Lada Vesta Hasmagasság és Jellemzők: Részletes Áttekintés

A Lada Vesta az első, már teljesen Renault-Nissan-felügyelet alatt kifejlesztett Lada. A Vesta hasmagassága az orosz piacon több mint 17 centi, az európai kivitelek alacsonyabbak.

A jellegzetes sárvédő- és ajtóélek az új Ladák következetes formaelemei lesznek. A formát a korábban a Mercedesnél, de főleg a Volvónál ügyködő angol Steve Mattin rajzolta (ő formázta egykor az XC60-ast), ma még csak a négyajtós Vesta kész, de nem titok, hogy hamarosan jön a kombi, és a hírek szerint ötajtóst is terveznek majd. A dízel is menetkész már, a Renault bevált dCi gépeivel jön hamarosan.

A Lada Vesta tervezésében a Daciáért felelős gárda is komoly részt vállalt, a padló a Logant és Lada leszármazottját, a Largust (meg többek között a Juke-ot, a Dustert, a Note-ot és az új Lada XRayt) is hordozó Renault-Nissan alap, de a futóművet rendesen átszabták. Maradt az elöl McPherson, hátul csatolt lengőkaros alapképlet, az első lengőkarokat azonban erősebbekre (A helyett L alakúakra) cserélték, hátul pedig újak a bekötések, és kicsit itt is átalakították a karokat.

A hasmagasság gumimérettől függően 17 centi körüli, de csak Oroszországban és keletebbre, az európai Vesták a hírek szerint két centivel alacsonyabbak lesznek. A karosszéria 4,4 m hosszú, a csomagtartó alapból 480 l-es, ezekkel pont a szedánpiacok közepébe talál a Lada. A fő cél persze az orosz értékesítés, de mifelénk ugyanerre a közönségre vadászik a Peugeot 301/Citroën C-Elysée páros, újabban a Fiat Tipo és jó régen a Dacia Logan meg kicsit a Renault Fluence is.

A koccanási sérülésektől érthetetlen módon teljesen védtelen oldalú karosszéria (a lökhárítókon is kevés a kopóbetétes rész) illesztései meglepően szépek, egyenletesek, a rések keskenyek. Az ülőlapok nem hosszúak, de puhák, combtámaszuk gyenge, a támla kellemesen magas, 180 centis testmagassággal a fejtér is egészen bő. A belső szélesség nem nagyvonalú, a középkonzol a Renault-Nissan mai irányvonalába illően lefelé keskenyedik, így a testesebbek lábát sem nyomja.

Samara kerékcsapágy Francia típus

A formák egyediek, egyik Renault-ból vagy Nissanból sem ismerősek, csak egy-egy részlet árulkodik. Ilyen az indexkarba épített világításkapcsoló, a fedélzeti számítógép léptetési módja, vagy a váltógomb. A pult nem zavaróan mély, és kényelmesen alacsony is, az átlagtermetű (170-180 centis) vezető még a motorháztetőre is rálát. A háromosztatú óracsoport rajzolata kicsit keszekusza, de az árnyékolás hibátlan, nagy érdem, hogy van vízhőmérő. A kissé kusza műszerek árnyékolása nagyon hatásos.

A légkondi egyzónás, de fokonként állítható, automata. A magasra emelt rádió jó helyen van, bár ezzel a felszereltséggel talán jobb lenne, ha helyet cserélne a szellőzés gombjaival, hiszen az emelt beépítés csak akkor fontos, ha van gyári navigáció is - a Luxe-ban pedig alapból nincs.

A pakolóhelyek általában kicsik és béleletlenek, szűk a középkonzol aljának (gumibetétes) ürege, és az első ajtózsebek is rövidek, cserébe legalább szélesek. Hátra is könnyű beülni, az ülőlap elég hosszú, formája határozottan kétszemélyes, párnája vékony, de kellemesen puha. A támla meredek és alacsony, jó, hogy a fejtámlák legalább részben a felső élre tolhatók, így kevésbé takarnak a belső tükör képébe.

A hely széltében csak két átlagtermetű felnőttnek elég, a fejmagasság 180 centi körül már szűk, a középső padlómerevítő nem magas, de széles, a szélső hátsó lábhelyek 180 centivel, az ugyanekkora elöl ülők mögött még elfogadhatók. Elég széles és magas is a nyílás, a küszöb kellemesen keskeny. A csomagtartó fő értéke, hogy nagy, a ladások nem csiszolgatták túl a tárolási megoldásokat.

A fedél elég hosszú ahhoz, hogy az üreg szája a nagybőröndökhöz se legyen szűk, a perem nem magas, a küszöb pedig kifejezetten keskeny, de a mély, puha padlójú padlójú térben kevés a rögzítőpont, és rengeteg helyet elvesznek a fedélpántok. Az aszimmetrikus támladöntés alap, de az ülőlap fix így a ráfekvő támladarabok miatt lépcsős a padló. A vaskos karimájú, jó fogású kormány megdöbbentően széles tartományban, két irányban állítható (Ladában először van ilyen).

Alkatrész útmutató Lada típusokhoz

Lada-konstrukció az 1,6-os, szívócső-befecskendezéses szívó benzines. Nyomatéka kevés, de cserébe szívesen forog. Autópályán sem zavaróan hangos. A motor először csak a második próbálkozásra kelt életre, de hidegen is csendesen és simán forog, emelt alapjárata sem zavaróan hangos.

Az 1,6-os szívó benzines nem nyomatékbajnok, kifejezetten szívesen forog, és a tempós haladáshoz pörgetni is kell. 2000/perc alatt nem él, gázkésése nagy, és hidegen az alacsony fordulati terhelésre időnként rángatással reagál. Ha ezt tudomásul vesszük, és igyekszünk lehetőleg mindig 2300/perc felett tartani, közepes dinamikával mozgatja a Vestát.

A váltó hosszú karja könnyen, nem túl pontosan tologatható, az áttételek kiosztása nem igazán illik a motorhoz, a negyedik és az ötödik túlságosan hosszú, autópályán 130-nál 3400/perc a fordulatszám. A gépzaj és a gördülés már jól hallható, de még éppen nem zavaró, a szél nem süvít, a dinamika azonban visszafogott: a gázt itt padlóra taposva csak lassan gyorsít tovább a Lada.

A kifejezetten az orosz piacra szánt emelt futómű beállítása lágy, a Vesta nagyon jól viseli a rossz felületeket és a hirtelen felületváltásokat, de ennek kanyarodási oldaldőlés és nagy fékezési előrebillenés az ára. Az ívmenet sokáig semleges, határhelyzetekben pedig kellemesen alulkormányzott, gyors ívváltásoknál azonban (jól kézben tarthatóan) finoman megindulhat a hátsó futómű.

A tisztán elektromos rásegítésű kormánymű mindenestől a Nissan Qashqaiból jött, közvetlenre áttételezték, végállásai között csak 2,8-at fordul. A városi élet sem nehéz, az A-oszlopok alja széles, de feljebb nem zavaróan vaskosak, viszont átlósan és hátrafelé csak találgatni lehet: a far nagyon magas, és a C-oszlopok kis ablakai sem segítenek. A tükrök képe nagyon jó, a belsőé meglepően széles, holttér gyakorlatilag nincs.

Ablakemelő javítás Lada gépkocsikban

A Luxe a hatszintű orosz kínálat ötödik fokozata, de mint mindegyikhez, ehhez is csak két légzsák jár. Minden Vestában alap az ESP, a távirányítós központi zár, az első elektromos ablakmozgatás, az elektromos állítású külső tükörpár és orosz autóhoz illően az első ülésfűtés, a tükrök fűtésével együtt. Szélesek, kényelmesek és puhák a rövid lapú ülések, csak a vezetőé állítható magasságú, de a fűtés már az alapkivitelhez is jár. Határozottan kétszemélyes a hátsó sor, a középső utas lábteréből sokat elvesz az alacsony, de széles merevítőalagút.

A Luxe első ködlámpákkal, riasztóval, állítható magasságú és deréktámaszos vezetőüléssel, kilépőfényekkel, elektromos szélvédőfűtéssel, hátsó elektromos ablakokkal, automata világításkapcsolással, esőérzékelővel, négy hangszórós, bluetoothos gyári rádióval és 16 colos alufelnikkel tud többet, 609 000 rubelért, azaz nagyjából 2,2-2,3 millióért. Az extralistán minden fontosabb tétel elérhető, van tolatókamera, navigáció (7 colos képernyővel) és tempomat is.

Soros négyhengeres, szívócső-befecskendezéses szívó benzinmotor, elöl keresztben beépítve. Két felülfekvő vezérműtengely, hengerenként négy szelep. Hengerűrtartalom: 1596 cm3. Furat x löket: 82,0×75,6 mm. Teljesítmény: 106 LE/78 kW (5800/min). Nyomaték: 148 Nm (4200/min). Ötfokozatú kéziváltó, elsőkerék-hajtás. Elöl McPherson-, hátul csatolt lengőkaros felfüggesztés. Elöl belső hűtésű tárcsafékek, hátul dobfékek, ESP. Csomagtér 480 l. Üzemanyagtartály: 55 l. Hosszúság x szélesség x magasság: 4410x1764x1497 mm. Tengelytáv: 2635 mm. Gumiméret: 195/55 R16. Saját tömeg: 1230 kg-tól. Gyorsulás (0-100 km/h): 11,8 s. Végsebesség: 178 km/h.

A Lada Vesta kombi változának, az SW-nek egy magasított, úgynevezett terepkombi kivitele az SW Cross. A terepesítés pedig leginkább az emelt hasmagasságon, és az autón körbefutó műanyagbetéten szúrható ki elsőre. Persze ez nem egy terepjáró, de könnyebb terepen bőven jó szolgálatot tehet így is. Az autó formavilága teljesen rendben van, abszolút jól passzol az európai ízlésvilághoz. Nagyméretű fényszórók, csapódó tetővonal és egy folyamatosan visszatérő X-motívum. Az X ott van a hűtőnyíláson, az autó oldalán, valamint a két hátsó fényszóró is egy ilyen formát ad ki. A terepes jelleget pedig tovább erősítették egy első és egy hátsó fémszínű koptatóval.

Az ajtót kinyitva egyből érezhető, hogy a Lada egy teljesen új irányvonalat képvisel a Vestával. A nálunk járt modell a csúcs felszereltségű, LUX kivitel volt. Itt már a háromfokozatú első ülésfűtés mellett a hátul utazók is melegíthetik az üléseiket. Van itt digitális klíma, tempomat, USB csatlakozó, 7 colos, érintőképernyős multimédia rendszer navigációval, elektromos ablakok és tolatóradar kamerával. Az ülések kényelmesek, a kis szürke csíkkal pedig jól is néznek ki. A multimédia rendszer remekül használható, egyszerűen kezelhető és gyors, sokkal jobb, mint amire számítottam. Tetszett, hogy nincs a középső rész telepakolva felesleges gombokkal, mindent egyszerűen és célszerűen oldottak meg. A pohártartók azonban szinte használhatatlan mélységűek, én nem tudtam olyan dolgot odatenni, ami ne borult volna fel. Az ajtók rekeszei megfelelő méretűek, simán belefér egy nagyobb üveg is.

A hátsó üléssorban ülők is meg lehetnek elégedve a Vesta helykínálatával. A láb- és a fejtér is bőséges, az ülőlap pont optimális hosszúságú. Ugyan ülésfűtést kapunk hátul, szellőzőrostélyt nem, pedig egy kombiban ez különösen jól jön. A középső ülésből ledönthető könyöklőt és pohártartót tudunk varázsolni egy mozdulattal. Külön piros pont, hogy nincs kardánalagút, így hárman is sokkal kényelmesebben elférnek.

Vezetés közben az első szembeötlő dolog, hogy hiába a csúcsfelszereltség és a 4,5 milliós ár, a kormányra nem jutott bőrözés. Nem teljesen értem, hogy miért nem, de elfogadom. Az 1,6 literes szívó motor a maga 105 lóerejével az egyetlen választási lehetőség. Baj nincs vele, talán egy kicsit nyomatékszegény (csak 148 Nm), de nem is ezzel fogunk pirostól pirosig gyorsulni. Normál használat közben teljesen jól használható, de egy-egy előzésnél vagy, ha gyorsan ki akarunk fordulni egy kereszteződésben, vakarhatjuk a fejünket. Persze itt bejön, hogy ezzel a motorral jó eséllyel semmi probléma nem lesz, nincs benne se turbó, se egyéb érzékeny dolog.

A váltó a Renault csoportól származik, teljesen jól teszi a dolgát, de ne ettől várjunk egy shortshifter érzést. A klasszikus visító hangot már szinte teljesen elhagyta az autó. A felfüggesztés viszont mintha csak a magyar utakra lenne tervezve. Minden kátyút könnyedén vett, legyen az bármilyen rossz út, szépen csillapította. Ennek ugyan a hátránya, hogy kanyarokban egy kicsit bedől az autó, de egye fene, ezt lenyelem.

A Vesta SW Cross összességében egy nagyon jól használható autó, ugyan vannak még hiányosságai, de a Lada érezhetően nagyon jó irányba indult el. Tele van extrákkal, a kinézet nagyon ott van, és a belseje - a kormány bevonatától eltekintve - egy szerethető autó. Ugyan nem az autó-fanatikusok számára készült, de úgy gondolom, megfontolandó választás. Ami talán ellene szól, az az ára, ami a tesztmodell esetében 4,5 millió forint. Nem gondolom túlárazottnak, de ennyi pénzért sokan elgondolkodhatnak más típuson. Azonban, amennyire tudom, a gyártósort folyamatosan javítják a visszajelzéseknek megfelelően. Ezen kívül pedig 5 év garanciát vállalnak az autóra.

Remekül használható csomagtér, apró rekeszekkel... Talán egy picit dögösebben néz ki a kizárólag az SW modellhez kifejlesztett Mars fényezéssel - ami a vörös bolygó poros felszínének színét idézi - viszont a fehér alapszín jobban kiemeli a karosszéria fényezetlen elemeit, amelytől terepjárósabb, avagy szabadidő-autósabb a megjelenése. Márpedig napjaink trendje, hogy rengetegen szeretnének egy SUV modellt a garázsukban tudni, ezért a Lada tutira belenyúlt a jóba a Vesta kombi megemelésével.

Persze létezik már az orosz gyártónak is hobbiterepjárója, az X-Ray, de arról egyelőre nem tudni, hogy mikor érkezik meg hozzánk. Ezért, aki egy igazán megfizethető szabadidő-járművet keres, a Vesta SW Cross felé fordulhat. Műszakilag egy az egyben a kombira épül, de annál jóval masszívabbnak tűnik a műanyag kiegészítőelemeknek köszönhetően. Ezek ráadásul nem csak a dizájn terén hasznosak, ugyanis az apróbb sérülések ellen tökéletes védelmet nyújtanak, illetve kevésbé látszanak meg rajtuk az apróbb karcok, amiket például a földutakat övező tüskés bokrok ágai okoznak. A fekete műanyagborítás körbefut az autón.

A sárvédők szélein, a küszöbökön és a lökhárítókon is ott díszeleg. Azonban nem csak ennyiben különbözik a kombitól. A nagyobb, egyedi formájú 17 colos könnyűfém keréktárcsák is csak a Cross kiváltságai (ráadásul a hátsók mögött is tárcsafékkel), illetve a látványos dupla kipufogóvégek szintén. Persze terepjáró ettől még nem lesz a Vestából, hiszen az elsőkerék-hajtás is megmaradt, de így már majdnem akkora a szabad magassága, mint a 4x4-re átkeresztelt Niva típusé, amelytől csak 17 milliméterrel marad el.

A futómű is társ a telekjárásban, illetve az úthibák elnyelésében. Bár a nagyobb méretű kerekek általában a komfort ellen dolgoznak, ebben az esetben nem érzékelni különösebb eltérést a Kombi változathoz, pedig nem csak a kerekek nagyobbak, a növelt hasmagasságú Crossba más rúgóstagot és lengéscsillapítót szerelnek. Ezért egy kicsit feszesebb a futómű ebben a modellben, ugyanakkor még így is inkább lágy hangolásúnak nevezném.

De nem is a száguldozásra való az SW Cross. A motorja a Ladánál már megszokott 1,6 literes, 105 lóerős szívó benzines, amely komótosan gyorsítja az 1280 kilogrammos autót, viszont bőven elegendő a mindennapok során, és kellőképpen rugalmas az országúti előzésekhez is, egy kis visszaváltással.

Kimondottan kellemes meglepetés a kar megvezetése. Pontosan jár a kulisszában, és határozott mozdulatokkal egészen jó érzés kapcsolgatni vele, bár egy hatodik fokozattal még több pirospontot kapna. Főleg a fogyasztás terén, amire azért így sem lehet különösebb panasz. Sőt, érdekes módon képes teljesíteni a gyáriak által megadott értéket! Száz kilométeren 7,5 liter benzint gurít le a torkán vegyes használat során, ami szerintem elfogadható egy ekkora motortól, illetve egy megemelt hasmagasságú kombitól.

Érdekes, hogy valójában nem tűnik komótosnak az utastérben ülve. Az utastérben is szinte minden megegyezik a kombival. Egyedül az üléskárpitok színe különbözik, ugyanis az SW Cross a karosszéria színéhez passzoló kárpitokat is kap az ülések díszeként. Ezek az ülések egyébként nem világbajnok kényelműek, de ugyanúgy ahogy az egész autó, az átlagos igényeknek tökéletesen megfelelnek. A műanyagok kemények, kopogósak, viszont némi díszítés azért jutott az ajtóburkolatokra és a műszerfalra is, amelynek a rajzolata csinos, ráadásul minden könnyen kezelhető rajta és a kormányról is vezérelhetők bizonyos funkciók.

A csomagtér mérete ugyanakkora, mint a kombié, pontosan 480 liter alaphelyzetben, ami pedig ugyanannyi, mint a szedáné, viszont a kombi és az SW Cross sokkal kényelmesebben pakolható, és az ülések lehajtásával bővíthető, bár teljesen vízszintes padló nem alakítható ki.

Nos, szerintem, akik nem valamiféle státusszimbólumot keresnek, sokkal jobban járnak egy hagyományos, emelt szabad magasságú kombival. Csak egy hangyányit nehezebb a kombinál, nem cipel feleslegesen több terhet csak azért, hogy az egyszerűbb terepre is alkalmas legyen, ezért nem koptatja jobban a gumiabroncsokat és a fékeket, valamint nem fogyaszt nála többet. Kevés ilyen modell található jelenleg a piacon, a legtöbb ráadásul a prémium márkák között keresendő. Egyszerűen jó ránézni a Vestára.

Sok lehetőség egyébként nincs az árlistát böngészve. Egyetlen motor választható kétféle felszereltség mellett, illetve akár automatikus sebességváltó is. A Lux felszereltségű tesztautóban olyan kényelmi és biztonsági tételek sorakoztak, mint például a négy légzsák, a tolatóradar, az esőérzékelős ablaktörlő, a fékasszisztens, a visszagurulásgátló, az ülésfűtés, a hűtött kesztyűtartó és az automata, digitális légkondicionáló berendezés, hogy csak néhányat említsek meg. Mindezt 4 499 000 forintért kínálja a Lada, amit a gazdag felszereltség ugyan indokol, viszont a piacon körülnézve, akad azért vetélytársa például a Dacia és a Suzuki bemutatótermeiben.

Két évvel ezelőtt tanulmányként mutatták meg a Lada Vesta Sport-ot, és ahhoz képest nem változott a megjelenés - leszámítva azt, hogy a szériaváltozathoz már 18 colos felnit is lehet majd rendelni. Alaposan átépítik a felfüggesztést, újak a rugóstagok ötcsavaros kerékaggyal, a szilentek, rugók, lengéscsillapítók is eltérőek, a stabilizátorok vastagabbak.

Az 1,8-as benzinmotor hegyesebb vezérműtengelyt, nagyobb nyomáson dolgozó üzemanyagrendszert kap, a teljesítmény 122-ről 145 lóerőre emelkedik (6200/perces fordulaton), a maximális nyomaték 170 helyett 187 Nm (3600/percnél). Nem Lada, hanem Renault gyártmányú az ötfokozatú, kézi kapcsolású váltó, amibe megerősített önzáró differenciálművet szerelnek, a 0-100 km/h gyorsulás 9,6 másodpercet vesz igénybe, a végsebesség 198 km/h.