A kisbusz és mikrobusz jelentése a KRESZ-ben és a járműkategóriákban

A közúti közlekedésben a biztonság és a szabályok pontos ismerete alapvető fontosságú, különösen, ha gyermekek szállításáról van szó. A "kisbusz" és "mikrobusz" kifejezéseket gyakran használjuk szinonimaként a mindennapi szóhasználatban, ám a közlekedési szabályokban és a járműkategóriákban eltérő értelmezés vonatkozik rájuk. Ez a cikk részletesen bemutatja, mit is jelentenek ezek a fogalmak a köznyelvben, és hogyan szabályozza őket a hatályos magyar közlekedési jog, különös tekintettel a gyermekszállításra és a vezetői engedélyekre.

A gyermekszállító buszok szabályos megközelítése és a KRESZ

A Soproni Rendőrkapitányság felhívja a figyelmet a gyermekszállító buszok szabályos megközelítésének fontosságára. A gyermekeket szállító buszokat könnyen felismerhetjük a 40x40 centiméteres, gyermekeket ábrázoló tábláról. Ennek ellenére Sopronban is többször előfordul, hogy az autósok nem a KRESZ szabályainak megfelelően közelítik meg ezeket a járműveket, ezzel veszélyeztetve a buszon ülőket és más autóstársaikat.

A Közúti Rendelkezések Egységes Szabályozásában, vagyis a KRESZ-ben az olvasható, hogy a gyermekeket szállító autóbusz vagy az iskolabusz elején és hátulján elhelyezett - legalább 40x40 cm méretű, fényt kibocsátó, megvilágított vagy fényvisszaverő - tábla az álló jármű környezetében gyermekek közlekedésére figyelmeztet. Tilos a „Gyermekszállítás” táblával megjelölt autóbuszt kikerülni, valamint mellette elhaladni, ha az párhuzamos közlekedésre nem alkalmas úttesten áll, és a gyermekek be- és kiszállását a vezető az autóbusz mindkét oldali első és hátsó irányjelzőjének egyidejű működtetésével jelzi.

De mit is jelent ez pontosan? A gyermekeket szállító buszok esetében két esetet különböztethetünk meg:

Farkas Péter rendőr őrnagy, a Soproni Rendőrkapitányság közlekedésrendészeti osztályának megbízott osztályvezetője elmondta, hogy a várakozóhelyről elinduló gyermekszállító autóbuszokat az autósoknak lehetőség szerint - ha ez a sofőrt hirtelen fékezésre vagy irányváltoztatásra nem kényszeríti - el kell engednie. Tehát fokozott óvatossággal, figyelemmel lassítani kell, és elő kell segíteni, akár megállással is, a busz jobb szélső forgalmi sávban történő elindulását.
A KRESZ másik fontos szabálya arra vonatkozik, ha a gyermekeket szállító busz számára nincsen kiépített megállóhely. Farkas Péter hozzátette, hogy ez esetben, ha a gyermekeket szállító jármű vagy iskolabusz vezetője a menetirány szerinti jobb forgalmi sávban megáll, és ezt a mindkét oldali első és hátsó világítóberendezésével jelzi, a mögöttes forgalomból érkező járművezetők nem kerülhetik ki, meg kell állniuk, valamint a szemből érkező járműveknek sem szabad elhaladni a busz mellett. Ebben az esetben nem csupán lelassítanak, nem csak óvatosak lesznek, hanem állnak egy helyben, mindaddig amíg a busz tovább nem indul.

Az iskolák és óvodák környékén az autóval közlekedők a "Gyermekek" veszélyt jelző táblával is találkozhatnak. Szintén nem kell megállni, ha a busz az úttesten kívül áll, például az útpadkán, a járdán, a táblával kijelölt parkolóhelyen. Nem kötelező egy gyermekeket szállító autóbuszt iskolabuszként megkülönböztetni.

Halálos kisbusz baleset

A "kisbusz" és "mikrobusz" fogalmak megkülönböztetése

A magyar nyelvben a kisbusz és a mikrobusz szavak gyakran szinonimaként kerülnek elő, ugyanakkor a közlekedési szabályokban és a járműkategóriákban más értelmezés vonatkozik rájuk. Bár a mindennapi szóhasználatban kevesen tesznek különbséget a két kifejezés között, a műszaki és jogi háttérben találunk árnyalatnyi, de fontos eltéréseket.

Köznyelvi és hivatalos értelmezés

A hétköznapi beszédben a mikrobusz leggyakrabban a 9 személy szállítására alkalmas járművet jelöli, amelyet sokszor családok, kisebb cégek vagy sportegyesületek használnak. A jármű méretben nagyobb a személyautónál, de még nem ér fel egy valódi buszhoz. A kisbusz elnevezést sokan tágabban értelmezik, és gyakran a 9 és 20 ülőhely közötti járművekre is alkalmazzák. Ezzel szemben a mikrobusz kifejezés szűkebb értelemben marad a 9 személyes kategóriában.

A szóhasználat regionálisan és társadalmi csoportonként is eltérhet: például van, aki a 15 fős járművet kisbusznak, más pedig már midibusznak nevezi. Ezért különösen fontos, hogy ha járművásárlásról, bérlésről vagy engedélyekről van szó, ne a köznyelvi értelmezésre, hanem a hivatalos járműkategóriákra támaszkodjunk.

A Busznak Kereke 🚌 Buszos mese | HeyKids - Gyerekdalok és Mondókák

Járműkategóriák a magyar jogszabályok szerint: M1 és M2

A hatályos magyar jogszabályok a KRESZ és a járműkategóriák meghatározása alapján különítik el a személyszállító járműveket.

Az M1 kategóriába tartoznak a legfeljebb 8+1 ülőhelyes személygépkocsik, amelyeket a legtöbben ismernek mikrobusz néven. Ez a kategória egyértelműen szabályozza, hogy az ilyen jármű nem számít busznak, hanem a személyautók közé tartozik.
Az M2 kategória ennél nagyobb járműveket takar: azok tartoznak ide, amelyek több mint 8 ülőhellyel rendelkeznek, de a megengedett össztömegük nem haladja meg az 5 tonnát. Ide sorolhatók tehát a 10-20 férőhelyes kisbuszok, amelyek méretük és kapacitásuk miatt már közelebb állnak az autóbuszokhoz.

A hivatalos járműkategóriák tehát jól mutatják, hogy bár a köznyelv hajlamos összemosni a kisbuszt és a mikrobuszt, a jogi rendszer világosan elválasztja a kettőt. Az M1 a klasszikus mikrobuszokat, az M2 pedig a nagyobb kisbuszokat foglalja magában.

Gazdaságos kisbusz bérlés Szentendre

Vezetői engedélyek és további előírások

A vezetői engedély szempontjából jelentős különbség van az M1 és az M2 kategóriába tartozó járművek között:

Az M1-es, vagyis a legfeljebb 8+1 férőhelyes mikrobuszokat elegendő B kategóriás jogosítvánnyal vezetni. Ez nagy könnyebbséget jelent mind a magánszemélyeknek, mind a cégeknek, hiszen nem szükséges külön képzés vagy vizsga.
Az M2 kategóriába tartozó kisbuszok vezetése ezzel szemben már szigorúbb szabályokhoz kötött. Ezeknél ugyanis a jármű mérete és kapacitása miatt D1 vagy D kategóriás jogosítvány szükséges. A D1 kategóriás vezetői engedély 16 ülőhelyig ad jogosultságot, míg a D kategória ennél is nagyobb autóbuszokra vonatkozik.

Az engedélyek megszerzése mellett fontos figyelembe venni a járművek üzemeltetésére vonatkozó további előírásokat is. Az M2 kategóriájú kisbuszok esetében például gyakran előírás a menetíró készülék használata, illetve a vezetési és pihenőidőkre vonatkozó szabályok betartása.

Járműkategóriák és vezetői engedélyek áttekintése
Kategória	Jelleg	Ülőhelyek száma (vezetővel)	Max. össztömeg	Szükséges vezetői engedély
M1	Személygépkocsi / Mikrobusz	Legfeljebb 8+1	Nincs specifikus korlát (személyautó)	B
M2	Autóbusz / Kisbusz	Több mint 8 (és legfeljebb 16 ülőhelyig D1)	Nem haladja meg az 5 tonnát	D1 vagy D

Autóbusz kategóriák az ENSZ-EGB előírások alapján

Azon túl, hogy az autóbusz a hivatalos jogi megfogalmazás szerint olyan, a személyszállítás céljára készült, elektromos felsővezetékhez nem kötött gépkocsi, amelyben - a vezető ülését is beleértve - kilencnél több állandó ülőhely van, az autóbuszok szakmán belüli csoportosítása ennél jóval szerteágazóbb.

Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának 1958. évi genfi megállapodásában meghatározott rendszer szerint általánosan az M betűvel jelölik a legalább négy kerékkel rendelkező személyszállító gépjárműveket. Ezen belül az M1 kategória a személyautókat jelöli, az autóbuszok számára pedig az M2 és M3 jelzésű járműkategóriákat különbözteti meg a szakirodalom.

M2 kategória részletesebben

Az M2 kategória foglalja magába a legfeljebb 5 tonna tervezett össztömegű, de utaskapacitásuk alapján már busznak minősülő járműveket - ezzel a csoporttal a klasszikus értelemben vett autóbuszos szakma jellemzően kevesebbet foglalkozik, hiszen amint az a megengedett felső tömeglimitből látható, többnyire kishaszonjármű-alapú minibuszok tartoznak ide. Egyik tipikus képviselője a Ford Transit Minibus.

Lízing Feltételei Kisbuszra

M3 kategória és alosztályai

Az M3 kategória már jóval szélesebb skálát ölel fel, ide sorolandó minden 5 tonna feletti megengedett gördülő össztömegű autóbusz, beleértve a midi, a szóló, a csuklós és az emeletes típusokat is. Mindkét fő autóbuszos kategória (M2 és M3) további alcsoportokra, ún. osztályokra bontható: megkülönböztetünk I, II és III, illetve A és B jelű autóbusz-osztályokat. Az adott osztály jelölését a hozzárendelt kategóriától általában perjel választja el, például „M3/II” formában.

Az Európai Unió területén, így Magyarországon is az ENSZ-EGB előírások a mérvadók, így egy újonnan kifejlesztett autóbusznak a típusjóváhagyáshoz és forgalomba helyezéshez teljesítenie kell a megfelelő ENSZ-EGB kategória adott osztályára vonatkozó előírásokat. Az ENSZ-EGB 107-es előírás alapján bemutatjuk az egyes járműosztályokat, koncentrálva az M3 kategóriára, de az egyes alosztályok azonos követelményeket támasztanak az M2 kategória esetére is.

M3/I osztály: Városi autóbuszok

Definíció szerint az ide tartozó autóbuszok „álló utasok számára kialakított területekkel rendelkező járművek, lehetővé téve a gyakori utasmozgást”. A gyakorlatban ez a meghatározás a városi autóbuszokat takarja. A rövidebb idejű utak miatt ugyan ebben a csoportban lehet a legkisebb üléstávolságot alkalmazni, az utasfolyosó minimálisan elvárt szélessége viszont itt a legnagyobb (450 mm), a beltéri lépcsőfokok (ha vannak) magassága pedig nem haladhatja meg a 250 mm-t.

Valamennyi autóbuszos járműosztály közül itt kell a legtöbb ún. elsőbbségi utasülést biztosítani a csökkent mozgásképességű utasok részére, szám szerint négyet. Az I. osztályba sorolt autóbuszokat minden esetben akadálymentessé kell tenni a mozgáskorlátozottak számára, az utastérben pedig biztosítani kell legalább egy kerekesszék, valamint egy nem összecsukott babakocsi elhelyezésének lehetőségét. A szakmai fórumokon gyakran előkerülő 8 fő/m²-es maximális utassűrűség-érték is csak erre a kategóriára érvényes.

M3/II osztály: Elővárosi és regionális autóbuszok

A hivatalos meghatározás szerint ezek az buszok „elsősorban ülő utasok szállítására szolgáló járművek, amelyekben az álló utasok a közlekedőfolyosón és/vagy olyan területen szállíthatók, amely nem haladja meg két kettős ülés terét”. A köznyelv ezeket a buszokat jellemzően az „elővárosi” vagy ritkábban a „regionális” jelzővel illeti. Az M3/II osztályú buszok lehetnek alacsonypadlósak, de rendelkezhetnek padló alatti csomagtérrel is. Ebben az osztályban például már legalább 680 mm-es ülésközt kell biztosítani a háttámla párnázott felületétől az előtte lévő ülés háttámlájáig mérve.

Az M3/II osztályú autóbuszok azonos utaskapacitás mellett rendszerint kevesebb utasajtóval rendelkezhetnek, mint városi társaik, a beltérben pedig a közlekedőfolyosó is keskenyebb lehet. Elsőbbségi utasülésből legalább kettővel kell ellátni őket. Itt már legalább 0,15 m² férőhelyet kell számolni egy személyre az álló utasoknak. Az M3/II osztályban már kötelező menekülőnyílás(oka)t kialakítani a tetőn. M3/II szerinti specifikáció esetén minden egyes utashoz hozzászámítandó egy-egy 3 kg tömegű kézipoggyász is.

M3/III osztály: Távolsági és turistabuszok

Ez a csoport kizárólag ülő utasok szállítására szolgáló járműveket jelöl, tehát ezeken az autóbuszokon hivatalosan nem tartózkodhat álló utas. Köznapi nyelvre lefordítva ezalatt főként a nagy távolsági- és turistabuszok értendők. Ezekre a járművekre hosszabb távú utak jellemzők, kevesebb megállással, ezért az M3/III osztály szabályrendszere értelemszerűen az ülő utasok kényelmére koncentrál. Amennyiben a járművet csökkent mozgásképességű utasok is igénybe vehetik, a fedélzeten legalább két elsőbbségi utasülést kell kijelölni.

Ebben a járműosztályban már 450 mm az üléspárna megkövetelt legkisebb szélessége (minden más autóbuszos csoportnál 400 mm), és megjelennek a más osztályok esetében tiltott szélesíthető utasülések is, amelyek használata esetén a 220 mm-re szűkülő utasfolyosó is elfogadott.

A buszok története és fejlődése

A busz szó a latin omnibus szóból ered, olyan közforgalmú közlekedési eszközként, amelyet „mindenki” használhat. A kerekes járművek folyamatos fejlődésével egyre szélesebb körben nőtt meg az igény arra, hogy nagyobb távolságra közlekedjenek. A bérkocsirendszer, amely a tömegközlekedés elődjének tekinthető, Londonban és Párizsban alakult ki nagy kínálattal Európában. A buszok közvetlen elődjének az omnibusz tekinthető.

Az egyik legnagyobb lépést a buszok fejlődésében az első motoros busz elkészítése jelentette. Karl Benz első autóbusza 5 lóerős, 2650 cm³-es motorral rendelkezett, és mintegy 20 km/h volt a maximális sebessége. Hamarosan egyre több és több országban növekedett meg az igény a motorosjármű-gyártásra, megjelennek a mai napig nagy márkák, mint a Mercedes-Benz, Volvo, Scania, Renault.

A nagyobb befogadóképességű buszok korának beköszöntéséhez még nagy szükség volt az erős felfüggesztés megoldására (1898, Daimler) és a nagy nyomatékú dízelmotor feltalálására (1893, Rudolf Diesel). A 20-as évek végére tehető a busz- és teherautó-fejlődés elkülönülése, a buszok jóval alacsonyabb (700 - 800 mm) padlószintre tettek szert. Ekkor a járművek már alkalmasak voltak úgy 50-60 ember elszállítására is. 1930 körül a járművek acélból készülnek, így sokkal strapabíróbbá, megbízhatóbbá válnak.

A következő nagy újdonság az első B-tengely meghajtású Mercedes-Benz O6600H (1951) volt, hamarosan elkészült az első csuklósbusz is. A világháború után óriási lett a kereslet e buszok iránt, mivel a villamoshálózatok teljes helyreállítása túl költséges lett volna. A 70-es években a Neoplan óriási újítást vezet be: elkészül az első alacsony padlós busz, az N 814. A 80-as évek közepétől fogva sorban az összes buszgyártó elkészíti alacsony padlós buszát, mire 1989-ben a Neoplan már alacsony padlós csuklós buszt gyárt le (N 421 NG).

Meghajtási módok és környezetvédelem

A másik fejlődési irány a jármű meghajtási módjának fejlődése. A korai benzines buszok után szinte csak dízelbuszokat gyártottak, mivel ennek technikai paraméterei rendkívül előnyösek. Azonban próbálkoztak egyéb meghajtásokkal is a költség- és a városilégszennyezettség-csökkentés érdekében. Manapság a legtöbb busz dízelmotoros meghajtással működik, de számos busz már környezetbarátabb elektromos hibridhajtással is rendelkezik, főleg a városi buszok. A buszok egyik változata a trolibusz, amelynek meghajtása teljes egészében villanymotorral történik, az áramot pedig a felsővezetékről áramszedő segítségével veszi fel - noha vannak saját hajtással rendelkező típusai is.

Buszok kialakítása és típusai

A buszok kialakítását az egész járművet kitevő utastér jellemzi, ami alatt, leggyakrabban hátul található a motortér. A régebbi buszoknak sokszor még elöl helyezkedett el a motorja, később aztán hátra került. Manapság leginkább olyan buszoknak van elöl a motorjuk, amelyek alapjárműve nem kimondottan busznak készült, csupán utasszállító kivitel is létezik belőlük, ilyenek például a kisteherautók és furgonok buszváltozatai.

A legtöbb busz kéttengelyes kivitelű, ahol a hátsó tengely kapja a meghajtást, de gyakoriak a háromtengelyes buszok is, amiknek dupla hátsótengelye van. Háromtengelyes buszok főleg a turista-, az emeletes turista- és a hosszú távolsági autóbuszok. A buszok kialakítását meghatározza azok felhasználási területe.

Turistabuszok

A turistabuszok rendszerint magasított utasterű járművek, amelyek utastere alatt nemcsak a motor (padlómotoros kivitel), hanem csomagtartó rekeszek is helyet kapnak a csomagok elhelyezésére. Amennyiben az alsó szinten csak a sofőrrész található, jelentős poggyászteret lehet kapni, de utasterekkel ez értelemszerűen csökken. Síbox mindenféle turistabuszhoz rögzíthető a csomagtér növelése végett.
Városi buszok

Városi buszok esetében nincs szükség nagy csomagtérre, ugyanakkor utóbbi gyakran cserélődő utasforgalma és a mozgássérült utasok közlekedésének megkönnyítése érdekében ezek gyakran alacsony padlós kivitelben készülnek. Az alacsony padlószínt megnehezíti az ilyen buszok gépészeti és belsőtéri kialakítását. A fel- és leszállás a járda felőli oldalon kialakított nagyobb ajtókon történik, amik harmonikaszerűen, ráncajtós kivitelben vagy bolygóajtósan nyílnak.
Emeletes buszok

Az emeletes buszok két szinttel rendelkeznek, melyeket egy vagy két lépcső köt össze. Emeletes busz a városi és a turistabuszok közt is van, előbbire ismert példa a piros londoni emeletes Routemaster. Emeletes turistabuszok esetén csak az emeleten található utastér a busz teljes hosszában, az alsó szinten lehet csak a vezetőhely, esetleg egy kis társalgóhelyiséggel kiegészítve.
Csuklós buszok

A csuklós buszok a szólóbuszokkal ellentétben két részből állnak, melyekben több utas fér el, ezért ilyen buszokat a nagyobb utasforgalmú vonalakon használnak. A csuklós buszok első része hosszabb, amihez egy flexibilis csuklóval kapcsolódik a hátsó rövidebb rész. Az olyan csuklós buszokat, amelyek nem két, hanem három tagból állnak, duplacsuklós buszoknak hívják.
Mini- és midibuszok

A mini- vagy midibusz a normál méretű buszoknál kisebb méretű autóbusz-kategóriákat jelöli, bár a nagyméretű busztípusoknak is léteznek az átlagosnál rövidebb változatai. Kisebb csoportok fuvarozására vagy a tömegközlekedésben, kis forgalmú városi vonalakon használatos, gyakran olyan utakon, ahol egy normál méretű busz nehezen vagy sehogy sem tudna manőverezni.