A Jászberényi úti vasúti átjáró és a budapesti halálsorompók története, valamint a biztonságos közlekedés szabályai

A vasúti átjárók biztonsága és megfelelő kialakítása folyamatosan napirenden lévő téma Budapesten. A Jászberényi út 90-es szám melletti ipari vágány-autóút kereszteződés felújítása kapcsán is felmerültek problémák. A 2021 nyara során megújított átjáróban sajnos a sínek közé lerakott műanyag-gumi modul sorozat a város felé haladó buszsáv széle előtt véget ér. Emiatt a legutolsó modul már kimozgósodott, a BKK buszok zöttyennek rajta, kerékpáros útszéli közlekedést pedig veszélyessé teszi az aszfalt-sín-modul felületváltás. Az úttest másik oldalán indokolatlanul korán kezdődik a műanyag-gumi modul sorozat. Olyan, mintha elszámította volna magát a kivitelező, mire a kivitelezés átért a egyik oldalról a másikra, kifogytak a modulokból.

Az útátjáróval kapcsolatos észrevételt 2021. november 4-én a MÁV Zrt. illetékes szervezeti egysége részére a szükséges intézkedések megtétele érdekében megküldtük. Az útátjáróban 2022 júliusában végzett aszfaltozás javítása céljából helyszíni bejárást tartottak a MÁV FKG Kft. képviselőjével és aszfaltozó alvállalkozójával.

A "halálsorompók" kora Budapesten

A köznyelvben elterjedt halálsorompó kifejezés a Budapestre érkező vasúti fővonalak közúti átjáróit takarta nagyjából az 1970-es évek kezdetéig. A kifejezésnek több olvasata is létezik. Ezek közül az egyik az, hogy az átjáróknál veszteglő városi közlekedők úgy érezték: haláluk órája is előbb érkezik el, mint a sorompók nyitásának perce, életük percei pedig értelmetlenül peregnek a vonat áthaladására való várakozás közben. A másik magyarázat a halálsorompóknál történt számos balesetre utal; a várakozást megelégelő gyalogosok a sorompót megkerülve a sínekre léptek, ott pedig az érkező vonat elgázolta őket. A köznyelv halálsorompóként leginkább a Thököly úton lévő átjárót ismerte.

A halálsorompók jelentős hátráltató tényezői voltak a városon belüli közlekedésnek, ezzel együtt a város fejlődésének. Az urbanizáció térbeli kiterjedésével és a vasúti forgalom növekedésével a helyzet egyre nyomasztóbbá vált. Az ilyen sorompóknál a várakozási idő miatt rendszerint elvágták a városi tömegközlekedés járatait, például a Thököly úton közlekedő buszokat. A sorompóknál feltorlódó kocsik és gépjárművek megbénították a környék forgalmát is. A legkritikusabb helynek számító Zugló felé a sorompók naponta 7,5 óra hosszan voltak zárva, jellemzően a legforgalmasabb nappali időszakban. A kevésbé súlyos helyzetet teremtő sorompók is átlagosan 3 óra hosszán át voltak zárva.

A halálsorompók számára adott becslések nagyon eltérőek, Bródy Ernő képviselő 1927-ben 11 halálsorompót említett. A legtöbb fennakadást okozó sorompók mindegyike a Nyugati pályaudvar vonalcsoportjához tartozott, a legkritikusabb helyzet a Budapest-Záhony-vasútvonalon alakult ki. Az átjárók léte a vasút oldaláról nézve is kedvezőtlen volt.

Teljes körű gumiszerviz Körmend

Megoldási javaslatok és a felszámolási program

A helyzet rendezésére három megoldás merült fel. A főváros leginkább a nagy budapesti pályaudvarok megszüntetését és kitelepítését kívánta elérni, minimális célkitűzése pedig az volt, hogy legalább a Budapest-Záhony-vasútvonalat kiszorítsák a városból és a Körvasút vonalára helyeztessék át. A főváros által preferált megoldás azonban értelmetlenné tette volna az országos vasúti hálózatot, megnehezítette volna Budapest közellátását, a főváros és a vidék kapcsolattartását, illetve honvédelmi érdekeket is sértett.

A második megoldás a vasút és a közút külön szintre költöztetése volt. A változtatás lényege, hogy felül- és aluljárók építésével váltják ki a sorompókat, így szüntetve meg a torlódásokat. A vasúti pályaszint lesüllyesztése számos nehézséget okozott volna, például a gőzmozdonyok füstje az utcaszinten kezdett volna terjengeni. A felszín alá süllyesztéshez ráadásul át kellett volna építeni a csatorna- és vízhálózatot is, így a felszín alatti vagy bevágásban vezetett vasút megépítése nagyon jelentős költségekkel járt volna. A MÁV és a kormányzat a vasútvonalak felemelését és alattuk aluljárók létesítését támogatta. A budapesti adminisztráció minden elképzelhető fórumon tiltakozott a vasútvonalak pályaszintjének megemelése ellen. Az 1929-es területbejárás után a város még évekig kísérletezett a felemelési terv megtorpedózásával, a munkálatok megkezdéséig folyamatosan lobbizott a vasút városban maradása ellen.

A halálsorompó-felszámolási program építkezései 1939. április 1-jén kezdődtek meg, miután a kormány határozatot fogadott el a ceglédi vasútvonal pályaszintjének emeléséről. Az építkezést több fázisra tervezték, elsőként a ceglédi vonal és a Kőbányai út szintbeni elkülönítését akarták megoldani a vasúti pálya magas vonalvezetésével. Az első építési fázisban a Kőér utcai átjárótól kezdve a vasutat egy fokozatosan emelkedő töltésre vezették. A vasúti pálya két acélszerkezetű híddal keresztezte a Kőbányai utat, majd észak felé haladva a töltés egy természetes magaslatra futott fel, így fokozatosan eltűnt. A töltéshez szükséges földet és építőanyagot a forgalom fenntartása mellett kellett a helyszínre vinni, ezért a helyszínen ideiglenesen átépítették a pályát. A beruházást a MÁV 2,2 millió pengővel, a kormány pedig a Közmunkák Tanácsa révén 600 000 pengővel támogatta.

Elsőként, 1941. január 31-én a Kőbányai úti felüljáró készült el. A Kőbányai úti létesítményt Varga József közlekedési miniszter adta át, nyitóbeszéde után a sorompókat jelképesen leszerelték. Nem sokkal később, 1941 nyarán készült el a Kerepesi úti felüljáró, amelyet Horthy István MÁV-vezérigazgató és Álgyai Pál államtitkár adott át. A zuglói szakasz átépítését 1940. május 1-jén kezdték meg az ideiglenes vágányok lefektetésével. Ekkor szűnt meg az Egressy úti és a Besenyői úti halálsorompó. Az Egressy úti és Mogyoródi úti vasúti hidak elkészültét 1943-ban jelentette be a Fővárosi Közmunkák Tanácsa. A Thököly út környezetében a töltés egy kisebb szakaszát is elkezdték megépíteni, azonban a sorompófelszámolási program Magyarországnak a második világháborúban való fokozódó részvétele miatt lényegében leállt. A félkész földművet Budapest 1944-'45-ös ostroma idején megrongálták, nagy részét elhordták védvonalak építéséhez.

A beruházás ceglédi vasútvonalat érintő részének gyors befejezéséről 1948 elején hozott döntést a kormányzat. Az építkezés az általános építőanyaghiány ellenére igen gyorsan haladt. Az építkezés során több helyen is felnyitották a töltést és ott közúti aluljárókat építettek be, hogy Zugló lakóterületeinek kapcsolata a városközponttal akadálytalan legyen. A háború után épített töltés Zuglótól délre kezdődik és a Mexikói út környezetében lévő természetes magaslatra ereszkedvén tűnik el. A töltésre épített vasút 1948. június 18-án nyílt meg az újonnan épített Zugló (akkor Rákosváros) megállóhellyel együtt.

új és használt Dacia modellek a térségben

A ceglédi vonaltól kissé távolabb fekvő Angyalföld és Újpest közötti átkelők kevésbé foglalkoztatták a közvéleményt. Bár az Angyalföld vasútállomás nem fővonali, ám az 1950-es években igen jelentős teherforgalmat is bonyolított, így állomás két végén (Újpalotai út és Szent László út) rendszerint a tolató tehervonatok miatt zárt sorompó fogadta az arra közlekedőket. Az állomás középvonalába befutó Béke utca 1896 óta egy aluljáróval keresztezte a Budapest-Esztergom-vasútvonal állomását, ám a szűk aluljárót csak a villamosok használhatták. 1954-ben a villamos aluljáró kibővítésével a korszak legnagyobb magyarországi aluljáróját kezdték felépíteni. A közúti aluljáró teljesen 1957-re készült el.

Az 1960-as évek második felében rendeződött a Városliget körüli (a Hungária körgyűrű kettős és a Kacsóh Pongrác úti) sorompók helyzete. Bár korábban a Hungária körút esetében is a vasútvonal felemelését tervezték, végül itt két közúti felüljáró építésére került sor, amely a Budapest-Szob-vasútvonal és a Budapest-Záhony-vasútvonal fölött is átível. A Hungária körúti felüljáró építése 1967-ben kezdődött. Az irányonként két sávos felüljáró 1969-ben készült el. Mellette a szintbeni útátjárót nem számolták fel teljesen. A felüljáró alatt a vasúti delta által közrezárt terület megközelítésére egy szakasza megmaradt.

A mai vasúti átjárók és a közlekedésbiztonság

Az egykori halálsorompók közül ma már csak négy létezik. A még létező átjárók környezetében azonban az alternatív útvonalak jelentek meg, így a lezárt sorompó gyorsan kikerülhetővé vált. Jelentősen fejlődött a vasúti forgalomtechnika is, a modern biztosítóberendezéseknek köszönhetően ma már nem kell hosszú percekkel a vonat áthaladása előtt lezárni a sorompókat, így a lezárt periódusok jelentősen lerövidültek. A budapesti ipar hanyatlása magával vonta a vasúti szállítás visszaesését, ezért a sorompóknál a korábbinál jóval kevesebb tolató vonattal találkozik a városban közlekedő.

A vasút veszélyes üzem: hány emberélet kell még, hogy figyeljünk?!

A még meglévő útátjárók közül a Rákosrendező vasútállomás melletti Szegedi úti átkelő továbbra is Budapest közlekedésének egyik kritikus pontja. A hosszú zárva tartás miatt rendszeresek az átkelővel kapcsolatos panaszok, emiatt a Főváros azt tervezi, hogy felüljáróval váltja ki a kereszteződést. A halálsorompók megszüntetése jelentős hatást gyakorolt Budapest fejlődésére. A könnyebbé vált kapcsolattartás révén gyors növekedésnek indultak a vasúton túli területeken fekvő kertvárosok, csökkent a vasúti gázolások száma. Az évtizedek alatt igazolódott a fejpályaudvarok és a várost átszelő vasútvonalak meghagyásáról szóló döntés helyes mivolta is.

Vezetés közben gyakran elmélkedünk a körületünk zajló forgalmi szituációkról, és sajnos nem ritkán találkozunk felelőtlen magatartással. Pár hete egy ilyen eset történt Budapest - Vecsés határán az Üllői út végén található vasúti átjárónál. A vasúti átjáró teljes arzenállal védett (félsorompó, fényjelző berendezés), mindkét irányban több száz méterre belátható, egyenes vasúti pályaszakasszal. Fényjelző berendezés pirosan villog, félsorompó leengedve, autósok békésen várakoznak a vonat elhaladására. Egyszer csak a sor mellett kb. 80 km/h sebességgel elhúzott egy autó, lassítás nélkül átvágva a kikerült sorompók között, az érkező vonat előtt 150 méterrel. Szerintünk ennél nagyobb felelőtlenség csak a szándékos konnektorba vizelés. Nagyon fontos, hogy „Ha le van engedve a sorompó, akkor ott előbb-utóbb jönni fog a vonat!”

Átjáró biztonsági megoldások

A KRESZ előírásai a vasúti átjárókban

Pedig közúti Szent Bibliánk, a KRESZ is elég egyértelműen leírja, hogyan KELL (nem illik, meg lehet) megközelíteni a vasúti átjárót, illetve hogyan hajtsunk át rajta. Mazochistáknak a keretesben kiollózva:

1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól

Vasúti átjárót biztosító jelzőberendezések

19. § (1) A vasúti átjáró biztosítására szolgáló jelzőberendezések: a fénysorompó, a félsorompó és a teljes sorompó.

(2) A fénysorompó a vasúti jármű közeledését és áthaladását két egymás mellett levő, felváltva villogó piros fénnyel jelzi; egyébként a készülék villogó fehér fényt ad.

(3) A félsorompó a vasúti jármű közeledésekor és áthaladásának ideje alatt az úttest menetirány szerinti jobb oldalát - piros-fehér színű - sorompórúddal lezárja. A félsorompóval együtt fénysorompó is működik.

(4) A teljes sorompó a vasúti jármű közeledésekor és áthaladásának ideje alatt az utat, illetőleg az úttestet teljes szélességében - piros-fehér színű sorompórúddal lezárja. A teljes sorompót kiegészítheti olyan berendezés, amely

a) a sorompó lezárásának a megkezdését és záródását hangjelzéssel jelzi;
b) a sorompó lezárásának a megkezdését; valamint záródását és zárva tartását (a teljes felnyitásig) két egymás mellett levő felváltva villogó piros fénnyel jelzi.

(5) A félsorompó és a teljes sorompó sorompórúdján piros fényvisszaverő, illetőleg piros fényt adó lámpa van.

(6) A továbbhaladás tilalmát jelzi, ha

a) az - egyedül vagy félsorompóval együtt alkalmazott - fénysorompó villogó piros fényjelzést ad;
b) a fél-, illetőleg a teljes sorompó rúdja mozgásban vagy lezárt állapotban van;
c) a teljes sorompót kiegészítő berendezés hang- vagy fényjelzést ad.

(7) Az (1) bekezdésben említett berendezések üzemzavarát jelzi, ha

a) a fénysorompón sem a piros, sem a fehér fény nem világít;
b) a félsorompó rúdja nyitott vagy félig nyitott állapotban van és a fénysorompón sem a piros, sem a fehér fény nem világít;
c) a sorompórudak eltérő állásban vagy félig nyitott helyzetben vannak.

(8) A továbbhaladást - a 39. § (1) bekezdésében foglaltak megtartása mellett - engedélyezi

a) a fénysorompó villogó fehér fényjelzése,
b) a teljes sorompó rúdjainak nyitott helyzete, feltéve hogy a sorompót kiegészítő hang- vagy fényjelző berendezés jelzést nem ad.

Közlekedés vasúti átjáróban

39. § (1) A vasúti átjárót megközelíteni csak fokozott óvatossággal szabad. A vasúti átjáró megközelítésekor, illetve a vasúti átjárón történő áthaladás során eleget kell tenni a vasúti átjáró biztosítására szolgáló közúti jelzéseknek.

(2) A vasúti átjárón csak folyamatosan - megállás nélkül - legalább 5 km/óra átlagsebességgel szabad áthaladni.

(3) A vasúti átjáró előtt a 98., 99., 99/a. vagy 99/b. ábra szerinti jelzésnél, vagy a megállás helyét jelző útburkolati jel előtt meg kell állni, ha

a) bármely irányból vasúti jármű közeledik,
b) a teljes sorompó vagy a félsorompó sorompó rúdja nem teljesen nyitott helyzetben áll vagy mozog,
c) a teljes sorompót kiegészítő fényjelző berendezés, illetőleg a fénysorompó vagy félsorompóval kiegészített fénysorompó villogó piros jelzést ad,
d) a teljes sorompót kiegészítő berendezés hangjelzést ad,
e) fénysorompó vagy félsorompóval kiegészített fénysorompó villogó fehér jelzést nem ad,
f) vasúti jelzőőr „Megállj” jelzést ad,
g) a (2) bekezdésben meghatározott folyamatos áthaladásra nincs lehetőség,
h) ott „Állj! Elsőbbségadás kötelező” jelzőtábla van.

(4) Biztosítatlan vasúti átjáróra járművel csak abban az esetben szabad ráhajtani, ha a vezetője meggyőződött arról, hogy az átjáró felé vasúti jármű egyik irányból sem közeledik, és a (2) bekezdésben meghatározott folyamatos áthaladásra lehetőség van.

(5) Biztosított vasúti átjáróra járművel csak abban az esetben szabad ráhajtani, ha

a) a teljes sorompó mindkét sorompó rúdja nyitott véghelyzetben áll, és esetleges fényjelző és/vagy hangjelző berendezése jelzést nem ad,
b) a fénysorompó vagy a félsorompóval kiegészített fénysorompó villogó fehér fényjelzést ad,
c) a vasúti jelzőőr „Megállj” jelzést nem ad,
d) a (2) bekezdésben meghatározott folyamatos áthaladásra lehetőség van.

(6) A vasúti átjárót biztosító jelzőberendezés üzemzavara esetén járművel a vasúti átjáróra - a (3) bekezdésben említett megállást követően - abban az esetben szabad ráhajtani, ha

a) a vasúti átjáró olyan kialakítású, hogy a megállás helyéről a vasúti pálya mindkét irányban kellő távolságra belátható és a jármű vezetője meggyőződött arról, hogy az átjáró felé vasúti jármű nem közeledik, vagy
b) a vasúti átjáró forgalmát vasúti jelzőőr irányítja és a jelzőőr „Megállj” jelzést nem ad, feltéve - mindkét esetben - hogy a (2) bekezdésben említett folyamatos áthaladás lehetséges.

(7) Ha a vasúti átjáróban a jármű elakad, és vezetője azt bármilyen módszerrel vagy eszközzel azonnal eltávolítani nem képes, köteles mindent megtenni annak érdekében, hogy a közeledő vasúti jármű vezetője vagy a vasút más alkalmazottja a veszélyhelyzetről a lehető legrövidebb időn belül tudomást szerezzen.

És a táblák, melyek idejében tájékoztatnak minket a várható veszélyre:

v) „Sorompó nélküli vasúti átjáró”; a tábla azt jelzi, hogy az úton olyan vasúti átjáró van, amelynél teljes vagy félsorompó felszerelve nincs; a jelzőtábla alatt kiegészítő tábla jelzi, ha az átjárót fénysorompó biztosítja.
x) „Sorompóval biztosított vasúti átjáró”; a tábla azt jelzi, hogy az úton teljes vagy félsorompóval biztosított vasúti átjáró van; a jelzőtábla alatt elhelyezett - a v) pontban említett - kiegészítő tábla jelzi, ha az átjárót fénysorompó is biztosítja;

A vasúti átjárót - a veszélyt jelző táblán felül - a következő jelzőtáblák is jelzik:

a) „Vasúti átjáró kezdete”, illetőleg „Két- vagy többvágányú vasúti átjáró kezdete”;
b) „Vasúti átjárót előjelző táblák”; a három előjelző tábla azt jelzi, hogy a jármű vezetője vasúti átjáróhoz közeledik; a veszélyt jelző tábla alatt elhelyezett háromsávos, az ezt követően elhelyezett kétsávos, majd egysávos előjelző tábla a veszélyt jelző tábla és a vasúti átjáró közötti útszakaszt három egyenlő részre osztja.

A többieknek a lényeg dióhéjban (némi saját tanáccsal kiegészítve):

Vasúti átjárót mindig fokozott óvatossággal közelítsünk meg (bármikor adódhat váratlan szituáció), minden esetben nézzünk körül, mielőtt a sínekre hajtanánk.
A villogó fehér fény nem szabad utat jelez (még ha az új KRESZ bután így is fogalmazza meg!), hanem csak a jelzőberendezés üzemképességéről tájékoztat (ami sajnos nem minden esetben igaz, úgyhogy figyeljünk nagyon oda!!!).
Ha meggyőződtünk róla, hogy nem érkezik vonat, akkor a füstölő, csikorgó gumik mellőzésével ugyan, de a lehető leghamarabb, megállás nélkül haladjunk át.
Amennyiben valami technikai hiba folytán elakadnánk, és nem sikerül autónkat elindítani, levontatni, akkor a pánik helyett mihamarabb szálljunk ki a gépjárműből utasainkkal együtt (utasokat praktikus rögtön az elakadás után biztonságos távolságra helyezni), és próbáljuk meg értesíteni a legközelebbi vasútállomást, hogy az esetlegesen felénk tartó vonatot meg tudják (kíséreljék) állítani.
Ha nem tudunk a közelben értesíteni semmilyen vasúti dolgozót, akkor praktikus lehet (két ember esetén) a vasúti pálya mentén mindkét irányban legalább 1-1 kilométernyire eltávolodni a baleset helyszínétől, és ott az érkező vonat vezetőjét valamilyen figyelemfelkeltő módon (piros kendővel, éjjel zseblámpával) értesíteni az akadályról. Ennek fontosságát gondolom nem kell taglalgatnom, miszerint a vonaton utazók is megsérülhetnek egy esetleges ütközés, emiatt bekövetkező kisiklás során. Semmi nem lehet olyan fontos, ami nem bír még két-három percnyi várakozást!

Vasúti átjárók baleseti statisztikái

Az elmúlt hetek megint bővelkedtek vasúti átjáróban bekövetkezett tragédiákkal. Van egy körülbelüli statisztikánk az elmúlt három év vasúti átjáróban bekövetkezett baleseteiről, ami minimális vigaszt nyújt csak, mivel stagnál. Viszont még mindig mi, személyautó vezetők visszük a prímet. Leggyakrabban a türelmetlen sorompókerülők kerülnek kellemetlen találkozásba a vonatütközővel. Viszonylag ritkák az oldalütközések, alácsúszások. A túlélési ráta nem meglepő módon elég alacsony, amit a két fél súlyos, dimenzióbéli különbségei érthetővé tesznek.

A második legnagyobb csoport a gyalogos öngyilkosok, velük sajnos nem lehet mit kezdeni. Az autóbuszok a kamionosokkal fej-fej mellett állnak, ők zömében fáradtságból adódóan, és jellemzően éjjel, vagy a kora hajnali órákban hibáznak. Aztán a sor végén néhány motoros kullog, akik valószínűleg nem tudtak 200-ról időben megállni. A statisztika nem tér ki külön férfi/nő, illetve öreg/fiatal áldozatokra, valamint a gazdag/szegény ellentét sem ütötte fel rút fejét. Mindannyian osztozunk a veszteségben, mindannyian osztozunk a fájdalomban. Pedig ha kicsit figyelnénk, és a környezetünket is figyelmeztetnénk, akkor talán egyszer osztozhatnánk az örömben is, amit ezen statisztikák feleslegessé válásakor éreznénk! Balesetmentes közlekedést Mindenkinek!

tags: #jaszberenyi #ut #vasuti #atjaro #információk