Toyota Corolla Verso: Részletes teszt és vélemények egy megbízható családi autóról

Minden autóvásárlás valamiféle szempontrendszer meghatározásával kezdődik. Vannak, akiknél ez nagyon sokrétű, a méretektől a felszereltségen át a fogyasztásig mindent kőbe vésnek. A családi autó fogalma közel sem egyértelmű. Sokaknak már egy akárhányadik generációs Golf is kimeríti a definíciót, mások a kombiban hisznek, megint mások az egyterűekben vagy kisbuszokban. Nyilván attól is függ, hány tagú a család, és mennyit, mekkora távokat autózik, valamint kötelező útitárs-e a teljes gardrób és a műanyagmotor-gyűjtemény.

Erre a problémakörre kínáltak megoldást a valaha igen népszerű kompakt egyterűek, de a világ megváltozott, ilyen kocsikat pedig alig találunk az újautó-piacon. Micsoda szerencse, hogy hazánkban a legtöbben használt autót vesznek. Nekik fennakadhat a hálóban mondjuk egy Golf Plus, vagy egy Toyota Corolla Verso.

A Toyota Corolla Verso: Több mint egy egyszerű Corolla

Utóbbiról elsőre azt gondolnánk, hogy a japánok egyszerűen csak fogták az akkor már három éve piacon lévő, E120-as Corollát, és minden irányban beletoldottak egy kicsit. A Corolla Verso nem ugyanarra a platformra épült, ezt nagyon jól mutatja a tengelytáv is. Nem kevéssel, tizenöt centiméterrel nyúlt meg a sima Corollához képest, de még a magasabb kategóriában versenyző Avensisnél is több egy ötössel. Ez a tényező helykínálat szempontjából kimondottan fontos, a már említett Golf Plust például klasszisokkal körözi le e tekintetben.

Biztonság felsőfokon

A legcsaládibb Corolla megfelelően óvja a bent ülőket. A felnőttek védelmére megkapta az öt csillagot, és mindössze egy pontot veszített a maximálisan elérhetőből. A sofőrnek a mellkasa és a lábszárai, az utasnak a mellkasa és a bal lábszára van kitéve enyhe sérülésveszélynek frontális ütközésnél. A gyerekek védelmére négy csillag járt. Mind isofixes, mind anélküli gyereküléssel jól teljesített a Toyota. A légzsákokkal kapcsolatos kockázatra is megfelelő módon hívta fel a figyelmet a gyártó. A gyalogosvédelem ugyanakkor a négyből csak két csillagot ért.

Variálható belső tér és ülések

A belső variálhatóság - különösen, ha hétüléses egyterűről van szó - mindennél fontosabb. A korábbinál könnyebben és jobban átalakítható belső tér kialakításával megbízott tervezők szemében tettrekész tűz lobog, az autószalonokban pedig vevők százai hümmögnek elismerően, amikor a buzgó kereskedő látványosan bemutatja, hogy az ő modelljének a hátsó ülése bizony 1,7 másodperccel hamarabb tüntethető el a padlóban, mint a fránya konkurenseké. S aki fogékony az ehhez hasonló mutatványokra, az biztosan kedvét leli majd a Versóban.

Új és használt Suzuki alkatrészek

A kazincbarcikai Szabó Suzukitól kölcsönkapott 2006-os Versóban ugyanis három üléssort találunk, 2-3-2-es kiosztásban. A leghátsó üléspárt a csomagtér padlójából hajthatjuk fel, így pillanatok alatt alakíthatjuk hétszemélyessé a Corollát. Az első két sorban amúgy teljesen rendben van a helykínálat, az első ülések túl a 200 ezer kilométeren is kényelmesek, de oldalt már meggyűrték az évek a szivacsot, ez a kárpiton is látszik.

A középső három szék egyesével is tologatható előre-hátra, így vérmérsékletünktől és testalkatunktól függően kegyelmet gyakorolhatunk a leghátulra száműzötteken. Elöl semmi különös, két kényelmes ülés - az ülőlap azért lehetne hosszabb -, széltében-hosszában nagy a hely. A középső üléssor 40-20-40-es osztású, de ez nem baj, ha muszáj, hárman is elférnek egymás mellett. Az osztott ülés nemcsak előre-hátra tologatható, hanem a támla dőlésszöge is állítható, így a komfortos utazást ebben a sorban sem fenyegeti veszély.

Az ülések mozgékonyságára akkor is szükség van, ha valaki a harmadik sorba akar bemászni. Itt alaphelyzetben kevés a hely - ekkor jön jól, hogy a középső üléseket előre lehet húzni -, de legalább bejutni nem nehéz. Leghátul komfortcsökkentő tényező az is, hogy az ülőlap túl közel van a padlóhoz, ezért felhúzott térdekkel ül, aki itt utazik. A Verso szerintünk inkább 5+2-es autó, mint igazi hétüléses.

A +2 tehát a Verso esetében vállalható kompromisszum, hiszen ebben a formájában - könnyen kezelhető és ledöntve sík padlót ad - olykor jól jöhet a plusz férőhely.

Csomagtér és praktikum

A hosszabb tengelytáv egyben nagyobb rakteret is eredményezett az alap-Corollákhoz képest. A 423 liter annyit tesz, hogy sok kompakt kombinál, így a Corolla Wagonnál is több hellyel gazdálkodhatunk, az üléseket ledöntögetve bő másfél köbmétert kapunk, ami már az ötajtós Avensist is üti. Ha viszont használatban van a harmadik üléssor, csupán jelzésértékű csomagtartónk marad, néhány nem túl kövér iskolatáskát talán besúvaszthatunk.

185/65 R15 Barum gumiabroncsok: Teszt eredmények

A raktér legvégén, az ülések mögött van ugyan számára egy kialakított mélyedés, de ide csak nagy gyakorlattal lehet gyorsan beilleszteni - apróság, de egy összességében átgondolt, alaposan kimunkált kocsin már ez is szemet szúr. Maga a csomagtartó rendben van - gusztusos belső burkolat, szabályos forma, még megfelelő magasságú rakodóperem -, s gyakorlatilag akkora, amekkorát az ember éppen akar. A legkisebb térfogat hét üléssel, övvonalig pakolva jelképes: 63 liter, ám öt üléssel már majdnem 400, azaz átlagos. Tetőig pakolva már 667 literes, a legnagyobb befogadóképessége pedig több mint másfél köbméter - nem haszonjárműves érték, de a Verso riválisai sem jobbak.

Belső minőség és tartósság

A kétszázezret futott Toyota-beltér állapotával nincsenek nagy gondok. A minket körülvevő műanyagok nem karcosak, elmondható ez az ezüstszínű középkonzolról is, pedig az ilyenek szokták gyűjteni a sérüléseket. Ezekben az autókban már felszereltségtől függően előfordult nagy központi kijelző is, nekünk az most nincs, cserébe viszont minden hibátlanul működik, beleértve a manuális klímát is. A kormány és a váltógomb bőrözésén látszik egyedül a használat, az első ajtókárpitok ellen pedig válókeresetet nyújtott be a szövetborítás, és egyelőre nyerésre is áll.

Régóta tudjuk, hogy a Toyota neve valósággal egybeforrt a megbízhatósággal. Ez azonban ma már kevés. Egy autónak nem csak megbízhatónak kell lennie, hanem láttatnia, sugallnia is kell mindezt. Az új Avensis volt az első olyan Toyota, amelynél az érzékelhető minőség kiemelten fontos fejlesztési szemponttá lépett elő, s láthatóan a Corolla Versón is sokat és sokan dolgoztak ez ügyben. Hogy mi látszik mindebből? A Verso sokkal „európaibb” elődjénél, az e kontinensen legsikeresebb német autók stílusából sokat merített: magas övvonal, masszív, robusztus megjelenés, kicsit szürke, de elegáns belső tér, jó minőségű anyagok, s egyedi hangulatú műszerfal (hogy valami igazán látványos is legyen az utastérben) - ha például egy Volkswagenről írunk, ugyanezeket a tulajdonságokat tapasztalhatjuk.

A minőséget nem csupán látni, hallani is lehet, ezért az ajtók sem a megszokott japános könnyedséggel csukódnak, hanem - nagy vasra utalva - tompa, mély dobbanással. Az ülések szivacsozása vastag, támlájuk vaskos, s az A oszlopot sem műanyag, hanem selymes tapintású filc borítja. A Toyota tehát sokat fektetett be az érzékelhető minőségbe, s bár azt gondoljuk, hogy egy-egy termék esetében nem feltétlenül a „csomagolás” a legfontosabb dolog, a Verso esetében biztosan megtérül mindez.

Motorválaszték és teljesítmény

Nemcsak a méreteket tekintve tűnik érdekes félútnak az európai piacra Törökországban gyártott Verso a Corolla és az Avensis között. Műszaki szempontból is inkább a nagyobbik Toyota felé húz. Teljesen logikus lépésnek is tűnik, hogy az ötajtós Corollánál majd két mázsával nehezebb kompakt egyterű nem kapta meg az 1,4-es benzinmotort, itt a belépőszintet a tesztautónkban lévő 109 lovas 1,6-os képviselte, fölötte az 1,8-as volt opció. A mi autónk egyhatosa gombos indítással kel életre, de a távirányítóként is funkcionáló kulcsot be kell tolnunk ehhez egy nyílásba. Kissé félmegoldás, de legalább a hagyományos gyújtáskapcsoló elfordításokból eredő kopását elfelejthetjük.

Alkatrészek Fiat Puntohoz

Gyanús hangokat nem hallat a négyhengeres, annyi viszont feltűnik, hogy a klímát rákapcsolva az alapjárat enyhén ingadozóvá válik. Az 1,6 VVT-i szépen, egyenletesen adja le az erejét, nyugodt karaktere tökéletesen illik a családibusz-jelleghez. Ha azt akarjuk, hogy valamennyire menjen is, akkor forgatni kell, négyezer fölött jön meg a hajlandóság.

Mivel összevont tesztünkben két azonos felszereltségű, de más-más motorral hajtott modell szerepelt, természetes, hogy az új MMT váltóval felszerelt 1,8-as benzinest és a kétliteres turbódízelt hasonlítjuk össze. Hitvallásunk, hogy megóvjuk olvasóinkat mindenféle oldalukat furdaló érzéstől, ezért a kíváncsiaknak rögtön eláruljuk a végeredményt: a dízel a jobb. Méghozzá nem is kevéssel, bár ebben része van a benzineshez 155 ezer forint felárért választható MMT váltónak is.

A Toyota kétliteres D-4D-je 116 lóerős, nyomatéka egyenletes és nagy, nyugodt, magabiztos teljesítményével sokkal jobban illik a józan és praktikus Versóhoz. A bemutatása óta eltelt évek során a hangja halkabb, járása finomabb lett, így kellemetlen felhangok nélkül, akár autópályán is tartja a lépést a benzinessel. Végsebessége 180 km/óra, azaz bőven elég, fogyasztása pedig 7-8 liter között alakult, ami a másfél tonnás saját tömeget tekintetbe véve abszolút elfogadható. A benzines többet fogyasztott, valamivel halkabban és vibrációktól mentesen működik, nagyobb a végsebessége, dinamikusabban mozgatja a vele mázsányival könnyebb Versót, azonos felszereltséggel 340 ezerrel kevesebbe kerül.

M-MT robotizált váltó

Az opciós MMT váltó sokat ront az összképen. Az MMT nem automatikus váltó, hanem robotizált kuplungos szerkezet, ami elektronikus programja révén automata üzemmódban is működik. Ám amikor az ember nem akarja tologatni a váltókart, hanem kényelmesen hátradőlne, a kapcsolások mégis bezavarnak. Már más márkáknál is felfigyeltünk rá - s ezek szerint a Toyota sem kivétel -, hogy ezek a váltók automata üzemmódban ütemtelen bólintással, kis torpanással működnek. Ez bizony zavaró. Erre ugyan van gyógyír - kézzel kell kapcsolni, és váltáskor egy pillanatra elvenni gázt -, ám ezzel éppen az automata üzem kényelme vész el, hiszen kuplungolni ekkor sem kell, de munka azért csak van vele.

Tipushibák és megbízhatóság

Ezek a Versók még abból a korból származnak, amikor sértetlennek tűnt a Toyoták elpusztíthatatlanságának mítosza. Nem véletlen a 7,69-es Népítélet-átlag sem, de azért belefuthatunk típushibákba. A benzinmotoroknál érdemes például odafigyelni. Az 1,6-os jó választás, de a korai 1,8-asoknak akadtak nyűgjeik. Ezek a motorok a dugattyúk és dugattyúgyűrűk méretezési problémája miatt hajlamosak voltak a jelentős olajfogyasztásra, de 2005 júliusától kiküszöbölték a hibát. Továbbra is lényeges viszont a megfelelő minőségű olaj használata.

Dízelek közül a kétliteres a biztosabb vétel, a 2,2-es D-4D-knél az EGR-szeleppel, a vízkörrel, a hengerfejtömítéssel és a részecskeszűrővel lehetnek álmatlan éjszakáink. Az M-MT jelzésű robotizált váltók dobálhatják a fokozatokat, a vezérlésük is bajos lehet, de vannak már erre specializálódott szakemberek is. Az autó szervizmúltjában, legalábbis annak ismert fejezeteiben semmi kirívót nem találunk, látszólag mindig megkapta a szükséges karbantartást. Kívülről néhány kisebb horpadást látni, a legsanyarúbb sorsa a csomagtérajtónak volt, ott a rendszám mindkét oldalára jutott egy-egy szépséghiba. Nincs viszont rozsda, ami örvendetes.

Motorok és ismert problémáik összefoglaló táblázata

Felszereltségi szintek és árazás

Mindkét tesztautónk Sol, azaz a leggazdagabb felszereltségű volt. A Sol szint 630 ezerrel drágább a Terránál, s ahhoz képest első ködlámpákat, könnyűfém felniket, bőr kormányhuzatot, hátul is villanymotoros ablakokat, kartámaszt előre, sebességtartó automatikát, esőérzékelős ablaktörlőt, menetstabilizáló elektronikát, vészfékasszisztenst és kipörgésgátlót, illetve a manuális klíma helyett automatikusat tartalmaz. A felár fényében ez gáláns ajánlat (külön-külön összeválogatva a fenti tételek legalább egymillióba kerülnének), mégis úgy érezzük, hogy választóvíz lehet a vásárlók számára.

Az 1,8-as benzines Terra alig van túl a lélektani ötmilliós határon, s csak 145 ezerrel drágább, mint a szintén hétüléses 1,6-os géppel felszerelt modell - tehát vonzó ajánlat. Sol kivitelben ugyanez a modell viszont már majdnem hatmilliót kóstál, úgy véljük, emiatt sokan szavaznak majd a szerényebb kivitelre. A dízel esetében még markánsabb a különbség, hiszen a Terra ára 5-össel, a Solé viszont 6-ossal kezdődik. Aki azonban hajlandó áldozni a biztonságra - s egy családi autó vásárlója minden bizonnyal megfontolja ezt a kérdést -, a Sol teljes aktív és passzív védelmi arzenáljával mégis jobban jár. Jól kitalálták ezt, csakúgy, mint az egész autót!

Piaci pozíció és alternatívák

Ez a példány 1,7 millió forintba kerül, amivel a kínálat felső harmadába tartozik. Az árképzésnél a motorváltozaton, évjáraton, állapoton és futásteljesítményen kívül annak is súlya van, hogy öt- vagy hétüléses az adott autó. Az ülések számától függ az is, hogy melyik más típusok jöhetnek szóba alternatívaként. Ha ragaszkodunk a hét férőhelyhez és az 1,6-1,8 literes benzinmotorhoz, ebben az árban felbukkannak egyebek mellett Opel Zafira B-k, Mazda 5-ösök - utóbbinál a rozsdára kell kínosan ügyelni. A Citroën Grand C4 Picassóból a Prince-motoros kerülendő, Volkswagen Touranból az FSI kokszosodhat. Ebben a mezőnyben egy gondosan kiválasztott, valóban szervizelt Corolla Verso erős versenyző, jó választás lehet.

tags: #Toyota #Corolla #Verso #teszt #vélemények #jofogas

• Mazda szerviz költségek
• tudnivalók az Opel Astra EGR szelepről
• Kormányszög beállítás Grande Punto
• A Fekete Doboz Funkciói
• CR-V, HR-V napfénytetővel