A Kia Sorento Használttesztje: Egy Megbízható Társ Minden Úton

Nehéz lenne érdekes autónak nevezni a Sorentót. Nem annyira rémisztően karakteres, mint egy SsangYong és nem is próbál annyira elegánsnak mutatkozni, mint például egy Santa Fé, de mégis harmonikus, szép autó benyomását kelti. Az autó menet közben is hasonló érzéseket vált ki, semmi nagy varázslat, de valamiért nagyon jó vele. Mindvégig egy nagy darab, megfelelően erős, de roppant barátságos lénynek éreztük, aki vigyáz a rá bízott emberekre. Egy szó mint száz, a Kia Sorento nálunk sok jó pontot szerzett. Barátságos, könnyen megkedvelhető, minden jóval felszerelt hobbiterepjáró, amelybe még igazi felező is jutott. Ugyan nem egy nagy presztízszel megáldott modell, de ha eltekintünk a várhatóan gyors értékvesztésétől, akkor igazán jó választás lehet.

Először nem is értettem, miért kezdték Európában forgalmazni, méretben ugyanis közelebb áll az amerikai ízléshez. Aztán jött az első meglepetés, a nemzetközi sajtóbemutató, most pedig itt az autó. Az elmúlt években a Kia hatalmasat fejlődött, és a Sorento is ennek a folyamatnak a gyümölcse. Mindezt ugyanaz a Kia produkálja, ami sokkal mélyebbről kezdte a '90-es években, mint a Dacia: az első Kiák nem azért volt olcsók, mert egyszerűek voltak, hanem mert silányak. De ez már a múlt, a mai modellek a minőségről és a precizitásról tanúskodnak.

Belső Tér és Ergonomikus Megoldások

Az utastérben rögtön feltűnik a részletekre való odafigyelés. A felhasznált anyagokra sem lehet panasz, és az illesztések sem hallatták hangjukat. Amúgy egy tök hagyományos, modern kivitelű, normál műszerfal néz az emberre, jó puha felszínnel. Még az is hihető, hogy bőrrel varrott, de nem: erre csak akkor döbbentem rá, amikor fotóztam a varratot. Oké, ez picit ciki, de őszintén, ez a művarrás szebb, mint a Toyota Auris bőrös műszerfala, pedig azon igazi a cérna.

Néhány apróság azonban javítható lenne az ergonómia terén. Egyedül talán az ergonómia tantárgyából kéne pluszórákat venniük a tervezőknek, így talán a lámpafunkciókat vezérlő gombokat megkísérelhetnék egymás közelébe szerelni, és a tankfedél és a csomagtérnyitó gombja is előnyösebb helyre kerül. A vezető jobb térde viszont a kelleténél közelebb van a szerelvényfalhoz, kábé ott kezdődik a klímavezérlőket tartalmazó dudor.

A térkínálat és a kényelem azonban kiemelkedő. Az első öt ülés gyakorlatilag bármilyen méretű emberre jó, feltűnően komfortosak, annyira, hogy a nagynéném a lelkemre kötötte, feltétlenül említsem meg: még hatvan feletti nyanyáknak is kényelmes a második sor. A harmadik már nem feltétlenül, bár én 173 centivel még épp elfértem, de itt tényleg túl közel kell ülni a padlóhoz. Pont a fülemnél van egy hangszóró, ami halk zene mellett is zavaró, bár ez a probléma az érintőképernyős rádióval kábé három mozdulattal orvosolható. Ellenben a hátsó szekció is kapott saját klimatizálást, aminek saját vezérlője is van hátul, nem kell könyörögni a vezetőnek, hogy küldjön már hátra egy kis levegőt.

Biztosítékcsere Kia Sorento akkumulátorában

Amikor meg nem ül senki hátul, bő hatszáz literes a csomagtartó. Ha már a csomagtartónál tartunk, akkor azt sem hagyhatjuk szó nélkül, hogy az ajtó külső kilincse és a lecsukáshoz megmarkolandó fogantyú jól használhatóra, igen masszívra sikerült.

A Kia Sorentóban a gondoskodási faktor is nagyon tetszik. Mindenhol 12 voltos aljazok, még a hátsó sorban is van USB-töltő, kis kihúzható leffentyű a napellenzőn, hogy még a résen se süssön be a nap, rekeszek, tárolóhelyek, akasztók, a csomagtérrolónak külön rekesz a padlóban - és még sorolhatnám.

Motorválaszték és Hajtáslánc

A motorválasztékból a 200 lóerős, 2,2-es dízelt ajánljuk a Sorentóhoz, mert úgy sincs hozzá más. Ráadásul jó. Bivalyerős, ha kell, a 441 newtonméter nem kevés. Annyira tud nyomatékból menni, hogy a hatgangos automata akár 1300 fordulatig is leejti a fordulatot, és a kisebb gyorsításokhoz vissza sem kapcsol. A sufni méretű kocsit meglepő vehemenciával viszi, a 9,6-os százas gyorsulás pedig nemcsak egy 1,9 tonnás sufnitól jó érték. És hiába négyhengeres, valahogy a szokásos ostoba bőgés is hiányzik belőle, ha kihúzatjuk. Optimális motor egy ekkora testhez, amiről már a megjelenése alapján is elhiszi a többi autós a belső sávban, hogy le kéne húzódni. Azt ugyan nem tudja dinamikában, mint a német V6-os dízelek, de hát ez nem is az, viszont még így is földöntúli módon dinamikusabb a magyar autópark átlagánál.

A váltója perfekt, finoman vált, a kézi üzemmódhoz nem is adnak külön váltófüleket a kormányra, mert minek. Korábbi generációknál még találkozhattunk 2,5 literes, négyhengeres dízellel, amely látványos műanyag burkolattal próbálta magát hathengeresnek mutatni. A hajtáslánc terén a Sorento terepjáró képességei is említésre méltóak. Anyuci kedvenceszerű, szobaterepjárós külsejétől elütő módon igazi felezővel is felvértezték a Sorentót a gondos koreai mérnökök. Igaz, fura módon egy erősítő hangerőszabályzó gombjával vezérelhető ez a lehetőség, de úgy látszik, manapság már leáldozóban van az egyszerű, váltókarral kapcsolható megoldás. Itt legalább, ellentétben a Grand Cherokee-val, a kapcsolást nem kíséri sem fémes zakatolás az autó hasa felől, és a hunyorgó fények sem szórakoztatják az utasokat. A modern modellekben az összkerékhajtás elektronikusan szabályzott, nem is kell vele törődni, nincs 4WD-2WD kapcsoló, csak egy lock gomb, vagyis egy fix összezárás, dagonyában elakadás esetére.

Menettulajdonságok és Kényelem

A Sorentóval egy kicsit belekóstoltam Romániába is, azt kell mondjam, hogy a kocsi legnagyobb erőssége a futómű. Mert önmagában nem kunszt kirugózni a román utakat, csakhogy az ilyen járművek nem szoktak stabilan futni autópályán - a Sorento meg igen, rezzenéstelenül. Sőt, a brutális oldalszelet észre sem veszi, ha pedig teleültetjük emberekkel és a maradék helyre csomagokat pakolunk, akkor sem változik a helyzet, csak kicsit jobban kidudorodnak a gumijai.

Útmutató a Kia Sorento elsőkerék zár hibájához

Lágy, bizonytalan rugózása elsőre megrázó, városban valódi agyrém. Ami a betondzsungelben zavaró, az terepen már nem annyira vészes. Kisebb-nagyobb úthibákon, fekvőrendőrökön, köves terepen pedig inkább valódi áldás, amit a nyúlósra hangolt futómű és a húsos, vastag abroncsok duója produkál. Nem büntet meg semmilyen kátyúért, úthibáért és a fekvőrendőrökön átgázolva sem harapja el senki a nyelvét. Legjobb arcát az autó a Pannonhalma környéki letaposott, homokos utakon mutatta. Itt vidáman lehetett vele száguldozni és örvendezni afelett, hogy földúton nincs semmiféle sebességkorlátozás és radarra sem nagyon kell számítani. Árkon-bokron átmegy, és sok nagyobb nevű, hasonlóan terepre szánt szabadidő-autónál jobban helyt áll mostoha útviszonyok mellett is.

A lassú tempónál könnyed kormányzása nagy természetességgel lesz határozottabb, minél gyorsabban megy, bár mesélik, hogy 180-nál már kicsit túl kemény. A zaj nem probléma, mert ha hallatszik is a motor, inkább csak mélyen dörmög, még pályán is ordibálás nélkül lehet beszélgetni a leghátul ülőkkel. Ezen azért meglepődtem.

Modern Technológia és Multimédia

Középen ott a nagyképernyő-rádiós-navis multimédia, amiben még DAB (digitális) rádióvevő is van, sőt, USB-keresztül videókat is nézhetünk rajta. Sima érintőképernyő, egyszerű kezelés. Manapság a tömegautókban egészen hihetetlenül szánalmasak szoktak lenni az ilyen készülékek, hát ez nem az: a képernyője jó, rendes tempóban működik. Nem egy csoda, de egészen normális a menürendszere, komoly bukfencek nélkül. A hiányérzetet az okozhatja, hogy magyarul nem tud, persze kis nép=kis piac, de akkor mit keres benne a szlovén nyelv? A navigációja is egész jó, olyan extra kedves funkciókkal, hogy amikor a tanklámpa felgyullad, felajánlja, hogy keres kutat a közelben. Nem butaság, pláne, hogy kb. 50 kilométert tud megtenni, amikor ez bekövetkezik.

Bár nem ritkaság ma már a körbekamerázás, ami parkoláskor egyfajta felülnézeti képet mutat a kocsiról, de azért a Sorentóban határozottan jól jön az ilyesmi. Az autó körül lábatlankodó gyerektől az elgurult labdáig mindent láthatunk. Vannak elektronikus segédletei is, távtartó tempomat, holttér-figyelő, ezek a mai szokás szerint kissé óvatosak, nagy távolságról szólnak, ha valaki elé be akarunk sorolni. Ezt meg lehet szokni, nem gáz, viszont nem értettem, hogy a sávelhagyás figyelmeztetése miért annyira halk; erre nem ébred fel, aki elbóbiskolt.

Érdekes visszatekintés, hogy korábban az első indítás alkalmával azért levert a víz, amikor a gyújtáskapcsoló elfordítása után valami nyöszörgés hallatszott elölről. Egy másodperc döbbenet, majd kiderült, hogy csak a motoros antenna veszi fel a munkát ilyen külsőségek mellett. Mindezt nem a nyolcvanas években teszi, amikor ez tényleg jó ötletnek, menőnek tűnt, hanem 2007-ben. Hasonlóan idegenül festett a középkonzolba épített gyári hifi egyik ajtaja is, amelynek közepén egy hatalmas kazettanyelő nyílás éktelenkedett. Nehéz elhinni, hogy manapság valaki még használ ilyesmit, bár szerencsére a berendezés megbirkózott a CD-vel és az mp3-as fájlokkal is.

Sorento vásárlás előtt

Fogyasztás és Felmerülő Kihívások

A 2,2-es dízel nálunk tíz literrel elvolt autópályán és városi forgalomban is. Ez nem kevés, de mondjuk ki: egy kisebb épület légellenállását kombináltuk 1,9 tonyányi súllyal, plusz öt-hat utassal. Annyi sosem lesz, mint a hivatalos adat (6,5 l/100 km), legfeljebb ha kilencvennel megyünk a világ végére. Mivel automata is, meg összkerekes is, nem elégedetlenkednénk.

Nem hibátlan a Sorento sem, az együtt töltött idő alatt végig az elektronikus kormányzár hibaüzenetével nyomta fel az agyunkat, de mire való a hétéves gari? Hát erre, mert amúgy nagyon átgondolt, kegyetlen precizitással megvalósított kocsi, ami lényegében minden tud, amit ígér. Felhasználói visszajelzések alapján azonban a szerviz tapasztalatok vegyesek lehetnek. Egy korábbi esetből kiderült, hogy a kötelező szerviz + futómű beállítás + ékszíj csere horrorisztikus összeget emészthet fel. A 60000-es szervizért személyesen megbeszélve 100 000 forintot ígértek, majd a munka elkészülte után 175 000 forintot kértek. Megkérdezve az indokokat, elmagyarázták, hogy a 60000-es szerviz 70000 km-nél történt, de a probléma garanciaidőn belül volt. Egy márkaszervizben a futóművet nem sikerült eltalálni, ami után picit balra húzott az autó, de egy futóműves korrigálta a hibát. Az elektromos antenna -15°C felett befagyhat, ami WD40-el orvosolható.

Ár és Versenytársak: A Kia Támadása

Nézzük csak, mennyibe kerül? Az alapárak 9,4-12,8 millió közöttiek, úgy, hogy egyetlen 2,2 literes dízelmotor van hozzá, lehet összkerekes vagy fronthajtásos, de a perverzek kézi váltóval is kérhetik. Gyorsan megnéztük, mennyibe kerülnek a japán SUV-ok, és megláttuk, mi értelme a Sorentónak. A Kia árazásával és felszereltségével komoly ellenfeleket állít a régóta bejáratott márkáknak.

Versenyhelyzet a Piaci Szegmensben

A Sorento méretei és képességei alapján egyértelműen a középkategóriás SUV-ok között foglal helyet, de a hagyományos vetélytársakhoz képest gyakran kedvezőbb áron kínál többet. A parkolóházunkban beálltam a Sorentóval az aktuális X3-as mellé, úgy, hogy pont egy vonalban legyen a végük. Alig hosszabb a Kia (összesen 4,8 m), de az is látszik, hogy mitől fér el benne még egy harmadik (pót) üléssor, míg a BMW-ben nem. A Sorento rövid orrában négy henger van, de keresztben, sokkal előrébb nyúlhat a szélvédője.

Lássunk egy rövid összehasonlítást néhány népszerű konkurens modellel:

Egy Honda CR-V olyan összkerékhajtással, amivel sehol nem megy el, 1,6-os dízelmotorral (160 LE) és automata váltóval (9 gang) 11,6 millió. Mivel 40 lóerővel és 90 newtonméterrel van beljebb a Kia, talán nem is kell annyi fokozat a váltóba. Aztán nézzük ugyanennyiért a Toyota RAV4-est, az legalább tud valamit terepen is, de valamiért ők csak 150 lóerőt hoznak ki ugyanakkora motorból, amekkorából a koreaiak kétszázat. Nézzük, mi van még? Mitsubishi Outlander? Pedig miközben a Kia megtanult autót gyártani, addig a japánok sem felejtettek el, higgyék el. Bárki megkérdez, azt mondom, nyugodtan vegye meg a fent említett japán autókat. De aki ilyesmiről kérdez, az excel-táblázós és felszereltség-összehasonlítgató típus, aki megnézi, mit lehet kapni és kiválasztja az optimálisat. A műszaki tartalommal nem is lesz nagy gond, de ez elég szomorkás módja az autóvásárlásnak. És itt jön be a képbe, hogy míg a japánok egymás autóit méricskélték, a Kia megtanult kívánatos autókat csinálni. Amit nyugodtan megvehet az ember, mert csak. Mert ez kell.

És ez a rohadt Sorento olyan dög, ami kegyetlenül le fogja fölözni pont a legzsírosabb falatokat, méghozzá úgy, hogy egy fél számmal nagyobb, akár hétüléses kivitelben is kérhető, van hozzá sok menő extra, az üvegtetőtől a körbekameráig, amelyek ráadásul jók is, nem csak egy sorral több az extralistán. Ez a xenonos-összkerekes-automata-üvegtetős EX Premium kivitel, hétülésesre bővítve persze 13 millió forint, és az egyetlen komoly ellenérv a megvásárlása ellen, ha az embernek pont nincs ennyije. Vagyunk ezzel így egy páran, de így utólag nem csodálkozom, hogy az importőr ennek ellenére úgy 150 Sorento eladásával tervez az idén, és a rendelések 98 százaléka fullos. A kuncsaftokat gyaníthatóan a japánoktól szívja el.

tags: #kia #sorento #használtteszt

• Részletes útmutató a Hilux váltótartó konzol beszereléséhez
• Delphi porlasztó felújítás 2.0 TDCi Euro5 motorhoz
• hidrosztatikai elvek az öntözőrendszerekben
• Suzuki üzemanyag nyomásszabályzó szelep hibái
• Suzuki Swift 2001 akkumulátor választási útmutató