Szűz Mária, Jézus Anyja: Az Üdvtörténet Központi Szereplője és Példaképe
Ki is számunkra, papok számára Mária? „A Szűzanya nélkül nem haladhatunk előre papságunkban” - mondta Ferenc pápa 2017-ben Rómában, a krizmaszentelési misén. Ha mi Krisztusban, az Örök Főpapban egymással papi testvériséget élünk meg, akkor Máriával fennálló kapcsolatunk is kiemelkedően mély lesz, hiszen ő ránk, Fiának testvéreire is lelki fiaiként tekint. „Mert Ő nemcsak Jézus, hanem az Egyház és mindnyájunk Édesanyja. Örök Anya, aki nem hagyja elveszni gyermekeit, mindenkit el akar vezetni szent Fiához.” Mária a Krisztusban megigazultak mintaképe, Ő az egyetlen, aki igazi példát tud adni Krisztus követésére.
Milyen helyet foglal el Szűz Mária, Jézus anyja az egyház és mindnyájunk - de különösen a nők - életében? Hiszünk-e egyáltalán abban, hogy a bűn egy nő által jött a világba, és az emberiség megváltójának közénk jövetele is egy nő „igen"-je által volt lehetséges? Hisszük-e, hogy ez a nő nemcsak megszülte a Megváltót, hanem ma is hatékonyan gondoskodik rólunk, szent fia társörököseiről? Írásom célja Mária istenanyaságának bemutatása a mai antropológiai kontextusban, hogy ezzel követendő példát állítsak elsősorban a mai nő, de minden keresztény katolikus hívő elé. Írásomban Mária üdvtörténeti szerepét tárgyalom üdvökonómiai megvilágításban. Foglalkozom az anyaság kérdésével, az anyaság és a transzcendens közti kapcsolat tárgyalásával. Máriát csak „a hit szemével" lehet megérteni. A hozzá kapcsolódó hittételek csak a megélt hit által nyernek igazolást, éppen ezért nem írhatunk Mária-apológiát nem hívőknek vagy nem keresztényeknek. A mariológiai vizsgálatkor Mária személyi jellegét és személyes akaratát kell figyelembe vennünk, hiszen Mária elfogadta Isten meghívását, s ezt megvizsgálva eljuthatunk Isten tervének a lényegéhez.
Mária élete a Szentírásban és a hagyományban
Mária, Jézus édesanyja, egyike annak a kevés nőnek, akit a szentírások név szerint említenek, és az egyetlen, akinek az életét és szolgálatát évszázadokkal a születése előtt megjövendölték. Az újszövetségi krónikások, mint Máté, Márk, Lukács és János csupán egy-egy pillanatra villantják fel előttünk Mária életét és szolgálatát, hiszen az ő figyelmük - helyesen - a Szabadítóra összpontosul. Mária a legfontosabb személy, aki Jézushoz kapcsolódik. Máriáról, aki szíve alatt hordozta, megszülte, nevelte, és tanításai során is gyakran elkísérte fiát, sokat elmond a Biblia. Innen ismerjük mély kapcsolatát fiával, aki még utolsó leheletével is gondoskodik róla.
Az angyali üdvözlet előtti életéről nem tudunk, nincsenek róla írásos emlékek, amit tudunk Máriáról ebből az időből, azt az Egyház Szent hagyományából tudjuk. Születését és gyermekkorát csak apokrif források mondják el. Ezek szerint Joakim és Anna, Mária szülei istenfélő emberek voltak azonban az Úr sokáig nem adta meg nekik a gyermeket. Egész idősek voltak, mikor Isten megajándékozta őket Máriával. Mária öregségükben természetes emberi nemzéssel fogantatott, melyet angyal jelzett számukra. Születésének dátumát nem ismerjük, de tudjuk, hogy fogantatásától a megszentelő kegyelem állapotában élt. Isten Fia ugyanis csak a legnagyobb tisztaságban születhetett a világra. Lukács a beszámolójában Gábriel kijelentéseire, majd pedig Erzsébetre összpontosít. A Gábriellel és Erzsébettel való érintkezéseiből egy olyan fiatal nő képe rajzolódik ki, aki azon igyekszik, hogy átlássa és megértse az Istentől kapott egyedi elhívását. Ezen elhívás nagysága minden bizonnyal súlyos teherként nehezedett egy ennyire fiatal személyre, ő mégis készségesen alávetette az Atya akaratának a sajátját.
Mária története arra emlékeztet minket, hogy Isten minden gyermekét figyelemmel követi, és hogy hétköznapi férfiakat és nőket hív el arra, hogy nem mindennapi módokon vegyenek részt az Ő királyságának felépítésében. „Örülj te, kegyelemmel elhalmozott! Veled van az Úr! Minden asszonynál áldottabb vagy” (Lk 1,28). Az angyal szavai is ezt bizonyítják, hogy Máriában meg kellett lennie annak a tisztaságnak, amely megfelelt Isten Anyja méltóságának.
Minarelli főtengely anya méret útmutató
Mária történetének ez a része tanít minket a tanítványságról. Az Isten által Máriának szánt terv egyáltalán nem olyasmi volt, amit Mária kért! Mária kérdése arra irányul, hogy jobban megértse Isten rá vonatkozóan kinyilvánított akaratát. Gábriel válasza: „A Szent Lélek száll te reád” (35. vers). A Szentlélek jelenti azt az erőt, amely minden korban segít a tanítványoknak felmagasztaltatni az elhívásukban. Mária „szolgálónak” nevezi magát, arra utalva, hogy úgy döntött, elfogadja a felkérést, melyet Isten intézett hozzá. Ez a kijelentés Mária szavaival üzeni azt, amit később a Fia így fogalmaz majd a Gecsemánéban: „Ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!” (Lukács 22:42).
Amikor Gábriel távozik, Mária egyedül marad. Felidézi hát a kérdésére adott gábrieli válasz második részét, és elutazik, hogy meglátogassa Erzsébetet. Amint Mária üdvözli Erzsébetet, „a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel; És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse” (Lukács 1:41-42). Erzsébet Lélektől vezérelt üdvözlése megerősítette azt, amit Gábriel korábban már kijelentett Máriának az asszonyok közt elfoglalt áldott helyzetéről. Nem véletlen, hiszen XVI. Benedek pápa is rámutat: Mária látogatása Erzsébetnél a „történelem első eucharisztikus körmenete” volt (2005. május 31-i beszéd).
Mária utolsó - Magnificat néven is ismert - megszólalása annak az örömnek a kifejezése, amely Erzsébet kijelentése nyomán töltötte el. Hangot ad annak, amit az élete történéseivel kapcsolatban érez, és tükrözi azt, hogy végre megértette a saját szerepét Isten tervében. Elsősorban és leginkább azt érzi, hogy magasztalni, dicsérni és dicsőíteni szeretné az Istenét, akiben mint Szabadítójában örvendezik (lásd Lukács 1:46-47).
A gyermekéről gondoskodó édesanya szeretetét Jézus is megtapasztalta a maga életében. A világ megváltásának az Atya által eltervezett műve nem engedte, hogy ezt Jézus éltesebb korában majdan idősödő édesanyjának hálálja meg. Mielőtt életét adja üdvösségünkért a Golgotán, Jézus az ő fiúi gondoskodásának talán legszebb jeleként János apostolra bízza édesanyját. A kereszten haldokló Jézus tehát nemcsak édesanyjának közelebbi jövőjét helyezi jó kezekbe, hanem tanítványairól is gondoskodik. „Íme, a te fiad - íme, a te anyád” (Jn 19,26-27) - hangzik a kereszten Jézus szájából. János befogadja Máriát házába, így az Istenszülő élete egészen megnyílik az apostol előtt.
Mária teológiai jelentősége és az Egyház dogmái
A katolikus ill. az ortodox egyházban szentként tisztelik Máriát. Mint számos más egyéb aspektusának, a Katolikus Egyházban a szentek tiszteletének is van fontossági sorrendje. Mária, Jézus anyja a legfontosabb személy, aki Jézushoz kapcsolódik. Máriát mindig kettős viszonyban kell tárgyalni: krisztológiai szempontból, Krisztushoz fűződő kapcsolata szerint, amely megvilágítja Mária szűzi istenanyaságát, utal fia istenemberi alakjára, és maradandóan jellemzi őt, valamint egyháztani szempontból, az egyházhoz fűződő kapcsolata szerint, amely Máriát az egyház ősképének tekinti, besorolja őt az egyház legfontosabb tagjaként.
Peugeot 306 alkatrész útmutató
A mariológia megalapozói és legfontosabb forrásai Iréneusz, Órigenész és Ambrus. Ők évszázadokra meghatározták a Mária-tisztelet arculatát, amely szerves része volt a krisztocentrikus vallásosságnak. Mária anyasága a katolikus teológiában fontos alapot képez, mivel Mária istenanyasága fontos része a kinyilatkoztatásnak. A komoly mariológiai tisztázás nehéz kérdéseket vet fel. Mennyiben lehetséges a végtelen Isten találkozása a végesség keretei között a teremtménnyel? Miért a megtestesülés ilyen formában? Lehetséges-e és ha igen, mennyiben, a kegyelmi életben a köz-benjárás?
Mária kiválasztása egyedülálló és egyetlen az emberiség történetében. Krisztus megtestesülése beteljesül, mikor Mária kimondja „Legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38). Ehhez azonban nagy hitre volt szüksége, melyben teljesen átadja magát és egész életét Fia művének szenteli.
Az Egyház Mária szerepét négy dogmában foglalja össze:
| Dogma | Jelentése | Kihirdetés éve | Kihirdető |
|---|---|---|---|
| Mária, az Istenszülő (Theotokosz) | Mária emberi anyaként valódi embert szült, Jézust, akiben Isten örök fia emberré lett. | 431 | Efezusi zsinat |
| Mária örök szüzessége | Mária szűzen foganta és szülte Szent Fiát, szüzessége örökre megmaradt. | (Ősegyházi hit, Lateráni zsinat 649) | |
| Mária szeplőtelen fogantatása | Mária szeplőtelenül fogantatott, azaz az eredeti bűn nem érintette őt. Isten akaratából fogantál szeplételenül! Előre kiválasztottak, hogy Te légy az anyja, üdvözültél Benne és Általa sokkal inkább, mint bármely más emberi lény! Megkíméltetvén az eredeti bűn örökségétől, Te megfogantál és a világra jöttél a szentséges kegyelem állapotában. | 1854 | IX. Pius pápa |
| Mária mennybevétele | Halála után Mária fölvitetett a mennybe, anélkül, hogy teste romlást látott volna. | 1950 | XII. Pius pápa |
Az ortodox egyház ugyan szintén a 3. és 4. dogmák tartalmát hirdeti (Mária mit panhagia - teljesen szent; Mária felvitele a mennybe halála után), de ezek ott nem számítanak dogmának. Az Egyház egyetlen más szentről sem beszél ilyen mélységben. Az „Én vagyok a Szeplőtelen fogantatás” - állította maga a Szűzanya a lourdes-i jelenésben (1858), Bernadettnek. A Szentírási alapot az Egyház az ősevangéliumban (Ter 3,15), a Napba öltözött Asszonyban (Jel 12,1), és az angyali üdvözletben (Lk 1,28) találta meg.
Mária, az Egyház Anyja és a Hívők Segítője
Jézus Anyja az Egyház Anyja, ő bennünket is szívébe fogad. „Tegyetek meg mindent, amit csak mond” (Jn 2,5) - mutat Mária utolsó szavaival Kánában Fiára. Ez a kánai menyegző, ahol Mária Fiába vetett hite és az emberek iránti figyelmessége és anyai szeretete vezetett Jézus első csodájához. „Mária anyaságának új dimenziója mutatkozik meg, gondoskodása az emberekről” - tanítja II. János Pál pápa. Mária odaáll fia és az emberek közé, azok valódi nélkülözése, nyomora és fájdalma esetén. Ő közéjük áll, de nem idegenként, hanem anyai mivoltában, mivel tudatában van annak, hogy mint ilyen, fia elé tárhatja - mert joga van hozzá - az emberek gondjait. Az ő közvetítése tehát közbenjárás jellegű: Mária közbenjár az emberekért. Ennél azonban többet is tesz: mint anya arra is törekszik, hogy fia messiási hatalmát, vagyis megváltó erejét kinyilvánítsa.
Mária elszenderülése - ahogy keleti testvéreink mondják - sem volt igazán „veszteség” a világ számára, hiszen az Egyház azóta élheti meg: „oltalmad alá futunk, Istennek szent Szülője”. Ő a mi keresztjeink alatt is ott lesz, ha még elköltözésünk előtt szenvednünk is kell. Mária anyasága nem ér véget, mert az Egyházban és az Egyház által folytatódik. Mert ott van pünkösd napján az utolsó vacsora termében és állhatatosan imádkozik az apostolokkal. Tehát ott van az Egyház születésénél, „mint Krisztus misztériumának rendkívüli tanúja”, mert elválaszthatatlanul hozzátartozik az Egyház misztériumához is, annak születésétől fogva.
„A Szűzanya közelsége erőt ad. A gyengédség iránti vágy, a védelem, a természetfeletti segítség igénye épkézláb férfiemberek lelkében nem „lelki infantilizmus”, hanem épp a lelki érést segíti elő, kísér papi életutunkon, és a Lélek sugallatát követve még a lelki sötétségekben, rossz döntések vonzásában is elvezet Máriához is, hogy benne Édesanyára leljünk.” Az istenanya ezzel az anyai szeretettel szereti fiának társörököseit, kezüket fogja, hogy megvédjen a veszélytől és biztosan vezessen az örök cél felé. Teszi ezt egyszerűen azért, mert édesanyánk, mi pedig féltett gyermekei vagyunk. Ezért illő dolog anyai munkáját segíteni, szeretetét pedig gyermeki ragaszkodással viszonozni. A hívő keresztény a Boldogságos Szűzben mindig édesanyát látott. Számtalan módon nevezte és becézte, de elsősorban édesanyának érezte. Felelősségünk tudatában nem ítélhetjük el a Mária-kultusz ezen vonását. Mária mint anya az üdvökonómiai szerepek hordozója.
A papságra készülés ideje a tanítványság és a Krisztushoz való hasonulás kiemelt szakasza. Jézus tanítványai is találkoztak Máriával, aki maga is tudott alázatos tanítvánnyá lenni. Ahogy János apostol életének kiemelten fontos része lett Jézus Anyja, úgy mi is felismerhetjük benne Krisztusnak szentelt életünk és szolgálatunk hathatós segítőjét, örömforrását és gyengéd iránymutatóját. Máriára különös bizalommal tekinthetnek mindazok, akik komolyan eldöntötték, hogy Fiához hasonlóvá akarnak formálódni, és persze azok is, akik a papnevelés szolgálatával vannak megbízva. Máriával nagyon jó ebben „szövetkezni”, ő komolyan veszi kéréseinket papi hivatásokért is.
Mária közvetítői szerepe tehát minden esetben, Krisztusban történik. Mária közvetítői szerepe anyaságából ered, mert mint édesanya folytonosan közbenjár gyermekeiért Szent Fiánál és Szent Fia által. Mária „kegyelemmel teljes”, mert az Ige megtestesülése, Isten Fiának az emberi természettel való személyi egysége (unio hypostatica) benne valósult meg és teljesedett be. Ezért Máriát Fia kegyelmi gazdagsága megőrizte az áteredő bűn örökségétől.
Mária Fia érdemeiért részesedett abban a kegyelemben, hogy a közbenjárás anyja legyen, és ez legyen a feladata Krisztus utolsó eljövetelekor, amikor is a Krisztushoz tartozók életre kelnek és „utolsó ellenségként megsemmisül a halál” (vö. 1kor. 15.26). Mária mennybevitele után sem szűnt meg betölteni ezt az üdvösséges feladatát. Vagyis továbbra is anyai szeretetével gondoskodik Fia Egyházáról és a még zarándokúton lévő testvéreiről. „Így tehát Mária anyasága - mint közbenjáró közvetítés - szakadatlanul folytatódik az Egyházban. Eme igazságba vetett hitét az Egyház pedig azzal fejezi ki, hogy Máriát „Szószólónak, Segítőnek, Oltalmazónak és Közvetítőnek” hívja” (II. János Pál pápa: Redemptoris Mater 40.).