camping: A legendás összecsukható
Ha létezik legendás magyar kerékpártípus, akkor az egészen biztos a Csepel Camping. A ’60-as években tervezett modell igazi kuriózum volt, hiszen a merev váz helyett összecsukható kialakítást kapott. Így aztán elmaradhatatlan kelléke lett kirándulásoknak, nyaralásoknak és túráknak. Ha ’80-as évek, akkor összecsukható Camping Csepel. Bizony, a cég egyik legemblematikusabb terméke is ekkor került a nagyközönség elé, és el is adtak belőle nagyjából egymillió darabot.
Csepel Tacskó: Az első bicikli élménye
Ami a ’80-as évek Amerikájában a BMX, az idehaza a Csepel Tacskó. Az első bicikli gyermekkorunkban, amivel már önállóan tekerhettünk, és igazán szabadnak érezhettük magunkat.
Webáruház indítás Magyarországon: Teljes útmutató
Csepel BMX: Amerikai álom a keleti blokkban
Egy csipetnyi Amerika a keleti blokkban: ezt jelentette a Csepel BMX az 1980-as években. Az évtized elején megjelent modell - talán mondani sem kell - hallatlan népszerűségre tett szert a magyar gyerekek és fiatalok körében. A siker olyan nagy volt, hogy nem is egy, hanem kétféle változatban is lehetett BMX-et kapni. Hasonlóan népszerűek voltak egyébként az SR jelzésű versenybringák, illetve az amerikai mintára készülő BMX-ek és túrakerékpárok is.
Csepel Mátra és Tihany: A megbízható igáslovak
Sokak számára alighanem a Mátra egyet jelent a Csepellel, mert a márka talán legnagyobb példányszámban eladott kerékpárjának számít. 1953 és 1973 között közel félmillió darabot értékesítettek a Mátrából. A Mátrához hasonlóan a Tihany is egy vérbeli igásló. Könnyen tekerhető, minimális karbantartást igénylő, ugyanakkor nagyon is magas minőséget képviselő, elnyűhetetlen bicikli, amit még ma is sokan felújítanak és használnak.
Csepel Fecske és SR26: A sportos modellek
A Fecske név valójában a szovjet Szputnyik bicikli magyar megfelelőjét takarja. A köznyelvben emellett sokszor csak versenybicikliként emlegették, és nem véletlenül. A Fecske csak félig-meddig tekinthető versenybiciklinek, az SR26 ezzel szemben egy hamisítatlan profi kerékpár. Ezen a modellen is egy ötsebességes váltó, valamint patkófék és szarvkormány kapott helyet, a színválaszték pedig kifejezetten hatalmas volt.
Csepel Úttörő: A fiúk kedvence
A 24”-os Csepel Úttörőt a gyár elsősorban a fiúknak szánta, és így is hirdette. Idővel persze lányok, asszonyok és férfiak is rákaptak a típusra, annyira praktikus kis gépnek számított.
A Rendszerváltás Utáni Időszak és a Modern Csepel
Miután 1980-ban kitört az iraki-iráni háború, szinte azonnal leállt a Csepel bringák exportja. A rendszerváltás előtt nem sokkal a privatizációban látták a megoldást, így 1989-ben többségében amerikai tőkéből megalakult a Schwinn-Csepel Kft. Ezzel a cég amerikai tőkebevonással menekült meg a csődtől, és váltott a Schwinn-Csepel névre. Az export is kezdett felfutni, de már soha nem érte el a korábbi évek szintjét.
Renault Laguna nívópálca: tippek és trükkök
1993-ban aztán az amerikaiak kiszálltak, és ismét zavaros idők köszöntöttek a cégre. Ebben közrejátszott, hogy 1993-ban csődbe ment az amerikai Schwinn cég, amelyet eladtak egy orosz-magyar vegyesvállalatnak, a Hanti-nak, amely kis idő múlva szintén túladott a társaságon. A kerékpározási szokások, a technológiai fejlődés, illetve a nemzetközi piac megváltozásával a gyár nem tudott lépést tartani. A Schwinn-Csepel kizárólag acélvázakat gyártott, a vázgyárat 2001-ben eladták, ami még két évig működött. Ezután már nem is nagyon beszélhetünk csepeli kerékpárgyártásról, mondta Varsa Endre lapunknak. Manapság a vázakat Kínában gyártják, a régi gyárban csak összeszerelés folyik.
2012-ben - immár Csepel Kerékpárgyártó és Forgalmazó Zrt-ként - új erőre kaptak. Elhagyták a Schwinn nevet, és a cég hivatalos neve Csepel Kerékpárgyártó és Forgalmazó Zrt. lett. A cég részesedést szerzett a ma is működő Stringbike Kft.-ben, és így gyártotta többek között a hasonnevű kerékpárt, de aztán a leállították a gyártást, és üzletrészüket is eladták. Mindazonáltal 2017-ben már 68 típust gyártottak, köztük a Mol Bubi kerékpárt, az E-Gear elektromos kerékpárt, és a népszerű Csepel Royal egysebességest.
A Csepel, Mint Életérzés és a Jelenlegi Kínálat
Mindenki életében akad egy olyan Csepel bicikli, amihez kellemes emlékek kötődnek. Alighanem egy Tacskón tanultunk meg tekerni, aztán a balatoni nyaralásokra vittük magunkkal a Campinget, hogy később Csepel BMX-re váltsunk és így tovább, és így tovább. Aligha véletlen, hogy olyan fiatalok is a Csepelre esküsznek, akik már bőven a rendszerváltás után születtek, amikor kerékpármárkák tucatjai közül válogathattak. Elsősorban természetesen azt, hogy egy-egy kétkerekűben mintegy száz évnyi tapasztalat és hagyomány jelenik meg. Ha felpattanunk egy Csepel bringára, akkor két dolog történik majd biztosan. A Csepel emellett egy életérzés is. Ezek a biciklik a legsötétebb és legnehezebb történelmi korokban is csipetnyi szabadságot csempésztek az emberek életébe. Ez az érzés minket is magával ragad majd.
Eddig a régi Csepel típusokról volt szó, és mint kiderült, hosszú történelme során a gyártó minden igényhez biztosított biciklit: fiatalnak és idősnek, sportolónak és amatőrnek.
A mai Csepel kínálat
A városi kerékpározás manapság reneszánszát éli hazánkban is. Ennek megfelelően a Csepelnél jobbnál jobb városi biciklik találhatók. Ha klasszikus terepbringára, azaz mountain bike-ra vágyunk, akkor a Woodlands-sorozatból válogathatunk, míg a trekking bicikli esetében a Signo, a Spring vagy a Landrider jöhet szóba. Mindegyikre igaz, hogy városban és terepen egyaránt megállják a helyüket. Inkább terepre vágyunk, de néha azért az aszfalton is tekernénk? A kínálatból természetesen nem hiányozhatnak az országúti kerékpárok, illetve az átmeneti típust jelentő gravelek sem, melyek félig MTB-k, félig országúti biciklik, és még egy kis trekking is van bennük. Végül említsük meg, hogy a patinás múltú cég nagyon is tartja a lépést a 21. századdal: ennek tükrében születtek meg a Project-E fantázianévre keresztelt E-bike-ok a Csepelnél. Abból az élményből a mai gyerekek sem maradhatnak ki, hogy egy Csepelen tanuljanak meg kétkerekűzni. Előbb egy Csepel futóbiciklivel, majd ahogy cseperednek, egy pedálosváltozattal. Utóbbi a Csepelnél 16”-ostól egészen 24”-osig is létezik.
Forrás
Cikkünk egyik fő forrása Varsa Endre Magyar Kerékpárok című, frissen megjelent könyve volt. A Bikemag és a szerző kiadásában idén megjelent második, bővített kiadás a kerékpár felfedezését, műszaki fejlődését és hazai gyártásának alakulását követi nyomon eredeti dokumentumok, kutatások alapján. Mint a szerző elmondta lapunknak, az új kiadás 30 oldallal és 127 képpel több, mint az első, 2008-ban megjelent kötet. Varsa Endre nyugdíjas mérnök-közgazdász, óraadó tanár a BME-n.