Hangfal bekötés és Crossover útmutató: A tökéletes hangzás titka
Miért szükséges a crossover?
Az emberek nagy része azt gondolja, hogy ha kellően jó minőségű hangszórók dolgoznak a hangfalban, akkor a hangzás már garantáltan tökéletes lesz. A valóságban a keresztváltók ugyanolyan fontos szerepet játszanak. Nézzük meg egy kicsit, hogy miről is van szó, induljunk el az alapoktól!
A kérdés tulajdonképpen úgy merül fel, hogy miért kellenek egyáltalán több hangszóróból felépített hangfalak, miért nincs olyan hangszóró, ami az egész hallható sávot le tudja sugározni? A választ, mind minden esetben, most is a matematika és a fizika adja meg. A levegőben egy 30 Hz-es hang hullámhossza kb. 11 m, egy 17 kHz-es hangé pedig kb. 2 cm.
Az elv az, hogy egy adott méretű rezgő felület akkor képes a levegőnek jól átadni a rezgést (magyarul megszólalni), ha a mérete nem tér el több nagyságrenddel a megszólaltatandó hang hullámhosszától. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a mély hangszórók kb. 30 cm átmérő esetén elég jól képesek lesugározni 30 Hz-et, de ennél kisebb átmérő esetén már csak trükkökkel, erőlködéssel, és az egyenletes átvitelt beáldozva lehet valamit kihámozni belőlük ebben a tartományban.
A kicsi membránátmérőjű magas sugárzókból pedig már 1 kHz alatt is nehéz és értelmetlen dolog mély hangokat kicsiholni. A normális hangfalgyártók pontosan tisztában vannak azzal, hogy egyik vagy másik hangszórójuk milyen alsó frekvenciától milyen felső határig dolgozik szépen, lineárisan, és terhelhetően.
Amikor hangládát terveznek, annak kialakítása és geometriája is befolyásolja persze az egész történetet, mégpedig alapvetően. Egy dolog biztos: a készülő hangfalba kettő, vagy három hangszórót tesznek, ha át kívánják fedni a teljes hangfrekis sávot. A subláda egy másik kérdés, annak az a feladata, hogy a legmélyebb tartományt hozza jó izmosan.
Passzív hangfalak: az emblémák magyarázata
Amikor a gyártó eldönti, hogy melyik hangszóróit építi be egy új ládába, és annak milyen a geometriája, kivitele, akkor már kiadódik az is, hogy milyen tartományban, vagy tartományokban kell elszeletelni a hangfrekvenciás tartományt annak érdekében, hogy minden hangszóróra csak az a rész jusson, amit tisztességesen le bír sugározni.
A crossoverek működési elve és típusai
A crossoverek nem úgy működnek, hogy egy adott frekvencián tökéletesen levágják az adott pont alatti, vagy feletti frekvenciákat, hanem a kivitelükből fakadóan van egy bizonyos meredekségük. A diagramokon ez jól látható. A meredekséget a szűrő konstrukciója határozza meg, és lehet 6, 12, illetve 18 db/oktáv. Ez egy nagyon szemléletes mértékegység. Annyit mond a szűrő áramkörünkről, hogy kétszeres frekvencia változás esetén hány decibellel nő, vagy csökken a rajta átvezetett jel.
Két hangváltó típust különböztetünk meg, aktívat és passzívat. Az első bekezdésben esett szó a hangváltó szűrőiről. Vágáshoz használunk aluláteresztő és felüláteresztő szűrőket. A felüláteresztő szűrő (high-pass filter, röviden HPF) csak a megadott vágási frekvencia feletti frekvenciákat engedi át, az alatta lévőket a szűrő meredekségének megfelelően vágja, azaz csökkenti a hangnyomásukat. Az aluláteresztő szűrő (low-pass filter, röviden LPF) pedig pont az ellentéte, csak a megadott vágási frekvencia alatti frekvenciákat engedi át, a felette lévőket a szűrő meredekségének megfelelően vágja.
Fontos! A teljesség igénye nélkül ilyen szűrő típusok: Butterworth (BW), Linkwitz-Riley (LR), Bessel. Ezekhez a szűrőkhöz is különböző meredekségek társulhatnak (kivéve a Bessel-nél). A meredekség azt jelenti, hogy adott tartományon belül mennyit csökken a hangnyomás. A fenti grafikonon egy 200Hz-es crossover látható. A vágási (cut-off) frekvencia 200Hz, de jelen esetben nevezhetjük ezt crossover pontnak is, ahol metszi egymást a két görbe.
Passzív keresztváltók
Ha hagyományos kétutas, szélessávú és passzív hangfalról beszélünk, akkor egy tekercsekből, kondenzátorokból, ellenállásokból kialakított szűrő kerül a ládába, ez a passzív váltó. Utóbbi általában a hangdoboz belsejében foglal helyet (tehát az erősítő után) és egy passzív elemekből felépülő áramkör (kondenzátorok, tekercsek, ellenállások).
Hátsó hangszóró csere a Clio 3-ban
A felépítése nem túlságosan bonyolult, de egyrészt illik nagyon jó minőségű anyagokból és nagyon gondosan megépíteni, másrészt ennek a végleges beállítása igazi művészet. A gyárakban a spéci mérőkamrákban nagyon sokat vacakolnak addig, amíg kiválasztják az optimális összeállítást. Hiába ismerik ugyanis precízen a ládában jelenlevő hangszórók összes karakterisztikáját és a láda jellemzőit, a valós, összeépített ládák mindig kicsit a modellektől eltérően viselkednek.
Ezek a kicsi eltérések azonban fülre nagyon jelentősek lehetnek, ezért a műszeres méréseket mindig (legalábbis a jobb helyeken) valódi hangzó anyagokkal folytatott akusztikai tesztelések követik, ahol a cég hivatásos "fülei" sárba gyalázzák a modellezés és a műszerek által tökéletesnek minősített ládákat. Ekkor jönnek még azok a finom adjusztálások, aminek a végére kialakul egy-egy jó minőségű hangfal hangja. Amelyik cég nem e lépések sorozatával csinálja a hangfaltervezést, az komolytalan.
Passzív váltók hátrányai: Impedancia és fázisproblémák
Ezeket a szűrőket számítógéppel ragyogóan lehet modellezni. A probléma inkább az, hogy a hangszórók, mint elektromechanikai átalakítók, korántsem olyan jólnevelten viselkednek, mint a többi elektronikai alkatrész. Elvben tehát pl. a mély hangszórók frekvenciasávjának teteje és a magas sugárzók alsó tartománya geometriailag szépen összefésülhető lenne egy okosan kivitelezett passzív váltóval. A gyakorlatban viszont az eredmény mindig eltér a számítottól.
De az amplitúdó görbe hupnijai csak a kérdés egyik részét jelentik. A szűrő töréspont frekvenciája közelében mindkét irányban fázistolások is fellépnek. Ezek a csúszások a hangszórók saját fázistolásával összegezve produkálnak érdekes történeteket a váltási freki környékén. Ráadásul a mély hangszórók esetében mindig valahol a hangszóró saját rezonancia-frekvenciájának közelében matatunk, amikor például a sub láda lecrossolását csináljuk, ez még tovább komplikálja a helyzetet.
Tulajdonképpen ezek azok a csúfságok, amiket füllel igen jól meghallunk akkor is, ha az amplitúdógörbét büszkén lobogtatják a mérnökök, mondván, hogy egyenes, mint a nyíl! Illetve máskor meg ugyan kicsit hepehupás görbe mutatkozik a töréspont környezetében, de mégis kellemesnek érezzük a hangzást. Bizony, a fázismenet hirtelen változásai a fülünk számára nagyon rosszul jönnek ki.
Hangfal tároló és stúdió akusztika
Ha a dobot, ütős, pengetős hangszereket élettelennek, furának halljuk, az ének pedig jellegtelen, rosszul érthető, annak sok esetben az az oka, hogy a rendszerben durva fázismeneti hibák vannak. Ezek okai közül persze csak egy a nem jól kivitelezett vagy megválasztott crossover, azonban talán a leggyakoribb.
Még álljunk meg egy szóra. A mai sub ládák elég nagy része 4 ohm-os. Ezeket nem jó 8 ohm-os felső ládákkal összepárhuzamosítani, mert az eredő impedanciánk mindössze 2,7 ohm lesz. Az erősítők egy része ezt igen rosszul tolerálja, meg nagyon vastag hangfalkábel is dukálna ehhez az összeállításhoz.
A gyakorlat azt mutatja, hogy az ilyen passzívan crossolt rendszerekben a terhelő impedancia igen ronda görbe szerint alakul ki, és vannak olyan pontok, ahol csúfosan leesik 3 ohm alá. Természetesen nem a műszerrel mérhető, egyenáramú ellenállásról, hanem az impedanciáról beszélek. Egy olyan végfok, ami csak 4 ohm terhelésre van specifikálva, ilyenkor már nagyon rosszul fogja érezni magát. Többnyire melegszik, torzít, és villogtatja védelmi áramkörét, esetleg be is húz a védelmi relé. Rosszabb esetben kicsapkodja a biztosítékokat, és tönkre is mehet.
HDMI vs Optikai vs Coax - Melyik a legjobb és mire való?
Aktív keresztváltók
Nagyobb rendszereket azonban nem igazán szokás így felépíteni, sőt, manapság már a kisebb összeállítások esetében is gyakran használnak aktív keresztváltókat. Az aktív hangváltó a végerősítők előtt bekötött, aktív és passzív elemekből felépített áramkör (IC-k, tranzisztorok, kondenzátorok, ellenállások stb.). A végerősítők azért szerepel többes számban, mert ha aktív váltást használunk, akkor minden úthoz (minden hangszóróhoz) külön végerősítő szükséges. Aktív hangváltás megvalósítható pl. AVR-ekben, processzorokban.
Színpadi hangrendszernél szinte minden esetben aktív crossovert használunk. Hatalmas előnyei vannak a passzív verzióval szemben. Nézzük meg a legfontosabbakat:
- Szabadon tudjuk változtatni az egyes utakra eső jel erősségét.
- Megválaszthatjuk az optimális töréspontot és meredekséget (legalábbis azoknál a modelleknél, ahol ez nem fix érték gyárilag), így különféle hangfalkonstrukciók között is próbálkozhatunk crossolással, nem csak a gyárilag "összelőtt" párosításoknál.
- Mivel a szűrőáramkörök nem a teljesítményerősítő utáni, nagyáramú körben vannak, ezért a működésük sokkal inkább követi a papírformát, kevesebb izgalmat produkál.
- Még 3 vagy több frekvenciasáv esetén is kézben tartható a működés.
- Időnként extra funkciókat (limiter, késleltetés) is tudnak ezek a készülékek.
Analóg vagy digitális aktív crossover?
Manapság a legfontosabb kérdés az, hogy analóg, vagy digitális crossovert használjunk-e inkább? Az analóg melletti érv lehet, hogy viszonylag egyszerű konstrukcióval is lehet jót gyártani, bár azt tudni kell, hogy ezeket a szűrőket nagyon gondosan kell kivitelezni, ha jót akarunk. Érv lehet az is, hogy mivel nincs A/D - D/A átalakítás, nincs meg az ezekkel esetlegesen együtt járó minőségromlás, és nincs jelkésleltetés (latency) sem.
Az egy másik kérdés, amin jól el lehet morgolódni, hogy mi árt többet a jelnek? A jól kivitelezett profi A/D - D/A és a DSP-ben történő szűrőzés, vagy az analóg rendszerek szokásos hibalehetőségei, mint az alaktrészértékek szórásai miatti szűrő tökéletlenség, zajok, stb? Tény, hogy ma már vásárolhatunk igen jó minőségű digitális crossovereket.
Bi-Wire hangfal bekötés
Fontos a Bi-Wire hangfal bekötés alkalmazása? Sokan ellenzik a Bi-Wire hangfal bekötés használatát, mert az erősítőn egy csatlakozóra van kötve mindkét kábel. Tehát a magas és mély hangszórókat valójában ugyanaz az erősítő hajtja. Ezért sok hifi építő nem használ Bi-Wire hangfal bekötést, szerintük ez a koncepció pénzkidobás.
Sok hifi rajongó viszont azt tapasztalja, hogy jó hangfalak a kettős kábelezés hatására kevésbé mosott, tisztább hangzásra alkalmasak, különösen a középső frekvenciákban. A középső hangok a zene legfontosabb részeit tartalmazó frekvenciák, az emberi hang is e tartományba esik.
A kettős kábelezésre, vagy kettős erősítésre alkalmas hangfalakon nem kettő, hanem négy darab hangfalkábel aljzat található. Ha csak hagyományosan, tehát egyetlen hangfalkábellel használják a hangfalakat, akkor az alsó és felső aljzatokat össze kell kötni egy áthidaló lemezzel. Ez a kis tartozék (nevezik bridge néven) ha nem elég jó minőségű, ronthat a hangzáson. Sokan kicserélik a gyártók által mellékelt, fapados áthidalókat minőségibb kábelre és hangminőség javulást tapasztalnak.
Hangfal kábelek bekötése és karbantartása
A hangfal kábeleit fontos helyesen bekötni, hogyha kiváló hangminőséget szeretnél elérni. Ha rosszul csatlakoztatod őket, akkor az torzításhoz, gyenge teljesítményhez, vagy akár a berendezés károsodásához is vezethet. A hangfal kábelek különböző típusokban érhetők el. Fontos, hogy a megfelelő típust válaszd ki a hangrendszeredhez.
Kábel típusok
Az egyszerű rézkábelek a leggyakoribbak otthoni használatra.
| Kábel típusa | Előnyök | Hátrányok |
|---|---|---|
| Egyszerű rézkábel | Olcsó és könnyen beszerezhető. Jó vezetőképesség, alkalmas általános használatra. | Oxidációra hajlamos, ami hosszú távon ronthatja a hangminőséget. |
Fontos, hogy a kábel keresztmetszete (vastagsága) igazodjon a hangrendszer teljesítményéhez.
A bekötés lépései
- Mielőtt bekötöd a hangfal kábeleket, készítsd elő az eszközöket és győződj meg arról, hogy a hangrendszer ki van kapcsolva. Ez minimalizálja az áramütés és a rövidzárlat kockázatát.
- Mérd le a távolságot az erősítő és a hangszórók között, és vágj megfelelő hosszúságú kábelt. Hagyj némi extra hosszúságot arra az esetre, ha mozgatnod kellene a berendezést.
- Hámozd le a kábel szigetelését körülbelül 1-2 cm hosszan, hogy szabaddá váljon a rézvezető.
- A hangszórók és az erősítők polarizációját pontosan kell beállítani. A kábel egyik oldala gyakran jelölve van (csíkozás vagy szín), ami segít megkülönböztetni a pozitív és a negatív vezetéket. Nincs semmi bonyolultság, piros a pozitívba és fekete a negatívba.
- Az erősítő kimeneti termináljait azonos módon csatlakoztasd, ügyelve a polaritásra.
- Kapcsold be a rendszert, és játssz le egy teszt fájlt. Figyelj a hangminőségre, és győződj meg róla, hogy mindkét hangszóró megfelelően működik.
A tartó hangszóró kábelre nagyon ügyelve arra, hogy helyes legyen a polarítás. +HI- csatlakozókat pedig a magas sugárzó + - csatlakozóira. amellyel be lehet állítani a magas sugárzó hangerejét. álltani, mert a legtöbb esetben ordítani szoktak a hangszóró szettek magasai. Miért?
Gyakori hibák és karbantartás
Vannak olyan gyakori hibák, amit néha még hozzáértők is el szoktak követni.
- Ha a pozitív (+) és a negatív (-) kábeleket felcseréled, a hangszórók fázisproblémákat okozhatnak. Ez gyenge basszusokat és torz, kiegyensúlyozatlan hangzást eredményezhet.
- A nem megfelelően rögzített kábelek gyenge érintkezést okozhatnak, ami rontja a hangminőséget, és recsegő vagy szakadozó hangot eredményezhet.
- A túl rövid kábelek kényelmetlenséget okoznak majd, ha mozgatni kell a berendezéseket. A túl hosszú kábelek pedig túl nagy ellenállást és jelveszteséget idézhetnek elő.
- A vékony kábelek nem alkalmasak nagy teljesítményű hangrendszerekhez, mert növelhetik az ellenállást és csökkenthetik a hangminőséget.
- A kábelek kuszasága nemcsak rendezetlen megjelenést eredményez, hanem interferenciát is okozhat, ami zavarhatja a hangjelet. Célszerű kábelcsatornát is használni. A kábel, ahol bármi megsértheti, vagy kidörzsölheti a szigetelését.
- Az oxidált kábel rontja az érintkezést, ami gyenge teljesítményt eredményezhet. Emellett a sérült szigetelésű kábelek rövidzárlatot vagy biztonsági problémákat okozhatnak.
- A kábelek túl éles meghajlítása károsíthatja azt és a vezetési képességet. Ez pedig korai, idő előtti meghibásodáshoz vezethet.
A hangfal kábelek karbantartásához fontos, hogy rendszeresen ellenőrizd őket sérülések, laza csatlakozások vagy oxidáció nyomai után. Az oxidáció eltávolításához használj finom csiszolópapírt vagy alkohollal átitatott kendőt, és mindig tartsd a csatlakozókat szárazon. Rendezett kábelezéssel elkerülheted a kopást és sérüléseket, ezért használj kábelkötegelőket vagy kábelcsatornákat. Kerüld a kábelek túlzott hajlítását, és tartsd őket távol nedvességtől, hogy hosszabb élettartamot biztosíts. A hangfal kábel bekötése nem bonyolult, de alapos figyelmet igényel.
Hangfal elhelyezése és rezgéscsillapítás
A hangfalak elhelyezése és esetleges rezgéscsillapító alátétek fontossága napi szintű kérdés az irányomba, így szeretnék egy relatív lényegre törő útmutatót készíteni a kezdők számára. Sokan jönnek hozzám tesztelni és rendszerint megkapom, hogy otthon nem ilyen jól definiált a színpad és térélmény. Ennek oka az esetek többségében az alapvető elhelyezésben rejlik.
Az optimális pozicionálás
Ha csak nem specifikálják az adott sugárzónál, hogy miként kell pozicionálni, akkor érdemes egyenlő szárú háromszögben gondolkodni. Tehát a dobozok egymástól ugyanolyan távolságba kerüljenek, mint amilyen távolságra van a hallgatási pozíció, pontosabban a fejünk. Ritkán, de előfordul, hogy egyes hangfalakhoz mellékelnek útmutatót az elhelyezés kapcsán. Többségében pontosan ugyanaz található a leírásban, mint amit most is taglalok, de előfordul, hogy az adott terméket nem ajánlatos befordítani.
Ha ezt a gyártó kifejezetten ajánlja, akkor egyenesen kell hagyni, tehát a hangfal front oldala ne legyen beforgatva és ne nézzen ránk. Viszont ha ezt nem kéri tőlünk a használati útmutató, akkor a szokásos beforgatás javasolt. Általánosságban az a legjobb, ha a jobb oldali sugárzó a jobb vállat célozza, míg a bal oldali a bal vállat nézi. Így a kettejüktől húzott egyenes vonal a fejünk mögött keresztezi egymást, nagyjából 20 cm távolságban.
Faltól való távolság és akusztika
Legtöbb gyártó csípőből azt ajánlja, hogy 20-30 cm-re toljuk el a hangfalakat a mögöttes faltól, míg oldalfaltól 50-100 cm az általános. Ezt ugye elég nehéz betartani, főleg hogy az életünk nem erről szól, szóval oda kerülnek, ahova elférnek. Viszont a pozíció elég sokat változtat az adott hangkép mélyein, ami nem feltétlenül a hátsó bass-reflex hibája.
Akár zárt, vagy front reflexes dobozunk van, falhoz közelebb rakva jól hallhatóan megjelenik egy extra test, ami a szoba akusztikai sajátosságaiból ered. Ez néha tökéletesre is hangolja az élményt, néha pedig pont hogy elrontja és túlzóvá teszi a basszusokat. Ezt le kell tesztelni és úgy használni, ahogy jobban tetszik, mivel kizárólag a szoba és hangfal közös viselkedésén múlik, szóval látatlanban nem lehet megmondani, hogy mi lesz a tökéletes.
Ha viszont hátsó reflexes a sugárzó, akkor adott a lehetőség, hogy szivaccsal, ronggyal, zoknival betömjük a nyílást, ezzel hangolva az élményt.
Rezgéscsillapítás és állványok
Álló hangfalakhoz általában tartozék egy adag tüske és alátét. Ezt használni erősen javasolt, mert segít az elcsatolásban. Ha egy sugárzó együtt rezeg, rezonál az alatta lévő felülettel, akkor a konstrukció energiáját átveheti és ez erősen megjelenik a mély- és akár középtartomány minőségénél is. A basszusok artikulációt veszthetnek, nem lesz olyan feszes, kötött és gyors. A közép szekció veszthet tisztaságából és egyfajta homály vagy fedettség jelenik meg, viszont ez kevésbé hallható, mint a mélyek változása.
Szóval álló sugárzóknál a tüskéket és tüske alátéteket érdemes használni és természetesen az adott padlón vízszintbe állítani. Ne imbolyogjon vagy dülöngéljen a hangfal, egyenesen és stabilan álljon. Az állványos hangfalakat olyan magasságban érdemes elhelyezni, hogy a magas hangszóró nagyjából fülmagasságban legyen. Nem is véletlen, hogy az állványok többsége 60-80 cm magas, hiszen a konvencionális dobozok körülbelül így kerülnek a kellő pozícióba.
Állványos hangfalak esetén elengedhetetlen egy jó állvány, vagy ha polcra, komódra és szekrényre tudjuk csak helyezni, akkor egy rezgéscsillapító! Ez utóbbiak esetében nagyon gyakori az, hogy csupaszon ráhelyezik a dobozt egy bútor felületre, amivel együtt rezeg minden. Ez drasztikusan ront a hangminőségen, amit orvosolhat egy jó minőségű alátét.
Ha állványos hangfalat választottál és van rá lehetőséged, akkor igen, vegyél hozzá egy állványt. Személyes tapasztalatom, hogy szignifikánsabban jobban szól állványokon minden sugárzó, mintsem szekrényre, polcra vagy bármely bútorra téve. Az állványok többségénél egy darab alumínium lap a felső hangfaltartó tálca, ahova érdemes egy további rezgéscsillapítót tenni, mert sajnos még komolyabb daraboknál is átveheti a rezgés a hangfaltól.
Ha a kiválasztott állványt tölteni szeretnénk, akkor kvarchomokkal érdemes 3/4-ig telíteni az üreges csövet, feltéve hogy erre van mód.
Crossover beállítások házimozi erősítőkben (AVR)
AVR-ekben, processzorokban általában „speaker settings” vagy hasonló menün belül találjuk a crossover beállításokat. Többnyire van egy a hangdoboz méretével kapcsolatos opció (Large vagy Small), ez laikusoknak szánt, ám némileg félrevezető elnevezés, mert valójában a crossovert kapcsoljuk ki vagy be vele.
Large beállításon nincs crossover, az adott doboz megkapja a teljes frekvenciatartományt, small beállítás esetén pedig különböző keresztváltási frekvencia pontok közül választhatunk. Ugyanitt elő szokott fordulni egy LFE-hez tartozó beállítás is, ami a mélysugárzóra vonatkozó aluláteresztő szűrő, jobb esetben fel is tüntetik, hogy LPF.
Az LFE sub sáv 120Hz-ig tartalmazhat jelet, ha ezt lentebb állítjuk, akkor megvágjuk a tartalmát ami nem kerül átkeverésre sehová. A crossover beállítása nem zárul le azzal, hogy megfelelő keresztváltási pontot választunk, van még egy ehhez tartozó nagyon fontos beállítás, aminek az elnevezése megint kicsit félrevezető. Ez lesz a „Distance”, azaz a hangdobozok fő hallgatói pozíciótól lévő távolsága.
Itt viszont valójában nem a távolság a lényeg, hanem a hang időzítése, hogy minden hangszórótól pontosan ugyanúgy érkezzen meg a hallgatói pozícióba. Ez borzasztóan fontos a térleképzés szempontjából. Tehát a távolságok megadásával késleltetést (delay) állítunk, 1m távolság kb. 2.9ms-nak felel meg. Mivel a subwoofer és a többi doboz közt hangváltás is történik, így kiemelt jelentősége van annak, hogy szinkronban, ha úgy tetszik fázisban legyenek. Ha ez nincs rendben, a crossover tartományban durva beszakadások keletkezhetnek.
Méréssel történő beállítás és hibaelhárítás
Ha nincs mérőmikrofonunk, de van egy jó hangnyomásmérőnk, az is segítségünkre lehet abban, hogy felismerjünk egy rosszul megválasztott crossover pontot vagy időzítési hibát. Amire még szükségünk van, az a Room EQ Wizard (REW) jelgenerátora. A felső ikonsávban találjuk „Generator” néven.
A fő hallgatói pozícióban (MLP) kell mérnünk a jelgenerátorban lejátszott (vagy abból fájlként kimentett és forráskészülékünkön lejátszott) hangokat. Első lépésben indítsunk egy „Speaker Cal” rózsazajt és hangosítsuk fel a rendszert, hogy 75dB környéki értéket mérjünk a hallgatói pozícióban. Ez lesz a referencia értékünk, ezután ne csavargassuk a hangerőszabályzót.
Ha 80Hz-es crossoverünk van, elkezdhetünk beszakadást (hibát) keresni, pl. 60-100Hz között 3Hz-es lépésekben. Lényegében manuálisan végigpásztázzuk a crossovert felölelő tartomány nagy részét. Generálunk egy szinuszt 60Hz-en, 63Hz-en 66Hz-en és így tovább. Ha valahol jelentősen esik a hangnyomás 75dB-ről, ott hibát találtunk.
Ilyenkor első körben próbálkozhatunk másik crossoverrel, hátha jó az időzítés és csak akusztikai hiba okozza a problémánkat a hangváltásnál, de ha a többi ponton sem működik, akkor a legvalószínűbb az időzítési hiba. Ekkor elkezdhetjük a subwoofer távolságát (lényegében ez a delay) növelni vagy csökkenteni a házimozi erősítőnk vagy processzorunk beállításaiban. Garantáltan a valóságtól eltérő érték lesz a megfelelő, de ez normális.
Ha sikerül feltornászni a hangnyomást 75dB környékére ott ahol korábban hibát találtunk, akkor valószínűleg megvan a megfelelő időzítés. A módszer félig meddig sötétben tapogatózás és egy pontos hangnyomásmérő sem feltétlenül olcsóbb mint egy kalibrált mérőmikrofon (UMIK1), én inkább utóbbi megvásárlását javaslom. Összehasonlíthatatlanul több infót szerezhetünk vele a rendszerünkről.