KRESZ és forgalmi vizsga: Miért buknak el olyan sokan, és mi a helyzet a vitás szituációkkal?
A jogosítvány megszerzése a legtöbb ember életében egy fontos pont, a B kategóriás vezetői engedéllyel lehetőségek széles tárháza nyílik meg még akkor is, ha valakinek nincsen saját autója. Márpedig a bukási arány igencsak magas, mind a KRESZ-vizsga, mind a forgalmi vizsga esetében.
Magas bukási arányok: a KAV adatai és a mögöttes okok
A Közlekedési Alkalmassági és Vizsgaközponttól (KAV) a Vezess által megszerzett adatok alapján a KRESZ-teszten 2023-ban a vizsgázók 44 százaléka bukott meg (ez az adat tartalmazza az első vizsgázók és a pótvizsgázók eredményeit is). Vagyis nagyjából minden második jelentkezőnek nem sikerült elsajátítania az alapokat és újra kellett vizsgáznia.
Kicsit rosszabb a helyzet azoknál, akik már ismerik az elméletet és azt a gyakorlatban is alkalmazniuk kell, miközben a járművet is megfelelően kezelik. A forgalmi vizsgák esetében ugyanis 54%-os volt a bukási arány 2023-ban, egyébként pedig összesen 207 748 darab forgalmi vizsga zajlott le egy év alatt.
Megkérdeztem Vrancsik Viktor szakoktatót, a Közlekedj jogosan alapítóját, hogy mi állhat a hátterében annak, hogy a KRESZ- és a forgalmi vizsgákon is a résztvevők nagyjából fele megbukik. Elmondása szerint ez egy összetett probléma, amely több okra vezethető vissza. Szerinte a válasz a generációs különbségekben, a megváltozott közlekedési morálban és a járműsűrűségben keresendő.
Generációs különbségek és a motorikus képességek hiánya
Régebben, 10-20 éve nem volt ennyi elektronikai cikk, és máshogy töltötték a gyerekek az idejüket: fára másztak, bicikliztek, motoroztak. Ezeknek hatására kialakultak bizonyos motorikus képességek és egyfajta látásmód. Vrancsik Viktor egy példát is hozott: az egyik tanulója például haladt az úton, és látható volt, hogy az előttük álló autó mögött meg kell állni vagy ki kell kerülni. Mivel vizsga volt, várta, hogy a tanuló reagál a helyzetre. Mivel nem történt semmi, az utolsó pillanatban beletaposott a fékbe.
Kényelmes otthon a Kresz Géza utcában
Az autóvezetés elsajátítása sok fiatalnak nehezebben megy, de más képességek, mint a több nyelven való tudás meg már szinte alap. Továbbá nagyon sok gyereket hoznak-visznek a suliba, így lehet, hogy önállóan nem is közlekedik, és a szükséges látásmód nem alakul ki. Ebből ered minden probléma: az alapok sokszor hiányoznak, és a gyakorlati oktatás során nemcsak a járműkezeléssel és a gyakorlati részekkel kell foglalkozni, hanem a KRESZ-szabályokat is újra át kell beszélni.
Az oktatás díjai és a vizsgák "súlya"
Az „50” az új „29” - ez azt jelenti, hogy bár a kötelező óraszám 29, aki nem vezetett előtte, annak szinte lehetetlen levizsgáznia ennyi órából. Csak 10 évet visszatekintve: az elméleti vizsga díja 4600 Ft, a gyakorlati vizsgáé pedig 11 000 Ft volt. 2014-ben egy gyakorlati oktatási óra ára körülbelül 3000 Ft volt. Tehát 10 éve majdnem négyszerese volt a vizsga díja a vezetéshez képest, míg ma már a gyakorlati óra ára magasabb. Akkor a vizsgának súlya volt.
Ha az arányokat megtartották volna, akkor 35-40 000 Ft lenne a gyakorlati vizsga ára, így viszont megéri próbálkozni, hátha sikerül. Mindeközben végbement a tantermi oktatásról való átállás az online oktatásra, de a statisztika azt mutatja, hogy nem ez okozza a sikeresség csökkenését, hanem a fent leírtak. Az e-learning épp úgy elszenvedője a világ változásának, mint ahogy maguk a tanulók és a szakemberek is.
Gyakori hibák a forgalmi vizsgán
A másik érdekes kérdés, hogy miért hasalnak el a legtöbben a forgalmi vizsgán? Vannak olyan hibák, ami nem jár azonnali bukással, kisebb tévesztésekből 10 hibapont gyűjthető össze (elinduláskor az öv becsatolásának elmulasztása, lefulladás, nem egyenletes lassítás, indokolatlanul magas fordulatszámon működtetett motor stb.).
A vizsgabiztos egyesével értékelheti az összeset, kisebb hibákból többet is össze lehet gyűjteni, de vannak azonnali bukáshoz vezető okok. Azonnali sikertelen vizsgát eredményez, ha a tanuló nemcsak kis hibát vét, például lemarad az index, hanem például nem áll meg a piros lámpánál vagy letér a jobbra kanyarodó főútvonalról, mert nem ismeri fel a táblát, és fizikailag egyenesen átmegy a védett úton.
KRESZ könyvek Nógrádi Gábortól
A szakoktatót arról is megkérdeztem, hogy meglepte-e ez a toplista, vagy ő a személyes tapasztalatai alapján más hibákat vett volna előre. Elmondása szerint nem lepődött meg, ő is ezekkel találkozik nap mint nap. Véleménye szerint ahhoz, hogy ezek az eredmények javuljanak, több gyakorlásra lenne szükség és a kötelező 29 óra helyett akár 50-60 órában kell gondolkodni.
Komplex forgalmi szituációk és a KRESZ értelmezése
Téged is bosszant, amikor háború tör ki egy neten terjedő KRESZ-feladvány alatt, mert a kommentelők nem tudják eldönteni, hogy milyen sorrendben haladhatnak át az ábrán szereplő autók? Ha jobban belegondolunk, nem igazán szerencsés az a kérdés, hogy adott helyzetben mi az áthaladási sorrend. Ez sokkal inkább tanítástechnikai felvetés, amellyel az évek során sokszor találkozhattunk a különféle tesztfeladatokban, de még a hivatalos KRESZ-vizsgákon is. Pedig a KRESZ sehol nem említi a sorrend kérdését, ez csak az elsőbbségadási szabályokból levezethető logikai okfejtés. Már, amikor levezethető.
Az "egyedi" egyenrangú útkereszteződés és a jobbkéz-szabály
Vegyünk egy példát: "Olyan egyenrangú útkereszteződésben, ahova három jármű érkezik egyszerre három különböző irányból, amelyek közül mindhárom „forgalmi viszonyban" van egymással, jelesül úgy, hogy az egyetlen jármű, amelyiknek a jobb keze felől nem érkezik senki, balra szeretne kanyarodni, míg a másik két jármű útját egyenesen kívánja tovább folytatni."
Ez valamikor tisztázatlan forgalmi helyzet volt. Később a szabály úgy módosult, hogy elsőként a balra kanyarodó jármű haladhat tovább (mert az ő jobb keze felől nem érkezett jármű a kereszteződéshez), míg a másik két, egyenesen haladó jármű áthaladási sorrendjét az úgynevezett jobbkéz-szabály dönti el. A jogalkotó így próbálta meg a tisztázatlan helyzetet feloldani.
Ez azonban annyira idegen a közlekedés más, alapvető szabályaitól (amely a Bécsi Egyezményben is benne foglaltatik), amelyek alapján eltérő közúti jelzés hiányában az irányt változtató járműnek elsőbbséget kell adnia az irányt nem változtató, egyenesen haladó jármű részére, hogy a gyakorlatban nem is működik. Egyrészt „természetellenesnek" tűnik, hogy a balra kanyarodó jármű behajtson a vele szemben közlekedő, egyenesen továbbhaladni szándékozó jármű elé (mert a más helyen megfogalmazott elsőbbségi szabályok akkor ott ezt tiltják), másrészt senki ne gondolja, hogy ezt a szabályt a már vezetői engedéllyel rendelkező járművezetők nagy része a változás után elsajátította volna. Így ma jó esetben csak „tétova toporgás" van az ilyen forgalmi helyzetekben, mert mindegyik járművezető másképpen tudja, vagy nem is tudja a szabályt, rossz esetben pedig járművek ütköznek össze.
Megjegyzem magam is, közlekedési szakemberként (bár az érvényes szabályt tudom és alkalmazom is) erősebbnek érzem az egyenesen haladó és az irányt változtató járművek közötti elsőbbségi viszony alapvető szabályozását, semmint a tisztázatlan forgalmi helyzet ilyen erőltetettnek tűnő feloldását. Továbbá azt sem tartom helyesnek, hogy a kanyarodó (irányt változtató) és az egyenesen haladó (irányt nem változtató) járművek közötti elsőbbségi viszonyra egyszer a kanyarodásra (irányváltoztatásra), máskor meg az útkereszteződésre vonatkozó elsőbbségi szabályok legyenek érvényesek, kiváltképp, ha ezek „alapértelmezésben" ellent is mondanak egymásnak.
Az Egyesült Királyságban ritka az egyenrangú útkereszteződés, hiszen a kereszteződéseket jelzőtáblákkal szabályozzák, és érvényben vannak a „T"-elágazásra vonatkozó szabályok is. De ha mégis előfordul (legfeljebb egy-egy kisebb település határövezeteiben), akkor ott nem a jobbkéz-szabály, hanem a kölcsönös odafigyelés, ha úgy tetszik, udvariasság dönt az áthaladás sorrendjéről: az odaérkező járműveknek meg kell állniuk (még ha csak ketten vannak is), és meg kell egyezniük az áthaladás sorrendjében.
Kinek van elsőbbsége? A KRESZ megközelítése
Hiszen mindenki ismeri azt a helyzetet, amikor két jármű egymásnak szemből érkezik és mindkettő balra kanyarodik. Mivel a KRESZ nem ad konkrét megoldást a szituációra, az alapszabályt kell érvényesíteni, vagyis minden közlekedőnek, minden helyzetben törekednie kell a baleset elkerülésére. Azaz ilyenkor előzékenységgel, megegyezéssel, vagy ahogy annak idején tanultuk, kölcsönös udvariassággal kell megállapítani az áthaladás sorrendjét. És ha mégis ütköznek az autók, mindkét vezető ugyanolyan hibát követ el, azaz életbe lép a klasszikus 50-50 %-os baleseti felelősségmegosztás.
Sőt, ha a KRESZ-t alaposabban végigböngésszük, az is kiderül, hogy a „kinek van elsőbbsége” fogalom sokkal kevesebbszer szerepel, mint hogy „kinek kell elsőbbséget adni”. Például egy szóval sem említi a KRESZ, hogy a főútvonalon közlekedőknek elsőbbségük van. Útkereszteződésben a keresztező (betorkolló) úton érkező jármű részére, ha „Elsőbbségadás kötelező” vagy „ÁLLJ! Egyenrangú útkereszteződésben a járművel elsőbbséget kell adni a jobbról érkező minden jármű és a balról érkező villamos részére. Elsőbbséget kell adni, balra bekanyarodó járművel az úttesten szemből érkező és egyenesen továbbhaladó vagy jobbra bekanyarodó jármű; az úttest mellett levő, attól balra eső kerékpárúton, gyalog- és kerékpárúton érkező jármű és gyalogos részére.
Ha egy tesztábrát nézve figyeljük a helyzetet, óhatatlanul megpróbálunk egy sorrendet felállítani, ami a legtöbb esetben sikerül is. De vajon autót vezetve, a járműben ülve is sorrendben gondolkodunk egy konkrét közlekedési szituációban? Úgy gondolom, nem. Az alábbi képen a kék autóban ülve például nem fog engem igazán érdekelni, hogy a jobbról érkező piros a sárga autónak is elsőbbséget ad. Addig nem mehetek, amíg ott a piros a jobb kezem felől.
Aki csak a sorrendet figyeli, beleszaladhat az alábbi képen látható helyzetbe. A zöld jármű vezetője úgy vélekedik - mivel a piros amúgy sem tud menni a sárga amiatt -, hogy elhalad előtte. Ez így nem szabályos, hiszen a KRESZ meghatározásai alapján a zöld köteles elsőbbséget adni a piros számára függetlenül attól, hogy az milyen viszonylatban van a többi járművel. Ugyanakkor a zöld autóban ülve - mármint a valóságos közlekedésben - a jobbról érkező pirosat fogjuk figyelni, és nem igazán érdekel bennünket, hogy neki is elsőbbséget kell adnia a sárga autó számára. Amíg ott van, nem megyünk tovább.
A következő ábrán jól látható - immár a gyalogosokat is belekeverve -, hogy elképzelhető olyan közlekedési helyzet, amelyben nem lehet a sorrendet felállítani. A gyalogosok a rózsaszín jármű előtt, de a sárga után mehetnek csak át, a sárga viszont nem mehet a jobbról érkező miatt. Minthogy abban az esetben sem, amikor négy egyenesen haladó jármű érkezik egyszerre az egyenrangú kereszteződésbe. Ilyenkor sem a sorrend, sem az, hogy kinek van elsőbbsége nem határozható meg.
A vitás KRESZ-ábra: a jogszabály és a gyakorlat ellentmondása
Most pedig jöjjön az a bizonyos ábra, amely annyi vitát vált ki még a KRESZ tudományával foglalkozó szakoktatók körében is. Talán még vannak, akik emlékeznek, hogy a KRESZ, mint jogszabály mellett évtizedekig létezett egy útmutató is, amely a vitás, vagy nem egyértelmű helyzetekre próbált reagálni. Többek között ez az útmutató határozta meg a kölcsönös udvariasság fogalmát is az előbb már említett helyzetekben. Azonban több mint tíz éve nincs útmutató, csak és kizárólag a jogszabály. Sajnos azt tapasztalom, saját kollégáim is előszeretettel kapaszkodnak bele az ott leírt javaslatokba. Ugyanakkor ma egy jogi eljárásban kizárólag a KRESZ paragrafusai alapján születik döntés.
Az útmutató egyébként nagyon sok éven keresztül tisztázatlan forgalmi helyzetként említette a fenti kereszteződést, azaz a megegyezést javasolta megoldásként. A „KRESZ-értelmezése a joggyakorlatban” (HVG-ORAC kiadó) című kiadványban egyébként a könyvet író jogászok (Dr. Fülöp Ágnes, Dr Major Róbert) is azt fogalmazták meg, hogy: „Az útmutató szerint az ilyen forgalmi helyzetekben „a jobbkéz-szabály alapján” a balra kanyarodó haladhat elsőként tovább. Az útmutató - természetesen nem jogszabályi erővel - megoldási javaslatot kínál. A megoldás megalapozott jogi indokkal nem levezethető. Korábban ezt a forgalmi helyzetet - jogilag tiszta alapokon - „kölcsönös udvariasság” -ként kezelték, majd később „a közlekedés biztonságát az szolgálta”, hogy ha a kanyarodó jármű halad elsőként át a kereszteződésen. Az útmutató mai szövege viszont teljesen egyértelműen foglal állást a „jobbkéz-szabály” javára.”
Patthelyzet mindaddig, amíg az egyik jármű elsőként el nem hagyja a kereszteződést. De melyik legyen ez, és miért praktikusabb ebben a közös megegyezés? Mert mi van például akkor, ha a piros azt észleli, hogy a sárga nem tud elindulni, vagy egyszerűen a sárga autó vezetője jelzi, hogy lemond az elsőbbségéről. A piros erre el fog indulni, mert más járműnek már nem kell elsőbbséget adnia. Ha a zöld eközben elkezdni a balra kanyarodást, kész a baleset.
Mindig elvárható egy autóstól, hogy mérje fel kinek kell elsőbbséget adnia az adott helyzetben, de véleményem szerint egy többautós kereszteződéshez érkezve, fejben összerakni a lehetséges sorrendet, az már egy bonyolultabb feladat. Mi a helyzet olyankor, ha a zöld autó nem teszi ki az irányjelzőjét, vagy kiteszi, de abban a pillanatban lesz működésképtelen, azaz nem is látszik a szándéka, hogy balra kíván kanyarodni? Ennyi bizonytalanságra nem lehet egy szabályt felépíteni, és szerintem a jogászok ezt nagyon pontosan tudták, amikor a KRESZ-ben nem írtak erre a helyzetre megoldást. Sokan érvelnek egyébként azzal, hogy a jobbkéz-szabály mintegy „erősebb” szabály, mint a kanyarodás szabálya, de erre semmilyen utalás nincs a jogszabályban.
Egyébként vizsgáljuk meg a képet egy kicsit térben és időben elnyújtva. A zöld autó arra készül, hogy balra kanyarodik, miközben látja a szemből érkező, irányt nem jelző pirosat. Valószínűleg fel fog készülni az elsőbbségadásra. A sárga még legalább 70-80 méterre jár a kereszteződés előtt, tehát nem is nagyon látja, főleg, hogy egyrészt el van foglalva azzal, hogy figyelje a piros autós szándékát, sőt azzal is, hogy a járműve előzését esetlegesen nem fogja majd megkezdeni másik, ami a balra fordulás egyik alapfeltétele.
Közben a piros odaér a kereszteződéshez, benéz jobbra, és megpillantja a közeledő sárgát. Az elsőbbségadási kötelezettség elvileg azt jelenti, hogy a sárga autót nem kényszerítheti hirtelen fékezésre, enyhe lassításra azonban igen. Azaz a pirosnak is van bőven dolga felmérni a sárga autó haladását, és ez alapján dönteni, hogy gyorsít-e és még átmegy, vagy lassít és ha kell, megáll. Emellett még azt is mérlegelni, hogy a szemből érkező zöld balra kanyarodik és ha megáll, akkor el kéne engedni, de ha nem akkor nem, ez szerintem az életben kivitelezhetetlen képtelenség. Főleg, ha közben a sárga - ahogy már írtam - jelzi, hogy le is mond az elsőbbségéről.
Egyébiránt még az is előfordulhat, mivel a szabály nem tér ki arra ilyen esetben, hogy hol kell megállni az elsőbbségadás teljesítése közben, hogy a piros autó begurul a keresztező út felezővonaláig, és ott áll meg, miközben elengedi a sárgát. Tehát a zöldnek esélye sincs balra kanyarodnia. Ennyi bizonytalansági tényező mellett nem véletlen, hogy a jogszabály nem erősíti meg ebben a helyzetben a balra kanyarodó elsőbbségét.
Az más kérdés, hogy ha valóban azonos időben érkeznek, és szinte már áll mind a három jármű, akkor célszerűbb lehet abban megegyezni, hogy a balra kanyarodó haladjon el elsőnek, de ezt a döntést az ott lévő vezetőkre kell bízni, és nem a KRESZ-ben rögzíteni. Egyébként nem értem, hogy ha az alábbi képen látható esetekben a kölcsönös udvariasságra bízzuk a továbbhaladási sorrendet, akkor ebben a szituban miért ódzkodnak sokan szintén emellett letenni a voksot.
Gyakori KRESZ-teszt kérdések, amiket elrontanak
A KRESZ tesztek során gyakran előfordulnak olyan kérdések, amelyek zavart kelthetnek a vizsgázókban. Íme néhány példa:
Ha nincs balesetveszély, a jelzés adása indokolatlan és így tiltott.
Párhuzamos közlekedésre alkalmas úttesten közlekedik, ahol a forgalmi sávokat elválasztó útburkolati jelek nem láthatók. Ilyenkor az érvényes jobbra tartási kötelezettségből ez egyértelműen következik. Ezt a kérdést sokféleképpen tudják variálni, attól függ, hogy vannak-e útburkolati jelek vagy nincsenek, lakott területen belül vagyunk vagy nem… Könnyen bele lehet zavarodni.
Főútvonalon közlekedik. Nem sérti az elsőbbségi jogot az, aki nem hirtelen fékezésre kényszeríti a másikat.
A "zebrán" nincs tilalom a megállásra, ha a villamosforgalmat nem zavarja, a manőver végrehajtható.
A három külön úttesttel rendelkező út középső úttestjén várakozni tilos.
Autópályán Ön a belső sávban közlekedik.
Lakott területen motorkerékpárral olyan úttesten közlekedik, amelyen a párhuzamos közlekedés számára három forgalmi sáv van.
Amint láthatjátok, nem olyan bonyolult egy KRESZ teszt, csak kis odafigyelést és sok gyakorlást igényel.