Honda Dominator: A Kiegyensúlyozott Kalandor
Meg sem próbálom titkolni, hatalmas kedvenc a Honda Dominator. Semmiben nem kiugróan jó, csak simán nagyon kellemes és kiegyensúlyozott típus. Bár nem különösebben könnyű, körülbelül 180 kiló, és a 644 köbcentis blokkból előcsalt 44 lóerő és 55 Nm sem repeszti meg a májat a hét másodperc körüli 0-100-zal, és a 160-as végsebességgel sem lehet nagyon menőzni, cserébe lassan menni is élmény vele. Egy szó, mint száz, végül a választásom egy Honda Dominatorra esett, ami szerelem volt első menetre. A külseje is megtetszett, de amikor megindult, és kipróbáltam, rögtön beleszerettem.
Teljesítmény és Jellemzők
A Honda Dominator blokkja még hatvanezer kilométerrel is remek, kellemesen egyhengeres. A kiegyensúlyozótengelynek és a gumiba ágyazott kormányrögzítőknek köszönhetően nem fáraszt feleslegesen. Nem sokkal alapjárat felett már elindul, a középtartomány remek, a magas fordulatot pedig kár erőltetni, nincs ott semmi látnivaló. 100-110 km/h között van a sweet spotja, olyankor érezni, hogy az egész motor ott működik tökéletesen - ebben a tempóban a világból kimennék vele. Az étvágyához annyit fűzhető hozzá, hogy nagyon függ a csuklómozgástól, alacsony fordulaton (minimum 2500, mert alatta már köhög) kevesebbet, magas fordulaton többet eszik, ahogy ez lenni szokott.
Kezelhetőség és Kényelem
Könnyen kezelhető, terepen a 21-es első keréknek köszönhetően ügyes, városban mindenen átmegy, és szűk szerpentineken pedig sokkal ígéretesebb motorokat is fel lehet vele falni. Ami külön említésre méltó, az a kényelem, mivel nem fárad el rajta az ember. A gyári ülésmagasság, ami 865 milliméter, megszűri a felhasználókat. Ez a konkrét darab viszont női tulajdonosa volt, miatta kellett leültetni. A kimondottan mélyre leültetett motor felborította a motor eredeti, és amúgy kimondottan jó geometriáját, ehhez jöttek az elfáradt gátlók és a borzasztó profilú félterep gumik, így összességében aszfalton kimondottan rossz volt, már a felezővonalon átlépve is kígyózott alatta. Az eredetileg sem feszes Dominator egyszerűen könyörgött egy futómű-felújításért. Mikor kezembe kaparintottam, eléggé puha volt a rugózása, amitől eléggé instabilnak éreztem a motort, főleg a nagyobb kanyarokban. Ezt a problémát könnyedén tudtuk orvosolni egy kis plusz olajjal az első villákba. Most már jól végzi a dolgát a Showa felfüggesztés. Off-road utakon is jól muzsikál, de inkább gyenge, mint keményebb terepre való.
Honda Nx 650 Dominator 1996
A Dominator Története és Fejlődése
A Dominator története során több változáson is átesett, melyek a kényelmet és a funkcionalitást egyaránt befolyásolták. A gyártás helye és a beszállítók is változtak az évek során.
Ennek a konkrét motornak a forgalmiba írt évjárata sem stimmel - a papírja szerint 1997-es, de ez a színkombináció ezekkel a felnikkel, a féktárcsavédővel és fékkel 1995-ös gyártást mutat (RD08 S széria). Ami az én szememben nem hátrány, hiszen a következő évben (az RD08 T szériától) már átköltöztették a gyártást az atessai üzembe, Olaszországba.
Civic kipufogó leömlő választék
| Évjárat | Változások |
|---|---|
| 1992 | Új idomok, az első irányjelzőket a burkolatba süllyesztették, a fejrész magasabb lett, több és nagyobb szellőzőnyílásokat alakítottak ki. 16 literre nőtt a tank mérete és automatikusan záródó, süllyesztett tanksapkával látták el. |
| 1996 | A gyártás átkerült Olaszországba, az atessai Honda-gyárba. Új rozsdamentes kipufogót és ismét karcsúsított idomot kapott. Az eddig meghatározó, aranyszínű kerékráfokat ezüstre cserélték, eltávolították az első féktárcsa borítását, és több alkatrésznél áttértek olasz beszállítókra, például a fékek innentől a Brembótól származnak. |
Tartósság és Karbantartás
A mechanika egyébként tartós, az egyszerű felépítés, a jó anyagminőség, és a precíz megmunkálás remekül ellensúlyozza azt, hogy a léghűtésű nagy egyhengeresek általában nem az örökkévalóságnak készültek. Tíz éve még azt mondták, hogy 60 ezer kilométer alatt nem kell megbontani, de mostanra tudjuk, hogy 90-100 ezer kilométeres futást is gond nélkül bírják. A Dominatornál a Honda nagyon rövid, 3000 kilométeres olajcsere periódust ad meg, amit be is kell tartani - léghűtéses blokk, alacsony specifikációjú olaj (ásványi 10W40), nagy hőterhelés, két liter alatti olajmennyiség, ezen nem szabad spórolni. Sőt, a kevés olaj miatt nagyon oda kell figyelni a szintre is, és ha eszi, akkor utána kell tölteni. Ha ez elmarad, mind a hengerfej, mind a dugattyú súlyos sérüléseket szenvedhet. Nagy típushibája nincs, viszont az összes többi, ’90-es években gyártott Hondához hasonlóan ennél is előfordulhat a gyújtáselektronika meghibásodása. Ami igazán dicséretre méltó, az az, hogy nagyon strapabíró és nem kényes motor. Akár reggel, délben, este egyetlen indításra életet lehet lehelni belé, amit ő kellemes morgással jelez.
Tuning és Testreszabás
Szériában is rendben van a Dominator, de elég jól tuningolható - ami ebben az esetben azt jelenti, hogy a rajongók már kitapasztalták, hogyan lehet kiküszöbölni az előbb említett hiányosságait. Az első villa nem egy mestermű, azok helyére fordított telókat szoktak beépíteni egyedi befogókkal, hátulra pedig a 750-es Africa Twin külső gáztartályos rugóstagját építik be. A gyári kipufogó ugyan jól néz ki, de nehéz - jó pár kilót le lehet faragni egy kettő az egybe rendszerű dobbal, és olyankor már érdemes lehet belenyúlni a légszűrőbe, a karburátort pedig egy Dynojet kittel hozzáigazítani a megváltozott körülményekhez - és akkor még nem is beszéltünk a 660-asra vagy 670-es felfúrásról.
Személyes Tapasztalatok és Ajánlások
Örülök, hogy Csepynek, a cikk írójának tudtunk talán segíteni egy kicsit, amikor a motorválasztás előtt állt. Eredetileg idomos motort nézett, de sikerült belátnia, hogy nagyon fontos szem előtt tartani, hogy hol és milyen célra használja az ember a leendő kedvencét. Így lett belőle enduró, ami szerintem nagyon jó választás. Elég sokat gondolkodtam, hogy milyen motort is tudnék 19 éves fejjel venni 1.500 Euroból. Gondoltam a CBR600 F1-F2-re is, mivel nagyon tetszett, és az ára is kézenfekvő volt. Már-már bele is adtam a fejem, amikor olvastam a TesztMotor-on a Suzuki DR Big-ről írt olvasói tesztet. Akkor léptem kapcsolatba DennyM-mel, azzal a kérdésemmel, hogy milyen motort is ajánlana nekem. Arra jutottam, hogy inkább egy „kisebb” enduró motor kellene, mint egy 100 lóerős idomos gép, talán az lenne a nekem való kezdeni. Szétnéztem a neten, a piacokon, és találtam egy Cagiva Canyont, ami szép volt meg minden, csak kicsit kevésnek találtam benne a „kakót” (35 paci talán). Emellett pedig nem szerettem volna olasz technikát, mert nem valami híresek a megbízhatóságukról.
Végül a választásom egy Honda Dominatorra esett. Műszakilag okés volt, mivel a volt apósom 2007-ben hozatta be Németországból és akkor is iratta forgalomba. Cserélt rajta láncot, fogaskereket és akkumulátort, és így ment vele 2000 km-t. 2008-ban vett egy Honda Transalpot, és onnantól kezdve a Dominator letakarva pihent a garázsban. Én szabadítottam meg onnan. Az évjárata 94-es, ami egy kicsit meg is látszik a fényezésen, mivel van egy pár karc rajta. Ez viszont nem zavar, mivel nekem motorikusan kell, hogy jól szerepeljen. Ettől függetlenül az egész út alatt szépen viselkedett. Jól dolgozik benne a 45 paci, ami elég egyenletesen jön meg a motorból.
Sajnos már volt tapasztalatom a motorral esés közben is. A sietség és a rosszul kiválasztott előzési pont közeli ismeretséget eredményezett egy füves sánccal úgy körülbelül 70 km/h-val. Ami igazán meglepett, hogy egy törött bal tükrön kívül semmi baja sem esett a motornak és persze nekem sem, pedig csúsztunk úgy 10 métert. Ez a kaland óvatosságra intett, 180 kilóval a lábaim között nem nagyon lehet játszani. Az én véleményem szerint nem bánja meg, aki ilyen motort választ, mert nem hiszem, hogy létezik ennél hálásabb paripa. Bátran tudom ajánlani mindenkinek.
Műszaki adatok: Honda CB500 (1998)
tags: #honda #dominator #kozep #információk