FIAT Stilo: Jellemzők és Tudnivalók Használt Autó Vásárlása Előtt

A FIAT Stilo a 2000-es évek elején a FIAT nagy reménysége volt, amellyel a Golf-osztály trónjára akartak törni. A típus háromféle karosszériával (3 és 5 ajtós, illetve Multi Wagon kombi) és széles benzin- és dízelmotor választékkal került a piacra, már alapkivitelben is gazdag felszereléssel. Bár a remélt siker elmaradt, a Stilo mégis sokak számára vonzó lehet a használt autók piacán. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk a Stilo jellemzőit, motorválasztékát, előnyeit és hátrányait, valamint hasznos tanácsokat adunk a vásárláshoz.

A FIAT Stilo Története és Külső Megjelenése

A FIAT a Stilo-t az első generációs Bravo/Brava páros utódjaként mutatta be. A típust háromféle karosszériával kínálták: 3 és 5 ajtós, illetve Multi Wagon kombi. Érdekes, hogy a nevet később nem vitték tovább, az utód újra a Bravo nevet kapta.

Az olaszoktól szokatlanul konzervatív külső kevesek tetszését nyerte el. Ezen még a háromajtós változat kicsit dögösebb hátsó része sem segített. A terjesztett sztereotip gyűlölet ellenére sokakat meggyőzött, és a mai napig meggyőz a kissé szögletes, de arányaiban jól eltalált háromajtós megjelenése, amely már gyárilag is remekül mutatott a 17 colos alufelnivel, a decens légterelőkkel.

Ha a Stilo kerül szóba, mint használt autó, a legtöbben azonnal masszív bástyát építenek olyan kritikákból, mint az unalmas forma, a megbízhatatlan működés, a vacak, széthulló minőség, a borzalmas motorok, és nem utolsósorban a pocsék értéktartás, hiszen köztudott: a régi olasz autó nem ér egy fityinget sem.

Belső Tér és Kényelem

A beltér szintén kevésbé idézi meg a Dolce Vita életérzést. Az utastér, a vezethetőség, a kényelem, és figyelem, a megbízhatóság 4,0-es, vagy ennél magasabb osztályzatot kapott - ennyit hát a negatív előítéletekről -, míg kétségtelen, hogy a zörejek, a zajok lehúzzák a minősítést, és az is igaz, a Stilo nem éppen a strapabírásáról lett híres.

Eladó Abarth oldalszoknya Stilo-hoz

Aki szereti a konzervatívabb stílust, az jól érzi magát az igényes, puha, sötét színű műszerek és kárpitok között. Elöl kényelmes, nagyon széles az utastér (megjelenésekor a kategória legszélesebb modellje volt, azóta is csak a Megane II és a Golf V lett pár mm-rel szélesebb), az üléstámlát és -magasságot jól beállítva a vezetőülés még hosszú távon is kényelmes.

Motorválaszték

A Stilo motorválasztéka meglehetősen széles, benzines és dízel változatok egyaránt megtalálhatók. Összesen hétféle benzines és hatféle dízel került a motorháztető alá. Ezek nem egyszerre, hanem a 2004-es és 2005-ös ráncfelvarrások előtt és után voltak vegyesen.

Benzinmotorok

1.2 16v (80 LE): Nos, megjelenésekor ez volt a Stilo alapmotorja, mely kisebb módosításokkal az elődmodell Bravoból, és a Punto II-ből érkezett. Bár sokan szkeptikusan tekintettek a csöpp motorra egy ekkora kasztniban, méretéhez képest meggyőző teljesítménye és gazdaságos üzemeltetése bebizonyította létjogosultságát. Kétség kívül sokat lendít rajta a jól eltalált fokozat-kiosztású 6 sebességes váltó is, mellyel könnyebben a számunkra éppen ideális fordulatszám-tartományban tartható az autó. A fogyasztásra szintén jótékony hatással van a hosszú hatodik fokozat, mellyel alacsonyabb motorzaj (és szerényebb fogyasztás) mellett haladhatunk.
1.4 16v (95 LE): A korábbi 1.2 16v belépőmodellt leváltó 1.4 16v-t ugyanazzal a 6 sebességes váltóval szerelték fel, mint „kistestvérét”. Többek véleménye alapján elmondhatjuk, hogy ezzel a motorral teljesítményben inkább az 1.6-oshoz, míg fogyasztásban/fenntartásban még mindig az 1.2-eshez közelebb álló Stilohoz jutunk.
1.6 16v (103 LE): Az elődmodellből kisebb módosításokkal átmentett motor, ahogy azt már a Bravoban is megismerhettük, pörgős karakter: igazi erejét 3500-4000 fordulat felett mutatja meg. A nem túl szerencsés áttételű ötsebességes váltó kevésbé harmonikus, mint a kisebb motorok 6 sebességese: a viszonylag hosszú, elnyújtott fokozatok némileg rontanak a dinamikán, a fokozatokat szorgosan kiforgatva azonban előcsalogatható a motor ereje. Sajnos a motor ismert típushibája (bizonyos évjáratig, rossz beszállító-választás miatt) a gyújtótrafók meghibásodása (ilyenkor nem megy mindegyik henger, darabos és erőtlen a motor járása). A rossz minőségű Sagem trafók minőségi (pl: Champion) változatra történő cseréje után hosszabb élettartamban bízhatunk.
1.6 16v (105 LE): Ez a motor egy igazi kakukktojás, elég kevés információ lelhető fel róla. A legutolsó facelift környékén egy rövid időszakra elérhető volt ez a GM-Opel származék 105Le-s 1.6-os motor, mely inkább Opel Astrákból lehet ismerős. A változó szelepvezérléses motor sajnos ritka jelenség a Stilok orrában, pedig meggyőző erejű, és egyenletes teljesítmény-leadású (a maximális forgatónyomaték ~90%-a már 2000 fordulatszám környékén rendelkezésre áll). Óvatos vezetés mellett közel az 1.6-os fogyasztási adatait hozhatjuk, ugyanakkor érezhetően erősebb annál (különösképp az alacsonyabb fordulatszám-tartományokban). Hátránya, hogy ritka, kevesebben értenek hozzá, illetve nehezebb az alkatrészbeszerzés, valamint jellemző típushiba a vezérlésmódosító „beragadása”. Ez azt eredményezi, hogy a motor vagy csak a felső, vagy csak az alsó fordulatszám-tartományban lesz igazán erős, illetve „dízeles” kerepelő hang társul járásához (de ilyen beragadt állapotban sem hagy az út szélén az autó, komolyabb károsodás nélkül használható marad). A vezérlésmódosító élettartama elvileg a motorolaj csereperiódus gondos betartásával (esetleg hamarabbi olajcserékkel), illetve a motorolaj szint sűrű ellenőrzésével (és maximumhoz közeli szinten tartásával) meghosszabbítható.
1.8 16v (133 LE): A 1747 ccm-b?l 133 ló jól megy, és nem csak óra szerint lépi túl a 200-at. A 0-100 adata ugyan csak átlagos (gyári: 9.9), de a reptéri gyorsulási versenyeken (200/400m) rendre veri a hasonló értékkel (!) bíró 1.6-os autókat. A rugalmassága elfogadható. A változó vezérlés egyetlen hátránya, hogy nem kelt túl sportos érzést, mert lapos a nyomatékgörbéje, és sehol nincs "rúgás a hátadban". Ellenben már 50-nél is kapcsolható az 5. sebességfokozat városban, és innen már gyorsítani is tud a forgalommal. Cserébe autópályán sokat pörög, 140-nél 4000-et, amiről erősen kilő ugyan, de feleslegesen. Jól jönne egy utazó hatodik fokozat, ahol kevesebbet eszik és kevésbé hangos, ugyanis a csendesség nem az erőssége. A motor hangja nyers, bár nem kellemetlen, mellőz minden "kifinomultságot", ami pl. az 1.6-os Stilóra jellemző, és nem is olyan hangtalan, hogy alapjáraton ne halljad, mint az 1.2-esnél. Cserébe mindig "érezni", hogy van erő a motorban. A fogyasztás nem alacsony, de nem is kirívó, a 10 litert sose érte el az egy tankra mért fogyasztás, még városban/télen se. Hosszú utakon alacsony sebességgel 5,5-6 liter alá is levihető, de akkor arra már külön figyelni kell pl. a gyorsításoknál. Inkább a 6,5-7 liter a jellemző országúton. Autópályán és városban 8-9 liter.
2.4 20v (170 LE): Az előd kétliteres öthengeresének továbbgondolt változata ez, nagyobb hengerűrtartalommal és +15 lóerővel. Bár, a típus zászlóshajójához mérten, lomhának nem nevezhető, több kritika érte kicsit álmatag Selespeed sebességváltóját, illetve fokozott étvágyát. Kétség kívül legnagyobb előnye sajátos, öthengeres orgánuma.

Dízelmotorok

1.9 JTD (80 LE): Az 1.9-es UniJet Common Rail dízelmotor gyengébbik verziója nem csak szoftveres butítás a 115 lóerőshöz képest, ez ugyanis intercooler és töltőlevegő-hűtő nélküli, valamint lendkereke egytömegű.
1.9 JTD (115 LE): Az erősebbik UniJet dízel a legelterjedtebb dízelmotor a Stilok orrában. Fogyasztása kedvező, akár az 1.2-es benzinesek alatt tartható, ugyanakkor teljesítményben közel az 1.8-as szintjét hozza, rugalmassága pedig, dízelektől megszokottan, meggyőző.
1.9 MultiJet (140/150 LE): A 115 lóerős JTD motor „továbbgondolt” változata, mely a kicsivel kultúráltabb járást és még jobb hatásfokot biztosító MultiJet technológiát alkalmazza. Az erősebbik, 16 szelepes, 1.9-es motor évjárattól függően 140-150Le-vel rendelkezik, és, a többi dízeltől eltérően, hat sebességes váltóval látták el. Teljesítményben igencsak megközelíti a 2.4-es csúcsváltozatot (főleg rugalmasságban), ugyanakkor fogyasztásban/fenntartási költségekben (na meg persze hangszínben) sokkal alulmúlja azt.

Tipikus Hibák és Problémák

A Stilo a 2000-es évek első „kütyüautóinak” egyike, degeszre tömve elektronikával, és ez alaposan megbosszulja magát. Gyakorlatilag ahová áram vezet, ott egy szimpla kijelzőtől kezdve a tükörállításon át a motorvezérlőig baj is lehet, és a sors fintora, hogy döntően német alkatrészek pukkannak el az olasz autóban - erre persze azzal érvelnek az okosok, hogy eleve a FIAT rendelt vacak minőséget, a német beszállítók pedig olyat gyártottak, amilyet kértek tőlük.

Elektronikai problémák: A Stilo híres az elektronikai hibáiról, melyek a kijelzőktől kezdve a motorvezérlőig szinte minden területet érinthetnek.
Rozsda: A Stilo rozsdavédelme nem a legjobb, ezért a küszöböknél, ajtók alsó részénél és a kerékjárati íveknél számíthatunk korrózióra.
Fényezés: A nem éppen minőségi fényezés is a Stilo egyik jellemzője. Sérülékenysége és a lakkhibák nem túl esztétikus látványt nyújtanak.
Lamellás üvegtető: A lamellás üvegtető szinte mindig beázik, a szerkezet mozgatás közben nyikorog, csikorog.
Belső tér: Az utastéri műanyagok, burkolatok nem kimondottan strapabírók, olykor a kárpitok is szakadnak, foszlanak.
Futómű: A futóműnél a spirálrugókra érdemes odafigyelni, mert hajlamosak lehetnek eltörni.
Gyújtótrafók: Az 1.6-os benzines motoroknál gyakori a gyújtótrafók meghibásodása.
Vezérlésmódosító: Az 1.8-as és 2.4-es motoroknál a vezérlésmódosító meghibásodása okozhat problémákat.
Selespeed váltó: A 2.4-es Abarth változatnál a robotizált Selespeed automata váltó hajlamos a meghibásodásra.

A Motorvezérlő Elektronika Problémái az 1.6-os Benzinmotoroknál

Csak az 1,6-os, olasz motoros használt FIAT Stilókat sújtja egy rendkívül ostoba megoldásból eredő hiba. A motorvezérlő elektronika a motor felett van. Az ottani forróságot és rázkódást bírja egy ideig, aztán elromlik. A hiba gyakoriságát a bontós árak is igazolják.

Aki kicserélteti, az újat mindenképpen hosszabb kábellel szereltesse be, mondjuk az akkumulátor fölé!

Fiat Stilo klíma működése

Vásárlási Tanácsok

Ha FIAT Stilo vásárlásán gondolkodsz, érdemes alaposan átgondolni a döntést és körültekintően eljárni. Íme néhány hasznos tanács:

Típusismeret: Legyen konkrét elképzelésünk, mert bőséges a választék. Benzines FIAT Stilóból háromszor nagyobb a felhozatal, mint dízelből, de aki kombit szeretne, annak a gázolajos ajánlott, már csak azért is, mert nagyjából 50 százalékos a részaránya ennek a karosszériának.
Karosszéria választás: Családosoknak, komfortra vágyóknak mindenképpen ötajtós karosszériát javasolunk, netán kombit - ebben dönthet az egyéni ízlés, illetve a tény, hogy mennyi csomagot kell szállítani. A háromajtós látványra sportos ugyan, de a mozgása már nem annyira, a futómű zötyögős, a kormányzás kissé nyúlós, és őszintén szólva, a motorok között sincs igazán kiugró.
Motor választás: Benzines fronton kellemes belépő a hatgangos váltóval párosított 1,2-es 80 lóerővel - egymillió forint alatt már kapható -, míg a kínálat gerincét az 1,4-es és az 1,6-os jelenti - utóbbihoz is volt hatfokozatú manuális váltó, de ilyen példányt kifogni művészet. Az 1,8-as nem igazán tud többet az 1,6-osnál, ellenben merészebben kortyolja a benzint, a 170 lovas 2,4-es pedig maximum az öthengeres morgásért szerethető.
Állapotfelmérés: Nézessük át a kiszemelt autót. A Stilo nem fiatal modell már és a rozsdavédelme sem a legjobb. Küszöböknél, ajtók alsó részénél és a kerékjárati íveknél számíthatunk korrózióra, de a főbb szerkezeti elemek jobban bírják. Ezért és a további hibák feltárása miatt feltétlen javasolt egy vásárlás előtti alapos átvizsgáltatás.
Selespeed váltó kerülése: Fontos, hogy a 2.4-es Abarth csúcsmodell kezdetben robotizált, félautomata sebességváltóval készült, amely a meghibásodásaival, valamint a horror javítási összegekkel képes felőrölni a kötélidegeket - ha lehet, messziről kerüljük.
Karbantartás: Korrekt karbantartás mellett többszázezer kilométert is elfutnak nagyobb gond nélkül a dízelek. A Stilo már idősebb modell és sok a magas futású példány, úgyhogy nem árt résen lenni. Turbó, üzemanyagrendszer, lendkerék, a tipikus dízel problémák itt már felüthetik a fejüket.

Árak

Az olasz autók hazai hírének és persze idősebb korának is köszönhetően olcsón hozzájuthatunk egy használt Stilo-hoz. Cikkünk írásakor nagyjából 350 ezer forintnál indul a kínálat, persze ezekben rengeteg kilométer van. Félmillió forinttól kezd szélessé válni a kínálat, ennyiért már dízeleket is találni.

250 ezer km körüli óraállású benzineseket 300-350 ezer forinttól kapni, a dízeleknél nagyjából 400 ezer Ft a belépőszint , 300-350 ezer kilométerrel a számlálóban. A legtöbbe kerülő Stilók is elhozhatók 900 000 Ft alatt.

Összegzés

A FIAT Stilo egy megosztó autó, amelynek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Ha használt autó vásárlásán gondolkodsz, érdemes alaposan tájékozódni, körültekintően eljárni és a fent említett tanácsokat figyelembe venni. Ha sikerül egy jó állapotú példányt kifogni, a Stilo még sok örömet okozhat.