A Kádár-korszak Magyarországon: Gazdaság, Társadalom és a Fogyasztói Kultúra Fejlődése
Amikor Budapesten metrózol vagy az M7-esen mész a Balatonra, gondoltál már arra, hogy ezek is a Kádár-korszakban épültek? A Kádár-korszak 1956. november 4-étől 1989-ig, a rendszerváltásig tartott. Kádár János példátlanul hosszú időt töltött el a 20. századi magyar politikai életben. Harminckét éven keresztül volt első számú hatalmi tényezője, később meghatározó jelentőségű alakítója a magyar történelemnek. Kádárt a rendszer nevelte, de nem a rendszer juttatta a diktátori hatalomba. Hatalomra kerülése véletlenek összhatásának eredménye volt.
Kádár János: A Rendszer Alkotója és Működtetője
Kádár János legális politikai életútja és közszereplése 1945 elején kezdődött. Politikai világnézete kialakult, határozott, megingathatatlan. Kételyek nélkül, hittel és meggyőződéssel vált az objektív politikai-hatalmi rendszer szubjektív fenntartójává, működtetőjévé. Az elvtársai börtönében eltöltött 38 hónap börtön (1951-54 között) sem ingatta meg hitét és meggyőződését abban, hogy kizárólag az általa ismert szocializmus az egyetlen helyes történelmi alternatíva a magyar társadalom számára.
1956-ban Kádár János politikai konfliktusok sorozatának résztvevője, hordozója, majd alternatívát nyújtó szereplője. Három nappal később a diktatórikus szocializmust restauráló, bosszúálló katonai és politikai gépezet vezetője. A demokratikus kommunista pártként megalakuló MSZMP-ből 1956 november-decemberében egy totalitáriánus állampártot hoz létre. Kádár ragaszkodott ahhoz, hogy az ellenforradalom első okaként a Rákosi-Gerő-klikk hibáit jelöljék meg, s ne Nagy Imre és Losonczy revizionizmusa kerüljön az első helyre. Kádárnak kulcsszerepe volt abban, hogy 1956-ban és azt követően megakadályozta Rákosiék visszatérését és politikai szerepvállalását.
A Kádár-rendszer jellege: Enyhített Diktatúra és Mítoszok
A Kádár-korszak kifejezés minden további nélkül elfogadható harminckét évre, hiszen a személyi hatalma megkérdőjelezhetetlen volt, illetve minden ellene irányuló komolyabb hatalmi akciót közömbösíteni tudott. A Kádár-rendszer enyhített diktatúra volt. Egyértelmű a politikai-hatalmi berendezkedés diktatórikus jellege, az egypártrendszer megkérdőjelezhetetlensége, a pártállami centralizált hatalomgyakorlás, az emberi és polgári jogok szigorú korlátozottsága, a sajtó cenzúrázása és pártirányítása.
Kádár János népszerűségét az is növelte, hogy sem személye, sem más politikai vezetők személye körül nem engedett a diktatórikus szocializmusokban szinte kötelezően előforduló személyi kultusz kialakulásának. Már Kádár János életében bizonyos mítoszok alakultak ki, amelyek nagymértékben hozzájárultak népszerűségének növekedéséhez.
- Az első számú mítosz az volt, hogy ellenezte a Rajk-pert, nem hitt Rajk bűnösségében. Az azóta előkerült dokumentumokból tudjuk, hogy bár kezdetben megütközéssel fogadta Rákosi Mátyás közlését arról, hogy Rajk bűnösségével kapcsolatos bizonyítékok kerültek elő, soha nem adott hangot kétkedésének.
- Hosszú ideig élő mítosz volt az, hogy amikor őt tartóztatták le, vallatása során különleges módon, a többiekhez képest kegyetlenebbül kínozták meg, körmeit letépték, szájába vizeltek. Gyurkó Lászlónak adott interjújában Kádár nem említ különleges megkínzatást.
- A hetvenes évtized Kádár-mitológiájának része volt az is, hogy megmenthette volna és próbálta is megmenteni Nagy Imre életét, de ez nem sikerült. Valójában ő követelte a szovjet vezetéstől, hogy Nagy Imrét távolítsák el az országból.
- Sajátos mítosz alakult ki Kádár legitimációja érdekében 1956. november 4-ei pálfordulását illetően is: Kádárt a szovjetek elrabolták és kényszerítették arra, hogy vállalja a diktátori szerepet. Kétségtelen tény, hogy megrendítette őt Mező Imre halála.
- A Kádár-mitológia része volt a '70-es években az is, hogy Kádár János közvetített Brezsnyev és Dubcek között, sőt, védelmezte a Prágai Tavasz politikáját a szovjet vezetéssel szemben. Valójában tudjuk azt, hogy Kádár már 1968 júniusában úgy nyilatkozott, hogy Dubcekék túlmentek az elfogadható határokon.
Kádár 1961 decemberében használta először az „aki nincs ellenünk az velünk van” formulát, amivel a társadalom túlzott átpolitizálását korlátozta és bizonyos szociális, megnyugtató szerepet próbált elérni.
Gazdasági Utak és Fordulópontok
A Kádár-korszak két nagy szakaszra oszlik. Az első a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulásától 1962-1963-ig tartott. Az 1956. november 4-én létrejött Kádár-kormány első feladatának a rendcsinálást tartotta, vagyis a forradalomban részt vettekkel szembeni megtorlást és a pártállam helyreállítását.
Az első időszak: konszolidáció és reformkezdemények (1957-1968)
A gazdaságpolitikában nagyobb hangsúlyt kapott a fogyasztási cikkek termelése és a mezőgazdaság fejlesztése. A mezőgazdaságban megszüntették a beszolgáltatást. Új tejtermékek jelentek meg, például a Túró Rudi. Népszerűvé vált a málna, a földieper és a ribizli, ez a szörpgyártást és a konzervipart is fellendítette. Lehetővé vált a háztáji gazdálkodás, ami a második gazdaság alapja lett. A bauxitbányászat fellendült. 1960-ban megkezdődött a műanyaggyártás. Az ország legnagyobb kőolaj-finomítóját, a Dunai Finomítót 1965-ben adták át. A kőolajat és földgázt a KGST tagjaként viszonylag olcsón importáltuk a Szovjetunióból. A könnyűipar ontotta magából a nem tökéletes minőségű, de nagy mennyiségű ruhát. A szocialista táborban egyedülállóan még farmergyártás is kezdődött. Az értékesítés központjai az új bevásárlóközpontok lettek, a Skála és a Sugár Áruház.
A tiszalöki és a kiskörei víztározók megépítésével nőtt az öntözhető területek nagysága. Nagyot fejlődött a fővárosi közlekedés. A Rákosi-korban félbehagyott metróépítést 1970-re befejezték. A pályahossz 20 év alatt közel hatszorosára emelkedett. A gépkocsik számának növekedése a közúthálózat nagymértékű fejlesztését követelte meg. Megépültek az M7-es, M1-es, M5-ös és az M3-as autópályák első szakaszai. 1975-87 között 162 km autópálya épült. A közúton a települések 96%-a elérhetővé vált. A növekvő légi forgalom szükségessé tette a bővítést, így 1986-ra megépült Ferihegy 2-es terminálja.
Az Új Gazdasági Mechanizmus és Megtorpanása (1968-1980)
Már az 1960-as évek derekára kiderült, hogy az akkori gazdaságpolitika nem váltotta be a hozzá fűzött elvárásokat. A gazdaság fellendítésére 1968. január 1-jén bevezették a Fock Jenő, Nyers Rezső, Fehér Lajos nevével fémjelzett új gazdasági mechanizmust. A vállalatok nagyobb önállóságot kaptak. Szabadáras lett több termék, és bértömeg-gazdálkodás lépett életbe. A reform intézkedései 1972-ig gyakorlatilag változatlanok maradtak.
Gyakori Dacia ablakemelő hibák
1972 februárjában Kádárt Moszkvában megfeddték. Az 50 legnagyobb vállalatot ismét közvetlen állami irányítás alá kellett vonni. Az új gazdasági mechanizmus leállt. A külpolitikai helyzet sem volt kedvező. Magyarország 1968-ban részt vállalt a Szovjetunióval a prágai tavasz leverésében, ez rontotta a korábbi jó nemzetközi megítélésünket. 1973-ban az újabb arab-izraeli konfliktus miatt az olajárrobbanás következtében az olaj ára ötszörösére nőtt, miközben a magyar áruk a világpiacon leértékelődtek.
A Szovjetunió is a világpiaci árakhoz szabta a korábban fix áron adott kőolaj és földgáz árát. Nyugaton a piacgazdaságok az életszínvonal csökkentésével, elbocsátásokkal rendezték a problémát. A teljes foglalkoztatáshoz és az életszínvonal emeléséhez ragaszkodó Kádár a Nemzeti Bank vezetőjével, Fekete Jánossal egyetértésben azonban nyugati hitelfelvételbe kezdett. Az ország adósságállománya 1970-ben még csak 0,8 milliárd dollár volt, de 1989-re már 22 milliárdra emelkedett. Az ország adósságspirálba került, amiről a lakosság nem tudott. Az 1977-ben Csehszlovákiával aláírt bős-nagymarosi vízlépcsőterv sem volt alkalmas megoldás, ennek aláírásakor ugyanis nem vették figyelembe az ökológiai károkat, ezért Kádáréknak az elementáris tiltakozások miatt le kellett állítaniuk az építkezést.
Válság és Új Reformok a '80-as években
Az 1970-es évek végére a politikai vezetés feladta az életszínvonal emelkedésére tett próbálkozásait, és az 1968-asnál radikálisabb lépéseket vezetett be. Kádár 1980-ra a reform korábbi ellenzőit, Biszku Bélát és Apró Antalt eltávolította még a Politikai Bizottságból is. Megpróbálta megerősíteni a falvakban virágzó háztájit, a második gazdaságot. Radikális árreformot vezetett be, aminek következtében a termékek 70%-a szabadárassá vált. Csak a legszükségesebb alapélelmiszerek árait tartották alacsonyan. De az infláció gyorsulása miatt ezt sem sikerült tartani, az 1980-ban 3,60 forintba kerülő kenyér 1990-re 30 forint fölé emelkedett.
Az olcsóbb hitelek reményében 1982-ben Moszkva tiltakozása ellenére Magyarország felvetette magát a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap tagjai közé. 1982-re lehetővé vált az is, hogy a magyar vállalatok, pénzintézetek saját részvényeket bocsássanak ki. Emellett megpróbálta a rendszer a második gazdaság lehetőségeit a vállalatokon belül is kamatoztatni. 1985-re több ezer vállalati és egyéb gazdasági munkaközösség, VGMK és GMK jött létre. Ettől kezdve az ország ¾-e részt vett a második gazdaságban. Brezsnyev 1982-es halála után már Moszkva sem akadályozta a reformokat. 1987-ben bevezették Magyarországon a személyi jövedelemadót és megszavazták a társasági törvényt, ez lehetővé tette az állami cégek magánkézbe, akár külföldi kézbe adását is.
Társadalmi Átalakulás és Életmód
A második nagy szakasz (1962-1963-tól 1988-ig) időszakában alakultak ki a rendszernek azok a sajátságos jegyei, amivel a Kádár-korszakot a legtöbben azonosítani szokták. Ezek azok a sajátosságok, amelyek alapján a rendszerre oly jellemző megnevezések megszülettek: „gulyáskommunizmus”, „frizsiderkommunizmus”, vagy épp a nyugati újságírók hatására elterjedt „legvidámabb barakk” kifejezés.
Tapasztalatok Dacia Logan MCV féktárcsa cseréjével kapcsolatban
Urbanizáció és Ingázás
A városlakók száma 6,4 millióra emelkedett. Ezt elsősorban a falvak várossá nyilvánításával érték el. Sokan nem találtak helyben munkát. 1,2 millió dolgozó ingázott az otthona és a munkahelye között. Budapest, Miskolc, Debrecen, Győr és Székesfehérvár adott munkát sok vidékinek. 300 ezren távolsági ingázók voltak, akik hét közben munkásszállón laktak, a családjukat csak hetente vagy kéthetente látták. Ez is hozzájárult az alkoholizmus erősödéséhez és a válások számának növekedéséhez.
Oktatás és Művelődés
Az 1961-es oktatási törvény a tankötelezettséget 16 évre emelte. Az iskolakörzetesítés miatt a falvak kisiskoláit felszámolták, a nagyobb települések iskoláit kibővítették. Az 1960-as években a gimnáziumokban lehetővé vált az orosz mellett a második idegen nyelv tanulása. A technikumokat visszafejlesztették, és ezek bázisán alakították ki a szakközépiskolákat, ahol az érettségi mellett szakképzettséget is szerezhetett a tanuló.
Gazdaságpolitika a Kádár-korszakban (Középszint)
Autózás és Fogyasztási Robbanás
A KGST-re jellemző gyártmányszakosodás miatt Magyarország személygépkocsit nem gyártott. Viszont autóbusszal, motorkerékpárral és kerékpárral mi láttuk el a tagországok piacait. Az 1965-ben útjára bocsájtott Ikarus autóbusz és a Pannónia motorkerékpár világszínvonalú, keresett termékek lettek. Ezzel párhuzamosan a lakosság körében jelentősen megnőtt a magántulajdonban lévő autók száma.
| Év | Magánautók száma |
|---|---|
| 1960 | 18 000 |
| 1970 | 213 000 |
| 1985 | 1 500 000 |
A számok önmagukért beszélnek: bár 1960-ban csak 18 000 magánautó volt az országban, 1970-re már 213 000. Ez a szám tizenöt év alatt meghétszereződött 1,5 millióra nőtt. Más tartós fogyasztási cikkek grafikonja hasonlóképpen meredek emelkedést mutat. A húsellátás szűkössége a kommunista irányítású országokban szinte már a rendszer egyik jelképe, figyelemre méltó, hogy Magyarországon az évi húsfogyasztás a háború előtti 33,9 kilóról 1950-ig 34,9 kilóra, 1960-ig 49,1 kilóra, 1977-ig pedig 77 kilóra nőtt. Összességében Magyarországon - legalábbis kelet-európai mértékek szerint - fogyasztási robbanás zajlott le.
A "Második Gazdaság" és a Szegénység
A magyar "gazdasági csoda" titka az, hogy "az emberek az első műszakban, a munkahelyükön kímélik erejüket, a másodikban, mellékfoglalkozásként pénzt keresnek, a harmadikban pedig fölépítik lakásukat". A kereken 1,5 millió háztáji és kiegészítő gazdaságban évente 4,5 millió ember 2,7 milliárd munkaórával egészíti ki keresetét. Ez 1,2 millió teljes foglalkoztatású ember munkájával egyenértékű. E törpegazdaságok adják a bruttó mezőgazdasági termelés egyharmadát, ezen belül ők termelik meg a burgonya és zöldség 70, a sertéshús 56,3 és a baromfi 43 %-át. Az 1981-től 1985-ig évente felépült 74 000 lakás közül nem kevesebb, mint 57 600 magánerőből épült.
A Kádár-korszak társadalma elvileg a két nagyobb csoportból állt: munkás és paraszt. Emellett jelent meg lehetőleg egy új, rendszerhű értelmiségi réteg kinevelése a két társadalmi osztály szülötteiből. A munkához való jog biztosítva van, sőt kötelező a munka, mert a Kádár-kor Magyarországában teljes a foglalkoztatottság, ezért futja az embereknek a viszonylagos jólétük és biztonságuk megteremtésére. A hivatalos válasz természetesen az, hogy nincs szegénység az országban. A könyvben egy ilyenfajta kettősség rajzolódik ki a korszakról: egyeseknek bejött a számításuk, másoknak viszont nem.
Szerencsejáték és Szociofotó
A „létező szocializmus” korában még nem titkolóztak a lottónyertesek személyének kilétéről, és a szerencsejáték Magyarországon szinte hagyománynak számított. A munkából kiderül hetente 6 millió szelvényt adtak fel, vagyis tulajdonképp minden család lottólázban égett országszerte. 1971-ben egy Földi János nevű pincér közel 2 millió forintot nyert, ami gyakorlatilag az ország egyik leggazdagabb emberévé tette. Levelek százait kapta a szerencsés nyertes ezek után különféle emberektől, melyeknek egy része gratuláció, nagy része viszont kérés, sőt néha könyörgés volt.
Az 1956-os forradalom leverése után új kultúrpolitikai rendszer épült ki, amely kevésbé alapult a nyílt tiltáson, a propagandacélok egysíkú kiszolgálásán. Egészen az 1960-as évek végéig a szociofotó nem jelent meg sem a sajtóban, sem kiállításokon. A riportfotósok új generációja az 1970-es években már készített szociálisan érzékeny fotóriportokat, közülük Féner Tamás és Korniss Péter sorozatai voltak a leginkább meghatározók. Korniss Péter a hagyományos paraszti életet dokumentáló fotóiban, ingázó munkások életét nyomon követő nagyívű sorozatában sokat merített a háború előtti magyar fotográfia hagyományaiból, egyben tovább is gondolta őket. A szociofotográfia sokkal inkább tekinthető tűrt, mintsem tiltott témának.